Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-04-08 / 13. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 8, 1954 THOMAS JEFFERSON SZÜLETÉSNAPJÁRA Thomas Jefferson neve szorosan egybeforrt a Függet­lenségi Nyilatkozattal, melyet ő hozott létre s mellyel meg­vetette az amerikai demokrácia alapját. Kedden, április 13-án 211-ik évfordulója lesz Jefferson születésének. A születési évfordulóról meg fog emlékezni a sajtó; idézni fognak Jefferson életéből jeleneteket, hivat­kozni fognak a cikkek széleskörű tudására és tevékenységé­re, azonban el fogják hallgatni életének lényegét. Mert 1954 Amerikájának jóformán tabuvá lett Jefferson igazi tanítá­sának hangoztatása. Ugyanazok, akik megemlékeznek róla, mint az ország harmadik és egyik legnagyobb elnökéről, meg akarják semmisíteni demokratikus elveit, melyek alap­Párisban felpofozták a hadügyminisztert A vietnami háború francia veteránjai kellemetlen órákat szereztek vasárnap Laniel mi­niszterelnök és Rene Pleven kül­ügyminiszter számára, az Isme­retlen Katona emlékműve előtt. Négyezer veterán tüntetett az emlékmű előtt, miközben a két miniszter megkoszorúzta azt. A kitüntetéseikkel megrakott vete­ránok keresztültörték a rendőr- kordont, fel akarták boritani a miniszterelnök autóját és fel­pofozták Pleven hadügyminisz­tert. A tüntetők tiltakoztak Al­phonse Juin marsai menesztése ellen, amiért az ellenezte a nyugati haderő felállítását, a németek befogadásával, majd felszólították a hadügyminisz­tert, hogy menjen ő maga Indo- Kinába harcolni, de hozzák visz- sza onnan a francia katonákat. ján a szabadságát kivivott Egyesült Államok létesült. Manapság, a hivatalos vezetők azokat tekintik szenemi vezetőiknek, akik Jefferson demokratikus elveit és tanítá­sait még annak életében meg akarták semmisíteni, akik a nép érdekei helyett csupán a vagyoni és hatalmi érdekeket tekintették és háborús tábort alkottak Jefferson demokra­tikus és béketáhorával szemben. Alig alakult meg az Egyesült Államok, az elnöki székben John Adams, az ország második elnöke ült, mikor a pénzér­dekeket képviselő Hamilton vezetése alatt álló federalisták felkavarták az első, háborús hisztériát az Egyesült Államok­ban, hogy belevigyék azt a francia forradalom eszméit el­nyomni akaró, európai reakciós hatalmak háborújába. S mint minden esetben, a háborús törekvéssel együtt jár a bel­ső demokrácia, a szabadságjogok elnyomására törekvő hisz­téria. Hamilton federalista, háborús pártjának sikerült ke­resztülhajtani az idegenek (bevándorlók) ellen irányuló tör­vényt és az úgynevezett lázadók elleni törvényt. Az első a forradalmár, katolikus Írek ellen irányult, kik abban az idő­ben kezdtek tömegesen bevándorolni az Egyesült Államokba, a második a reakciót és háborús törekvést ellenző demokra­ta párt tagjai ellen. Az ország nem szűkölködött az akkori idők McCarthyjaiban, akik célja a szabad gondolat teljes megsemmisítése volt, a demokrata párti törvényhozók leve­leit felbontották, az ország és főváros tele volt kémekkel, besúgókkal, mint napjainkban. A végén odáig mentek, hogy a demokrata párt tagjait ki akarták zárni a hadsereg tiszti­karából, mert ez a párt a. forradalmi szellemet képviselte, mely létrehozta az egyéni szabadságot biztositó Jogok Tör­vényét. A szellem teljes egészében hasonlított a mai hisztériá­hoz, melyben a cél ugyancsak az alkotmányos szabadság- jogok megsemmisítése, hogy ne legyen az országban ember, aki ellenezni merje a szocializmus elleni háborút hirdetők politikáját. Mikor a Kongresszus a hírhedt idegenellenes és lázadá­si törvényt tárgyalta, Edward Livingston, Jeffersont követő, demokrata párti képviselő a következőket mondta tiltakozó beszédében a Jeffersonnal való megbeszélése után: “Az ország hemzsegni fog a besúgóktól, kémektől és mindazoktól a gyűlöletes csúszómászóktól, akik a despoti­kus hatalom napfényében kelnek életre. Sem a barátság, sem az otthon meghittsége nem lesz többé biztonságban. A társ, a barát, akiben az embernek meg kell bíznia, a cseléd és alkalmazott, aki az otthonban teljesít szolgálatot, ki lesz téve a kisértésnek, hogy kifordítsa szavaidat, hogy rágalma­zóvá válva továbbadja azokat a titkos törvényszéknek, mely­ben a féltkenység ül az elnöki székben, a félelem a tárgya­lásvezető és a vádló s a gyanakvás az egyetlen bizonyíték. Ne mondják nekünk, hogy egy idegen támadó ellen kell fel­készülnünk és ezért el kell fogadnunk a zsarnokságot itt­hon !’’ Jefferson születésének 110-ik évfordulója alkalmából ezt az idézetet találjuk a legaktuálisabbnak, hogy adózzunk vele a Függetlenségi'*Nyilatkozat s az amerikai demokrácia szel­lemi atyjának. Ben Gold fellebbez Vito Marcantonio bejelentette, hogy a Taft-Hartley törvény se­gítségével indított hajszát, me­lyet Ben Gold, a szőrmeipari munkások szakszervezeti elnöke ellen indítottak, felviszik a Leg­felsőbb Bíróságig. A Washingtoni esküdtszék 12 órás tárgyalás után bűnösnek mondta ki Ben Goldőt, akit az igazságügyminiszter azzal vá­dolt, hogy hamisan tette le a Taft-Hartley törvény által elő­irt esküt, mert a pártból való kilépése után is. érintkezést tar­tott fenn a kommunistákkal. A vádat képviselő ügyész azt han­goztatta, hogy “lehetetlen” a kommunista pártból való kilé­pés, amit a hivatásos besúgó tanukkal bizonyított. Ben Gol- dot 5 évi fogházra és 10,000 dol­láros pénzbüntetésre Ítélhetik. A Váddal az igzságügyminiszter olyan precedensei akar teremte­ni, amit besúgók segítségével minden szakszervezeti vezető el­len alkalmazhat, aki harcosan kiáll a munkásságért, amint azt Ben Gold cselekedte 30 éven át. AHIBROGÉNBOMBA FÉNYÉNÉL (Folytatás az 1-ső aldalról)) kongresszus tudta és a szövetségeseink megkérdezése nél­kül, nagy nyugtalanságot keltett a lakosság széles köreiben valamint külföldi “szövetségeseink” között is. Fokozta e nyugtalanságot Dulles egy másik kijelentése, amellyel megfenyegette Kínát, hogy ha “beavatkozik az in­dokínai háborúba”, akkor annak olyan következményei lesz­nek, amelyek túl fognak terjedni Indokina határán. Hogy az amerikai nép növekvő nyugtalanságát csök­kentse, Eisenhower elnök egy sajtókonferenciáján kijelen­tette, hogy ő azonban nagy katasztrófának tartaná, ha Ame­rika belesodródna az indokínai háborúba. Hogy ez csak porhintés volt az amerikai nép szemébe, annak bizonyítéka Dulles ezt követő nagy beszéde, amely­ben lefektette a Dulles Doktrínát Ázsiára: az amerikai kor­mány nem fogja megengedni a népi erők győzelmét BÁR­MILY ESZKÖZZEL (tehát a legdemokratikusabb eszközök­kel sem —— Szerk.). Indokina és Délkelet ázsia termékeit, rizsét, gumit, ónt, stb. hangsúlyozva kijelentette, hogy e terület megtartása a “szabad világ” (értsd francia gyarmatosítók vagy Wall­street! tőkepénzes befektetők — Szerk.) számára Amerika életérdeke. • Ám Franciaország népe és kormánya már torkig volt az indokinai háborúval. Mindenáron meg akarják kötni a fegy­verszünetet. De Dulles és előtte Nixon kiadta a paráncsot: tilos a fegyverszünet. Csupán teljes győzelemmel szabad a háborút befejezni. t Szóval Dullesék és a Wall Street urai, akik maguk is kénytelenek voltak a koreai háborút fegyverszünet utján be­fejezni, mert képtelenek voltak olyan uj emberáldozat nél­kül győzni, amelyet az amerikai nép nem tűrt volna, most a sokkalta gyengébb Franciaországtól követelik, hogy ne merjen fegyverszünetet kötni. És ezzel egyidejűleg maguk­ra vállalták (helyesebben az amerikai népre) az ottani há­ború csaknem teljes anyagi költségét. > Igen ám, de közeledett a genfi konferencia és azt már Dulles is megtanulta Berlinben, hogy ahol leülnek äz asztal köré tárgyalni, ott nem lehet korlátlanul szabotálni 'a béke ügyét. Mi lesz, ha Genfben mégis létrejönne az indokinai fegyverszünet? A SOROZATOS HIDROGÉNBOMBAROBBANTÁS ViOLT ERRE WALL STREET, A REPUBLIKÁNUS PÁRT ÉS DIJLLES-EISENHOWERÉK VÁLASZA! Pánikot kelteni az egész világon és Amerikában! Annyi­ra elmérgesiteni a nemzetközi légkört, hogy a genfi konfe­rencia össze se tudjon ülni! De mint oly gyakran a múltban, a Wall-streeti háborús uszítok ebbeli terve is bumerángnak bizonyult — legalább részben. A bikinii hidrogénbombarobbantások óriási visszatet­szést szültek az egész világon, Japántól Angliáig, Ameriká- , tói Indiáig. A békeszerető emberek milliói követelik harsányan a további hidrogénbombarobbantások megállítását, a fegyver­kezési verseny beszüntetését és azt, amit a szovjet kormány már évek óta sürget: az atomfegyverek gyártásának betil- 1 tását. Az amerikai népet is felrázták a hidrogénbomborobban- tások, azok azonnali tragikus következményei és a felmér­hetetlen katasztrófa kilátásai, ha a fegyverkezési verseny­nek nem vetnek véget. Miként a Scripps-Howard lapok jelentik: “Az amerikai nép ezúttal valóban megijedt. A képviselők egyre több leve­let kapnak melyben követelik a további H-bomba kísérletek betiltását.” Még Dulles fő szócsöve, a N. Y. Times is kénytelen volt egy ilyen levelet közölni egyik olvasójától: “Az uj köntös” politikája máris elavult. Az elképzelés- az volt, hogy Oroszország elpusztításával való fenyegetőzés­nek elrettentő hatása lesz. De most már nyilvánvaló, hogy Oroszország képes ellen-megtorlásra és elpusztíthatja váro­si lakosságunk nagyrészét. így tehát abbeli elhatározásunk, hogy hidrogénbombás “megtorlást” alkalmazunk Oroszor­szág ellen egyértelmű tiz- és tízmillió amerikai polgár gyors halálra Ítélésével. “Kijelentem, hogy nincs az a kormány, amely lakossá­gunk ily nagy hányadát egyszerűen halálraitélheti. Ennek következtében a hidrogén és atombombákat fel kell adnunk, mint politikai eszközöket . . . hallgatagon tehát az a helyzet, hogy a hidrogén- és atombombák máris törvényen kívül állnak.” Reméljük, hogy Dulles ur és az Eisenhower-kormány, amely az uj köntösű politikájával annyira készen állt más népek tizmillióit tüzhalálra Ítélni, most, hogy az amerikai nép kezd tudatára ébredni, nemcsak e politika embertelen­ségének, hanem az abból hazánkra fakadó szörnyű következ­ményeknek is, hallgatni fog Amerika és a világ népeinek egyre harsányabb tiltakozására, valamint a józan ész s az általuk gyakran hangoztatott keresztény erkölcs elveire, mégis a tárgyalóasztal mellett igyekszik majd diplomáciai feladatait megoldani, nem pedig hidrogén bombákkal. De ez csak akkor fog megtörténni, ha az amerikai nép szüntelenül és egyre erélyesebben követelni fogja ezt tőle. írjunk tehát képviselőinknek és szenátorainknak, követeljük a hidrogénbomba betiltását és minden nemzetközi kérdés békés utón való megoldását. A Káin bélyeg Tovább csökken az acéltermelés A Wall Street Journal jelenté­se szerint a nagy acéltársasá­gok a termelés további csökken­tésére készülnek, ami újabb munkáselbocsátásokat jelent. Az acéltermelés márciusban olyan mélypontot ért el, amilyen-nem volt 1946 óta. A “Washington Post” mult va­sárnap vezércikkében arról a felháborodásról if, amelyet a bikini hidrogénbomba-robbantás keltett Amerika szövetségesei körében. “A bikini robbantás kö­vetkeztében m e g m érgeződött csendesóceáni halak minden va- lószinüség szerint megmérgezik Amerika kapcsolatait jónéhány ázsiai országgal, amelyek pedig barátaink lehettek volna — Ír­ja a lap. — Az Egyesült Álla­mokra rásütik majd a Káin- bélyeget, mert megrontotta az életadó vizet egy kísérlettel, a- melyet anélkül hajtott végre, i hogy előzetesen tanácskozott yplna más kormányokkal és meghallgatta volna intelmei­ket.” A H-bomba hatása Bostonban A Massachusetts Institute of Technology .tudósainak jelenté­se szerint a március 1-én Biki­niben felrobbantott hidrogén­bomba hatása, a múlt pénteken rádióaktiv eső alakjában elérte Bostont és az ország keleti part­ját. Mint George W. Alderman, a Massachusetts állami egyetem tanára bejelentette, a rádióak­tivitás a normális négyszeresére emelkedett az állam nyugati ré­szében. Szerencsére ez az álla­pot csupán egy óra hosszat tar­tott, mert ha tovább tartott volna, “komoly” következmé­nyekkel járhatott volna úgy az emberi, mint a növényi életre.

Next

/
Thumbnails
Contents