Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-03-18 / 11. szám
March 18, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ JUL A bevándorlási hatóság behívó leveléhez Az “agyatlan óriás” a “szabad világ” bajnoka Feketeszakállas, 245 font súlyú, több mint hat láb magas, vad óriásnak Írja le a “New Y. Times”, Irán volt birkozóbajnókát, Sábán Dzsa- farit, akit az utóbbi hónapok alatt játszott politikai szerepe tolt az érdeklődés előterébe. Kei^eth Love, a “N. Y. Times” teheráni tudósítója számol be róla és számunkra szenzáció nemcsak maga a téma, hanem az a mód is, ahogyan a “N.Y. Times” erről a politikai fenegyerekről lelkendezik. Nézzük meg előbb ,kiféle miféle ez az embereyő óriás,-ben •'iráni- htő-afrő^'V f-itífféz és nézzük meg, miféle hőstetteiről lett hires-neves. Dzsafarit ugv emlegeti a nép, mint “Bimoch”-ot, ami “agynélküli ember’ -t jelqnt, de Dzsafari büszkén hangoztatja, hogy szemtől- szembe senki se meri, igy nevezni. A most februárban lezajlott szenátori választásokon Iránban, (amelyekről többször jelentettünk a körülötte történt dulakodások és zavargások során), Sábán Dzsafarinak döntő szerepe volt. Végigjárta a szavazóhelyiségtfket, összeverte, félholtra verte az ellenzéki szavazókat és ha‘valakiről azt sejtette, hogy ba’ol- dali, annak leborotváltatta a fejét, (ami a helyi szokások szerint bizonyára igen nagy megszégyenítés lehet). A “N.Y. Times” igy folytatja: “A csodálattal eltelt rendőrök,akik maguk is hozzájárultak (az atrocitásokhoz) néhány rúgással és ökölcsapással, hamarosan letartóztatták (nem Dzsafarit — szerk.) az elkábult, megnyirt vagy eszméletlenre vert áldozatokat. Dzsafari reméli, hogy hasonló szerepet fog játszani a közelgő medzsliszi (alsóházi) választásokon is.” Fazollah Zahedi, iráni miniszterelnök, fia kijelentette, hogy ismeri Sabant, aki “kissé durva, de mi szeretjük őt, mert ellene van a kommunistáknak.” Ő kezdte a lázadást Az “agyatlan ember” azzal dicsekszik, hogy ő kezdte el az augusztus 19-iki felkelést, amely megbukatta Mohammed Mosszadik miniszterelnököt, hatalomba ültette a jelenlegi kormányt és a sahot visszaültette a trónra. Ez úgy történt, amint Sangalaj- ban, a hadiszállásán a sajtó előtt elmondta, hogy összebeszélt “súlyemelő barátaival, atlétikai klubok tagjaival,- akik igen nagyra becsülték azon naptól fogva, hogy jeepjével áttörte dr. Mosszadik házának vaskapuját úgy, hogy a megrettent miniszter- elnök kiugrott ágyából és pizsamában a kert falán átmászva elmenekült.” Négyezer vasgyuróval, birkózóval és súlyemelő izomemberrel, akik vasdorongokA Walter-McCarran-törvény a bevándorlási hatóságoknak rendkívüli hatalmat adott a bevándorolt munkások felett, amit fel is használnak olyan jogok gyakorlására is amihez nincs joguk, de felhasználják az idegenszármazásuak ellen. New York éá környékén feküdtek rá erősen az idetelepedett bevándoroltakra. Széleskörű leveles behívásokat küldenek a gyanútlan munkásokhoz, felszólítva őket, hogy jelenjenek meg hivatalos ügyben bevándorlási kérdések megbeszélésére. A gyanútlan behívott egyén el sem tudja képzelni, hogy neki miért kell hatósági irodában megjelenni, hiszen ő nem követett el semmi büntetendő dolgot, rendes, .békés életet éjt, mint a többi bennszülött munkás a családjával. Keresi, kutatja a múltját, hogy hol követhetett el valami kihágást vagy törvényellenes dolgot. Tekintetbe véve a hisztériás állapotot, ami ma lábrakapott a bevándoroltak ellen, jelentkezik. Ott olyan kérdésekkel rohamozzák meg, melyekre nincs elkészülve. Válaszol anélkül, hogy tudná, mi lesz a következménye, csak amikor elhagyja az irodát, gondolja át, hogy nem jól válaszolt a feltett kérdésekre, mert azt saját maga és barátai ellen is felhasználhatják. Erről már előző cikkeinkben megírtuk, hogy a polgár nem köteles megjelenni ilyen levélbeli meghívásra. Egyszerűen ne vegye tudomásul. A nem-polgár köteles megjelenni, de nyomatékosan figyelmeztettük, hogy ügyvéd nélkül ne jelenjen meg, mert oly.aujy^^^K^j^^lgl.^pii.előkészítheti a deportálását. saí .töryény^jjgt jóMsjpéra ügyvéd toÄSBR? tfgyanez áll pölgárös'odbtt iád? genre is, ha a behívásnak akar engedelmeskedni. Most, hogy széleskörű deportálásra készülnek, nem elégszenek meg levelek kiküldésével a kiszemelt áldozatok behívásával, hanem egyeseket felkeresnek a titkosrendőrök valamilyen ürügy alatt, keresnek valakit és ha nem ismeri a felkeresett az illetőt, elmennek, de visszajönnek és bevallják, hogy a címzettet keresik, mint titkosrendőrök. Ilyen “hivatalos” egyénekkel ne álljanak szóba. Nincs joga az ilyen hivatalos egyéneknek az után kutatni, hogy mikor jött ide valaki, hol dolgozik, kivel érintkezik, milyen egyletbe tartozik, stb. Többszöri figyelmeztetésünk ellenére megtörtént, hogy jól értesült munkások, akik lapunkba is írtak, nemcsak hogy szóba álltak az ilyen titkosrendőrökkel, hanem beinvitálták, lakásukba és leadták hosszuéves munkás tevékenységük múltját, szerepét és jelenlegi tevékenységüket ahelyett, hogy elutasították volna az illetőket. Az ilyen vallomásokkal egyenesen kiszolgáltatják magukat a hatóságnak, polgári jogok megfosztásának és a deportálásnak, mert ugyan nem volt bűn a munkások érdekében 10—20 évvel ezelőtt végzett tevékenység, ma azonban súlyos bűnnek számíthat és a Wal- ter-McCarran-törvény alapján deportálhatják; ha pedig polgár, megfoszthatják polgárságától és azután deportálják. Vannak, akiket munkába menet állítanak és fognak körül kérdésekkel. Ugyanaz a tanácsunk, hogy ne álljanak szóba az ilyen titkősrendőrökkel. Ha nagyon akarnak valamit megtudni, utasítsák az American Committee for Protection of Foreign Born irodába 23 W. 26th St. De minden körülmények között a legfőbb cselekvése legyen minden munkásnak az, hogy a fenti irodába jelentse be esetét., ha ez megtörtént. Az idegenvédelmi bizottság mindenkinek rendelkezésére áll, ha bajban van. Olyan megfelelő ügyvédekkel rendelkeznek, kik legjobban ismerik az uj bevándorlási törvényeket. Ez alkalommal is nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy mi itt nem azt tanácsoljuk, hogy ne engedelmeskedjenek a törvényeknek, vagy rendeleteknek. Mi csak arra hívjuk fel figyelmüket, hogy éljenek jogaikkal, mert sokan nem ismerik jogaikat és bizonyos hatósági közegek számítanak az emberek tudatlanságára. Jogait ismerni különben is kötelessége mindenkinek. Joga van az embernek nem válaszolni olyan egyéneknek, akik illetéktelenül tesznek fel kérdéseket. Joga van nem elmenni, valahova, -ahova meghívják, ha nincs kedve hozzá. Ha pedig a bevándorlási hivatalban kell jogerősen megjelennie, joga van, sőt tanácsos ügyvédet vinni magával, aki meg tudja védeni attól, hogy jogtalan és érdekeit sértő kérdésekre válaszolni kényszerítsék. Kegyetlenkedésért elitéit kapitány NAIROBI, Kenya. — A 43 éves Gerald Griffiths kapitányt ötévi fegyházra és az angol hadseregből való kizárásra Ítéltek a kenyai hazafias felkelők, a Mau Mau tagjai ellen elkövetett kegyetlenkedéseiért. A gyilkosság vádja alól még tavaly novemberben felmentették. Tavaly nyáfon két 'afrikai gyanúsított került a kezébe: az egyiknek levágta a fülét, a másiknak pedig átfúrta fülét és egy vasdrótot fűzött bele. az ítélet megfellebbezhető. Ha jóvá is hagynák az Ítéletet, ami nem valószínű, feltehető, hogy a fogságból rövid idő után “jó magaviselet" elmen szabadonbocsáta- pák. kai, kövekkel ég késekkel voltak felfegyverezve, megrendezte a felkelést és a sahot visszahozta, akiért — dicsekszik Sábán Dzsafari — 300- 400 verekedésben vett részt. “Ha csak kevesen vannak ellenem, akkor az öklömmel harcolok, ha többen, akkor késsel és ha tulsekan vannak, akkor ezzel ni!” IÉs ezzel előhúzott övéből egy .45 mm. kaliberű csillogó, az Egyesült Államok hadseregében használt géppisztolyt és maga elé tette. Szervezete, az\ iráni ébredők társasága, ötezer “fiatal erős” tagból áll. “Ez a félelmetes politikai szervezet Írja a “N.Y..Times’tartja ki őt, feleségét és hatéves fiát önkéntes adományokkal.” A “N.Y. Times” alcímében úgy jéllemzi, hogy “a volt birkózó valószínűleg szétmarcangolja a medzslisz-válasz- tás ellenzékét.” nulmányozására csak a déli államokba kell lerándulni, ahol a • néger népet hasonló bánásmódban részesítik a honi “hazafiak” és Ku Klux Klan éber őrei, nem kell Iránba. menni, a földgolyó másik 1 oldalára; ' A “N.Y. Times” vidáman, a népmeseolvasás csodálatával írja le Irán “törvényes” viszonyait, ar~sah háláját, a' diktátor fiának elismerését, a kormány szócsövének, Abbas Farzanegan tábornok megille- tődött véleményét. Ez nyilván kétféle törvényesség elfogadását jelenti, mint a Wall streeti demokrácia uj sarkalatos alapelvét: dologtalan verekedőknek minden atrocitása elismerésreméltó törvényesség, az általuk teremtett szabad világban mindenféle jogtalanságot, atrocitást el szabad követni, ha azokat ellenzéki felfogású polgárokon követik el. Ezzel szemben a legsúlyosabb büntetéssel kell sújtani á törvényesség látszatával mindent, amit ellenzéki gondolkodású polgárok csinálnak, még azt is, ha gondolnak valamit, még azt is, ha csak fognak gondolni valamit, mert a hatalom dij- birkózóinak mindent szabad, a gondolkodó embernek pedig semmit sem szabad, főleg pedig nem szabad gondolkodni. Lehet elvégre rendőri pofonokkal is nevelni ilyen “szbadság’ -ra az embereket, de nem sokáig. Egy demokratikus hagyományokon nevelkedett nép, ha lehull hamarosan szeméről a hályog és erejét veszti a maszlag, amellyel kábították, a törvénytelenség nyomása ’ alatt, ha másképp nem, kap észbe és leszámol a kitartott dijbir- IcózókkaL “Demokrácia” — a Times kedvére Ez a betyárvilágra emlékeztető történet és ébredő terrorfiuja, ha másra nem, arra jó, hogy bepillantást nyújt abba az Iránba, amelyet az imperialisták “felszabadítottak” és visszanyertek a “szabad világ”nak. Megmutatja, hogy milyen politikai terroreszközökkel dolgoznak a “szabad világban”. Megmutatja, hogy gyilkokkal, fizikai erővel, ha kell, amerikai; gyártmányú, modern géppisz- tolypkkal, a modern dzsungel- törvény, az ököl jog alapján, terjesztik “a törvényt és a rendet”. Azok, akik szavazni a szavazóurnák elé járulnak, félholtra verik, letartóztatják, karhatalmiig megfenyegetik, ha. ellenzéki jelöltre akarják ejteni voksáikat. Mi egyebet kívánhat magának a jámbor olvasó, mint ilyen megoldást, ahhoz, hogy szabad világ legyen’ Lehet meggyőzőbb érveket felhozni a , szabad világ magasztalására ? A “N.Y. Times” teheráni tudósítója a leifás szerint el- bájoltan könyveli el ezeket a, terrorcselekményeket. “Ha- zafi”-nak, “vitéz emberek”- nek, az uj kor hőseinek állítja be a verekedőket és nem győzi élvezni hatalmas erejüket, garázdálkodásukat, atrocitásaikat, ahelyett, hogy elítélné, rosszalná, kifogásolná. A naiv olvasó elvárja egy ilyen nagyhírű, »kövér lyptól, mint a “N.Y. Times”, amelynek vasárnapi számában talán ötször is beleférnének Shakespeare összes müvei, az olvasó elvárná, hogy egy ilyen komoly lap -a választó-, jog, a szavazati szabadság, a töi’vényesség mellett emel szót, foglal állást és tiltakozik a brutális erőszak dzsungeltobzódása ellen. Ugylátszik, hogy a kalmársajtót nem döbbentik meg azok az erőszakoskodások, melyeknek taJames Roosevelt, FDR elsőszülöttje, akit a kaliforniai 26-ik kongresszusi kerületben képviselőnek jelölt a demokrata párt, figyelmen kívül hagyva J. R. nagy port felvert válóperét A Cermegás-fivérek védelmére Az ország egyházi lapszerkesztőihez küldtek levelet Arthur W. Moulton püspök, Louise Petti- bone Smith professzor, a bevándoroltak országos védelmi szervezete tiszteletbeli társelnökeinek, valamint Rev. Kenneth Ripley Forbes, elnöknek aláírásával, hogy lapjaikban foglalkozzanak a Cernegas-fivérek esetével és ismertessék a tényeket. A két fivért a Walter-Mc- Carran-törvény alapján több mint 20 más göröggel együtt deportálni akarják törhetetlen antifasiszta meggyőződésük miatt. Görögországban halál várna rájuk. A két fivér védelmére pénzadományokra és tiltakozó levelekre van égető szükség.
