Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-03-11 / 10. szám
Az uj gazdaságpolitika M agyarországon (Tavaly júniusban bejelentett gazdaságpolitikai változások Magyarországon, amelyek értelmében csökkentették az iparosítás ütemét és messzemenő kedvezményeket adtak a középparasztságnak, lapunk Nem egy levelet kaptunk, amelyben a tőkésrendszer több olvasójában is kételyt, sőt aggodalmat keltettek, visszaállításának, de mindenesetre a népi demokrácia gyengülésének lehetőségére tettek célzást. Bár lapunk már több elméleti cikkben foglalkozott a magyarországi gazdaságpolitikai változások magyarázatával, úgy érezzük, hogy az a cikk, amely a budapesti Szabad Nép február 9-iki számábasn jelent meg nagyszerűen összegezi és sok tekintetben- uj elméleti fényt vet az egész kérdésre. Egyben megnyugtató választ ad azoknak, akik a régi, népelnyomó tőkésrendszer feltámadásának lehetőségei fölött aggódnak. E cikket rövidített szemelvényekben alant közöljük. — Szerk.) Népi demokráciánk a szocializmus építésének uj szakaszába lépett. Az uj szakasz gazdaságpolitikájának fő célja: a dolgozó nép, mindenekelőtt a munkásosztály anyagi jólétének, kulturális színvonalának fokozott emelése. Ennek legfontosabb feltétele: mezőgazdaságunk elmaradottságának felszámolása. A szocialista iparosítás, mely az ország gazdasági arculatát szinte hihetetlenül rövid idő alatt átformálta, *s hazánkat erős ipari országgá tette, túl gyors üteménél fogva szükségszerűen azzal járt, hogy ejhanyagoltuk á mezőgazdasági termelés fejlesztését. A mezőgazdasági beruházások viszonylagosan alacsony volta nagy mértékben akadályozta a termelőszövetkezetek, s különösen Uzsonnázó» győri vaggongyárban az egyénileg dolgozó parasztság termelésének segítését. 1952-ben a gépállomások mindössze 47 ezer normáliholdnak megfelelő talaj munkát végeztek az egyéni gazdálkodók számára. Műtrágyát egyénileg dolgozó parasztok Csak a szerződéses termelés keretében kaptak. A dolgozó nép igényeinek emelkedéséből, a városi lakosság, az ipar növekedéséből eredő hatalmas élelmiszer- és nyersanyagszükségleteket — miközben a mező- ' gazdasági termelés lényegében változatlan maradt — elsősorban a beszolgáltatás túlzott emelésével igyekeztünk kielégíteni. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének túlfeszített üteme döntően abból a helytelen fel- . fogásból fakadt, mely szerint a kisárütermelő mezőgazdasággal nem lehet elérni, a munkásosztály, a dolgozó nép jobb ellátását, az ipar fokozott nyersanyagellátását — nem lehet lényegesen előmozdítani az ipar és a mezőgazdaság közötti aránytalanság csökkentését. Lebecsültük a kis- árutermelő mezőgazdaságban még meglévő fejlődési lehetőségeket, s túlbecsültük a kisáruter- melő mezőgazdaság megerősödésével együttjáró kapitalizálódási, kulákosodási veszélyt. Ebből a helytelen szemléletből szinte kézenfekvőén következett, hogy nem számolva megfelelően az egyénileg dolgozó parasztság tudatával, igényeivel, az egyéni gazdálkodáshoz való ragaszkodásával, tul- gyorsan akartuk felépíteni a szocializmust. Pártunk a gazdaságpolitikánkban elkövetett hibákat őszintén feltárta és már az elmúlt fél év alatt nagy lépéseket tett felszámolásukra. Gazdasági fejlődésünk eddigi útja, az iparosítás sikerei szilárd alapul szolgálnak az uj feladatok megoldásához, elsősorban a mezőgazdasági termelés fellendüléséhez. A mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló pá^t- és kormányhatározat, a mezőgazdaság szocialista szektora terméseredményeinek növelése mellett, egyidejűleg gondoskodik az. egyénileg dolgozó parasztok termelésének támogatásáról is. A termelési kapcsolatok széleskörű kiépítése az egyénileg gazdálkodó parasztsággal, a beadási és adóterhek csökkentése, a beadás több évre, előre történő megállapítása, és ezekkel együtt a szabadpiaci forgalom jelentős kiszélesedése — mindezek fontos mozzanatai a “nép” helyes alkalmazásának. Ez a politika megerősíti a parasztság bizalmát a népi demokrácia iránt, uj ösztönzést ad a mezőgazdasági termelés növelésére, s egyúttal szilárd alapokra helyezi a szocializmus további építését a falun. Helyességét a gyakorlat máris bebizonyította: dolgozó parasztságunk magáévá téve politikánk céljait, az elmúlt ősszel a felemelt kenyérgabona-vetéstervet teljesítette, a tartlékterületekeket az utolsó holdig művelés alá vette. A Központi Vezetőség 1953 október 31-i határozata megállapítja, hogy további fejlődésünk döntő láncszeme a mezőgazdasági termelés fejlesztése. Sokakban felvetődik az a kérdés: helyes-e, reális-e ez a célkitűzés, mikor az egyénileg gazdálkodók művelik meg termelőterületünk mintegy kétharmadát? A mai körülmények közt nekünk a közel kétharmadrészben kisparaszti mezőgazdasággal kell megvalósítanunk a párt- és kormányhatározatot. De képes-e az egyénileg dolgozó paraszt bővítetten újratermelni, vagyis évről évre nagyobb mennyiségű terméket előállítani? A kérdés megválaszolásánál elsősorban a történelmi körülményekből kell kiindulni. A kapitalizmus viszonyai között a dolgozó paraszt, akit nyom a földesül*, a kulák, az ipari tőkés, a tőkés állam igája, általában — a dolgozó parasztság fő tömegeit tekintve — nem képes gazdaságának fejlesztésére, s a terméshozam növelésére. Sőt rendszeresen egyszerű, azaz azonos fokon történő újratermelést sem tud megvalósítani, s termelési és eladási feltételeinek állandó romlása következtében a dolgozó parasztság nagy tömegeiben proletárrá, nincstelenné válik. Más a helyzet a mi viszonyaink között, ahol az egyénileg dolgozó parasztságnak módja van és még inkább módja lesz, hogy újabb beruházásokkal növelje terméseredményeit és gazdasága jövedelmezőségét. A szocialista állam segítsége folytán fokozottan alkalmazhatja a modern techhika vívmányait. Nem lehet kétséges, hogy a dolgozó parasztok földjén végzett gépi munka, a nagyobb mennyiségű műtrágya, a gyengeminőségü talajok megjavítása, a nemesített vetőmag, a mezőgazdasági hitel ki kell hasson a paraszti parcellán termesztett növények . termésátlagára is. Természetesen a dolgozó parasztság odaadó, szorgalmas, fegyelmezett munkája feltétele annak, hogy a segítség gyümölcsöző legyen. A parasztgazdaság fejlesztésének terhiészete- sen megvannak az elmaradott gazdasági formával járó korlátái. A szövetkezeti nagyüzem lehetőségei összehasonlíthatatlanul nagyobbak. Nyilvánvaló tehát, hogy amig népgazdaságunk kettős alapon nyugszik —az iparban a szocialista nagyüzemen, a mezőgazdaság nagyobb részében az elaprózott és elmaradt kisárütermelő gazdaságokon — addig az ipar és mezőgazdaság közötti aránytalanságot teljesen megszüntetni nem tudjuk. De a kisgazdaságok terméshozamának emelésével és egyidejűleg a szocialista nagyüzemek gyors ütemü megszilárdításával s fellendülésével képesek vagyunk a mai helyzeten nagy mértékben javítani: csökkenteni tudjuk az ipar és mezőgazdaság közti aránytalanságot, sokkal jobban ki tudjuk majd elégíteni a dolgozó nép élelmiszerszükségleteit, az ipar nyersanyagigényét. Továbbfejlődésünk fő kérdése: a dolgozók, a munkásosztály életszínvonalának emelése elvá- leszthatatlanul összefügg a mezőgazdasági termelés fejlesztésével. A nagyobb jólét elsősorban több zsírban, húsban, tojásban, jobb ellátásban testesül meg. Az életszínvonal tartós emelkedése csak a termelés állandó fejlődésével valósítható meg. Sziiklátókörőségre vall, ha valaki azt hiszi, hogy az életszínvonal emelkedése semmi egyéb, csak ár- és bérkérdés. Való igaz, hogy a munkás- osztály, a dolgozó nép anyagi jóléte emelésének igen fontos módszere az árak leszállítása. Azonban semmifajta árcsökkentés nem jelenthet nagyobb jólétet — és hasztalan akkor elhatározni —, ha nem áll mögötte megfelelő árufedezet. A szocialista állam csak akkor csökkentheti rendszeresen az árakat, ha a munkásosztály, a lakosság megnövekedett vásárlóerejével szemben megnövekedett árukészlet áll: ha nemcsak a kereslet emelkedik, hanem a kínálat is. Ezért kell az életszínvonal emelését a mezőgazdasági termelés fellendítésével és a mezőgazdasági dolgozók fokozottabb ösztönzésével kezdeni. A szövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztság termelési megsegítése, a szabadpiaci értékesítés nagyobb lehetőségének biztosítása — mely gazdaságának fejlesztésére, többtermelésre serkenti a parasztságot — az élelmicikkek nagyobb bőSégét teremti meg. Ez a fejlődés emeli a dolgozó'parasztság jólétét és következményeiben a munkásosztály életszínvonalának jelentős emeléséhez vezet. “ Kétségtelen, hogy az egyénileg dolgozó parasztok gazdasági erősödése, a nagyobb magánkereskedelmi lehetőség nem mentes a kulákoso- dás, a tőkés elemek feléledésének veszélyétől. Nagy hiba lenne, ha megfeledkeznénk a kuláko- sodás. a tőkés elemek erősödésének lehetőségéről. Ha — miközben harcolunk e veszély tulbecsülői ellen — magunk alábecsülnénk e veszélyt. De látnunk kell világosan, hogy helyes gazdaságpolitikánk .kikeres végrehajtása érdekében szembe kell szállnunk a kapitalista veszély felnagyításának helytelen nézetével, mert ez komoly károkat okozhat, nehezítheti helyes politikánk megértését és következetes, odaadó végrehajtását. Akik a szabadkereskedelem bizonyosmértékii megélénkülése láttán felnagyítják a kapitalista veszélyt, megfeledkeznek arról, hogy a parasztgazdaságok fejlesztése olyan körülmények között történik, amikor az egész gyáripar, a bankok, a közlekedés, egyszóval a gazdaság kulcspozíciói szocialista állam kezében vannak: amikor az állam piacszabályozó szerepe a növekvő mezőgazdasági készletek birtokában egyre inkább megvalósul és amikor helyesen alkalmazzuk a kulákság korlátozásának politikáját. A mezőgazdaság fejlesztése tehát — együtt a nehézipar megszilárdításával, a^tönnyü- és élelmiszeripar fejlesztésével — a szocializmus megalapozott, biztonságos építésének politikája, a munkásosztály politikája, az egész dolgozó nép jóléte emelésének politikája. Ezért kell és ezért érdemes a párt és a koi*mány határozatának sikeres végrehajtásáért egész dolgozó népünknek, odaadóan dolgozni. A győri vasgyár üzemi étterme MARX KÁROLY MÁRCIUS 14-ÉN emlékezik meg a nemzetközi munkásosztály, az egész dolgozó emberiség a munkásmozgalom tudományának megalapítója, a zseniális gondolkodó, Marx Károly halálának 71. évfordulójáról. A Marx halála óta eltelt évtizedek Marx nevét és müvét az emberek százmillióinak szivébe plántálták a világ minden táján. Beteljesedett Marx harcos társának és nagy fegyverbarátjának az a jóslata, amellyel Marx Károly sírjánál tartott beszédét befejezte: “Neve, és müve is élni fog századokon át!” Létrehozva a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek tudományát és felfedve a tőkés termelési mód és az általa létrehívott polgári társadalom sajátos mozgási törvényét, Marx igazi élethivatásának azt tekintette, hogy “közreműködjék a modern proletáriátus felszabadításán, amelyet először ö ébresztett helyzete és szükségletei tudatára, annak tudatára, hogy mik felszabadításának feltételei. A harc volt az eleme” — Mondotta róla Engels. A marxizmus forradalmi tudomány. Mint forradalmi tudomány gyökeres fordulatot hozott létre a filozófiában, a politikai gazdaságtanban, a szocializmusról szóló tanításban. Amit előtte évszázadok gondolkodói csak 'megközelíteni sem tudtak, az a marxizmusban világossá vált és hozzásegítette az emberiséget saját társadalmának megismeréséhez. Annak a zűrzavarnak a helyébe, amely Marx előtt a történelemre és politikára vonatkozó nézetekben uralkodott, bámulatosan egyöntetű és összhangzatos tudományos elmélet lépett, amely megmutatta, hogyan fejlődik a társadalmi élet, hogyan követik egymást a trásadalom termelőerőinek növekedése következtében a különböző társadalmi formák. A marxizmus a dolgozó emberiség-felszabadításának tudománya, olyan tudomány, amelyet minden irányban és állandóan fejleszteni kell, hogy semmilyen területen ne maradjon el az élettől. Az a tudomány, amelyben a dolgozó emberiség felszabadulásának zálogát látja. March 11, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ___________________________________
