Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-04-15 / 14. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 15, 1954 déséről, amely ma már háromszor akkora, mint 1938-ban. Hogy a szikes hortobágyi és egyéb pusztákat termőfölddé változtatták. Hogy a gyermekhalandóság a felére csökkent a horthybeli ' időkhöz viszonyítva, arról se tudjanak, sem arról, hogy ma háromszor annyi diák tanul egyetemen, mint Horthy ék idejében és hogy a diákok kétharmada munkás és paraszt gyermekek ivadéka! Minek az ilyesmiről tudni egy ’V'erhovay-tag- nak?... Majd megmutatják a révészek meg a bencék, hogy mit kell és mit szabad tudni a mai Magyar- országról ! így aztán a lapjuk április 7-iki számában közölnek egy cikket e címmel: “Utikaland a vasfüggöny mögötti Magyarországon”, amelyet úgy adnak be, mintha valami “Wechsberg” nevű amerikai-némettel esett volna meg. Erős a gyanúnk, hogy a név mögött egy amerikai követségi vagy konzulátusi tisztviselő rejlik. A cikk szerint, a külföldről érkező minden vasúti kocsit háromszorannyi szuronyos csendőr és katona szállja meg, mint ahány utas van benne Ez esetben hat utas volt, akit 18 csendőr őrzött. De nemcsak szuronyos katonákkal figyelik a külföldieket. “Kőbányán — szól a cikk egy része — egy Gábor Éva tipusu fiatal szőke leány szállt fel. aki a kommunista ifjúsági szervezetnek tagja (ezt nyilván azonnal előadta a nyugati utasnak), és határozott, öntudatos fellépésű: íme a jövő Magyarország leendő asszonyai most mint fiatal lányok nem iskolákat járnak, nem a női hivatásra készülnek, hanem azt tanulják, hogyan kell mit sem sejtő nyugatiakat behálózni. Arra tanitják őket, hogyan kell csábítani gyanútlan férfiakat mindenféle asszonyi ármányyal.” De azért ez a “mit sem sejtő nyugati” mégis “sejtett” valamit, mert “utasunk nem állt kötélnek. Kereken megmondja, hogy a Keleti pályaudvaron egyik nyugati hatalom követségi hivatalnoka várja, akit már 1948 óta nem látott.” “A vonat végre bedöcög egy sötét komor pályaudvarra. Minden kocsiját elől hátul egy-egy szuronyos csendőr őrzi. A tündér, akinek a csábja nem fogott az amerikain, most egy még csinosabb platinaszőke nőnek adja át (ez nyilváfi Zsa- zsa Gábor model. Szerk.) az utast. Ki kell ismerni melyik tetszik jobban a mit sem sejtő amerikainak.” Ám, a mi erényes amerikaink nem áll kötélnek, illetve Zsazsának. Nem ám! És igy szinte el tudjuk képzelni, hogy miközben a kocsiban elül-há- tul figyelnek rájuk a csendőrök (esendőink — 1954-ben), a mi Zsazsa Gáborunk simogatja a mit sem sejtő nyugati arcát és forró szavakat sugdos fülébe, kérdezve, hogy tetszik-e neki vagy nem. Végre győz az erény és a dullesi elszigetelési politika! A nyugati kijelenti: “Nem, nem, soha!” “Mikor az uj szépségtől is meg akar szabadulni, a lány egy nyakkendőtlen detektívet hiv oda, aki németül megmagyarázza utasunknak, hogy a pályaudvart elhagyni szigorúan tilos! Erre a mi nyugatink komor elhatározásra jut. Ki fog szabadulni az ölelő női karokból és az elül hátul fenyegető szuronyok közül. És egy óvatlan pillanatban kisurran: “megpróbál lejutni a per- ronra, de mindenütt nyakkendőtlen detektivekbe ütközik.” Amiből megérthetjük, hogy Magyarországon a detektívek, csak hogy a tolvajok, bűnözők, csirkefogók és egyes nyugatiak könnyebben megismerhessék őket, valamennyien egyöntetűen nyak- kendotlenül járnak. Folytathatnánk ezt a hülyeséget tovább is, de minek. Olvasóink ebből Ízelítőt kaptak, hogy hogyan adnak a Verhovay tisztviselők segédkezét annak az összeesküvésnek, amelynek az amerikai nagyközönség, köztük a magyarság, teljes félrevezetése a célja. Halmozzák fel a szenet A Wall Street Journal leközöl egy levelet, melyben egyik olvasója felszólítja John L. Lewist, valamint Kilgore és Neely szenátorokat: kezdeményezzék, hogy a> kormány vásárolja össze és raktározza fel a szénfelesleget, éppen úgy, mint a mezőgazdasági termékek egy részét és a vajat felvásárolja. A levél írója a bányászok helyzetére hivatkozik, azt hangoztatva, hogy javítani lehetne azon, ha a kormány felraktározná a szenet. Olyan javaslat ez, amit mi magunk is száz százalékban támogatnánk, ha valóban a bányászok megsegítéséről volna szó. A Wall Street Journal levélírója azonban aki nyilván maga is bányatulajdonos, vagy valami vezető hivatalnok, a valóAz "ingyenélő” Einstein 21 év múlt el azóta, hogy Dr. Albert Einstein, korunk és minden idők egyik legnagyobb elméje,’ kénytelen volt elhagyni Hitler 'Németországát, hogy meghívásra Csehszlovákiában, majd az Egyesült Államokban találjon menedéket s folytassa az emberiség haladását szolgáló tudományos munkásságát. Einstein relativitás és kvantum-elméletével, uj, soha nem látott lehetőségeket nyitott meg a tudomány majdnem minden ágában, elsősorban a fizikában, feltárva a kaput az atomkorszak előtt. Az Egyesült Államok tudósai és az amerikai nép örömmel fogadták a nácik által elűzött Ein* steint, nemcsak mint korunk legnagyobb tudósát, de mint a demokratikus eszmék egyik legkiválóbb hirdetőjét. Ez azonban a 30-as években történt, amikor még Franklin Delano Roosevelt ült az elnöki székben s a Kongresszusban ott voltak a demokratikus, népi érdekek képviselői is. Most a kaliforniai republikánus párt hivatalos közlönye “ingyenélőnek” nevezi a princetoni egyetem kutató intézetében tanító Einsteint, aki kritizálni merészeli a demokrácia teljes megsemmisítését célzó McCarthyt és módszerét. A kaliforniai republikánus vezetők, illetve a George Murphy filmszínész, állami pártelnök hivatala által kiadott News Bulletin haragját azzal idézte elő Einstein, hogy többizben felszólította az amerikai intellektueleket: forduljanak szembe a boszorkányhajszával s tagadják meg a tanúskodást McCarthy és társai bizottságai előtt. “Ez az ember”, Írja a hivatalos republikánus lap, “aki sokkal többet kapott az Egyesült Államoktól, mint amit adott, jogot mer követelni magának, hogy kioktassa társait e nemzettel szemben fennálló kötelezettségeik mértékét illetőleg. ‘'Azt hiszi ő maga és mindazok, akik úgy gondolkodnak mint ő, hogy fölötte állnak minden ország törvényének, hogy nem tartoznak felelősséggel és hűséggel azon elvek iránt, melyek ezt az országot mennyországgá tették még azok számára is, akik megvetik mindazt, amit legtöbb amerikai szentnek tart. “Az ő számára a tudomány jelenti az istent s a,szabadság csak annyit jelent, hogy a hozzáha- sonlóknak jogában legyen az ország érdekei ellen dolgozni, amint nekik tetszik.” “Ha e tudósok legnagyobbrészét nem támogatnák a gyakorlati üzletemberek, akik pénzelik hosszú évekre nyúló kutatásaikat, akkor igen kevesen tudnák közülük eltartani önmagukat.” Miután a lap ezeket elmondja, felszólítja Einsteint és társait: ne legyenek csupán “ingyenélők”, hanem igyekezzenek megszolgálni a “nagylelkű jutalmazást.” A befejezésben McCarthy szenátor és célkitűzéseinek támogatására szólítanak mindenkit a republikánus párt kaliforniai vezetői. ★ A sülyedés, a fasiszta szellem behatolása a hivatalos- republikánus pártban sokkal mélyebb, mint azt a-mccarthyzmus polgári, őszinte ellenségei is beismerik. Ezt jelenti ez a cikk, mely egyik legnagyobb állam hivatalos republikánus, a legtevékenyebb párttagok és funkcionáriusok kioktatását célzó közlönyében jelent meg. Félrevezetés volna a förmedvény azon részét vitatni, mely azt Írja, hogy a háládatlan Einstein sokkal többet kapott az Egyesült Államoktól, mint amit adott. Vájjon mire támaszkodna most a hivatalos republikánus politika, ha nem lett volna Einstein, aki elméleteivel felfedte a természet titkait s a tudomány soha nem látott elő- .rehadását tette lehetővé, többek közt az atom- és hidrogénenergia előállítását. ★ Félre keli tennünk a cikk ezen részét, mert ez olyan személyes támadást jelent csupán Einstein és tudós társai ellenv ami nevetségessé teszi a kaliforniai republikánus vezetőket, még a csupán félig értesült, józaneszü olvasók előtt is s csupán a szellemi sülyedést jelzi, ami elkerülhetetlenül együtt jár a fasiszta törekvésekkel. Az amerikai nép szempontjából nem az Einstein és társai ellen intézett támadás a legfontosabb, hanem az a veszély, amit a hivatalos republikánus közlönyben megjelenő cikk hangja jelent. Pontosan ugyanaz a hang ez, ami a német hivatalos lapok, egy részét jellemezte, a harmincas évek elején, miközben Hindenburg tábornagy ült a vveimari köztársaság elnöki székében és a Ruhr-vidék nagyiparosai számolatlanul a’dták a pénzt Hitler számára, hogy hatalomba ültessék, tudván, hogy hadiiparuk teljes gőzzel fog dolgozni és számítva a zsákmányra, illetve profitra, amit a békét akaró népek leigázása jelenthet számukra s minde- nekfölött a szocialista Szovjetunió megsemmisítése^ ★ A kaliforniai hivatalos republikánus közlönyben megjelent cikk mutatja az erkölcsi sülyedés méretét, mely az Egyesült Államokban- végbement Roosevelt halála óta, miközben a nagyiparosok és a bankárok hatalma soha nem látott mértékben ■ megnövekedett, s ezzel együtt egyre inkább előtérbe kerültek a fasizmus erői, melyek hivatalos támogatást kapnak, miközben teljes gőzzel folyik a hideg háború, üldözik a “vörösöket”, azzal a jelszóval, hogy meg kell menteni a demokráciát. Ugyanaz a cikk a kommunisták pártolásával vádolja az Americans for Democratic Actión nevű szervezetet, sőt a vöröshajszát elsőnek megindító demokrata .párt vezetőit, köztük Adlai Stevenson volt elnökjelöltet is, akik “a kommunistákkal együtt azt remélik, hAgy a republikánus pártot ketté lehet szakítani” a McCarthy és módszere ellen irányuló támadásokkal. A hivatalos, kaliforniai republikánus közlöny szerint minden republikánusnak kötelessége Mc Carthy és a fasiszta törekvések támogatása s az Einsteinek, akik tudományukkal az egész emberiséget akarják szolgálni, menjenek uj hazát keresni. így ir ma, ama állam republikánus pártjának hivatalos közlönye, amely többek között Nixon alelnökkel és a szenátus legbefolyásosabb tagjával, Knowland szenátorral boldogítja ma az Egyesült Államokat. ságban egyáltalán nem a bányászok jóléte miatt aggódik, hanem azt szeretné, ha a kormány szubvencióval biztosítana a bányatársaságok profitját. Bizonyos ugyanis,’ hogy ha sikerülne a bá- nyobárók számára elérni a szubvenciót, a munka- nélküli bányászokat nem hívnák vissza munkába, hanem uj módszerekkel fokoznák u munkatempót, ahogy a nagyipar közgazdászai mondják ‘^iz egyéni termelést” s a bányászok helyzete semmit nem javulna. A béke mindenki ügye “Az a tudat, hogy egyetlen meggondatlan diplomáciai lépést a mai civilizáció elpusztítását eredményezheti, a polgárság kötelességévé tette, hogy a külügyi politikába beleszóljon” —^irja E. W. Barrett volt külügyminiszteri államtitkár egy cikkben, amelyet a Common Council terjeszt. Majd igy folytatja: “De nemcsak kötelesség ez, hanem a leghatalmasabb jog is, ami felett rendelkezünk. Ha a nemzet törekvései nem egy másik elnyomását célozzák, hanem az igazságot és az emberiség előbbrehaladását szolgálják, a világ közvéleménye a legerősebb szövetség lesz, amely támogatni fogja.” “Az atombomba és léglökéses repülőgépek korában mindenkinek a kötelessége külügyi politikával foglalkozni és ha mindenki megteszi a kötelességét, meg fogjuk nyerni az- eszmék harcát és kivívjuk a tartós békét.” “MEGLEPETÉS” Mint a Wall Street Journal írja, R. M. Marshall, a Pittsburgh Coke and Chemical Co. elnökigazgatója bejelentette a társaság részvényeseinek évi gyűlésén, hogy az üzleti forgalom “lényegesen” alatta maradt az előző é-vnek. Ugyanakkor azonban megnyugtatta a részvényeseket, hogy nem kell nyugtalankodniuk, mert a profit “meglepetésszerűen” magas maradt s nem esett visz-, sza a forgalom arányában. Meg vagyunk győződve róla, hogy Marshall elnökigazgató urat egyáltalán nem érte meglepe- tesszerüen a profit magassága, mintahogy nem lepi meg az a többi nagy társaság vezetőit. Pontosan, előre elkészítették a terveket, hogy a forgalom visszaesése ellenére is biztosítsák a magas profitot, a munkások egy részének elbocsátásával s a megmaradt munkaerők nagyobb kihasználásával, azaz , a munkatempó fokozásával. Emellett a kormány is segít a profit biztosításában, olyan adóengedményekkel, melyek elsősorban a nagyiparosok javát szolgálják.
