Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-05-06 / 17. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 29, 1954 Nagib, Egyiptom miniszterelnöke, aki összeesett a forradalmi tanács gyűlése előtt. A tanács Nagib betegsége után elhalasztotta a megígért polgári kormányzat felállítását JEGYZETEK Az izráeSi kormány öngyilkos külpolitikája A háború veszélye, amely a Közép-Keleten fenyeget Iz- ráel és az arab államok között, átokként fekszik azon a hatodik évfordulón, amikor Izráel állam megalakulásának születésnapját ünnepük május 14-én. Izráel népe, amikor oly hősiesen harcolt állami létének megteremtéséért, nem gondolt arra, hogy az arab néppel annyi összeütközése lesz. Kérdés azonban, hogy csakugyan az izráeli nép és az arab nép, amelyet feudális urai annyi háborúba kergettek, elnyomás alatt és nyomorban tartottak, .akarja-e ezt a háborúságot, amely mindkettejüket katasztrófával fenyegeti? Hangos volt a sajtó a közelmúltban kitört izráeü-arab incidensekről. Alig múlt hét, hogy élére ne állt volna a helyzet a két nép között. Egyik határvillöngás követte a másikat tavaly nyár óta és tetőfokát érte el a kibyai mészárlással. Március 17-én a Skorpió-szorosban 11 izráelit brutális kegyetlenséggel legyilkoltak. Csak a béke hozhat megoldást Ha újabb villongásoknak elejét akarják venni, meg kell keresni a bajok gyökerét és ott kell orvosolni. Van egy irányzat, amelyet Washington, London és a nagysajtó bátorít, hogy a közelkeleti válságot tisztára az izráeli és az arab nép közti konfliktusra kell visszavezetni. Csakhogy ez nem felpl meg a valóságnak. A biztonsági tanács többsége, amelyet Washington és London irányit, keresztülhajszolta Izráel megrovását a kibyai mészárlásokért. Ennek az egyoldalú döntésnek szándékos célja az volt, hogy megakadályozzák a béke létrejöttét a Közép-Keleten. Ki szállítja a fegyvereket? A főkérdés itt az: ki szállítja a fegyvereket a Közép- Keletre, ki erőszakolja a lázas fegyverkezést? Nyilvánvalóan Washington és London. Ezek akadályozzák meg kihívó fegyverkezési politikájukkal a békés rendezést és ezek felelősek a háborús veszedelemért, amely úgy az izráeli, mint az arab népre pusztító következményekkel járna. Senki sem vádolta a Szovjetuniót fegyverszállítással, mert tény, hogy onnan nem is jöttek fegyverek. Hogyan is állíthatják tehát, hogy a szovjet vétó célja az, hogy a Közép-Keletet rendezetlen állapotban tartsa? A szovjet a két nép békés tárgyalásainak megtartását ajánlja. Ezzel szemben Washington és London politikája tart ezektől a békés tárgyalásoktól, amelyek siker esetén meglazíthatnák, sőt egészen meg is szüntethetnék ott gyakorolt ellenőrzésüket. Jordániáról köztudott ,hogy Anglia bábországa, hogy a jordán hadsereget Anglia pénzeli és parancsnoka egy angol tábornok, Glubb pasa. Jordánia magatartásáért nyilván Anglia felelős. Dul- lesnek egy szavába kerülne, hogy az arab államokat a tárgyalóasztal mellé ültesse. A jelen körülmények között persze igen nehezen lehetne elérni hogy a felek a zöldasztalnál találkozzanak, ugyanakkor viszont az angol-amerikai befolyással hozott határozatok semmiféle kérdést megoldani nem tudnak. A dullest csodaszer Izráelnek az egész arab kérdést más, uj megközelítéssel kellene kezelnie, beleértve az Izraelben uralkodó megkülönböztetést az arabokkal szemben, az arab 'menekültek kérdéL (Folytatás a 16-ik oldalon) Verne Gyula egyik pompás regényének hőse, Servadac Hector, eléggé szokatlan helyzetbe kerül: egy egész égitest összeütközik a földdel, magávalsodorja annak egyes részeit és tovább folytatja útját. Servadac, aki az égitestre pottyant, hajóutra indul felderíteni az uj világot. A tenger közepén egyszerre csak hatalmas, magábanálló sziklára bukkan. A sziklába- vájt erődben angol katonák állomásoznak, akik egyszerűen nem hajlandók tudomást venni arról, hogy már nem a Földön laknak és nincs mit védeniük. L ő g yakorlatokat tartanak, reggel felhúzzák, este bevonják a zászlót, a parancsnok jelentéseket küld nemlétező felettesének. Ser- vadacot, első kívülről érkező embertársukat be sem engedik, hisz ez az angol birodalom része... A magános szikla Gibraltár, az angol birodalom egyik kulcsa. Verne pazar gúnnyal figurázta ki a “felsőbbrendü” angol politikusoknak azokat a képviselőit, akik egyszerűen nem tudják elképzelni, hogy birodalmuk nem örök és Gibraltár nem marad az idők végezetéig angol koronagyarmat. Herkules Oszlopai Gibraltár hatalmas, 400 méter magas szikla, alig öt négyzetkilométer a területe, tehát kisebb, mint a budapesti Margit-sziget. Keskeny földszoros köti össze a spanyol szárazfölddel, farkasszemet néz Afrikával, amelytől a tizenöt kilométer széles gib- raltári szoros választja el. Gibraltárt már az ókori görögök is ismerték, s az átellenes afrikai Ceuta egyik hasonló sziklájával együtt — hatalmas és erős kifejezést kerestek — Herkules Oszlopainak nevezték el. Sok tengerészmese keringett erről a tájról: azt mondták, ha valaki tulmerészkedik hajóval a Herkules Oszlopain, fortyogó szurok- és kéntengerbe jut és menthetetlenül elpusztul. Herkules Oszlopait évszázadokon át kevesen háborgatták és csak akkor lett zajos körülötte az élet, amikor Mohamed próféta egyik fanatikus és vakmerő követője, Tarik ben Zaid, tizenkétezer arab és berber katona élén, a próféta zöld zászlaját lobogtatva Iliben átkelt Hispániába, tönkreverte a gotokat, elfoglalta az ország nagy részét. Az arabok Dzsebel al Tariknak, “Tarik Hegyének” nevezték el Herkules európai oszlopát és innen ered a torzított Gibraltár kifejezés. Tarik felismerte a hegy fontosságát és nagy erődöt építtetett rajta, de utódainak vagy hatszáz évig vajmi kevés szükségük volt rá. Ekkor kezdődött a spanyol nép szabadságharca a mór uralom ellen és Gibraltár rengeteg váltakozó eredményű csata után, 1462-ben a spanyoloké lett. De csak másfélszáz évre. 1704-ben, a spanyol örökösödési háború zűrzavaraiban az angol és holland csapatok elfoglalták Gibraltárt. George Rooke angol admirálisnak pompás gondolata támadt: ha már egyszer benn van Gibraltárban, miért távozzék onnan? A felfedtzők mintájára, akik minden uj szigetre kitűzték országuk felségjeleit, ő is “felfedezte” Gibraltárt Anna angol királynő, Anglia számára. Anna királynő kegyesen fogadta az ajándékot, jól megtűzdelte angol csapatokkal, akik sikeresen átvészelték a késői, négyéves spanyol-francia ostromot. Mivel Anglia bizonyult erősebbnek, ő lett Gibraltár törvényes birtokosa... 3,000 katona és 37 majom Anna királynő jó üzletet csinált az öt négyzetkilomé-( teres sziklával. Akié Gibraltár, az őrzi a Földközi-tenger nyugati kapuját, s a más nemzetiségű hajók a többhüvelykes parti ütegek ásító torka előtt siklanak tova. A Máltába, Ciprusba, Egyiptomba, távolkeleti gyarmatokra tartó angol hajók Gibraltárban vesznék fel szenet és friss ivóvizet. Érthető, hogy az angol gyarmatosítók úgy vigyáznak Gibraltárra, mint a szemük fényére. Igyekeztek minden négyzetcentiméternyi helyet kihasználni: keresztül-kasul fúrták a sziklát, erődöket, ütegeket építettek és háromezer főnyi válogatott helyőrséget tartanak fenn. A szikla nyugati oldalához lapuló csempészvároska — az angol tiszteknek is kell valamiből élni — lakosai meg sem közelíthetik az erődöket. Van azonban Gibraltárnak 37 polgári “lakosa”, ezek zavartalanul ugrándozhatnak a kazamatákban, bukfencezhetnek az erődfalakon. Arról a harminhét majomról van szó, amelyeket féltő gonddal babusgatnak az angolok. A mélyen gyökerező babona szerint ugyanis addig marad Gibraltár az angoloké, ameddig majmok lakják a sziklát. Ezek az állatok az egyetlen vadon élő európai majomfajta “utolsó mohikánjai.” A majomgondozásnak fele sem tréfa. A helyőrség egyik őrmesterének párán csban megszabott kötelessége, hogy minden délben egy káposztával, répával és egyéb inyenc- falatökkal megtöltött targoncát toljon a “Királynő Útjára”, ahol a majmok tanyáznak. Sőt, mi több, Gibraltár helyőrségi lapjának, a “Fortress Orders”-nek kötelessége, hogy állandó tudósításokat közöljön a majmok egészség- ügyi állapotáról és az esetleges családszaporulatról. A tudósításokat egyszerű, katonás stilus jellemzi. Franco és Gibraltár Ezeket a tudósításokat az angol sajtó is közzéteszi, hogy minden “birodalmi polgár” nyugodtan hajthassa álomra a fejét: semmi ok az aggodalomra, Gibraltár továbbra is a miénk, Kathleen- nek tegnap egészséges him- gyermeke született... A majmokkal játszadozó angol helyőrséget alaposan! meglepte a hir: Madridban kövekkel hajigálták meg az angol nagykövetség épületét, Granadában, Sevillában és másutt nagy tüntetések zajlottak le ezzel a jelszóval: “Vissza Gibraltárt! Gibraltár a spanyoloké!” Ezenfelül Franco kijelentette: “Nagy- Britannia minden jog ellenére tartja kezében Gibraltárt.” Sőt mi több, a spanyol lapok nyíltan jósolják: ha Erzsébet királynő világkörüli útja során májusban Gibraltárba érkezik, olyan ramazuri lesz, amilyen még nem volt! De hát mitől lett egyszerre ilyen mersze Francónak, miért követeli vissza Gibraltárt, amikor a hitterfasizmus szétzúzása óta esze ágában sem volt ilyesmire gondolni? Az angol rádió sokáig töprengett, de aztán kirukkolt az igazsággal: “Miután Francónak sikerült közvetlen tárgyalások utján egyezményt kötni az Egyesült Államokkal, most már elég erősnek érzi magát, hogy propagandatámadást intézzen Anglia ellen. Franco valószínűleg azt hiszi, hogy az amerikai szerződéssel elégedetlen spanyolok, akiknek az a felfogásuk, hogy idegen hatalom férkőzött be Spanyolországba, talán kien- gesztelhetők, ha a gibraltári kérdésben most kibontja a nemzetiszinü lobogót.” Az angol rádió valóban nem jár messze az igazságtól; Franco 1953 szeptemberében katonai szerződést kötött az Egyesült Államokkal, amely haditámponttá változtatja az egész országot. Amikor Franco visszaköveteli Gibraltárt, megbízóinak a Wall Street urainak kezére kezére szeretné játszani a sziklavárat, hiszen igen jól jönne az angol vetélytárs kiszorítása és az értékes támaszpont megkapa- rintása. Tény az, hogy Spanyolországban óriási felháborodás tört ki a katonai szerződés miatt és Franco ezt a felháborodást szeretné más csatornákba elterelni. Mintha csak azt mondaná a bilbaói munkásnak, estremadurai parasztnak: mit számit, ha nyomorog a gyereked, ha amerikai katonák űznek el viskódból, a földekről, ha évente egyszer látsz cukrot: fő az, hogy Gibraltár a miénk lesz! Ilyen tények rejlenek a gibraltári helyőrséget, az angol üzleti köröket riasztó hírek mögött. BEJELENTÉS A Bronxi Dalárda május 22-re hirdetett tavaszi hangversenye közbejött akadályok miatt sajnos elmarad. A Dalárda azonban komolyan dolgozik és a jövő szezonban egy nagyobbszabásu hangversenyt fog adni. Felkérünk mindenkit, aki szereti a magyar és más nemzetek dalait, csatlakozzon a Dalárdához, amely minden hétfőn este 8 és 10 óra között próbál a Magyar Házban, 2141 Southern Boulevard alatt a Bronxban. A Dalárda Vezetősége MSTÁD'JS; MÁS IS TANULHAT BELŐLE!
