Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-03-11 / 10. szám
March 11, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Hírmagyarázat és kritika McCarthy érdemei A Tengerentúli Szolgálatot Tedjesitő Veteránok Stoughton, Wis.-i szervezete határozati javaslatot fogadott el a Zwicker-McCarthy ügyben, melynek másolatait elküldték többek között Stevens hadügyminiszternek és Eisenhower elnöknek is. Stoughton a McCarthy által lapocskondiázott Zwicker tábornok szülőfaluja. A határozati javaslatban többek között ez áll: “Zwicker tábornok hazáért való szolgálata ma- gábaföglalja több ütközetben való részvételét, amelyekért a következő kitüntetéseket kapta: Eziistesillag, az Érdem Légiója tölgyfalevelekkel, Bronzcsillag két tölgyfalevél koszorúval, az angol Kiváló Szolgálati Érdemrend, a francia Becsület- rend érdemrendje, a francia Hadikereszt pálma- koszorúval.” Ezzel szemben McCarthy szenátor szolgálata magábafoglalja azt, hogy a háború vége előtt leköszönt a hadseregből, miközben baj társainak még hosszú hónapokon át véres harcot kellett bizony folytatni a ‘japánok ellen, hamis igények állítólagos sebesülésekre vonatkozóan, amelyeket nem kapott, kijelentés, hogy géppuskás volt repülőgépen, holott irodai felderítő szolgálatot teljesített, hamis bejelentés arról, hogy mint közlegény kezdett szolgálni a hadseregben, holott tiszti ranggal kezdte el szolgálatát és végül sajátmaga szorgalmazta meg ‘kitüntetéseit1.’’ Eddig a VFW határozati javaslata. Talán elnézésből, talán tapintatosságból kihagyták McCarthy szolgálatait annak a 140 náci rohamosz- tagosnak, akiket megmentett a halálos Ítélettől 300 védtelen amerikai hadifogolynak a bastegnei áttörés alkalmával való kegyetlen lemészárlásáért. Klozetpucolás McCarthy szenátor a múlt héten dr. Marvin S. Belsky közlegényt idézte maga elé kihallgatásra. A.csúfos mccarthyáda egy újabb fejezete zajlott le ez alkalommal. Ezt megelőzőleg történt, hogy a Fehér Ház bejelentette, hogy Eisenhower- hez érkezett levelek 9:1 arányban helyeslik az elnöknek a McCarthyval folyó vitájában Eisenhower állásfoglalását. Mihélyt meghallotta a Wisconsin! szenátor ezt a bejelentést, azonnal riposztozott és azt mondta, hogy az őhozzá érkezett levelek viszont 95 százalékban neki adnak igazat. McCarthy nem hagyja magát. McCarthy megint megverte az elnököt. A dr. Belsky orvos és közlegény kihallgatása során is tett a szenátor egy kijelentést, amely- lyel megveregette Eisenhower vállát. Az orvos a McCarthy-bizottság kérdéseire harmincszor tagadta meg a választ az alkotmány ötödik függelékére való hivatkozással és már az elején kijelentette. hogy kétségbe vonja, van-e a bizottságnak joga őt, mint katonát, kérdőre vonni, mert őt a hadsereg katonai szabályzata köti és Eisenhower elnöknek, mint főparancsnoknak van alárendelve. Széles mosollyal felelte erre McCarthy, hogy az elnök már beleegyezett, hogy katonákat is maga elé idézhet tanúskodásra s az elnök ezzel “egy lépéssel előbbre haladt.” Dr. Belsky azért szolgál mint közlegény a hadseregben. mert az .orvosi minőségében való be- sorozását a hozzáintézett kérdőív hiányos megválaszolása elgáncsolta. Mindazonáltal, bár mint közlegény szolgál, a katonai kórházban is igénybe veszik szolgálatait. Gyakran a klozetot pucoltat- ják vele s utána behívják a kórházba orvosi működésre. A dr. Belskyvel szemben tanúsított bánásmódról szóló vallomás albizottság egyik tagja, Dirksen szenátor kérdésére történt. McCarthy ekkor röhögve jegyezte meg: “Megtaláltuk a megoldást, mit tegyen a hadsereg a kötelékébe tartozó kommunistákkal!” A hallgatóság közt ülő mccarthysták is röhögni kezdtek, de Dirksen szenátor komor maradt és kijelentette, — nem azért, mert felháborodott, hanem azért, hogy megóvja McCarthyt a további. esetleges veszedelmes túlzásoktól — hogy: “Ezt a megjegvzést ki kell törölni a jegyzőkönyvből.” Hogy kitörlik-e vagy sem, nem tudjuk, de nem is fontos, miután a lapokban megjelent és mindenki tudomást vehet a wisconsini szenátor által megkedvelt megoldásról arra nézve, hogyan kell bánni a hadsereg kötelékébe tartozó “kommunistákkal.” Tehát: klozetot kell velük pucol- tatni s nyilván ehhez hasonló kínos munkát végeztetni velük, alighanem azért, hogy halálra keserítsék az életüket. Minden félreértés elkerülése végett jelentsük ki, hogy a klozetpucolás, mint az élet sok más nehéz és keserves munkája, szükséges és hasznos munka. Valakinek feltétlenül el kell végeznie. Mint munka, magában véve éppenolyan tiszteletreméltó, mint más nehéz munka, mindenesetre tiszteletreméltóbb és hasznosabb, mint az a piszkos munka, amelyet a mccarthysta szenátorok végeznek. Persze, ha arra használják fel, hogy valakit megalázzanak vele és szétzúzzák emberi méltóságát, az azokra jellemző, akik ezzel a célzattal kényszerítenek valakit annak elvégzésére, vagyis azoknak a szennyes lelkületére vet világot ,akik ezt a kinos munkát ilyen becstelen célzatú embertiprás végett végeztetik. Ez persze sokkal kirívóbb-akkor, amikor egy diplomás orvossal végeztetik, akit utána orvostudományának gyakorlására is felhasználnak. A parancsmegtagadásra a hadseregben nincs mód. Nem volt mód a németországi nácik uralma alatt sem. Az ember emlékezetében önkéntelenül is felmerül annak a fényképnek az emléke, amelyet a náci uralom idején közölt a világsajtó is: szakállas, tisztes, éltes zsidó férfi mossa a kocsi- utat, mossa, mossa — körülötte és a járdán náci vitézek állnak és röhögve gyönyörködnek a megalázott ember kínszenvedésében. . . Hasonló kép párosul az ember szellemében dr. Belsky közlegény kihallgatása alatt felmerült jelenettel: a kinos feladat végrehajtása közben mccarthysta alakok állják körül az orvost és vigyorogva, az “úri fajta” fölényével, kéjelegve nézik, hogy a súlyos orvosi műtétek elvégzésére betrenirozott kezeivel az illemhelyet tisztogatja. Szörnyű egy figyelmeztetés ez az amerikai nép felé, hogy milyen irányba terelődnek a politikai üldözések: munkaszolgálat, az emberi méltóság irgalmatlan eltaposása, a reménytelen és végletes kiszolgáltatottság McCarthy-veretti fasiszták kényére-kedvére. Tudni kell a múlt tapasztalatai alapján, hogy ezt a bánásmódot csak a politikai ellenfelekkel szemben alkalmazták kezdetben, de aztán, amikor az intézmény már elfogadott, mindenkit bedobnak a gépezet fogaskerekei közé, legfeljebb az ürügy fog változni. És nem számit érdem, tudás, érték, egyéni derékség: itt a gépies atrocitás mindenkire lesújtható veszélye fenyeget. Vegyék fontolóra ezt az emberek és amig idő van, szálljanak síkra a mccarthyzmus embertelenségei ellen és álljanak azok sorába, akik nem törődve a kockázatokkal, már ma is bátran harcolnak a közös veszély elhárításáért. Mi történik Szíriában? A gyarmati és félgyarmati államokat a tőkés világ minden részében nemcsak népeik függetlenségi és szabadságküzdelmei tartják forrongásban, hanem az azokat kizsákmányoló imperialista államok ügynökeinek hol a színfalak mögötti, hol nyílt, elkeseredett versengése. Ez van most folyamatban többek között Egyiptomban. Ez történt a múlt héten Szíriában is. Szíria egy kicsiny arab állam a Földközi-tenger keleti partján, Izraeltől északra. Az imperialista manőverek számából különösen azért fontos, mert itt van végállomása a nagy arábiai olajmezők olaj vezető csöveinek. A múlt heti foradalomban megdöntötték Sisakli diktátor, államelnök uralmát. Sisakli bukása újabb állomása annak a harcnak, amely Szíriában már évek óta folyik az angol és az amerikai imperialisták között. E harc formáit főleg államcsínyek alkotják. Anglia uralkodó körei évek óta fáradoznak “Nagy Szíria” megteremtésén, hogy Szíriát, Irakot és Transz- jordániát egyesítsék és legalább itt biztosítsák megingott közelkeleti pozícióikat, gátat vessenek a további amerikai terjeszkedésnek. Az 1949 óta végrehajtott sziriai államcsínyek hol elősegítik, hol visszavetik a terv megvalósítását, amennyiben hol az amerikai, hol az angol imperialisták tói függő kormányokat juttatták hatalomra. Eredetileg Huszni-Esz-Zaim ezredes volt az angolok fő reménysége, őt azonban az amerikaiak megvásárolták, még mielőtt tervbevett puccskísérletét végrehajtotta volna. így az 1949 márciusában végrehajtott Huszni-Esz-Zaim-íéle államcsíny egy időre meghiúsította az angol terveket. Az említett ezredes, miután hatalomra jutott, egyezményt irt alá az amerikaiakkal és ebben engedélyezte. hogy egy amerikai olajtársaság olajvezetéket építhessen sziriai területen. Az angol imperialisták néhány hónappal ezután újabb államcsínyt készítettek elő. Angolbarát tisztek egy csoportja Henaui ezredes vezetésével elfogta és agyonlőtte Huszni-Esz-Zaimot és miniszterelnökét. Az uj kormány első lépése az amerikai olajtrösztökkel kötött egyezmény megsemmisítése volt, a második pedig az, hogy szerződést kötött az angol imperialisták kezében lévő Iraki Olaj- társasággal. Ismét napirendre került a “Nagy Szíria” terve is, de a harmadik'államcsíny, amelyet Sisakli ezredes, a hadsereg vezérkari főfiöke hajtott végre, 1949 decemberében eltávolította az angolbarát kormányt- Heves harc indult meg ezután az imperialisták között minden egyes miniszteri pozícióért. Közben azonban az iráni olaj- államositás hatására Szíriában is fellendült a nemzeti mozgalom. 1951 novemberében százezres tömegek mozdultak meg és heves tüntetésekkel követelték a külföldi tőkések távozását, az olajvezeték-társaságok államosítását, a Szovjetunióval való szorosabb kapcsolatokat. November 27- én e mozgalom nyomására Davalibi, a néppárt vezetője alakított kormányt. Ekkor következett be a negyedik államcsíny: Sisakli ezredes Washington régi ügynöke egyszerűen letartóztatta a sziriai kormányt. Majd nyílt katonai diktatúrát vezetett be, feloszlatta a pártokat, törvényen kívül helyezte a békemozgalmat és a sziriai demokratikus szervezeteket. Sisakli két éven át rendeletekkfcl kormányozta aa országot. 1953 júliusában, hogy rendszerének megadja a “törvényesség” látszatát. “alkotmányt” dolgoztatott ki, s “választásokat” tartott. A választások a terror jegyében zajlottak le, s igy a 82 mandátumból 72-t Sisakli úgynevezett “Arab Felszabadulási Párt”-ja szerzett meg. Sisakli rendszere ellen mind erősebb mozgalom bontakozott ki. A feloszlatott pártok titkos szervezkedésbe kezdtek a katonai diktatúra megdöntésére. Ezek után került sor a mostani felkelésre, a- mely Sisakli lemondásához vezetett. Az angol imperialisták szerepe ebben a felkelésben is élesen -látható. Londonban alig titkolt örömmel fogadták a felkelés sikeréről szóló híreket és tüstént arról kezdtek beszélni, hogy Ataszi uj sziriai elnök — aki egyébként Szíria köztársasági elnöke volt Sisakli államcsínye előtt — eljövendő uj kormánya ismét időszerűvé teszi a “Nagy Szi- ria”-terv megvalósítását. Hasonlóan vélekedik a nyugati sajtó is. “Azok az emberek, akik Da- T^qc^Vus^öan uira hatalomra jutnak — irta a ‘Le Monde’ cimü francia burzsc^ lap — jólismert szószólói a ‘termékeny félhold’ ügyének, más szóval Sziria, Irak és Jordánia “London áldása mellett történő egyesítésének.” Ám a jelek szerint a Wall Street trösztök é9 Sisakli hivei még korántsem adták fel a harcot. Március 15 (Folytatás a 8-ik oldalról) zal is a Magyar Népköztársaság, hogy minden évben március 15-én osztják ki az országházban a legmagasabb állami kitüntetést: a Kossuth- dijakat, az értelmiségi és fizikai munka legkimagaslóbb eredményeinek jutalmazására. Egy évszázadnál több idő telt el 1848 március 15 óta. Mégis a mai magyar életre tökéletesen ráillenek Kossuth Lajos látnoki erejű szavai: “...néhány év múlva paradicsom támad a pusztaság s szegénység helyén e hazában, melynek istentől mindéne megvan, csak az nem volt meg, hogy javairól önmaga rendelkezhessék. Most a nép jönmaga lett ura önsorsának...”
