Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-02-25 / 8. szám
February 25, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Hírmagyarázat és kritika | McCarthy beleköt a hadseregbe Ma, csütörtökön, ha ugyan el nem halasztják, a televízión is látni lehet McCarthy szenátor és az amerikai hadsereg csatáját. A wisconsini szenátor odáig vitte diktátori túlzásait, hogy már olyasmibe is beleszól, ami a hadsereg “magánügye”: abba, hogy kit hogyan és miért bocsássanak el a hadsereg kötelékéből. Ezt a csatát egyszer már elhalasztották: kedden kellett volna megmérkőznie McCarthynak és a hadsereg polgári főnökének, Robert T. Stevens hadseregminiszternek. Az elhalasztás oka az volt, hogy a McCarthy-féle albizottság demokrata tagjai, akik eddigelé bojkottálták McCarthyt, most jelentkeztek, hogy részt akarnak venni az ütközetben. McCarthy már régóta piszkálja a Forth Mon- mouth-i állítólagos “kémkedés” ügyét, amelynek során semmiféle vádját nem tudta bizonyítani. Nemrég zajlott le Ralph W. Zwicker tábornok kihallgatása az egytagból álló McCarthy-albizottság előtt, amikor a wisconsini diktátor olyan pökhendien és sértő módon kezelte a tábornokot, a new- jerseyi Camp Kilmer főparancsnokát, hogy az felháborította az ország minden jóérzésü polgárát. Jelentéseket közöltek a lapok, hogy Stevens és Eisenhower elnök összeült tanácskozni McCarthy magatartása felett, ezt azonban James C. Haggerty, a Fehér Ház titkára, cáfolta. Zwicker tábornok kihallgatására a hadsereg egyik fogorvosának, Peress őrnagynak, a hadseregtől tisztességgel történt megválása kapcsán került sor. “Nem tehetek róla, mondta McCarthy, de kétségbe vonom az ön tisztességét vagy értelmét.” Zwicker megtagadta a választ a szenátor azon követelésére, hogy mondja meg azoknak a katonatiszteknek a nevét, akiknek valami közük volt ahhoz, hogy Peress őrnagyot tisztességgel elbocsátották- a hadsereg kötelékéből, miután ez kitért a megtiszteltetés elől, hogy McCarthy- ékkal “kooperáljon.” McCarthy fitymálva “ötödik függelékes kóVnmunistának” nevezte Peress őrnagyot. Peress panaszt tett McCarthy ellen, hogy megrágalmazta. McCarthy mögött áll a haderőnek egy bizonyos háboruspárti, fasisztabarát szélsőséges csoportja, amely már akkor kezdte lázadozását, amikor .kitették MacArthur tábornokot, aki a Jalu folyó átlépésével, a kinai terület megsértésével, igyekezett kirobbantani egy újabb nagyméretű háborút. Ezek a szélsőséges elemese valóságos klikket alkotnak a Pentagonban és McCarthyban a szócsövüket és céljaik főhirdetőjét látják. Nyilván ezek tüzelik McCarthyt támadásra a hadsereg és a tisztek mérsékeltebb része ellen. Ezek acsarkodását visszhangozta MacArthur is két héttel ezelőtt, amikor kijelentette, hogy a Hadsereg “kommunistákat dédelget” és hogy a hadsereg még mindig elfogad parancsokat a kormányban levő civilektől, akiket MacArthurék “árulók”-nak tekintenek. Jenner szenátor Marshall tábornokot, Roosevelt vezérkari főnökét, “áruló front”-nak nevezte. McCarthy meg azért dühöng, hogy Stevens, a hadsereg minisztere, lerántotta a leplet McCarthy Fort Monmouth-i nagy svindlijéről s kijelentette, hogy semmi bizonyíték nincs a szenátor vad vádjaira, hogy New Jerseyben “rádár” segítségével űzik “a kémkedést.” Megfigyelők szerint McCarthy ezzel az uj fogással próbálja elterelni a figyelmet Fort Monmouth-i kudarcáról. A hadsereg ellen folytatott támadások és agyarkodások ártanak *a hadsereg becsületének és megbízhatóságának és alkalmasak arra, hogy a polgárok lelkében kételyeket ébresszenek. Igen merész és igen veszedelmes politikai sakkhuzás belekötni a hadseregbe. Lehet, hogy McCarthy szenátor “törököt fogott, de az nem engedi”, bár amilyen prókátor agya van. ha szorul a kapcája, még ebből is kievickélne. Az az érzésünk, hogy McCarthy a fasiszta jellegű merészségét ezzel a lépéssel, oly messzire vitte, mint eddig még soha. Még azoknak a polgároknak nagy tömege is, amely mindidáig úgy nézte közömbösen McCarthy akarnokoskodását, mint ha csak pártközi villongásokról, eldugott politikai berkekben, egy kisebbség ellen dúló összecsapásokról lett volna szó, ráébred most, hogy itt nem babra megy a játék s hogy McCarthyék nemcsak a hadsereghez nyúlnak hozzá, hanem mindahhoz, amit' a demokratikus hagyományok, az amerikai életfelfogás és életmód voltaképpen szentté és sérthetetlenné avatott. Egyre szélesebb körök, eddigelé nemtörődő elemek is ráébrednek arra a veszélyre, amelynek valóságát a munkásosztály öntudatos vezetői már régóta hangoztatják. A mccarthyzmus váratlan bumerángként fog visszaütni. Vigyázz, Amerika Az amerikai nép azért választotta meg Eisen- howert elnöknek, mert a választások előtt megígérte, hogy “elmegy Koreába” azaz célzást tett arra, hogy véget vet a legnépszerütlenebb háborúnak, amelyben Amerika valaha részt vett. A nép békenyomására Eisenhower hozzá is járult a koreai fegyvei’szünet megkötéséhez. De azok a nagyipari érdekeltségek, amelyek a koreai háborúból példátlan hasznot húztak, nehezen nyugszanak bele, hogy elestek attól a zsíros üzlettől, amelyet a koreai hábo'ru jelentett számukra. Uj “üzleti lehetőségek” után néznek. Az egyik ilyen “üzleti lehetőség” Indokínában van. Szállítani máris szállítanak hadianyagot, de az igazi nagybani üzletet, tudjuk, csak akkor kezdhetik meg, ha amerikai katonaság van ott harcban. így hát furnak-faragnak, hogy kirobbant- ság az amerikai katonai beavatkozást. Tudatában lévén természetesen az amerikai nép határozott ellenszenvének mindenféle uj há- . borús kaland iránt, nyilatkozatot nyilatkozat után tesznek arról, hogy “szó sincs” arról, hogy Indokinába küldjük hadseregünket. Még az elnök szájába is betettek egy nyilatkozatot, mely szerint az Indokinába való intervenciónk” a lehető legnagyobb szerencsétlenség” volna. Ami igaz is. Ez a nyilatkozat azonban, úgy látszik, csak amolyan porhintésnek lett szánva a nép számára. Nem lehet más következtetésre jutnunk, ha elolvassuk a Wall, Street Journal washingtoni tudósítójának bizalmas jelentését. Ebben az újságban az amerikai üzlet vezetői egymás között beszélnek és igy néha őszintén megmagyarázzák egymásnak a politikai élet tényeit és kilátásait. íme ezt írja a Wall Street Journal washingtoni tudósítója február 19-én: “Amerikai kormánykörök fontosabbnak tartják Délkelet-Ázsia kapuját (Indokinát—Szerit.) mint Koreát. Ha Indokína a kommunisták kezére jut, oly nemzetek, mint Malájföld, Burma, Sziám és Indonézia is a vörösek zsákmánya lesz. így hát a legfelsőbb politikai irányítók nem zárják ki a lehetőségét annak, hogy amerikai gyalogságot vessenek harcba, ha szükség lesz rájuk, mint végső eszközre, a vörös előnyomulás megakadályozására.” Mi azt mondjuk, hogy az amerikai politika legfelsőbb irányitója az amerikai nép! És az amerikai nép nem akar újabb kalandokat Ázsia földjén,'vagy ami azt illeti bárhol! Hallassa hát a nép a hangját! Akadályozzák meg e nyíltan bevallott beavatkozási politika katasztrofális megvalósítását! Washingtonról is ujjlenyomatot vennének Washington 1954. évi születésnapját különösen emlékezetessé fogja tenni az a javaslat, amelyet Shelby Cullom Davis, a Forradalom Fiai nevű hazafias szervezet elnöke tett a Hunter Collegeban összegyűlt hazafias szervezetek 1,400 hazafias tagja előtt. Sürgető szóval követelte, hogy minden amerikai polgárról vegyenek ujjlenyomatot, lévén ez a kommunista beszivárgás elleni harcnak egyik fegyvere. “Ideje, mondotta, hogy a hü amerikaiak álljanak talpra és engedjék megszámlálni magukat. Ideje, hogy felismerjük ellenségeinket álruhájuk, álneveik, felvett viselkedésük, furcsa arcuk, hamisított születési bizonyítványaik ellenére. Csak egyetlen módon lehet határozottan azonosítani őket és ez az ujjlenyomatvétel. Ez demokratikus dolog; ez nem hozza magával szabadságunk elvesztését; ezt minden hü polgár megteheti. És azt hiszem, hogy George Washington helyeselné éberségünket a nemzeti veszély jelenlegi napjaiban. ..” Ezt mondta a hires hazafias szervezet vezére. Mit jelent hát javaslata, amelyet szerinte Washington is helyeselne? Kezdetben vala a Smith-törvény, amely kimondta, hogy aki a kormány erőszakos megdöntését hirdeti és összebeszél másokkal, hogy a jövőben majd tanítani és hirdetni fogja ezt a tant, bűncselekményt követ el, amelyért ötévi fegyházbüntetés jár. . . A nyugtalankodó kedélyeket azzal nyugtatták meg, hogy nem kell semmitől se félni, ez a törvény csak a kommunistákra vonatkozik, szóval egy kisebbségi politikai pártra, de főleg annak vezéreire, s ettől senki másnak sem fog meggörbülni a hajaszála. Ez kezdetben vala. Vala aztán egy igazságügy - miniszter, aki felfedezte a “felforgatás” veszélyét és listára szedte azokat a szervezeteket, amelyeknek tevékenységét elitélte és mint “felforgatókat” megbélyegezte. Ennek a rendeletnek értelmében már nemcsak a KP-ot, hanem minden olyan szervezetet meg lehetett “törvényes” utón támadni, amelynek tevékenységét a hatalom urai görbe szemmel nézték. Vala aztán a McCarran-törvény, amely kimondta, hogy szemmel kell tartani az országban tartózkodó külföldieket s ezt legjobban úgy lehet elérni, ha ujjlenyomatokat vesznek róluk. Ezzel több mint 3 millió egyén került a rendőrségi aktákba. Vala aztán a Walter-McCarran-törvény, amely elrendelte, hogy a nem-polgárok deportálásán túl megfoszthatják állampolgárságuktól azokat, akik külföldön születtek és a gyanúsok listájára kerülnek. Vala aztán McCarthy szenátor, aki kijelentette, hogy a demokrata párt uralma' egy “húszéves hazaárulás”. Amint tudjuk, ez a legnagyobb bür., amiért háborús időkben halálbüntetés jár. Minden ember, aki a demokrata párt tagja, ilymódon a társulás utján elkövetett bűncselekmény kategóriájába vonható és megbüntethető. A demokrata pártnak pedig tiz meg tízmillió tagja van. És ez még mindig nem vala elég. Jön a nagyhazafias szervezet elnöke és azt követeli, hogy az országban élő minden egyes lélek legyen köteles ujjlenyomatot adni, tehát nemcsak a KP tagjai, nemcsak a ‘felforgató” szervezetek, nemcsak a külfoldiszületésuek, nemcsak a demokraták, hanem a republikánusok is. Micsoda rettenetes félelem lapul meg az ilyen javaslattevés mögött! És miért? Először is azért, mert le akarják rombolni mindazokat a szervezeteket, amelyek köré, mint tiltakozási központok köré tömörülhetne kritika s ellenállás a hatalom céljai, viselt dolgai és tényleges uralma ellen Másodszor azért, mert a Wall Street által végső eszközként tartogatott háború esetén már egyetlen lélek sem mukkanhatna meg az országban, hogy ilyen vagy amolyan törvénybe vagy rendelkezésbe bele ne ütközzék, amiért szépszerével fél- retehetik az útból. Félnek a tiltakozástól. Félnek a közvéleménytől. Nagy csendet akarnak. Temetői csendet. A zsarnokságok jellegzetes, hallgatag meghuny ászkodását. Mindenki a rendőrségi aktákba kerül. Eddig, amint már köztudomásra jutott, vagy 110 millió emberről részletes akták, adatok voltak már ösz- szeállitva az FBI kartotékjaiban. Ez sem elég. Mind, mindenki bele kell, hogy kerüljön oda. Mindenki gyanús gyanús, aki él de főkép — ak' gondolkozik. Vallásszabadság Magyarországon Mindszenty elítélésének évfordulóján az amerikai üzleti sajtó hasábjain és a rádió hullámain se vége se hossza a krokodilkönny hulla j tásnak a vallásszabadság “elnyomása” fölött Magyarországon. Hogy az ezernyi cáfolat közül csak egyet emeljünk ki ami e pillanatban ép a kezünk ügyébe esett, itt közöljük Dr. Beresztóczy Miklós esztergomi kanonok Írását a Kereszt c. magyarországi katolikus újság január elejei számából: “Egymásután futnak be Íróasztalomra a plébániák jelentései az elmúlt év alkotásairól. Elsősorban egyházi vonatkozású tételek számoszlopai növekszenek a százezrek és milliók felé. Templomfestések, orgona javítások, harangbeszerzések, uj egyházi ruhák, megújult plébániák. Ezek mellett a hitélet boldog eredményei: szentmisék, áldozá
