Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-04-15 / 14. szám
April 15. 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Amerika lelkiismerete áttör a ^dollárfüggönyön” TILTAKOZÁSOK A HIROGÉNBOMBÁS POLITIKA ELLEN AZ AMERIKAI SAJTÓBAN Ha a bikini hidrogénbomba Manhattan fölött robbant volna fel. Egy rajzolómüvész elképzelése arról, hogy mekkora területet pusztított volna el a hidrogénbomba, ha az Empire State Building fölött robbant volna fel. A kép közepén látszik a hires felhőkarcoló. A lángtenger délen a Washington Square-ig északon pedig a Central Park közepéig terjedt volna. És ami közben van, az mind. . . porrá, hamuvá, elfeketedett acélvázakká vált vo Ina. Kiáltsunk “megállj”-t, amíg nem késő! Lewis Mumford, a “Values for Survival” és a “The Condition of Man” cimii müvek szerzője, iró, filozófus, társadalomkritikus és városépítési szakértő, levele a “N. Y. Times” március 28-iki számában jelent meg a március elsején robbantott hidrogénbombával kapcsolatban. Bő szemelvényekben közölj ük: “Tisztelt Szerkesztőség! A hidrogénbomba ereje még kormányunk vezetőinek is pihenőt adott, ez világos. Puszta habozásuk a ténvel^elárulása tekintetében — elárulja a tényeket. De hát akkor miféle megbízatás következtében titkolják tovább azokat az, eredményeket. amelyeket az emberirtásra szolgáló fegyverek használatától várhatunk, nemcsak saját városaink és népeik, hanem minden élő szervezet ellen és nemcsak mostani életünk, hanem eljövendő számtalan nemzedék élete ellen is? Arra gyanakszanak-e, hogy az amerikai nép még mindig elég épeszű ahhoz, hogy megállítsa azt az eszelős automatizmust (gépiesságet), mely Szovjetoroszország egyenlő tudományos hatalma ellenére továbbgyártja ezeket a végzetes fegyvereket ? Attól félnek-e, hogy honfitársaik kétségbe vonhatják olyan eszközök hasznosságát, amelyek azon ürügy alatt, hogy elriasszák a támadót vagy olcsó győzelmet biztosítanak, mellékesen lerombolhatják a civilizáció egész szövedékét és magának az emberi nemnek létezését is fenyegetik? A béke megőrzésének módszerei Titkos halálfegyvereinket olyan körülmények között gyártották, amelyek kedveztek a felelőtlen cenzúrának és a rövidlátó politikai és katonai ítélőképességnek. A titkosság védelme alatt követték el'a végzetes tévedések egész sorozatát, főleg azért, mert 1942 óta elfogadtuk a totális emberirtásnak, mint a hadviselésnek egy módszerét. Ezeket a tévedéseket megsokszorozta az, hogy a béke és biztonság megőrzésének ilyen emberi jellemvonásaitól megfosztott módszereire számítunk. Viszont abbeli meddő erőfeszítésünk, hogy titkossággal monopolizáljuk a műszaki és tudományos ismereteket, beteges tüneteket hozott létre egész politikai szervezetünkben: félelmet, gyanakvást, az együttműködés megtagadását, a bíráló véleménjrekkel szemben tanúsított ellenséges magatartást, mindenekfelett a korlátlan emberirtásra alapozott nagyzási mániákat, mint az egyetlen választ Szovjetoroszország politikai ve- szedelmességére. Ám erkölcsi mivoltukból kivetkőzött embereknél nem lehet számítani arra, hog-y féken tartsák az erkölcsi kivetkőzöttség ily önműködő eszközeit. Egy végzetes pillanatban előidézhetik önger- .lesztett félelmeink azt a kiszámíthatatlan és jóvátehetetlen tüzáldor/atot, amelytől éppenséggel saját fegyvereinknek kellett volna óva inteni bennünket. Csakis a legmagasabb rendű bátorság és értelem, melyeket nyílt megvitatás támogat, fog erőt adni nekünk, hogy hátat fordítsunk az ön- gyilkosság felé vezető útnak, amelyet 1942 óta követünk. Nincs hát elég épelméjű amerikai, aki megálljt kiáltson ezeknek az észellenes elhatározásoknak, amelyek gépiesen a totális katasztrófa közelébe sodornak bennünket? Mit válasszunk katasztrófa helyett? Ezzel a módszerrel szemben sokféle útra térhetünk, hiszen ehhez a módszerhez úgyszólván megvitatás nélkül köteleztük el magunkat. E sokféle ut közül a legrosszabbat választani, megadva magunkat a kommunista totalitáriusságnak. még mindig bölcsebb dolog lenne, mint a civilizáció végleges elpusztulása. Ami pedig a lehetőségek legszerencsésebbjét illeti, az a módszer, hogy keményen törjünk az igazságosság, az együttműködés felé, az összes többi népekkel való szabad érintkezés felé abban a hitben hogy a szeretet szeretetet szül épolyan bizonyosan, mint az, hogy gyűlölet gyűlöletet szül, minden valószínűség szerint az egyetlen eszköz volna, amely át tud hatolni mostani ellenségeink kemény politikai páncélzatán. Ha aztán végre nyilvánosan átvitattuk a totális emberirtásra irányuló módszerünk tényeit és szembenéztünk a végső következtetéssel, vagyis a tömeges öngyilkossággal, meggyőződésem szerint az amerikai nép még mindig eléggé megőrizte szellemi egészségét ahhoz, hogy bölcsebb elhatározásra jusson, mint ahogy eddigelé kormányunk tette. A nép meg fogja érteni, hogy a megtorlás nem védelem; hogy mindakét fél teljes kiirtás:'. nem győzelem; hogy a beteges félelem, gyanakvás és gyűlölet megszakítás nélküli állapota nem biztonság; hogy tehát egyszóval az, ami határtalan hatalomnak látszott, tehetetlenséggé vált. A hatalom és a béke problémái Az ép értelem nevében engedjük kormányunkat megpihenni egy kicsit és kérjük ki épeszű emberek tanácsát, olyan eríiberekét,' akik nem vettek részt azokban a tévedésekben, amelyeket elkövettünk és merő hiúságból nem kényszerítik magukat arra, hogy, azokat védelmezzék is most. Hagyjunk fel a pusztítás még rettenetesebb fegyvereivel való további kísérletezéssel, nehogy saját öngerjésztett félelmeink tovább billentsék lelki egyensúlyunkat. Mérlegeljük, mint felelős polgárok, nem pedig egy mindenható módjára bölcs állam meghunyászkodott alattvalói, a lehetőségeket és vitassuk át a hatalom és a béke problémái megközelítésének uj útjait. Bánjunk úgy saját tömeges vétkeinkkel és tévedéseinkkel, hogy ezzel egy lépést teszünk az emberiség többi részével feállitandó szoros és Szilárd bizalmi kapcsolatok felé. És mindenekelőtt legyen bátorságunk felszólalni az emberiség nevében, magának az életnek nevében a barbárság módszertana ellen, melynek ma még elkötelezett jei vagyunk. Iía mint nemzet megőrültünk, ideje, hogy a világ ráébredjen erre az őrültségre. Ha pedig még mindig emberek és épelméjüek vagyunk, akkor ideje, hogy az épelméjüség, az egészség hatalmas hangja szólaljon meg még egyszer országunkban. Lewis Muml'ord, Amenia, N. Y., 1954 március 19. ★ Propagandát látnak benm Tisztelt Szerkesztőség! Mindig tudtuk, hogy a bomba —- akár atom, akár hidrogén — veszélyes. Mindig tudtuk, hgy egész városokat el lehet törölni vele a föld színéről. Nem tanulták-e meg a japánok a legutóbbi háborúban? Hát akkor miért, ez a hirtelen vágy, hogy Washington követelésére terrorizáljuk az embereket? Nem azért történt-e ez, hogy “porhanyós- ra puhítsanak bennünket” a propaganda szabályai szerint, hogy megkönnyítsék a dolgot a hatalmon levők számára, hogy fiataljainkat Indokinába küldjék? Biztos vagyok abban, hogy ezt a kérdést sokan felvetik, mert az ember mindenfelől hallja. New York, 1954 április 2. Nola Lux ford Ébredjen fel ez a megbénult nemzet! Dr. \Y. E. B. DuBois felhívása Manapság nincs békemozgalom az Egyesült Államokban. Nagyjaink részéről nem hangzanak el figyelmeztetések és tiltakozások. Kevés az iró, kevés a gondolkodó, kevés a pap, aki a béke hangját hallatja. A nemzet, a szó szoros értelmében megbénítva a félelemtől, meghunyászkodva kö- eti annak az embernek a vezetését, aki megkezdje a piszkos háborút Koreában. A legnagyobb veszéllyel állunk szemben, mely a világ békéjét és civilizációját valaha fenyegette. Miközben milliárdokat sajtolunk ki adókban a szegényekből, ami katasztrófával fenyegeti közgazdaságunkat, a rombolás és gyilkolás olyan eszközeivel szaggatjuk fel a szárazföldet és a tengert, amilyenekről az emberiség mégcsak nem is álmodott. Készakarva tesszük ezt, miközben szellemi katasztrófával nézünk szembe, miközben a kormány által megszervezett hazugság kábít bennünket, miközben országossá válik a hazárdjáték és lopás, miközben iskoláink szétbomlanak s gyermekeink között terjed a bünhullám, miközben vannak fiataljaink között, akik testben és lélekben tönkre jutottak hárem háborúban, miközben végzetesen és minden korlát nélkül növekedik iparunk hatalma, mig az Oil Institute (olajtársaságok közös intézménye) átveszi helyét a rabszolgaság gyapotkirályságának Hát nem tud ez a megbénult nemzet felébredni? Lehetetlenség, hogy összehívjunk egy nagy, országos békeértekezletet? Lehetetlenség, hogy újra élesszük a nagy stockholmi békefelhivást, mely évszázadunk legnagyszerűbb munkája volt? Egyidőben két és félmillió amerikai irta alá ezt a felhívást s. másik ötmillió készen állt, hogy aláírja, mikor Dean Acheson elnémította őket. Még abban az estben is, ha nemzetünk meg van győződve arról, hogy a világ fele fenyeget bennünket, mi a helyes dolog? Hogyan bánnak el a jó és okos emberek ellenségeikkel? Hogyan bánjanak el? Kövessék Jézus Krisztus példáját és szeressék őket, avagy Nixonét, aki azt mondja, hogy le kell lőni a vörös patkányokat? Milyen módszer volt az, mely a múltban békét és haladást hozott? A valóság az, hogy igen kevés nemzet fél a Szovjetuniótól, de valamennyi fél áz Egyesült Államoktól, mely milliárdokat költ bombákra és egyetlen centet sem a békére. Térjünk vissza a józan észhez. Mentsük meg munkánkat és bérünket azáltal, hogy kereskedjünk Kínával és a keleti demokráciákkal. Kövessük a józan ész logikáját. Szüntesse meg országunk szövetségeit a gyarmati imperializmus legrosszabb erőivel, szüntessék meg a rizsért, ónért és gumiért folytatott háborút Indokínában, szüntessük meg a színek elválasztását, ismerm-k el Kínát, fogadjuk be Hawait az államok közé és csatlakozzunk a Béke uj, nagyszerű kereszteshadjáratához. Ébredjetek fel valamennyien ti gyávák, sikongjatok valamennyien asszony , álljatok ki együttesen, mint igaz emberek’ 9
