Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-04-22 / 15. szám

April 22, 1954

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

5

Omladozik a hidegháború két propagandapillére

Irta: DR. POGÁNY BÉLA

A hidrogénbomba — számos jel szerint — fordulóponthoz juttatta a világot, talán a világtörténelmet is. Egyre több oldalról hangzik el az értelem és a lélek legmélyebb rétegeiből fakadó figyelmeztetés, hogy e borzal- maserejü bombákkal vívott háború az egész emberiség életét, az emberi civilizációt fenyegeti pusztulással s utat- módot kell találni az atomfegyverek haszálatának betiltására. És miközben egyfelől egyre tudatosabbá válik az emberiségben, hogy ilyen há- háborunak nem szabad bekövetkeznie, másfelől a háborús uszítok mániákus konokság- gal pergetik a dobokat és egyre szélsőségesebb politikai kilengésekre vetemednek. A háború és béke erőinek nagyszabású elődöntői ezek a küzdelmek. A reakciósok odáig mentek, hogy az ország s talán a világ legnagyobb atomtudósát, dr. J. Robert Oppenhei- mert, akinek elsősorban köszönhetik az első két atombomba elkészítését, most meglepetésszerűen menesztették az atomerő bizottságból, mert gyanúsnak vélték, hogy a hidrogénbomba gyártásával szemben erkölcsi aggályokat tanúsított.

Fordulóponthoz értünk az események sodrában, olyan fejlemények között, amelyek a monopóliumok és imperialisták kormánypolitikája következtében alakultak ki. A Wall-streeti érdekeltségek által terjesztett politikai ideológia két hatalmas- pillérre akaszkodott és ezzel az ideológiával próbálták igazolni és alátámasztani, sőt leplezni, gazdasági és világuralmi törekvéseiket.

Az egyik pillér az volt, hogy a ‘kommunisták” s ez ma már igen tág fogalom — “a kormány ei'őszakos megdöntésére” törnek és idevágó tanok hirdetésére szőttek összeesküvést.” Erre alapozták a háborús honatyák belpolitikai mesterkedéseiket, az eretneküldözést, a boszorkányhajszát, az országos hisztéria felkorbácsolását azzal a céllal, i hogy elhallgattassák az ellenzéket, a kritikát, megfélemlítsék a munkásságot és a polgárságot, elfürészeljék a demokratikus és hagyományos népjogokat.

Másik pillérük köré a Szov-' j etunió elleni felfogásokat csoportosították s alapanyaga az volt, hogy a Szovjetunió “agresszióra” készül U.

S. ellen, tehát “védekezni” kell, a védekezéshez töméntelen billiók szükségesek, amelyeket a nép zsírjából kell kisajtolni, továbbá szovjetellenes szövetségesek összetobor- zásának örve alatt “segély”- diplomáciával igyekeztek egységbe szervezni a ‘szabad világot”, de ugv, hogy a valóságban vazallusokká tették őket, megcsorbitva nemzeti szuverénitásukat.

A régi és az uj mítosz

Ujaboan azonban jelek tü- nedeztek fel arra nézve, hogy ez a két pillér, az amerikai

reakció bel- és külpolitikai eszmekörének e két hordozója, kezd ingadozni. Az első pillér megrendülésére például felhozzuk a “N. Y. Times” április 15-iki számában az American Civil Liberties Union egyik jogtanácsosa tollából megjelent levelet, amelyben- kifejti, miért helyesli a i KP betiltására irányuló törvényjavaslatokat, de rámutat arra, hogy az a minden eszközzel beverklizett vád, hogy a kommunista összeesküvés célja: “a kormány erőszakos megdöntése”, még a huszas évekből származik, időközben azonban megváltozott a változó körülmények folytán és ma már az a párt feladata, hogy mint “kémkedési és sza- botálási szervezet és mint alkalmi szócső szolgáljon a Szovjetuniónak. Ezért a pártot annak kell nevezni, ami és aszerint kell támadni.”

A másik pillér, a külpolitikai elmélet megingására hozzuk fel példának okáért Henry J. Taylor, a reakciós rá- dióhirmagyarázó közgazdász cikkét, amely a “This Week” cimü magazinban jelent meg s amelyben azt a tételt bizonyítgatja, hogy a Szovjetunió Sztálin halála óta már nem fegyveres támadással akarja lebirni a világot, hanem gazdasági eszközökkel. *

Érdemes tehát megvizsgálni közelebbről, a két idézett cikk valódi jelentését.

A demokrácia veleje

Az ACLU jogtanácsosa már elavultnak tekinti “a kormány erőszakos megdöntésének” vádját és azok miatt a cselekmények miatt sürget erélyes eljárást, amelyeket a politikai kisebbségi párt elkövet, ez azonban szükségessé teszi, hogy “a kongresszus vállalja azt a feladatot, hogy világosan meghatározza, miféle radikális ténykedések megengedhetők és milyenek nem.” Erre csak azt mondhatjuk, hogy az űzőbe vett kisebbségi politikai pártra, sem tagjaira eddig sem bizonyítottak rá kémkedést és szabotálást, hiszen a meghur- , colásuk céljából hozott törvényt a törvény szerzői játszi könnyűséggel erre a vádrá alapították volna. És éppen azért, mert ilyen cselekményekre nem alapíthatták a vádjukat, kellett felvenni az “erőszak hirdetését” a K. P.

I elleni vád alapjául. Az os-; tóba mód, ahogy a jogtanácsos, aki viszont az ‘erőszakos felforgatást” tartja nemlétezőnek, javasol uj törvényt, amely meghatározza, miféle radikális cselekmények megengedhetők, milyenek nem, elárulja, hogy egyáltalán nem mentes a demokráciaellenes, fasiszta jellegű lelkiségtől. — Mert például Jackson, a legfelső törvényszék bírája, egy 1943-as perben hozott döntésében a következő kijelentést tette: “Ha van alkotmányos csillagképünkben egy igazi állócsillag, akkor az az, hogy sem magasrangu, sem alantas köztisztviselő nem írhatja elő, mi legyen megengedett és elfogadott (ortodox) felfogás politikában, nacionalizmusban vagy a vélemények más területén, sem kényszeríthet polgárokat arra, hogy szóval vagy tettei vallják be abban való hitüket.”

A legfelső törvényszék bírójának ez a véleménye poz- dorjává zúzza az akarnokosko dó jogtanácsos érvelését, ez utóbbi azonban akaratlanul is hangot és nyomatékot ad annak, hogy az “összeesküvés” vádja elavult és csak azért él tovább, mert már annyit ismételték, nyomtatták, szavalták, hogy az emberek tudatába mint valóságos tény szívódott be anélkül, hogy konkrét tartalmát látnák, értenék.

Amikor “biin” a termelés

Nézzük meg most a másik vádat. Henry J. Taylor cikke azt a tételt fejtegeti, hogy ‘Sztálin volt az, aki a szovjet termelés 60 százalékát fegyverkezésre fordította, de már Malenkov alatt a fogyasztói javak termelésére tértek át és akár hiszik, akár nem, ez talán a legfenyegetőbb fejleménye a huszadik század második felének.” — Magyarán szólva ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió már nem készülődik fegyveres háborúra, mert most már a szovjet fogyasztási cikkek termelésével fenyegeti a világot. A terjedelmes cikk vége felé ezt még félreérthetetlenebbül a következőképpen foglalja össze, amikor azt mondja: “az óriási Oroszország tönkreteheti a szabad világot anélkül, hogy egyetlen puskát is elsütne, egyszerűen azzal, hogy olcsón, sokat termel, behatol a piacokra, úrrá válik ott és el~ kobozza azokat, mert egy rendezetlen, nem szövetkezett Nyugat-Európa valószínűleg nem tud versenyezni vele.”

Minthogy Taylor cikkét lapunk másik helyén részletesen közöljük, itt nem foglalkozunk egyéb szélsőjobboldali kijelentéseivel. Csak arra a pontra akarjuk ráirányítani a figyelmet, hogy a Szovjetunió ellen hangoztatott agressziós vád vagy bünvácl belső tartalma szintén megváltozott a reakció tajtékzó

Néger képviselőjelölt Alabamában

A polgárháború utáni időszak óta elsőizben pályázik alabamai néger az állami törvényhozó testületbe. A jelölt neve Arthur D. Shores, 50 éves birminghami ügyvéd, a tanítók országos szervezetének volt alelnöke.

Mezei Ignác fellebbez

Herbert Brownell igazságügyminiszter egy háromtagú bizottságot nevezett ki a hontalan Mezei Ignác ügyének letárgya- lására. A bizottság, amely előtt a kormány ügyvédje és Mezei ügyvédje képviselte a vádat és a védelmet, úgy döntött, hogy Mezeit deportálják. Jack Was- serman, Mezei washingtoni védőügyvédje, bejelentette, hogy a döntést a bevándorlási hivatal fellebbezési bizottsága előtt megfellebbezi.

MINDEN 5 ember közül egy ki van téve a rakmegbetegedésnek. Támogassuk a Rákkutató Biszájában, a vád, az agresszió vádja azonban megmarad. Ez is arra vall, hogy egyre több ember előtt világosodik meg, hogy a szovjetnek nincsenek háborús szándékai, hiszen ezt a vádat a hidegháború hosz- szu esztendei alatt sem tudták bizonyítani. Ámde a vasat tovább kell ütni, a háborús uszítok nem veszthetik el befektetétt érdekeiket, az elcsépelt és megcáfolódott tételt tehát más hitregével kell pótolni.

A szegényből egyszerre gazdag lesz

Ehhez persze uj beállítás szükségeltetik. Eddig a szovjet szegény volt, mint a templom egere, termelni nem igen tudott, statisztikai adatai csak szemfényvesztésnek számítottak. Taylor akaratlanul is azt leplezi le, hogy mindez hazugság volt. A szovjet támadó szándéka volt a Nagy Hazugság a reakció külpolitikai mesterkedésében, kifelé. “A kormány erőszakos megdöntése” volt a Nagy Hazugság” befelé, az ország fa- sizálására, a munkásság és a polgárság bilincsbeverésére. A Nagy Hazugságnak külső és belső arcutáta egy és ugyanazon törekvés két oldala.

Szóval: Taylor, a közgazdász, bebizonyítja, hogy a szovjet a korábbi hírveréssel ellentétben roppant gazdag, rengeteg aranya van, neki van- a legtöbb, több talán, mint USA-nak, s azzal mindent megvásárolhat. A szovjet ipar termelő ereje ebben az uj beállításban még nagyobb, mint a statisztikái mutatták elannyira, hogy termékeivel, (amelyeknek nemcsak mennyisége óriási, hanem minősége is kitűnő) termelése csodálatos erejével képes volna tönkretenni a világ többi államait és úrrá válni fölöttük. Taylor a vészharangot azért kongatja, hogy a szovjet árutermelési alapon fenyegető “agresszió”-ra hívja fel a lóvá tett nép figyelmét és a régi hazugságot egy adatokkal a 1 á t á masztott újabb elmélettel helyettesítse.

Ki téved itt? Ki hazudik? Egy nyilvánvalónak látszik: azért váltogatják az ijesztő mítoszokat, .hogy a hitregékből kiábránduló, eszméletre ocsúdó, öntudatra ébredő nép minél későbben kérjen elszámolást az eltékozolt billiókról, emberéletekről és emberi értékekről, de ami késik, nem múlik. Lehet, hogy már az őszi választásokon, alkotmányos utón, békés utón, megkezdik a nagy fel- és leszámolást.

I SZABADSÁGIDŐINK VÉDELMÉÉRT 1

j — A Magyar Védelmi Bizottság hírei ■— I------------------I__________r

Népmozgaicm védi a bevándoroltakat

“Tízezer egyént fogunk megfosztani állampolgárságától és tizenkétezer bevándoroltat fogunk száműzni.” Több, mint egy éve, hogy Ifj. Herbert Brownell kormányfőügyész ezt bejelentette. Megkezdődött,az általános hajsza, a bevándoroltak tömeges letartóztatása és állampolgárok elleni kor- mány-pörök. A Walter-McCarran törvénynek eme használata az amerikai nép ellen lett a McCarthy-fajta fasizmus egyik terve.

És ma mégis azt mondhatjuk:

Nem sikerült a főügyész ur akciója: 12,000 helyett 50 egyént tartóztattak le politikai száműzetés érdekében, akik közül ténylegesen hármat deportáltak, 10,000 helyett 10 állampolgár ellen indítottak polgárjogfosztási port.

A kormányhajsza kudarcot vallott, mert az amerikai nép ellenállást tanúsított. A Walter-McCarran törvény ellen a nemzet minden politikai és társadalmi rétege megmozdult. A szervezett munkásság, egyházak és testvéri egyesületek, a nők, négerek és nemzetiségi csoportok legnagyobb szervezetei egymás után tiltakoztak az embertelen törvény ellen.

A népmozgalom hatalmas befolyását a legádázabban ordító mccarthyzmus sem tudta megállítani. A 'vörösfaló kongresszus meghökkent, midőn 32 képviselő és szenátor benyújtott egy uj törvényjavaslatot a Lehman-Celler Bili formájában, amely helyettesítené a jelenlegi törvényt és az amerikai demokratikus tradíciókhoz méltóbb alapokra fektetné azt.

Jelenleg egy szintén országos méretű megmozdulás indult meg az uj törvényjavaslatnak a nyilvánosság előtt való megtárgyalása érdekében. Követeli a nép országszerte az uj törvényjavaslat beiktatását. Újabban Carl W. Segerhammar los angelesi lutheránus pap, a délkaliforniai népkonferencia elnöke hangoztatott ilyen követelést.

A kormány-főügyész sikertelen hadjáratát egy másik, nem kevésbbé fontos tényező is okozta. A Bevándoroltak Védelmi Bizottsága. A szervezet 50 állampolgárnak és 325 letartóztatott bevándoroltnak nyújtott törvényes védelmet. A kormány retteg ettől a szervezettől. El akarja pusztítani. Mr. Brownell ,“felforgató”-nak minősítette a bizottságot. A 22 esztendő óta hűségesen szolgáló bizottság most is felkészül az uj harcokra. Az amerikai nép meg fogja védeni szervezetét. A Lehman-Celler törvény győzni fog a Brownell hajsza dacára.

ABNER GREEN,

O az amerikai bevándoroltak ,

■'Jjgtfc- védelmi bizottságának titkára j