Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-03-18 / 11. szám
AMERIF-AI MAGYAR SZÓ March 18, 1954 i \ ---■ " ------------- ------' ■ “ ' Hírmagyarázat és kritika Az amerikai nép “12 pont”-ja TÖRTÉNELMI párhuzamot vonva az 1848-iki magyarországi események és a mccarthyzmus idei veszélyei között, Deák Zoltán, lapunk szerkesztője, á márciusi ünnepélyen mondott beszédében felvetette annak eszméjét, hogy az amerikai nép jelenlegi legsürgősebb követeléseit is össze lehet 12 pontba foglalni, akárcsak a magyar nép tette azt a maga problémáival 106 évvel ezelőtt. íme a javasolt 12 pont: 1. Megtisztítani a kongresszust a mccarthysta képviselőktől. Az idei választásokon csak olyan képviselőkre szavazzon ,az amerikai nép, akik harcod fogadnak a mccarthyzmus ellen! 2. Visszavenni a Smith, Taft-Hartley és a McCarran-Walter féle törvényeket! 3. Megszüntetni a deportálása eljárást minden becsületes bevándorolt ellen! Amnesztiát a politikai nézeteikért bebörtönzötteknek! 4. Visszaadni az IWO-t jogos tulajdonosainak, a 160,000 amerikai munkásnak! Térítsék meg Deweyék a kárt, — kamatos kamattal, amit a három éves meghurcolás okozott e munkásintézménynek ! 5. Fizessenek a válságért azok, akik önző esztelen politikájukkal előidézték azt: a monopolisták ! Nagyobb adót a monopolistákra, 1,000 dolláros adómentességet a munkásoknak, felére vágni az 5,000 dollárnál kevesebbet kereső munkások jövedelmi adóját! 6. Enyhítsék a válság terhét a munkásokon és a munkanélkülieken! Vezessék be a $1.25 minimális munkabért. 52 heti munkanélküliségi segélyt a rendes munkabér 65 százalékával azok: nak, akiket elbocsájtottak munkájukból! 7. Megszüntetni minden megkülönböztetést a munkahelyeken a kisebbségi nemzetiségű és néger munkásokkal,• valamint nőkkel szemben! — Egyenlő fizetést egyenlő munkáért! 8. Szüntessék meg a lakásínséget és az uzsoralakbéreket. Építsenek szövetségi segéllyel évente egymillió olcsó lakást az elkövetkező tíz esztendőben ! 9. Az emberi méltósággal összeegyeztethető agkkori nyugdijat a 60 éven felüli munkásoknak. Emeljék duplájára a társadalmi biztosítás juttatásait ! 10. Állítsák vissza a Bill of Rights, az amerikai szabadságlevél hatékonyságát. Teljes sajtó, gondolat- és gyülekezési szabadságot mindenkinek, aki a nép érdekeit tartja szem-előtt! 11. Oldják fel a kereskedelmi tilalmat a világ szocialista egy harmadával. Szabad kereskedelmet. 'kulturkapcsolatokát á Szovjetunióval, Kínával, Magyarországgal és a népi demokráciákkal!. . 12. Általános leszerelést minden fegyvernemben, minden országban. Szüntessék meg a világ minden népét sújtó és, a dolgozó emberiség munkája gyülmölcsének javát felemésztő esztelen fegyverkezést! Öthatalmi konferenciát, amely ne érjen véget mindaddig, amíg a világ vezetők meg nem állapodnak a tartós béke biztosításában ! Az a \ -keményünk, hogy ez a 12 pont teljes összhangban áll , az amerikai nép és a világ minden becsületes emberének érdekeivel és hogy a legtöbbje mögött máris széles tömegek sorakoznak fel. Az amerikai magyarság, a maga sok' százezerre i szavazatával, társadalmi és kultur- kape,salátáival hatalmas tényező, lehet egy ily, vagy ehhez hasonló programra megvalósításában. A gyarmati rendszer elleni harc ^ NEMZETI felszabadító mozgalom az elmúlt évek folyamán jelentősen megnövekedett Ázsiában, Afrikában és Latin-Ameriká- ■fcan, a*gyarmati és félgyarmati országokban. Az 500 milliós kinai nép áttörte az imperializmus frontját, forradalma győzedelmeskedett. Létre- ' jött a koreai és a vietnami népköztársaság, és fegyverrel a kézben harcolnak szabadságukért, függetlenségükért, a békéért Vietnam, Burma, Malájföld, a" Fülöp-szigetek, Indonézia népei, a r.emzeti elenállás fokozódott Indiában, Kenyában és más országokban. A nemzeti felszabadító harc. ujaUb fellendülése következtében a gyarmati és függő országokban az imperializmus gyarmati lik meg elnyomni szabadságharcukat. Tanulsárendszerének tényleges szétesése megy végbe. Az imperialisták nem nyugszanak bele abba, hogy az öntudatra ébredő népek széttörik rabláncaikat. Véres háborúk' kirobbantásával kisér- gokban gazdag fejezete ezeknek a harcoknak a koreai háború. A békeszerető emberek egyre több jelét látják annak, hogy Wall Street a francia gyarmatosítók vietnami szennyes háborújának kiterjesztésére törekszik. Harold Stassen a képviselőház külpolitikai bizottságában kijelentette, hogy az Egyesült Államok az indokinai hadműveletek költségének ötvenöt százalékát — tehát nagyobb részt, mint a franciák — viseli.. Az Egyesült Államok ezideig több mint 700 bomba vetőt és szál- litórepülőgépet, 1,400 harckocsit és páncélgépkocsit, 16,000 gépkocsit, 350 hadihajót, 240 millió töltényt és 15 millió tüzérségi lövedéket szállított Indokinába. Hogy a szállitás gyorsabban történjék, úgynevezett légihidat létesítettek Japán és Indokina között. A messzemenő támogatás ellenére a francia hadvezetőség minden eddigi vietnami offenzivá- ja kudarcot vallott» A francia kormány a közvélemény nyomása ellenére folytatja a kudarcra Ítélt harcokat Vietnamban- A genfi értekezlet Indokina békéjének helyreállítása kérdésével is foglalkozni fog. A mai helyzetet az jellemzi, hogy az imperialisták mindenütt szemben találják magjukat a szabadságukat védő népekkel és a velük együttérző békeszerető emberiséggel. A szabadságukért küzdő népeket nem lehet megtörni- féktelen rendőri terrorral, kegyetlen kínzásokkal, barbár fasiszta módszerekkel. Az angol gyarmatosítók kenyai hadjárata hatalmas felháborodást váltott ki világszerte. Az elnyomók elleni gyűlölet hulláma egyre magasabbra csap, komoly nemzeti ellenállási mozgalom bontakozik ki Kenyában, a “sötét Afrika” egyik legelmaradottabb országában. Bátrak, erősek, harcosak, legyőzhetetlenek a szabadságukért küzdők. Erejük igaz ügyük győzelmébe vetett hitükből ered. Az imperialisták mindent elkövettek annak érdekében, hogy a gyarmati népek fejlődését meggátolják, hogy elzárják őket a világtól. Ma azonban a gyarmati, félgyarmati és függő országok népei kezdik megérteni, hogy szabad életért, az imperialista elnyomás lerázásáért lehet sikeresen, eredménnyel küzdeni. A “régi boldog idök”-röl A New Brunswickon megjelenő Magyar Hírnök március 4-iki számában elégedetlenül kommentál egy festményt, amely *a HUNGARY című magyarországi angolnyelvü folyóirat egyik 'számában jelent meg s amely az 1930 szeptember 1-i budapesti rendőri vérengzést örökíti meg. A cikkíró azt állítja — és ezt nem vonjuk kétségbe —, hogy mint diák ő is tanúja volt a vérengzésnek de kritizálja a festményt mert az ‘harci jelenetet” ábrázol, holott őszerinte nem volt ott harci jelenet, mert a tömeg gyorsan szétoszlott “az első puska eldörrenésekor” és “nehogy eltaláljon egy kivont kardlap.” Szóval azt a Magyar Hírnök cikkírója is beismeri,'- hogy volt puskadörrenés és volt kardlap. Majd azt hibáztatja, hogy ezt a tüntetést és az azt kiváltó nyomort és éhezést miért használják Tej “propaganda témának.” “Egy koldusországban — Írja szemrehányóan cikkíró — ebben a szomorú kis mártirhazában, ha nem volt elég kenyér 1930-ban, akkor amikor Amerikában is kenyérsorokban álltak a milliók, hát ez igazán nem mondható kommunista propagandának alkalmas témának.” És végül csattanónak megjegyzi, hogy “pedig jaj hápyan ennék 1930 Jludapestjének a száraz kenyerét, száraz krumplihéjait, csak még egyszer visszajönne az a boldog idő”!!! Attól tartunk, hogy ha a Magyar Hírnök cikkírója leszavaztatná ma a magyar népet, igen kevés olyan embert találna, aki a száraz krumplihéj evés régi jó idejét visszakivánná. Persze tudjuk, hogy itt viszont vannak sokan magyarok, akik visszakivánják a régi időket. A Habsburgok, a Chorinak, a Varga Bélák. De azt a Magyar Hírnök cikkírója is tudhatja, hogy ezek az urak nem a száraz krumplihéjakért kívánják vissza a “boldog időket”. Mert ők nem ettek száraz kenyeret és száraz krumplihéjt 1930-ban sem. Ellenben szeretnék, ha a nép ismét abban találhatna “boldogságot”, ha megint morzsákon — fagyökereken tengődne. Úgy érezzük, hogy a lelkiismeret egy piciny kis lángja még pislákol a Magyar Hírnök cikkírójában. E kicsiny láng fényénél, ha van erkölcsi bátorsága, vegye elő az ur akár az Egyesült Nemzetek statisztikai kimutatását, akár más megbízható jelentést a magyar nép életstandardjáról, ipari és mezőgazdasági fejlődéséről a gyermekhalandóság csökkenéséről, a természetes nép- szaporulat, a házasságok és születések növekedéséről, az iskolába járók, az egyetemi tanulók megsokszorozódásáról és utána tegye szivére a kezét és kérdezze meg önmagát eskü alatt: “Visszakivánom-e a régi nyomort magyar fajtámnak ?” A tömeggyilkos mint cikkíró A Pittsburghban megjelenő “Magyarság” c. hetilap első oldalon tálalja fel olvasóinak Ante Pavelics, horvát nácivezér Írását a magyarokról. “Magyarság” nyilván büszke arra, hogy milyen jól megválasztja cikkíróit: “Mussolini neveltje — Írja a lap nagy büszkén — Hitler egykori pártfogolja, Ante Pavelics, az egyetlen középeurópai nemzeti szocialista volt államfő, aki kikerülte az akasztófát.” Hát ez valóban megfelelővé teszi, hogy írásait a “Magyarság” közölje. Most már csak azt várjuk, hogy Galambos atya mikor fedezi fel Paver licset és cikkét. Pavelicsről annakidején megírta a világsajtó, hogy a második világháború* alatt egy nyugati újságíró előtt büszkén mutatott egy kosárra, amely tele volt — emberi szemekkel. Foglyul ejtett jugoszláv partizánok kiszúrt szemeivel! Hát az ilyen fenevadak Írásait tálalják már napjainkban az amerikai magyarság elé a hidegháború urainak jóvoltából ideimportált magyar nyilasok, nácik, csendőrök, szolgabirák és ezekhez hasonló elemek. Vájjon meddig folytathatják üzelmeiket..... “Quo usque tandem. . . ?’’ Robin Hood-ot, is “deportálják” Amerikából? Lapunk már beszámolt arról, hogy az. egyik Indiana állami high schodban egy kótyagos mccarthysta tanárnő a ‘felforgató könyvek’ listájára helyezte az angol történelem és népregék bűbájos hősét, a szegényeket védelmező, a. gazdagokat, erőszakos urakat megleckéztető legendás lovagját, Robin Hood-ot. Erről a jellegzetes fejleményről szép és szellemes cikket irt a neves magyar Írónő, Brody Lilli, melyből az alanti részleteket közöljük: Robin Hood a zöld nyári erdők vidám és tréfás az igazság érdekében tulzó-torzitó játékos szellem —, de a maga idejében eleven ember volt, túlságosan is eleven s túlságosan is ember. Abban a korszakban kezdtek mesélni és énekelni róla, amikor az angolok éppúgy, mint a franciák, az oroszok éppúgy, mint a magyarok, éppen ilyen eleven emberekről szerettek történeteket hallgatni ’ az énekmcmdóktól, olyan emberekről, akik olyanok, mint ők, csak erősebbek, bátrabbak, tré- fásabbak, eszesebbek. Robin Hood ezek közé tartozott. Karcsú, zöldzekés alakja hol itt, hol ott tűnik fel a régmúlt századok Írott emlékeiben, skót krónikák, angolszász kódexek adják tovább a reneszánsz Íróinak, későbbi költőknek, hazájuk régi dicsőségét festegető angol regényíróknak, minden nép legkedvesebbjeihez vonzódó távolabbi költőknek. Népi hős: bátor és nyílt, igazságos ts győzedelmes. Nemcsak az idő, de a tér is őrzi szeretett nevét: tengeröblök és források, barlangok és sziklák Yorkshire, Nottinghamshire, Lin: colneshire tájain. A 15. században övé volt a május Angliában: az ifjúság hagyományos “májusi játékait” az ő tiszteletére rendezték. A nagy zöld erdők fia volt, “yeoman”, szabad ember azokban az időkben, amikor még nyakukra forrasztott orvét viseltek a jobbágyok s egymás ellen viselték csatáikat a főurak, Robin Hood a gazdagokkal s _$______
