Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-04-15 / 14. szám
AMERIKAI MAGYAR íiZ«> April 15, 1954 JEGYZETEK MEGHALT EGY ISMERETLEN SZOMSZÉDOM A nagy bérházban, amelyben lakom, meghalt egy ember. Szivszélhüdésben, hirtelen. Sok lakója van az épületnek, nem ismertem az illetőt, nevét sem tudom. Talán sose láttam, hiszen lehetséges, hogy. ő más időben ment dolgozni, má; időben érkezett haza. És mégis lesújtott hirtelen halála. Amikor a feleségem a telefonon közölte velem a szomorú hirt, úgy éreztem, hogy súlyos csapás ért. Valakit én is elvesztettem. Elhunyt szomszédomnak három kicsiny gyermeke volt; A legnagyobbik az" elemi iskolába jár, a másik kettő még nem iskolaköteles. Anyjuk a feleségemmel s a többi anyákkal együtt harcolt még nemrég, hogy kiköveteljék az iskolai hatóságoktól az ingyenes autóbusz szállítást a gyermekek számára. Így ismerkedett meg a feleségem az ő feleségével. Most már özvegy asszony szegény. És a három gyermek árva. A három gyermek mostantól kezdve hiába várja haza a “daddy”-t. A lakásukra irtó súllyal nehezedik le valami leírhatatlan, érthetetlen és mérhetetlen üresség. Tisztán emlékszem erre az érzésre. • Én 14 éves voltam, amikor apám az első világháború alatt meghalt. Katonai távirdászoktató volt, de otthon lakhatott, bár mindennap be kellett mennie a kaszárnyába. jós egy nap szolgál a ttelj esités közben megbetegedett és másnap meghalt. Soha többé nem hallottam ablakunk alatt lépteinek ismerős döngését. Házunkba betelepedett a halál lélekfacsaró üressége. Hosszú éveken át álmodtam róla. Legtöbbször azt, hogy egyszer mégis visszatér. De jó volt arról álmodni. t És valahogy ugyanazt az ürességet éreztem lelkembe visszatérni, amikor ismeretlen szomszédom halálhíréről értesültem. Látom a gyermekeit a hirtelen üresnek tetsző lakásaikban érthetetlenül meredni anyjukra. Miért nem jön haza daddy? Mi fiz, hogy meghalt? Hát szép ez tőle, hogy igy megvárat bennünket mindennap? A feleségem elmondta másnap, hogy amikor a halál hire elterjedt a házban as iskolásgyermekek között kisebb pánik tört ki. Többen nem akartak iskolába menni. Féltek, hogy ők is úgy járnak, mint a szomszéd kislány, aki hazatérve az iskolából, nem találta többé otthon a daddy-t. Nyilván úgy érezték, hogyha otthon maradnak, ez a helyzet nem következhet be. Ez a gyermeklélek logikája. Az én kis fiam is megkérdezte az anyját: “Mommy, mi az. hogy szivszélhiidés?” A gyermekek egymástól meghallottak. hogy mi ölte meg iskolatársuk apját. íme egy ember, egyetlen ember halála, amely mérhetetlen gyászt, keservet, megpróbáltatást jelent a társadalom alapzata, legfontosabb egysége, a család számára és amely megriasztja a gyermekek seregét. Ki tudja megmérni azok biinét, akik szemrebbenés nélkül, vétkes gondolataik következményeinek teljes tudatával szőnek olyan terveket, amely gyermekek százezreit és millióit teheti árvákká, — avagy elszenesedett tetemekké. E bűn éppoly mérhetetlen, mint a1 gyász súlya, amely ma betölti ismeretlen szomszédom, embertársam, lakását. És aki megérti a bűn nagyságát és mégis tétlen marad, maga is osztja az érte való felelősséget. Deák Zoltán NEM LEHET TOVÁBB HALASZTANI A NYUGAT ÉS KELET KÖZÖTTI KERESKEDELMI KAPCSOLATOK ENYHÍTÉSÉT A sok dilemma között, amD fejfájást okoz a washingtoni vezetőknek, egyik legfontosabb helyet foglalja el a nyugateurópai országok követelése, hogy szabadabb kereskedelmi kapcsolatba léphessenek a szocialista országokkal. A fokozottabb kereskedelem követelése, ami a koreai fegyverszüneti tárgyalás meg indulásával kezdődött, egyre erősebb, — Írja az Eisen- how er-kormányhoz közelálló U. S. News and World Report. , “A fegyverszünet után a nyomás olyan méretekben fokozódott, hogy a Nyugat-Kelet közötti kereskedelmi korlátok I teljes felbontásával kezdett I fenyegetni.” j Természetes valami, hogy a hidegháborút minden eszközzel folytatni és fokozni akaró washingtoni vezetőket megijesztette a követelés. Az első válaszuk az volt, hogy semmi körülmények között nem szabad megengedni a ke- reskedelmi korlátok enyhité- 1 sét. Közbejött azonban az előre bejósolt visszaesés, ami- i vei a hideg háború aposto- iainak is számolniuk kellett. A visszaesés nemcsak^ az Egyesült Államokban idézett elő nyugtalanságot, a munka- nélküliek táborának rohamos növekedésével, de hatása azonnal mutatkozni kezdett a függő helyzetben lévő nyü- gateurópai országokban, melyek közgazdasága az 1949-es visszaesés óta soha sem állt teljesen helyre s a Wall Sf. által rájuk kényszeritett fegyverkezés következtében még súlyosabb helyzetbe került? ÍS6S8M&Í "El az utániból: Nem látod, hogy golfozok?” ÜDVÖZÖLJE A VILÁGMUNKÁSSÁGOT, a békeszerető emberiséget a Magyar Szó hasábjain a május 1-i számunkban. Küldje be üdvözletét posta- fordultával — Használja az alanti szelvényt Magyar Szó, 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. T, Kiadóhivatal! A munkásság egyetemes nagy ünnepén, május 1-én üdvözölni óhajtom az emberi társadalom életfeltételeit, mmdennapi áldozatos munkájával előteremtő munkás és földművelő népet a világ minden országában. Külön üdvözlöm szülőhazám népéi. Csatolva küldök üdvözletem fedezésére .......... dollárt. Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... A népek békekövetelésével párhuzamosan fokozódott c normális 1 ereskedelmi kapcsolatok visszaállításának követelése. Ennek a követelésnek visszhangja támadt a U, S.-ben is, ahol még a háborús törekvést támogató jobboldali' szakszervezeti vezetők közül is többen kénytelenek voltak felszólalni, rámutatva a tényre, hogy a. kereskedelmi korlátok enyhítése csökkentené a fenyegető munkánA- küliseget. A haladószellemü szakszervezetek már régóta követed ék a .. formális kereskedelmi kapcsolatok .helyre- állítását s egyes tisztábban Kló üzletemberek is hasonló húrokat pengettek, élükön Ernest T. Wcirrel, a róla elnevezett acélművek vezetőjével . A műit évben s ebben az évben is több angol nagyiparos Moszkvába és Pekingbe utazott, ahonnan kifizetődő rendelésekkel tértek vissza. A nyugateurópai országok április 23-ára értekezletet hívtak össze Genfbe, melynek célja a szocialista országokkal történő kereskedelem fo- ikozása. Három nappal később ugyanazon városban kezdődik az ázsiai béke helyreállítását célzó nagyhatalmi értekezlet. Washington kelletlenül fogadta a közgazdasági értekezlet összehívását, azonban kénytelen bekapcsolódni, nehogy nélküle tartsák meg azt s teljesen megszüntessék a korlátokat. Harold Stassen, a külföldi segélyprogramm fő! intézője sietve Londonba uta- : zott, hogy tárgyalást folytasson az angol és francia kor- : mánnya]. Ezekben a tárgya- . iásokban az Eisenhower-kor- | mány kénytelen volt enged- ; ményeket tenni s belemenni j abba, hogy a kereskedelmi '.korlátokat enyhítsék. A mintát Stassen készítette el s a Wall Street Journal szerint ojyan listát készítenek, melyről lekerül egyharmada azon | ipari cikkeknek és nyersanyagoknak, melyeket eddig stratégiai szükségleteknek nyilvánítottak. így a nyugateurópai országok jégtörő, olajszállító és kereskedelmi hajókat készíthetnek a szocialista örszágok számára, valamint mezőgazdasági gépek előállítására alkalmas gépeket, rádiókat szállíthatnak és több ‘ o'van fémet és fémárut, ami a múltban tilos volt. Mindezekkel szemben a szocialista országok élelmiszert és nyersanyagokat szállítanának a nyugateurópai országoknak, vagy arannyal fizetnének. _ Stassen formulájának van egy kikötése. Ezek szerint a megszorítások enyhítése nem vonatkoznék Kínára és Észak- koreára. Ellenkezőleg, Washington méginkább meg akarja szorítani a nyugati kereskedelmi kapcsolatot ezen országokkal s a genfi értekezleten el akarja érni, hogy azt elfogadják. Egyelőre kétségesnek látszik e törekvés sikere s a helyzet az, hogy még a U. S.-el szemben teljesen függő helyzetben lévő Japán is egyre nyomatékosabban követeli a korlátozások enyhítését Kínával szemnen. Nyngateurópai vélemény szerint Dulles külügyminiszter a U. S. indokinai beavatkozásával fenyegető beszédével az ázsiai békét célzó crpu- fi értekezletet akarta felborítani, illetve lehetetlenné akarja tenni a tárgyalás eredményességét. McCarthy szenátor, valamint a Kínai Lobby háborús követeléseit egvre | inkább visszatükröző Dulles éppen olyan kelletlenül fogadja a genfi közgazdasági értekezletet, mint a nagyhatalmi tárgyalást. Végeredményben mindkét tárgyalás célja, hogy a világot közelebb hozza a békéhez. Éppen ezért a washingtoni törvényhozásban a Knowland, valamint a McCarthy körül csoportosuló törvényhozók szájából újból és újból elhangzik a tiltakozás a kereskedelmi korlátok enyhítése ellen. Ezek a törvényhozók ma is azt követeli!;, hogy a U. S. szűntesse meg a segélyt az engedetlen- kedő nyugateurópai országok számára. Velük szemben állnak a kormány és a Wall Street szakértői, akik tisztában vannak azzal, hogy a nyugateurópai országok sokkal többet nyernének a U. S. korlátáitól mentes, teljesen szabad kereskedelem visszaállításával, mint az amerikai “segéllyel” és megkötöttséggel s ugyanakkor a világbéke kilátásai növekednének. A Wall Street tisztában van azzal, hogy a kereskedelmi korlátokat enyhíteni kell, »menynyiben valami drasztikus esemény nem történik, mint pl. egy u.j, koreaihoz hasonló, “szövetséges” beavatkozás Indo-Kinában. Minthogy azon ban ezt nemcsak a világ közvéleménye ellenzi, de az amerikai közvélemény is, minden eshetőségre számítva, a Wall Street lapjai arról beszélnek, hogy az amerikai ipar is kiveheti részét, kisebb mértékben, a kereskedelmi korlátozások enyhítéséből. Ugyanakkor azonban, mi- i kor a világ a kereskedelmi korlátok megszüntetését kö- iveteli, a hivatalos republikánus politikát visszatükröző newyorki Daily News már azt | is sokalja, hogy az Egyesült Államokból kis csomagokat lehet küldeni a népi demokráciákba, mint Magyarországba, Csehszlovákiába és Ro- ! mániába s azt követeli, hogy tiltsák be e csomagokat az óhazában élő rokonok szá- (mára 16
