Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-04-29 / 16. szám

April 29, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ AMIKOR A Fő VIZSGÁLÓT “VIZSGÁLJÁK” Uj szerepben mutatkozott be a múlt héten indult sze­nátusi vizsgálatban McCarthy^a fő boszorkányüldöző: ezút­tal ő a VIZSGÁLT személy és nem a vizsgáló. Magától érthető, hogy McCarthyra nem fog származni — egyelőre — semminemű hátrány, hogy beidézték kihall­gatásra. Nem fogja elveszteni megélhetését. Nem fognak ellene deportálási vagy polgár- jogvesztési eljárást indítani. Feleségét, gyermekeit nem fogják telefonon vagy az ut­cán inzultálni. A kihallgatok a legudvari­asabban kezelik. Annyira ud­variasan, hogy néha már azt sem lehet tudni, hogy ki a vizsgáló és ki a vizsgált. Mindamellett a most meg­indult kihallgatások bizonyos értelemben visszaesést jelente­nek a wisconsini fürerjelölt karrierjében. És, ha nem vi­gyáz, a szappanbuborék kipuk­kanhat. Miről van szó tulajdonkép­pen? Nem fér kétség ahhoz, hogy McCarthy mögött verődtek össze azok a gazdasági, politikai, klerikális és egyéb érdekeltségek, amelyek az amerikai nagy­ipar, a Wall Street egyre bonyolodottabb és nehezebb hely­zetbe jutó kül- és belpolitikáját a fasizmus valamilyen ame­rikai változatával akarják megoldani. Miért választották ezek az érdekeltségek éppen Mc- Carthyt? Hisz ez az ember 1950 előtt még csaknem teljesen ismeretlen volt? Azért választották McCarthyt, mert az összes jólismert reakciós, antikommunista közéleti vezetőszemélyiség között ő közelíti meg legjobban a hitleri típust: cinikus, brutális, erőteljes, ügyes demagógot, aki szemrebbenés nélkül tudja hangoztatni a leghihetetlenebb koholmányokat. Óriási pénzügyi érdekeltségek verődtek össze mögötte. Egy valóságos kis ellenkormány működik a háttérben, mely­nek meg van a maga titkos rendőrsége, vizsgálóbizottsága. Állítólag 60 ember dolgozik egyedül a “kutatóirodájában. Nos ez a kamarilla az amerikai közélet, sőt a kormány­zat minden ágára ki akarta terjeszteni ha nem is tényleges hatalmát egyelőre, de McCarthy befolyását. Ezért “vizsgálták” ki a külügyminisztériumot, Amerika Hangját, egyházakat, egyetemeket, szakszervezeteket, stb. Végül megkezdte a hadsereg vizsgálatát. Sietségükben itt azonban túllépték a határt. Olyan bot­rányos módon kezeltek magasrangu tiszteket, a második világháborúban kitüntetett tábornokokat, hogy a kormány kénytelen volt védekezni. Kiadtak egy nyilatkozatot, amelyben felsorolták, hogy McCarthyék mily orcátlanul gyakoroltak nyomást a hadse­regre, hogy tiszti rangot adjanak egy volt kopójuknak, a gazdag milliomos családból származó David Shine-nak, akit nemrég soroztak be a hedseregbe. A kihallgatás, amely most van folyamatban és amelyet a televízión is közvetítenek, mindenesetre alkalmat ad. az ország népének, hogy közelről és alaposan szemügyre vegye a fürerjelöltet. McCarthy fején annyi vaj van, közéleti szereplése any- nyira tele van a legsúlyosabb kétes ténykedésekkel, hogy egy ilyen kihallgatás derékbe roppanthatja karrierjét. Ne felejtsük el, McCarthy volt az, aki megmentette a jogos büntetéstől a bastognei erdőben sok száz védtelen amerikai fogoly kegyetlen lemészárlásáért felelős náci kato­nákat ! ő volt az, aki Marylandban a legbotrányosabb választási csalás utján eszközölte ki Butler szenátor megválasztását. ő volt az, aki nem volt hajlandó megjelenni az ő kétes pénzügyi műveleteinek kivizsgálására összehívott kihallga­táson. Aki 10,000 dolláros tiszteletdijat fogadott el egy épí­tési vállalattól, amikor egy olyan törvényt tárgyaltak, mely* nek révén ez a vállalat nagy haszonra tehetett volna szert. Ezek a dolgok még felmerülhetnek a tárgyalás folya­mán. Reméljük felmerülnek. És reméljük, hogy amikor ez a sok szenny feltárul, az amerikai nép levonja a maga következtetését és egyszer- smindenkorra eltávolítja közéletünkből McCarthyt és min­denki mást, aki az ő uszályán akart hatalomra jutni... demokráciánk és népünk szabadságjogainak romjain ke­resztül. * j___1 ^ ■ Amerikai premier május hó 1-én — színes film — GOGOL NIKOLAJ “A REVIZOR” a moszkvai színház legnagyobb művészei felléptével i STANLEY SZÍNHÁZ, 7th Ave. 41. St. Tel.: WI 7-9685—6 A BÉKEOIJAS HOWARD FAST ÜNNEPLÉSE Lelkes meleg ^hangulatban folyt le a new yorki McAlpin- hotelben április 22-ikén Sztálin békedij átadása Ho­ward Fast-nek, a világhírű amerikai regényírónak. Ezer főnyi közönség gyűlt össze ez alkalommal, közöttük a békemozgalom több kiválósá­ga. Az ünneplés vezetője, Rev. William Howard Melish, b.eszé dében megemlékezett dédapjáról, aki Thomas Jef- fersonnal és Thomas Paine- nel baráti viszonyban állt és érdekes idézetet olvasott fel ez utóbbinak a béke mellett elfoglalt felfogásáról. Majd visszakanyarodva Howard Fastre, Tom Paine regény esi­tett életrajzának Írójára, a következőképpen folytata: “Két év óta, hogy. a világ­hírű békedijat számos ország kiváló polgárainak odaítélik, most végre egy amerikait is kitüntettek vele. Ennek mé­lyebb jelentősége is van. A Szovjetunió polgárai és a ki­válogatásokat megejtő nem­zetközi zsűri tagjai ezzel el­ismerik, hogy ma az Egyesült Államokat nem lehet megér­teni annélkül, hogy számba ne vegyék az ország azon ele­meit ,akik szakadatlanul dol­goznak a haladás és a béke érdekében. Az, hogy azt az irót tüntették ki, akinek egyik első könyve volt a “Ci­tizen Tom Paine”, nem vélet­len. Ez ugyanis része, megin­dokolása és -szándéka e béke­dij jelentésének. Ránk nézve, amerikaiakra nézve, fontos, hogy a jelenkori világ egy nagy részének tudomása le­gyen arról, hogy megvan a békeakarat élő amerikai de­mokratikus hagyományaink­ban. Legyen tehát a békedij buzdítás valamennyiünk szá­mára is”. Az arany békedijat a nagy néger tudós, a 85 éves Du­bois profeszor nyújtotta át Fast-nek e szavak kíséreté­ben: “A Sztálin békebizottság elnöke megkért, hogy szemé­lyesen adjam át Mr. Fastnek ezt az üzenetet: E békedij elismerés nem­csak a saját hazád népének tett hazafias szolgálataidért, hanem ama szolgálatért, ame­lyeket más országok és a világ népének tettél. E dij révén fejezzük ki baráti ér­zelmeinket a nagy amerikai nép iránt. Népeink között nincsenek viszályra okot adó kérdések és nem is lehetnek. Békében és egyetértésben él­hetünk...” HOWARD FAST BÉKEBESZÉDE .:Majd amikor az ünnepelt Howard Fast emelkedett szó­lásra, meghatottan és “büsz­kén’ megköszönte a nagy megtiszteltetést és bevezető szavai után a következőkép­pen folytatta: “Vannak emberek, nagyon is sokan, akik kiáltó szóval figyelmeztetik az ország né­pét, hogy az emberiség és az emberalkotta szép és gaz­dag civilizáció a végpusztu­lás szélén áll, — és mégis vannak olyanok, akik azt Howard Fast mondják, hogy a végpusztu­lás elkerülhetetlen. N*m ta­gadom, hogy zord és ijedel- mes korszakban élünk, de ugyanakkor hozzá kell ten­nem azt is, hogy fényes, ra­gyogó idők is ezek. Ha a vég­pusztulás szélén állunk, de ál­lunk valami másnak is a szé­lén, egy uj hajnalhasadás szélén, amikor az emberi nem a maga összetett és lenyügző sokféleségében ahhoz a vég­következtetéshez fog eljutni, hogy békés testvérieségben kell élnie, amely magábazár- ja a sokféleségnek ezt a so­kaságát. És meggyőződésem, hogy inkább az együttélés mint az együtthalás mellett fogunk dönteni. Ezi az én re­ményem. Ez az egész emberi­ség reménye. Nem azért vagyok itt ma, hogy ezeket a kérdéseket megvitassam, hogy külpoliti­kai fejtegetésbe bocsátkoz­zam, hogy kritizáljam a kül­politikát. Egyszerűen csak azért vagyok itt, hogy egy kitüntetést vegyek át, a bé­kedijat. Ez a dij a Szovjet­unióból, származik és ha nem volna más okom a Szovjetu­nió’tiszteletére ,már azért is mélységes tisztelettel övez­ném amiért békedijakat ad. Nem értem azokat, akik azt hangoztatják, hogy a bé­kedij —nem békedij. Az ilye­nek számára nincs kezdet, és ahol nincs kezdet, hogyan is lehetne végkövetkeztetés a megértés dolgában ? Pedig meg kell értenünk egymást. Korunk égető kérdése a bé­kés együttélés a mi világunk és a szocialista világ közt, és ennek az együttélésnek, ha egyáltalán létrejöhet, a meg­értésen kell alapulnia. HIMNUSZ A BŐSÉGRŐL ÉS BÉKÉRŐL Van alap Ilyen együttélés­hez, bőven is. Az atomener­giában bennerejlő veszedelem mellett ott van a bennerej­lő belátása is annak, hogy még alig nyúltunk hozzá bolygónk roppant gazdaságá­hoz. Nemcsak1 hogy van min­denki számára elég, hanem ezer meg ezer eljövendő nem­zedék számára is van böven- És micsoda hatalom, micsoda hihetetlen és óriási hatalom lenne ez a mi két különálló világunk, ha a nemzetek kö­zötti békés érintkezésben egyesülnének. N Igen, lennének háborúk, amelyeket meg kell vívnunk, ámde olyan háborúk, amelye­ket megnyerünk^ amelyeket az emberiség megnyer. Hadat viselnénk a betegségek ellen és eltörölnénk azokat a föld arculatáról. Harcolnánk az aggkor, az éhség s a szegény­ség ellen. Harcolnánk a siva­tagok ellen és kertekké vál­toztatnánk. Igen, hadat visel­nénk az idő és maga a tér ellen, mert mi az emberek ősi álmának megvalósulása előtt állunk: hogy kimehet­nek a csillagok közé és saját kezükkel megérithetik azo­kat. Mi, emberek, nem vagyunk bolondok, bármilyen ország­ban élünk is, és én sohasem ismertem embereket, akik nagy töbségükben ne jók, be­csületesek és keményen dol­gozók lettek volna. Száz nem­zedék óta álmodunk egy nagyszerű, gyönyörű álmot: s most itt állunk megvalósu- lásar küszöbén. Természete­sen, nem könnyű dolog. De hogyan is lehetne valami, ami nagyszerű, gyönyörű, igen, hősies,— ami nem nehéz? Gyermekeink vannak és mi törődünk gyermekeink kel, mert az emberi élet éppen oly nagy adósa a múltnak, mint a jövőnek. Azt fogjuk-e mon­dani gyermekeinknek, hogy mivel a békéhez vezető ut oly nehéz volt, feladtuk a harcot és örökségül — hamut és füs­tölgő romhalmazt hagyunk ráj uk ? Nem hiszem. De hiszem azt, hogy harcolni fogunk a békéért. Hiszem azt, hogy meg fogjuk nyerni a békét, mert amikor megnyerjük a békét ,akkor azt nyerjük eh amiért az emberiség minden ’ idők óta sóvárog.” I H adgyakorlatok Koreában SZÖUL. — Az amerikai hadi­tengerészet és tengerésekatona- ság megkezdte a koreai hadgya­korlatokhoz szükséges csapat- szállitóhajók berakását. McCarthy és Roy Cohn _3_ McCarthy szenátor

Next

/
Thumbnails
Contents