Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-03-18 / 11. szám
s» -&sa wzmiM xAaiggK* __ _ _ ____ mi m te:>i ^2_____i. '_________________s :•; & P » ÁMERMaí Í&AMM&&Ő_______________■ ________2_____________March 18, 1954 . A írancia kormány “Shylock” politikája Indokínában Irta: Bernard Lavergne a párizsi egyetem professzora i- Bernard Lavergne, a párizsi egyetem professzora cikket irt a “La Tribune des Nations” című francia hetilapban. A cikkiró élesen elitéli a vietnami háborút folytató francia kormányt. A cikk a következőképpen hangzik: NAGYON nagy oktalanság az, amire Washington kényszerit bennünket; hogy tudniillik elpusztuljunk a reménytelen és végnélküli indokinai háborúban. Úgy tűnik, hogy ennek a katasztrofális háborúnak képtelenségéről már mindent elmondottak. Kizárt dolog, hogy á »katonai győzelmet, amely nyolc év óta egyre inkább távolodik tőlünk, valaha is kivívjuk. Kinyilatkoztattuk, elismertük, mi magunk ünnepélyesen aláírtuk — Franciaország és a különböző vietnami “uralkodók” között “most nyáron létrejött szerződések tanúskodnak erről — nogy ha sikerül legyőznünk a Vietminhet (a 'Vietnami Demokratikus Köztársaságot. — A Szerk.) — azonnal elhagyjuk Indokinát, s a hatalmat átadjuk ezeknek a fenséges uralkodóknak. Egyszóval: csak azért tartózkodunk Indokínában — s ezzel még oktalan módon dicsekszünk is — hogy trónjaikon ülhessenek ezek a koronás fejedelmek. Volt-e már valaha is ennél képtelenebb helyzet a történelemben ? Ezért kell nap nap után lemészárolnunk ezernyi indokinait, akiknek nín'cs más bünük, mint hogy nem akarják azokat az uralkodókat, akiket mi nekik szánunk. Az igazság azonban még ennél is egyszerűbb és gyászosabb: csak azért folytatjuk és szenvedjük el "továbbra is ezt a szörnyű tömegmészárlást, mert az amerikaiak parancsolják. Kina hatalmas területének elvesztése keserű csalódást okozott az amerikaiaknak. Elveszett az amerikai árucikkek kiviteli piaca, s egyben elvesztették Kina kimeríthetetlen, értékes nyersanyagforrásait is. Miután a mennyei birodalom felett megszűnt az ellenőrzése, Washington jobb híján rávetette magát az indokínai félszigetre. Határozott célja az, hogy bennünket, franciákat, kiűzzön erről a hatalmas területről és hogy a gyenge helyi kormányok segítségével, akiket a suba alatt adott amerikai dollárokkal maga mellé állít, meg-. nyerje a gazdasági vezető szerepét. Az amerikaiak teljesen meg lesznek elégedve azzal, ha kiűznek bennünket Indokinából. De nem ‘tudhatják": az amerikabarát bennszülött kormányok képesek lesznek-e ellenállni az idegengyűlölő és kommunista Vietminh támadásnak. Nem táplálhatnak az amerikaiak semmiféle illúziót: azon a napon, amikor a francia expediciós hadsereg hajóra száll, hogy elhagyja Indokinát, a türelmesen felépített kártyavárak egycsapásra összeomlanak. Washington hibát követ el, mikor nem ismeri el, hogy Ázsiát ezentúl a valóságban és jogilag is csak az ázsiaiak kormányozhatják. Mind az amerikaiak, mind az európaiak számára a iegke- vésbbé rossz mód Ázsia még nemkommunista részeinek, különösen Indiának ettől a beáradó ideológiától való megvédésére a következő: ne alkalmazzák az erőszak politikáját: ne gördítsenek semmiféle akadályt' az ázsiaiak joga elé, hogy .maguk kormányozzák magukat: folytassanak velük szabadkereskedelmet; a lehető leghamarabb kössék meg a békét Koreában, amint ezt már elejétől kezdve kívánja Nehru indiai miniszterelnök, a kommunista Kínát vegyék fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, mivel az állítólagos kínai nacionalista kormány, amely Formózára, az amerikai flotta ágyúinak árnyékába menekült — elmerült a semmiben. Egyes amerikaiak világosan látják, hogy a megértő politika az ázsiai kormányokkal szemben — az egyedül kifizetődő politika az Egyesült Államok számára. (Lásd mel lékelt jelentésünket Foster Hailey nyilatkozatáról. — Szerk.) A kommunistaellenes közvélemény hisztériájától megbénított amerikai kormány azonban továbbra folytatja az ázsiaiakkal szemben. Az, ilyen politikának egyedüli hatása persze az, hogy még szorosabban összekovácsolja Mao Ce-tung és Moszkva kormányát, s 500 millió kínai és az összes ázsiaiak, köztük az indiaiak, egyre jobban meggyülölik a nyugatiakat, különösen az amerikaiakat. Ismét egy példa arra, hogy nem okos politikával ellenkező célt érnek el, mint amit akarnak. Ami bennünket, franciákat illet, az indokinai őrültséget csak azért folytatjuk, mert Washington csatlósai vagyunk és mert ez anyagi haszonnal jár: ezáltal tudjuk egyensúlyba hozni nemzetközi fizetési mérlegünket. Odáig süllyedtünk, hogy a 18 hónap során kapott 385 millió dollárért eladtuk tisztjeink, a francia önkéntesek és a főleg északafrikai zsoldoskatonák- vérét és sebeit. Ez a gyászos kaland évenként több mint 600 milliárd frankunkba kerül. Washington ennek az összegnek asak a felét, azaz pontosabban 55 százalékát fizeti. De mi frankot költünk és a kárpótlást dollárban kapjuk. Fizetési mérlegünket tehát pusztán a franciák vérének árubabo- csátása biztosítja. Csakis ennek következtében élhetünk mi viszonylag elég jól Franciaországban. Egy olyan kormány számára, amely még megőrizte a nemzeti becsületnek bármilyen parányi szikráját, ilyen kupeckedés, amely csak Shakespeare Shylockjának emberhús-uzsorájához hasonlítható — elképzelhetetlen. Kizárt dolog azonban, hogy Amerikába irányuló fő exportcikkünk még sokáig a franciák vére legyen, amit Indokínában kiontunk. A francia királyok annakidején svájciakat fogadtak fel zsold- jukba. • Azokban, a szinte boldognak nevezhető időkben a háború nem volt oly könyörtelen, mint napjainkban. És ezek a svájci zsoldosok magánemberként, szabad elhatározásukból szegődtek a francia királyok szolgálatába. Jelenleg azonban a francia kormány hivatalosan teszi pénzzé a franciák életét. Hogyne lennénk felháborodva, amikor azt látjuk, hogy minisztereink nem rabszolgakereskedők ugyan, de emberi életekkel kereskednek, Mily szomorúság, hogy a francia kapitalista osztályoknak a kormányban lévő képviselői, akiknek különösen vigyázniok kellene, nehogy valaki is a kalmárszellem vádjával illethesse őket — nem borzadnak el az ilyesfajta erkölcstelen üzérkedéstől. íme, igy vész el egy társadalmi osztály, ha nincs már tudatában a legelemibb erkölcsi igazságoknak sem. Mire vezet az amerikaiak akaratavál párosult francia szolgalelküség, ha elkövetkeznek az uj választások? A baloldal fényes diadalára, különösen a kommunisták szavazatainak jelentős" megnövekedésére, mert minden elégedetlenségből szükségszerűen a szélsőbaloldal húz hasznot. És az amerikaiak újból azt mondják majd, hogy Franciaország elveszett ország. Holcit be kellene látniok: nagyrészt ők maguk az okai, hogy Franciaországban növekszik a kommunista szavazatok száma. Dehát igy járnak azok, akik visszájáról nézik a világot. A Egy indokinai francia katona naplójából ; „ Irta: PHILIPPE DE PIREY Két oszlop Kap-Thon felé vonul. V. Köröskörül sáros, süppedő rizsföldek. Parasztok dolgoznak a földeken, görnyedve, fáradhatatlanul. Mi rettegett hadfiak éles szemekkel vizsgáljuk az asszonyokat. Az első hadoszlop előcsapatát, melybe én is tartozom, golyózápor fogadja Ko-Quan falu határában. Az automatikus gépfegyver kattogása viszi a vezetőhangot a zenekarban. Mikor végre elérjük az első kunyhókat, már késő. A vietnamiak eltűntek. Csupán néhány nő és tehetetlen, agg férfi maradt hátra. Rendelet jön: fel kell égetni a falut. Egy tiszta, jókarban tartott viskóhoz lépek s felrántom- az ajtót. Agg férfit látok benne. A férfi lábai teljesen bénák, durva mankókon huzza előre magát. Franciául beszél: “Szegény vagyok,” mondja, “ne gyújtsák fel házamat!” Megkérdezem tőle: hol vannak a vietnami katonák. Azt válaszolja, hogy elmentek, nem tudja, hova. Lajosé, egyik bajtársam lép a viskóba, fáklyával kezében. A férfi kivánszorog valahogy mankóján s csak áll az udvarban. Szeméből könnyek hullnak,' végigcsorognak arcán, le a földre. Mit mondjak neki ?. .. “Háború van öregapo, háború!” ★ Az éjszakai nagy tüzelés után hivatalos jelentést ad- “A vietnamiak erős ellentámadást indítottak a 4-es számú dombnál, január 22-ikének éjszakáján. A francia és vietnámi csapatok sikeresen visszavertek minden támadást. ★ Reggel lázas tevékenység volt a tüzérségi telpen. Hamarosan megtudtuk az okát. Felszólították zászlóaljunkat, hogy vonultasson fel két szakaszt, < azaz 42 embert, mert egy miniszter érkezik a frontra. Az egyenruhák csupa rongy, a cipőnknek nincs talpa. A zászlóaljparancsnok sürgősen megrendez egy bolhavásárt. Azoktól, akik hátramaradnak, elszedünk minden becsületesnek látszó ruhadarabot és felszerelést s igy hamarosan 42, látszólag jól felöltözött katona sorakozik fel az utón. A többieknek rongyokban és félmeztelenül várniuk kell, hogy visszakapják csizmáikat és nadrágjaikat. Hamarosan megérkezett a hivatalos kocsisor, páncélautók, tankok és teherautók kisérteében. M./Leaurneau, a miniszter kilép a vörösre festett Willys jeepből. Ez alkalomra katonai egyenruhát öltött, amit az amerikai fölöslegből szerzett raktárból kölcsönzött.. Sálán és Linares tábor- 1 nokok sorakoznak fel mellette s mögötte ezredesek és ki- sebbrangu tisztek. A nemzetköziség jellegét egy amerikai hírszerző misszió és egy vietnami ezredes szolgáltatják. A következő 10 percben riporterek fényképező lámpája' villog a szokásom 101 diszlövés helyett. De Quinceroc ezredes J szemében monoklival, orrhangon adja ki a vezényszót a disz-J felvonulásra. Ezután az elkerülhetetlen, hazafias, virágos nyelven elmondott beszédek következnek. A miniszter beszédének magaslatára jutva tolmácsolja Franciaország háláját a 4-es számú dombnál történt nagyszerű akcióért! mikor a domboldalon lévő állások felől hirtelen robbanás hangzik. Minden j irányban ijedten pislognak a szemek, azonban a rádiótiszt j hamarosan üzenetet kap, hog^az állásokból valami üres, kannát dobtak ki, ami felrobbantott egy aknát, az okozta a robbanást. Mindenki íellélegzik, mosolyog s Letourneau miniszter ur folytatja beszédét. (A francia katona naplója a párizsi Table i Ronde cimü lapban jelent meg a következő j címmel: “Operation Gachis” — A pazarlás hadművelete.) Hajnali 3 órakor hirtelen fegyvertüzelés hangzik. Pillanat alatt mindenki a helyén van s gránátok repülnek a tüzelés irányába. Vezényszavak hangzanak. Hamarosan ágyuk és gépfegyverek csatlakoznak a. hangversenyhez. Mögöttem Gonzales hadnagy hangja hallatszik: “Ott vannak! Mindenki tüzeljen!” Nincs szükség a felszólításra. A közelünkben felrobbanó lövedékek elég ok arra,-hogy válaszoljunk. Hajnalhasadásig szüntelenül kattognak a fegyverek. Egyáltalán nem tartom különösnek, hogy a felrobbanó rakéták fényénél nem látunk semmit. Minthogy azonban bőven el vagyunk látva lövedékkel, nem látom szükségét, hogy takarékoskodjak vele. Hajnalban azonban úgy a tisztek," mint a katonák zavartan látják, hogy egész éjszaka árnyékokra lövöldöztünk. Minden lövedék elfogyott. Az ágyuk 3,000 lövedéket tüzeltek el. Mikor helyreállt a csend, könnyű volt felismerni, hogy hol történt a hiba. A védelem harmadik vonalában gránátokat kezdtek dobálni, melyek az első vonal mögött robbantak fel. Azt hittük, hogy az ellenség indított támadást. t Az atompróba áldozatai WASHINGTON. — Az atomerőbizottság jelenti, hogy a Marshall-szigeteknél rendezett atombombarobbantási kísérlet alkalmával a szomszédos szigeteken “váratlanul” megsebesült' 264 ember: 28 amerikai és 236 bennszülött. Ezeket “bizonyos kisugárzás” érte, de. valameny- nyien “jól vannak” a jelentés szerint. Nem égtek meg, hanem valószínűleg a robbanás hatására elsodrodó felhők rádióaktiv anyagokat és atomsugaraktól ért .nedvességet vittek magukkal amelyek valahogyan lecsapódtak a korallszigetekre" lépő amerikaiakra és bennszülöttek?e. Az ipari termelés két százalékkal csökkent februárban j anuárhoz viszonyítva és alacsonyabb 10 százalékkal a tavaly februári színvonalnál.
