Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-08-27 / 35. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZŐ August 27, 1953 fr- ........... =? I Hitetlen Tamás elmélkedései i -------------- =4 Pünkösdi királyság Öcsém, előfordult, igaz, hogy ritkán, hogy tudtam a leckét és olyankor az egész osztály csodálkozására szorgal­masan nyújtogattam jobbkaromat fel, majd az égig. Taní­tóim voltak az egyetlenek, akik nem akaríák észrevenni akarnákomat, nyilván azt gondolták,’ hogy vagy ők nem lát­nak jól, vagy én tévedek és egy tavalyi leckére gondolok. Most, öreglegény létemre már nemigen nyújtogatom a nyúj­togatom, hogy tudom, amit tudok. Egyrészt talán lustaság­ból, másrészt és ez a fontosabbik ok, látom, hogy szomzé- daim már felnyújtották az övéiket. Minek szónokoljak én is egy órát arról, amiről az előttem levő szónokolt, ha egyetér­tek vele? Minden egyesületnek az a legnépszerűbb tagja, aki feláll, azt mondja, hogy egyetértek az előttem szólóval és i aztán leül. Öcsém, azt azért mondom igy elöljáróban, mert azt Írod, hogy mért nem szólók komoly eseményekhez, mint Koreá­hoz, meg a francia, vagy olasz helyzethez, meg az angol, amerikai ellentétekhez. Avagy hamár az itthoni témákról j van szó, a hajórakodó, meg az asztalos szakszervezet kér­dései se kismiskák. Hogy mért nem irok ezekről a témák­ról? Azért, öcsém, mert amikor ezeket a témákat a szer­kesztők mondják el tökkben, minek mondjam el én ugyan­azt makkban? Most már tudod, hogy mért szedegetem csak a morzsákat és hagyom a zsíros falatokat az “előttem szóló­nak”, akivel egyetértek. Itt van mindgyárt példának egy morzsa, a legszebb köl­tői képek egvike, amire csak emlékszem: l “Ha a föld Isten kalapja, Úgy hazánk bokréta rajta”. , 1 Tudod mi az Öcsém, amikor egy darab velőscsonton rág­csálhatsz, amit a tábori konyhából dob oda neked a szakács, miután harminc kiló krumplit hámoztál meg neki? Az a velőscsont olyan lakoma, ami nemcsak, ihogy megérte a há­romórás krumplihámozást, hanem az egész háborút. Leg­alább is aznapra. Mi minden és mennyi minden van egy ilyen darab velőscsonton? (Remélem a költő nem forgolódik sír­jában, ha költeményét a velőscsonthoz hasonlítom és elrág­csálok rajta.) Azt mondja, hogy a Föld Isten kalapja. Ez a puha mó- csing. Hegyek, völgyek, tekergő folyók, fehér felhők alatt kéklő óceánok és anpsütött s&őlőlugasok és aranyszínű buza- tengerek között fehértornyos falvak és a tarka városokat ívelő utak kötik össze itt-ott a hegyek között kígyózva. És mindenütt emberhangyák milliói sürögnek és van eszmélet, tudomány, hit és szerelem, álom és alkotás, egyet­értés és barátság, azaz egyetértés és barátság is van. És vannak országok... és... és itt kezd a mócsing keményebb lenni és van kajánság, szolgaság, kizsákmányolás, butaság és bizottság és a villanyszékben meggyilkolnak egy egyszerű emberpárt, ugylehet az Istentől úgy lopták el azt a villanyt, amikor az félrenézett/ Ez a darab mócsing oly keserű lett, hogy azon gondolkozom nem kéne-e az egész csontot az árokba hajítani. Vájjon nem egy elhasznált rongyos kalap e ez a Föld, amit az Isten is elhajít az árokba? Vagy talán kapcarongya neki és nem is a kalapja? Persze, csak múló hangulat a dolog és az ember fordít egyet a csonton. Amint mindenki tudja, a velőscsonton min­dig találhat az ember rágcsálni valót, csak forgatni kell. Csak a kialudt vulkánokkal teli élettelen Holdra kell néz­nünk, vagy az izzó gázfelhőből vagy a puszta jéghegyekből álló egyéb csillagokra. Mégis csak igaza van a költőnek... Isten kalapja a Föld. És egyharmadán az alkotást, a tudo­mányt, az egyetértést, a békességet és a barátságot becsü­lik és ott, ahol a kizsákmányolás, kajánság, butaság és a bigottság az ur, ott is ahol ma háborúkat tetszés és megren­delés szerint nagybani és kicsinybeni árusításra ^gyártanak, ott is vannak sokan reménykedők és harcolók a béke és a barátság mellett. És hogy hazánk a bokréta rajta... A költő története­sen magyar volt és Magyarországot látta a bokrétának. Ha francia, olasz, vagy amerikai, vagy skót lett volna, akkor Francia-, Olaszországot, Amerikát, vagy Skóciát énekelte volna meg bokrétának. Mi van szép Skótországban? Sziklás, vad tengerpart, tőzserengeteg a felföldön búza helyett. Ko­mor várromok, amelyek testvérgyilkosságok ezreit mesélik, eső és köd és a városok felett a szomszédos bányatelepekre odagyülik a füst és mellette belülégő szénhalom lelket ülő ne­héz szaga. És mégis a skótoknak az ő hazájuk az Isten ka­lapja a bokréta. És az eszkimóknak a kopár jégmezők... Úgy kellett volna írnia a költőnek, mégha nehezebben is rímelt volna, hogy minden ország egy-egy bokréta rajta. Talán nem taszigálnák egymást a “bokréták”, hogy mars le erről a kalapról te csutak, egyedül én vagyok a bokréta! A kalapot sok, sok bokréta díszítené; az egész emberiség, i És Isten is jobban gyönyörködne díszes, televirágos kalap­jával és az istenek bálján a mi Istenünk kalapján irigyked­nének a többi istenek. U. I. Kedves Kornelius öcsém, Kanadából. Köszönöm le­velét és én is öreg békeiharcos szívvel köszöntőm. iifmiiiimtMAMMiiiMiiimiHHiiiMiiiiHiiiaiMiMtiiiMtimMiMiiii'iiiiimmi SZERZETT MAR EGY UJ OLVASÓT A MAGYAR SZÓNAK? A MAGYAR SZÓ MINDEN SZAMA A FELVILA­A Szabó házaspárt jófor­mán senki sem ismerte a házban. Negyedik esztendeje laktak itt, az asszony testes, pirospozsgás, a férfi kis, ke­szeg ember, ritkás hajjal, rit- kás bajusszal, nem lehetett megállapítani róla, hogy 35 éves, vagy negyvenöt. Szabó- né nem járt dolgozni, délelőt­tönként a Közérteket, rótta, lisztet, cukrot, emezt, amazt összeszedendő, hogy amint mondta, özvegy anyjának és hét apró testvérének küldöz­gesse. De se az anyát, se az apró testvéreket soha nem láttuk a házban. Azaz, hogy az anyát egyszer igen. Vagy tiz nappal ezelőtt. Szakasz­tott olyan pirospozsgás volt, mint a lánya és három hatal­mas kosarat cipelt. Az egyik kosár gágogott. A nevezetes látogatás, amely történt az 1953 esztendő julius havának hatodik napján, izgalmas for­dulatot hozott lakóházunk egyhangú életébe. Mindenekelőtt Szabó és Szabójié meglátogatták a földszinten lakó Kiséket, Ki- sék pontosabban nem a föld­szinten, hanem egy utcára- nyiló üzlethelyiségben laknak és többéves hadakozás után, amelybe a kerületi lakáshiva­tal, Kik, Fik, és nem tudni, hogy még mik szólnak bele, /égre a múlt héten kiutalást kaptak egy kétszobás la­kásra. A lakás meg is illeti őket, lévén Kis Pál sztaháno- /ista lakatos, és három kis­korú gyermek atyja. A láto­gatás eredményéről Szabóné a lépcsőházban számolt, be az egybegyült lakóknak: — Bolondok ezek a Kisék, le majd mgbánják. Ilyenkor ilfogadni egy lakáskiutalást? Vmikor az a helyiség vagyont, :r! Tiz lakást vehetnek az Irán. Megmondtam, idefigyel­jen Kis ur, én magam meg- idok háromezret készpénz­jen, hetet, amint Béniék le­íratnak, másik tizet az első íárom hónapban a haszon­ról. Olyan kocsmát nyitunk itt, amilyen otthon volt . .. nert ne higgyék, hogy mi /alami koldus népek va­gyunk, csak az ember nem »eszélhetett, nem merte ki­nyitni a száját. Hatvan hol- lunk volt, prima/jó föld, mi ’sépeltünk az egész falunak, 3éni sógoré volt a malom, nienk a kocsma, de a falu- »an csak úgy mondták, nagy- Tendéglő, mert volt ott kor- átlan italmérés, hideg-me- eg étel, vasárnap tánc. . . — A szabadelőadás után, a akók álmélkodó megjegyzé­seit meg sem várva, Szabóné visszavonult harmadik eme- et ötben levő lakosztályuk­ba, mögötte peckesen lépdelt, i pirosképü öregasszony, ma­rásra vetett fejjel, akárcsak így anyakirálynő. Szabó, aki máskor a foga között morog /alami köszönésfélét, ami le­het “jóestét” is, “alászolgá- ja” is, most nem köszönt enkinek. Aznap este nyitott ablaknál bömböltették a rá­diót, régi slágereket raktak a gramofonra (addig azt se tudta senki, hogy gramofon­juk is van) és amikor a se­gédházfelügyelő szerényen Nemcsak Nagy F.-ek és a többi renegátok, de az otthonmaradt reakciósok, a régi jó világot visszavá­ró üzérek is mást olvastak bele Nagy Imre emlékeze­tes julius 4-iki beszédébe, mint ami benne volt. Egy ilyen család ‘pünkösdi ki­rályságáról’ szól az alanti mulattató pesti történet. desebben maradni, messzire! I , I I hangzott a cingár Szabó üvöl­tése : “Ha nem tetszik, süke- i tüljenek meg.” Másnap Szabó nem ment j munkába, fel és alá mászkált a gangon, a mama elutazott» Szabóék újra lementek Ke­sékhez tárgyalni, a segéd- házfelügyelő állítása ’ szerint most már huszonötezret ígér­tek az üzlethelyiségért, ebből öt,öt készpénzben, tizet pedig amint Béni sógor learatja a búzát és eladja az állatokat. Az aratás elé ugyan még tor- nybsulnak jelentéktelen ne­hézségek; a buísát ugyanis a téeszcsé vetet,te és egyelőre aratja is, de a mama majd táviratot küld, amint “rend” lesz otthon. Az állatokat, — mondanom sem kell, — jelen­leg szintén a téeszcsé istál­lóiban őrzik. Ezé?) az estén Szabó az Italboltban megivott néhány féldecit, — mit mérgelődsz asszony, — már jövő héten a saját kocsmánkban iszom, — majd leült a lépcsőházban a második emeleti fordulóba és énekelt, néhány szép éne­ket, amiket még annakidején a Kivánsághangversenyek óta őrzött szivében. A kis Fóthi Laci jött fel a lépcsőn, ke­nyeret hozott és udvariasan köszönt “Előre!” — mire Szabó bácsi, — Fót.hiné állí­tása szerint nyakonvágta a gyereket, a vicéné szerint csak rákiabált, hogy “kussol- ni.” Szabóné ugyanezen az estén megsúgta a második emeleten lakó Pruszkay-né- nak, egy horthysta őrnagy j ne-kérdezd-miből-élő özve- \ gyének, hogy ha Kisék nem j •fogják szépszerével adni az üzlethelyiséget» akkor majd elveszik tőlük, mert ha “va­lami lesz”, akkor hazajön Ausztriából a Sanyi, aki csendőrőrmester volt, és az majd elintézi ezeket itt a házban, akik azt hiszik, hogy 1 még mindig övék a gyár, az egész istenség. Csak jöjjön a távirat a Bénitől, hogy kül­dik azt. & rongyos tízezret. . . Csütörtök reggel elterjedt ! a házban a hir, hogy Szabóné uj cipőt és ruhát rendelt, ! azonkívül, hogy villalakást | keres Budán. Volt, aki neve­tett, volt aki úgy vélte, hogy | Szabóék agyára húzódott a | kánikula, volt, aki azt mond­ta, hogy kény^zerzubbony és gumidominó kéne nekik. Ki­sék nem voltak hajlandók belemenni még harmincötezer forintért sem a “ragyogó” üzletbe, Szabó, aki most már félliter számra it,ta a pálinkát és hat konyakosüveggel a hó­na alatt sétált hazafelé, most már a Lil-Marlent énekelte és azt ordította, hogy “csak megjöjjön a távirat, csak I «»»/„'ni'i'nTi o távirat maid adjátok még ingyért is.” Solymosiéknál a gyerekek éppen zongoráztak. Szabó megállt a nyitott ablak alatt és azt mondta: “Az... a zong... hukk. .. zong...óra is jó lesz nekem” és tovább­ment. Volt, aki azt mondta, hogy szólni kéne a sarki rendőrnek, volt aki úgy véle­kedett, hogy kár vele foglal­kozni, majd elviszi a deliri­um tremens. Ezenközben tu­catjával érkeztek vendégek Szabóékhoz, alighanem az apró testvérkék, mert mind­egyik szakasztott olyan piros­pozsgás volt, mint Szabóné, a legfiatalabb lehetett har­minc éves. A viciné szerint, — aki előtt hét lakattal sem lehet titkot rejteni, — Sza- bóéknál állandóan veszekedés van, valami föld-ügyön vesze­kednek és azon, hogy ha a Sanyi megjön Ausztriából, jár-e neki a juss? A postás már nem mer felmenni a har­madik emeletre, mert a ré­szeg Szabó, a pirospozsgás feleség és valamennyi test­vér egyszerre ordit rá: “Mi van a távirattal!” S a távirat valóban meg­jött. Péntek éjjel háromkor csöngetett a postás. Hosszan és élesen, — mindenki feléb­redt rá. Egyébként sem sokat aludtak, mert Szabóéknál most már nemcsak gramofon járta, hanem táncoltak és kurjongattak is. — Távirat, Szabó Gerzson- éknak — hangzott, egy zengő bariton. — A távirat ! — zúgta az egész ház, és az udvari laká­sok ablakából álmos fejek bújtak elő. A Szabó-familia léleksza­kadva rohant a táviratkézbe- sitő elé. — Ugy-e mondtam, a ma­mától — sikolt/otta eksztá­zisban Szabóné. — Ide. .. én vagyok1 az ur — ordította rekedten Szabó. Aztán hirtelen csönd lett. Mély, éjfekete, sürii csend. A táviratban ennyi volt,: SZAAMITAASBA HIBA CSÚSZOTT STOP BEENI- NEK MARKOBA KUELDJE­TEK KEET REND ALSO- NEMUET, — SZERETOE ANYAATOK AMAAL. Fehér Klára. SUNNYSIDEON MAGYAR BORBÉLY S. CSÖMÖR & E. BARABÁS 4505 QUEENS BOULEVARD « 4ß—46. St- közt. a ‘Bliss* állomásnál Hajvágás nők és fél fiák számára JÖJJÖN EL EGYSZER ÉS ÁLLANDÓ VENDÉGÜNK LESZ t ST'NNYSrriE. L. 1- N. Y. FÉRFIRUHÁK i‘e hasznait neves gyártmá­nyú, sok rendelésre készült <>u es magasabb értékben $12.75 és feljebb kapható. Louis Sanders 1541 First Avenue, N. Y. C. Telefon: RE 4-5043 a 80 és 81-ik utcák között E hirdetés felmutatója a vá­sárolt ruhával fehér inget kap ajándékba!

Next

/
Thumbnails
Contents