Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-05-06 / 17. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ May 6, 1954 A SZÁMOK BESZÉLNEK írja: Eörsi Béla S_____:--------------------------—-----------------------------------r Külföldön, különösen Nyugat-Európában gyűlölik a mc- earthyznfnst, főleg külkereskedelmi vonatkozásai miatt. A McCarthy-csoport kívánja, hogy minden úgynevezett “demokratikus” állam (görög, spanyol véres diktatúrát is ide számítják) lemondjon a külkereskedelem azon részéről, mely reá nézve a legegészségesebb volna, vagyis a Kelettel való kereskedelemről.' Franciaország, annak ellenére, hogy az Egyesült Államfők szegény adófizetői az indokinai háború költségeinek 78 százalékát fizetik; nem háborúskodni, hanem kereskedni szeretne a Kelettel. Anglia, Nyugat-Németország és Európa többi államainak érdeke a Kelettel való kereskedelem. Ezért •kívánja az egész világ az igazi kinai kormányt a UN által elismertetni. Nem az Egyesült Államok nagy tömegei, hanem McCarthy, a megszéditett kispolgárság és az újonnan (beérkezett milliomos csoport képviselője nem engedi meg ezt a kereskedelmet és az összes segély elvonásával és esetleges elvonásával és esetleges kereskedelmi háborúval fenye- ígeti azt az országot, amely a Kelettel kereskedni mer. Csak az utóbbi időben enyhült meg a vélemény és Stas- sen, európai diktátorunk, felülvizsgálja most a kereskedelem feltételeit. Mi az oka a feszültség, vagy szigor enyhülésének? 1. McCarthy népszerűsége csökkent mióta nemcsak a demokrata pártot támadja, hanem az Eisenhower adminisztráció tagjait (á hadügyminisztériumot) is. 2. A közelgő gazdasági válság ideje nem alkalmas, hogy szövetségeseinket gazdasági életükben megakadályozzák. Hisz talán magunknak is szükségünk lesz a Kelettel való kereskedelemre. 3. Katonai körök 1954-ben 1955-ben a világháború megin- (dulására számítottak, ezzel a belső gazdasági válság megoldását is elintézték volna. Az orosz “H”-bomba elrobbanása óta a katonai körök nem mernek provokáló háborúra számítani, igy a külföldi kereskedelem megakadályozásának kevesebb értelme lett. A N. Y. Times március 28-iki számában bemutatja a Nyugat-Kelet árucsere eredményeit (1952-ben). A Kelet vett Nyugattól: 268 millió tonna gépet 198 millió nyers gyapotot 156 millió nyers gumit 135 millió vegyes árut (Amerikának túltermelése van gépekben és gyapotban és a gazdasági válság megszűnne, ha ezekből adnánk a Keletnek.) / Mit kap a Nyugat (a “demokratikus” országok) Kelettől (nem “demokratikus” országok) : 341 millió tonna mezőgazdasági terméket ( szemes növény) 309 millió más élelmet 195 millió szenet 102 millió faterméket Európa nehéz élelmiszer és épületfa kérdését könnyen meg lehetne oldani és ezzel szemben Európa iparát fel lehetne lendíteni és Amerika mezőgazdasági (gyapot) válságát megszüntetni. A számok beszélnek, hallgassuk meg őket. Az Atlantióceán főbb kikötőinek forgalma (1953 első 11 hónap — N. X- Times 3-28-54): Boston 4.5 millió tonna New York 32.2 millió tonna Philadelphia 13.9 millió tonna Baltimore 19.6 millió tonna Newport 6.5 millió tonna Összesen 85.0 millió tonna kereskedelmi forgalom Gulf (Mexikói öböl) forgalma: New Orleans 8.5 millió tonna Houston 5.9 millió tonna Galveston 2.6 millió tonna Összesen 17 millió tonna kereskedelmi forgalom Ssendes-óceán forgalma: Portland 1.2 millió tonna San Francisco 1.3 millió tonna Los Angeles 4.1 millió tonna Összesen 6.6 millió tonna Kz Egyesült Államok becsukta ajtaját a Távol-Kelet felé. imig: Európa felé 85.0 millió a Mexikói öböl felé 17.0 millió összesen 102.0 millió tonna a kereskedelmi forgalom, Idig Ázsia felé csak 6.6 millió tonna a kereskedelmi forga- 'm. Ha az Ázsiával való kereskedelmünket fel tudnánk nor- álisra emelni, egy emberöltőig nem volna az Egyesült Álmoknak gondja a termelésre. De vájjon meg tudja ez a izdasági rendszer oldani ezt a kérdést? A KENTUCKY BÁNYÁSZSZÖVETSÉG MEGINDÍTJA A SZAKSZERVEZETROMBOLÁS LAVINÁJÁT HARLAN.— Sötét merényletre készülnek fel a ken- tuckyi bányavállalatok: fel akarják bontani a bányászokkal kötött munkaszerződéseket azzal az eltökélt szándékkal, hogy harcot kezdenek John L., Lewis United Mine Workers szakszervezetével és nemcsak a bérek levágását akarják kivívni, hanem nyilván a bányászok szakszervezeteit is leakarják rombolni. Faltörő kosnak a Harlan körzetében fekvő barnaszénbánya vállalatokat szervezték meg. Ezek a bányák határozatot hoztak, hogy eltörlik a UMW szakszervezettel kötött munkaszerződéseket. A munkabérek leszállítása hadüzenet a bányászoknak. Az egyik bánya igazgatója, kijelentette, hogy a bányatulajdonosok előtt két lehetőség áll: vagy felbontani a munkaszerződéseket, vagy szedni a sátorfájukat, — csakhogy nem hajlandók szedni a sátorfájukat. — A bányatulajdonosoknak, akik roppant profitokat vágtak zsebre és elengedték nekik a haszontöbbleti adót is, az üzlet sem lett sokkal rosz- szabb, eltökélt szándékuk, hogy profitjukat a munkabérek önkéntes csökkentésével fokozzák és ha a szakszervezet az utjukba áll, megsemmisítik a szakszervezetet. A jelenlegi nagyfokú munkanélküliségben tartják az időt a legalkalmasabbnak a várva várt leszámolásra. John L. Lewis Washingtonban kijelentette, hogy sem a harlani bányabárok, sem mások nem fogják harc nélkül leszállítani a bányászok munkabérét: “Vannak hangok — mondotta Lewis figyelmeztetésképpen — amelyek azt mondják, hogy bércsökkenésre van szükségünk — mintha ez bárkinek, is javára válna. Nem lesz tárgyalásos bércsökkentés a bányaiparban, sem a barnaszénben, -sem a kőszénben.” Lewis a szénbányászattal foglalkozó államok kormányzóinak konferenciáján tette ezeket a kijelentéseket. Arra is van magyarázat, miért kezdték meg a támadást a harlani bányabárókkal. Harlanban 17 évvel ezelőtt elkeseredett harcok folytak a munkások és a bányatulajdonosok közt, ez időben kapta elnevezését: a “Véres Har- lan”-t. Ez 1937-ben történt, amikor a UMW meg akarta szervezni a Kelet-Kentucky megyei bányákat. A szakszervezet győzött, de ahhoz az kellett, hogy a C.umberland- hegy körzetét kinpadra vonták gyilkosságokkal, lövöldözéssel, bombákkal és gázzal. A bányabárok e gyászosem- lékii vidéket választották ki harctérnek, ahol ismét össze akarják mérni erejüket a bányamunkásokéval. Haditervi^ket “Harlan-terv”- nek nevezték el. Ennek alapján először is elküldik Lewis- nak hatvannapi felmondásukat és felszólítják, adja meg magát,, vagyis fogadja el az olcsóbb bérekre vonatkozó feltételeiket. Ha nem fogadja el, akkor szakítanak a bányászok szakszervezetével és szakszervezet nélkül nyitják meg újra bányáikat, vagy pedig valamilyen más “szak- szervezettel.” A szakszervezet arculcsa- pásával akarnak a bányavállalatok uj korszakot kezdeni s a háborúságot azokkal az “eszközökkel” vívni, mint 1937-ben tették. Egyesek azonnal szeretnék megkezdeni az összeütközést, hogy minél előbb tullegyenek rajta, vannak, azonban józanabb fejek amelyek azt állítják, hogy a helyzet még nem érett meg a leszámolásra, nyilván számukra még nem elég fojtogató a munkanélküliség. A Nagy Tavak kikötőiben a nyár folyamán vigan szállítják a szenet ipari, házi és fűtési célokra, mert a tavakon nincs jégtakaró és hajóval olcsó a szállítás olyan kikötőkbe, Tnint Milwaukee és Duluth. Ha a faltörő kos elvégezné munkáját, akkor a támadt résen a többi bányavidék vállalatai behatolnának és országos hadviselettel kísérelnék meg a bányászok kétvállra fektetését. Ez adja meg a harlani helyzet kucsát. Az amerikai munkásság történetének egy újabb küzdelmes fejezete van indulóban. A TEXTILUNIÓ ÉLESEN BÍRÁLJA EISENHOWERÉKET ATLANTIC CITY. — A textilmunkások CIO-szakszer- vezetének vezetőségi tanácsa vasárnap kijelentette, hogy a textilipar jelenlegi válsága intő jel kell, hogy legyen az ország számára. A textilunion nyolcadik kétévenkinti konvenciója csak másnap, hétfőn nyílt meg, de a vezetőségi tanács jelentését már vasárnap szétosztogatták a delegátusok közt. A jelentésjon, aki alkalomadtán erkölcsi szigorral teletűzdelt nyilatkozatokat bocsát ki, miközben a kongresszus és a bői erőteljesen kicseng a fi-* gyelmeztetés, hogy az ameri- kai nemzetgazdaság általános' válság felé rohan, hacsak fel nem fokozzák a fogyasztók vásárlóképességét. Ugyanakkor a tanács megrója Eisenhower elnököt, amiért nem tett lépéseket, hogy a textilipar talpra állj on és nem valósított meg egy munkatervet, amely agyengülő nemzetgazdaságot alátámasztotta volna. A jelentés emlékeztet arra, hogy az 1920-as években is beteg volt a textilipar, amiközben a k ö z g a zdaság többi része fennen virágzott és a kormány, agyárak vezetői és a nagyközönség nem gondolt ara, hogy ez súlyos gazdasági nehézségek előfutára. Abban az időben, folytatja a jelentés, a kongresszus egy a déli demokraták és'az északi republikánusok reakciós koalíciójának a kezében volt. Most, 1954-ben a gazdasági pangás az egész nemzetgazdaságot megfertőzte, a kongresszus reakciósabb, mint valaha “és .a vezérnélküli kormányzatnak sem programmja nincs, sem akarata, hogy program- mot valósítson meg.” A vezetőségi tanács jelentése Eisenhower elnököt j okolta különösen azért, amiért megengedte, hogy a szélső reakciósok győzelmet arassanak. Ez hozta létre “a hanyatlás két szörnyű évének eredményeit.” Amikor az elnök levetette egyenruháját, mondja a jelentés, eldobta magától a vezetés művészetét is. “Főtámogatóinak nagy riadalmára, folytatja a jelentés,] az elnök nem élt alkotmányos hatalmával és kötelezettségével. Úgy értelmezi, hogy a föld a leghatalmasabb tisztsége abból áll, hogy mint egy ártatlan diszvezetoféle elnököl kormány háborítatlanul tör a maga céljai felé. Még a hadsereg méltóságát és jó hírét elmulasztotta megvédeni, holott annak köszönheti dicsó' pályafutását.” A jelentés egy másik főfejezete a mccarthyzmus átkával foglalkozik. “A mccarthyzmus, mondja a jelentés, erősebb lett mint bármikor. Ma már minden kétséget kizáróan a honi veretű fasizmus érezhető benne. McCarthy személyileg nem érez a kommunistákkal szemben többet, mint amit Hitler a zsidókkal szemben: bűnbakot teremtett saját politikai céljai előmozdítása érdekében. Szomorú dolog, hogy ez a Háry János, akiből minden más korszákban égy komikus figura lett volna, úgy fog megmaradni a történelemben, mint egy szörnyű fenyegetés azzal a 700 éves emberi haladással szemben, amelyet a szabadság és az emberi méltóság érdekében harcoltak ki maguknak az emberek. Mi csak annyit tehetünk a legjobb esetben, hogy támadását a szabadság ellen meghiúsítjuk.” A t e x t i 1 s zakszervezet, amelynek szerződései—számszerűit 1,471 — 325,000 gyári alkalmazóira terjednek ki, kiemeli jelentésében, hogy a mccarthyzmus előtörése, a reakciónak a szakszervezet % . ellen intézett fokozett támadása és az iparág válsága két év alatt 75,000-rel meg- csappantotta a képviselt munkások számát az elmúlt két év folyamán. Az iparban alkalmazott munkások száma pedig 1,300,000-ről 900,000re apadt.
