Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-03-18 / 11. szám

McCarthy fekete hete

(Folytatás az első oldalról) j

peltetése azonban magában; véve nem volt valami szerencsés republikánus ötlet. Az al- [ elnök majdnem olyan népsze-j ríitlenségnek örvend, mint j maga McCarthy. Politikailag j sincs sok különbség köztük, ezt a beszéd számos része | is bizonyítja. Nixonnak ma- j gának is voltak kellemetlenségei a republikánus párt 1932- es győzelme utáfi. Gyanús pénzek támogatták Nixon megválasztását és ezért ugyancsak országos hálózaton kellett tisztálkodnia a nemzet közvéleménye előtt. Védekezése igen gyatra volt. Olyasmit szavalt, hogy aki őt ismeri, az tudja, hogy a vádak és gyanusitgatások nem igazak. Ez bizony nem volt nagyon meggyőző. És amikor tavaly Nixon volt a diszszó- nok äz AFL évi konvencióján, valósággal kiröhögték a munkásdelegátusok és szinte megszégyenülve, fagyos közönytől kisérve kellett eltávoznia a konvencióról.

Ez a mostani beszéde is, amelytől azt várta a nép, hogy alaposan elveri a port a szenátoron, meg se nevezte őt. Csak általános célzásként | beszélt róla, szemére lobban- j tóttá, hogy . vizsgálatait, “módszereit” túlkapások és kilengések, valamint durvaságok jellemzik s annyira .ezek vonják magukra a közfigyelmet, hogy elfeledkeznek az igazi problémáról, a “kom- munizmus” veszélyeiről. A kommunistákat “patkányok”-, nak nevezgette, akárcsak Mcj Carthy, akinek “módszereit” ■ őmaga is buzgolkodva követi.' Közben pedig őmaga sem1 mert hozzányúlni a kérdés igazi mivoltához s a baloldal elleni kirúgásain s Eisenhower marasztalásán kívül be- hizelgő hangon elcsépelt közhelyeket igyekezett kántálni.' Valamiért ő is, a republikánu-1 sok is ,féltek odavágni Mc- Carthynak, ámde nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy kesztyűs kézzel dolgozva! megőrizhetik a pártjuk széthulló egységét. McCarthy keményebb és elrugaszkodot- tabb ellenfél, semmint szépszóval -lerázhatnák.

A McCarthy-Shine- Cohn-affér a

hadsereggel

McCarthy Hitleren még abban is túl akar tenni, hogy kerüli mintaképe tévedéseit ,és hibáit. Két fiatal jogtanácsost vett maga mellé, mind a kettő zsidó: Shine-t és

Cohn-t. Az előbbi egy szállodamilliomos fia. Mint emlékezetes, ezt a két fiatalembert küldte át McCarthy Európába is, hogy Ott a State Depart ment információs programmjaban szimatoljanak “kommunisták” után. A két fiatalember olyan pökhendien és visszataszítóan viselkedett az európai megbízatás lebonyolítása közben, hogy egész Európa megutálta őket, és itt is, Amerikában, széleskörű visszatetszést keltet odaáti viselkedésük. TaA FÜUÉB0

WEiW

“Jobban verd a dobot, még mindig haflom a munkakövetelést”

valy novemberben Shine-t váratlanul behivták a hadsereg- | be. Egy ideig Fort Dix-ben,

I állt kiképzés alatt, újabban ■ Camp Gordon-ban, mint egyszerű közlegény. A hadseregnek a napokban napvilágot látott jelentése szerint Cohn állandóan zaklatta a hadsereg vezetőségét, hogy Shine-nak kivételes előnyöket biztosit- 1 son. Érdekében még McCar- ! thy szenátor is többizben ellj árt, amit McCarthy tagad,

; de Stevens hadügyminiszter ! a leghatározattabban állít, és ! nyilvánosan “valótlan”-nak : nevezte a szenátor állításait.

Cohn “tönkreteszi a hadsereget”

! Minthogy a hadsereg John Adams jogi főtanácsosa utján visszautasította Cohn követeléseit, amelyeket olyan modorban igyekezett kierősza- j kölni, ahogyan Európában is I viselkedettt, egyizben azt a szoxatlan kijelentést tette s azzal fenyegetődzött, hogy “tönkreteszi a hadsereget”, ha kívánságait nem teljesitik. Ebből parázs botrány keletkezett, mert McCarthy Cohn mellé állt s éppen most van folyamatban McCarthy javaslata, hogy teljes tüzetesség- gel vizsgálják ki ezt az affért az ő bizottsága előtt, amelynek elnökségét ideiglenesen átengedi Carl Mundt szenátornak, őmaga pedig hajlandó eskü-alatt tanúként megjelelni a kihallgatáson. Ä republikánus párt azonban más kongresszusi bizottság elé' akarja áttenni az egész ügy kivizsgálását.

Cohn kijelentése nagyhorderejű. Eszerint Cohn és nyilván a mellé álló McCarthy olyan világhatalommá nőtték ki magukat képzeletükben, hogy “tönkreteszik” az amerikai hadsereget,. ha nem engedelmeskednek nekik. Ilyen nagyhangú kijelentést még soha senki, se egyén, se nemzet, nem tett az amerikai hadseregre.

Az elgondolkozó polgár agyában a kérdések zuhataga ébredhet ilyesmi hallatára. Ilyen* kijelentést nem tesz senki bizonyos alap nélkül. Volna valóság abban a “me- morandum”-ban, melyet McCarthy egy hétvégi televíziós •sajtókonferenciáján átadott a^Jűjságiróknak s melyben az áll,' hogy Stevens hadügyminiszter hivatala azt az ajánlatot tette neki, hogy hagyja abba a hadsereg ejlen itézett támadásait, támadja helyette inkább a Navy-t vagy a légierőt, vagy akár a védelmi minisztériumot, attól pedig ne tartson, hogy nem desz kellő bizonyítéka, mert “van piszok elég ott”?? Nem lehetséges-e valóban, gondolhatná a polgár, hogy McCarthyék olyan adatokkal rendelkeznek, amelyekkel országra, sőt világraszóló botrányt tudnának előidézni? Célzatosan rántották-e be Shine-t, McCarthy asszisztensét, a hadseregbe? Beszélhetne-e Cohn, ez a fiatal jogász vagy akár McCarthy azzal a diplomáciai életben oly szokatlan pökhendi- séggel, ha nem nem volnának 'birtokukban olyan adalékok, amelyekkel csakugyan tönk- retevéssel fenyegethetik az ország legféltveőrzöttebb intézményét, a hadsereget? Lehetséges-e, hogy azokon a vezető .polcokon, mindenfelé, mindenki, annyi, piszokról tud a másikról, hogy egymást nyugodtan és nyilvánosan “hazug”-nak nevezhetik és az adataik birtokában, ahogy ők mondogatják, vígan “zsarolhatják” egymást? Ez volna a mccarthtyzmus ? Vagy ez volna az imperializmus? Vagy meg akarják ismételni a polgárháború vitéz tábornokának, majd a jutalmul kétszer megválasztott Grant elnöknek korában űzött példátlan korrupciót?

Bizonyos, hogy Joe McCarthy az elmúlt héten úgyszólván minden frontszakaszon I vereséget szenvedett. Némi

VIL LÁM TRÉFA

Történik Budapesten, de történhet New Yorkban,

sőt Kalamazooban is. I

I

Szereplők: ELáRUSITóNö — I. VEVŐ — II. VEVŐ !

Történik egy illatszerboltban.

I. VEVŐ (be): Jó napot kívánok!

ELÁRUSITÓNÖ: Jónapot. Tetszik parancsolni?

I. VEVŐ: Egy manikűrkészletet szeretnék venni.

ELÁRUSITÓNÖ: Sajnos, manikűrkészlettel nem szolgálhatunk.

I- VEVŐ: Nem? De hiszen a kirakatban van kettő is!

ELÁRUSITÓNÖ: Igen kérem, de éppen a napokban rendeztük ^ kirakatot és majd csak két hónap múlva nyitjuk ki megint. Addig nem vehetjük be a kinti árut.

I. VEVŐ: Hát akkor nem vehetem meg? Nekem pont .az tetszik.

ELÁRUSITÓNÖ: Kérem, ha ön ragaszkodik hozzá, akkor most tessék kifizetni az árát, adunk róla egy jegyzéket és két hópap múlva, amikor beszedjük á kirakati árut, meg tetszik kapni a készletet...

I. VEVŐ: De kartársnő, nekem máris kell a készlet. Ma van

feleségemnek a születésnapja. Csak nem képzeli, hogy két hónapig várok egy manikűrkészletre, csak azért, mert maguk kényelmesek és nem hajlandók a kirakatot kinyitni.. . ?!

ELÁRUSITÓNÖ: Sajnálom kérem, de ennek-ez a módja.

II. VEVŐ: (be. Cédulát mutat az Elárusitónőnek): Kérem,

én két hónappal ezelőtt vettem itt egy fülvédőt, de akkor nem kaptam meg, mert kinn volt a kirakatban...

ELÁRUSITÓNÖ: Igen kérem, emlékszem is rá. Most már megtetszik kapni a fülvédőt, mert a héten kivettük a kirakatból.. .

II. VEVŐ: Köszönöm szépen, de nem lehetne inkább átcserélni valami másra?

ELÁRUSITÓNÖ: Mire, kérem? "

II. VEVŐ: Fagykenőcsre, mert közben megfagyott a fülem.

FÜGGÖNY.

Heves Ferenc

Stevenson demokrata pártvezér Miamiban, ahol azzal vádolta meg Eisenhower elnököt, hogy behódolt a mccarthyzmusnak, politikai hasznot remélve huzni belőle az őszi választásokon.

Eisenhower haragosan tagadja a vádat.

okkal mondhatjuk tehát, hogy ez volt McCarthy fekete j hete. l)e ez még nem volt a fekete leves is. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy a füh- rerjelöltet sikerült hidegre tenni. McCarthy nem a maga | személyében jelenti a mc- ! carthyzmüst. A mccarthyz- mus az ország gazdasági ösz- szetételének jobboldali struktúrája és a Wall-streeti agresszív imperializmus politikai megnyilvánulása. Ha Mc. Carthy elbukna, minden időben tudnának valaki mást állítani a helyébe. Az azonban tagadhatatlan, hogy presztízsén hatalmas sebeket ejtettek. Hogy mi ebben a való és mi a diplomáciai csalafintaság, mi a nagyközönség

megtévesztésére és a tömegek ámítására irányuló agyafúrt komédia, e pillanatban még nem egészen világos. Annyi szent, hogy ha el is simulnak a jelenleg folyó kavarodás ! hullámai, McCarthy már nem lehet és nem lesz a régi. Valószínű, hogy eddigi magaslatáról lecsúszott és igazi gazdái egy fokkal hátrább lök- dösték. Nagy fába, a hadse- ! regbe, vágta fejszéjét s ezért most véres fejjel kell távoznia, de nincs kizárva, hogy ,ha szükség lesz rá,*' a mc- carthyzmus igazi urai még előszedhetik. Eg£ darabig, most csendesebben fog viselkedni és a McCarthy-bizottság is enyhébb húrokat fog pengetni.

NE HAGYJUK A HALADÁS FÉNYÉT kialudni Magyar Amerikában.' — Adakozzunk a lap javára!

y* 'í.nm •t _ iga iayha»' uMmmtk! "'

March 18, 1954_________t AMERIKAI MAGYAR ^Zó~ ____________________ ■ - - ■ , -___________ 15