Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-08-27 / 35. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZŐ August 27, 1953 fr- ........... =? I Hitetlen Tamás elmélkedései i -------------- =4 Pünkösdi királyság Öcsém, előfordult, igaz, hogy ritkán, hogy tudtam a leckét és olyankor az egész osztály csodálkozására szorgalmasan nyújtogattam jobbkaromat fel, majd az égig. Tanítóim voltak az egyetlenek, akik nem akaríák észrevenni akarnákomat, nyilván azt gondolták,’ hogy vagy ők nem látnak jól, vagy én tévedek és egy tavalyi leckére gondolok. Most, öreglegény létemre már nemigen nyújtogatom a nyújtogatom, hogy tudom, amit tudok. Egyrészt talán lustaságból, másrészt és ez a fontosabbik ok, látom, hogy szomzé- daim már felnyújtották az övéiket. Minek szónokoljak én is egy órát arról, amiről az előttem levő szónokolt, ha egyetértek vele? Minden egyesületnek az a legnépszerűbb tagja, aki feláll, azt mondja, hogy egyetértek az előttem szólóval és i aztán leül. Öcsém, azt azért mondom igy elöljáróban, mert azt Írod, hogy mért nem szólók komoly eseményekhez, mint Koreához, meg a francia, vagy olasz helyzethez, meg az angol, amerikai ellentétekhez. Avagy hamár az itthoni témákról j van szó, a hajórakodó, meg az asztalos szakszervezet kérdései se kismiskák. Hogy mért nem irok ezekről a témákról? Azért, öcsém, mert amikor ezeket a témákat a szerkesztők mondják el tökkben, minek mondjam el én ugyanazt makkban? Most már tudod, hogy mért szedegetem csak a morzsákat és hagyom a zsíros falatokat az “előttem szólónak”, akivel egyetértek. Itt van mindgyárt példának egy morzsa, a legszebb költői képek egvike, amire csak emlékszem: l “Ha a föld Isten kalapja, Úgy hazánk bokréta rajta”. , 1 Tudod mi az Öcsém, amikor egy darab velőscsonton rágcsálhatsz, amit a tábori konyhából dob oda neked a szakács, miután harminc kiló krumplit hámoztál meg neki? Az a velőscsont olyan lakoma, ami nemcsak, ihogy megérte a háromórás krumplihámozást, hanem az egész háborút. Legalább is aznapra. Mi minden és mennyi minden van egy ilyen darab velőscsonton? (Remélem a költő nem forgolódik sírjában, ha költeményét a velőscsonthoz hasonlítom és elrágcsálok rajta.) Azt mondja, hogy a Föld Isten kalapja. Ez a puha mó- csing. Hegyek, völgyek, tekergő folyók, fehér felhők alatt kéklő óceánok és anpsütött s&őlőlugasok és aranyszínű buza- tengerek között fehértornyos falvak és a tarka városokat ívelő utak kötik össze itt-ott a hegyek között kígyózva. És mindenütt emberhangyák milliói sürögnek és van eszmélet, tudomány, hit és szerelem, álom és alkotás, egyetértés és barátság, azaz egyetértés és barátság is van. És vannak országok... és... és itt kezd a mócsing keményebb lenni és van kajánság, szolgaság, kizsákmányolás, butaság és bizottság és a villanyszékben meggyilkolnak egy egyszerű emberpárt, ugylehet az Istentől úgy lopták el azt a villanyt, amikor az félrenézett/ Ez a darab mócsing oly keserű lett, hogy azon gondolkozom nem kéne-e az egész csontot az árokba hajítani. Vájjon nem egy elhasznált rongyos kalap e ez a Föld, amit az Isten is elhajít az árokba? Vagy talán kapcarongya neki és nem is a kalapja? Persze, csak múló hangulat a dolog és az ember fordít egyet a csonton. Amint mindenki tudja, a velőscsonton mindig találhat az ember rágcsálni valót, csak forgatni kell. Csak a kialudt vulkánokkal teli élettelen Holdra kell néznünk, vagy az izzó gázfelhőből vagy a puszta jéghegyekből álló egyéb csillagokra. Mégis csak igaza van a költőnek... Isten kalapja a Föld. És egyharmadán az alkotást, a tudományt, az egyetértést, a békességet és a barátságot becsülik és ott, ahol a kizsákmányolás, kajánság, butaság és a bigottság az ur, ott is ahol ma háborúkat tetszés és megrendelés szerint nagybani és kicsinybeni árusításra ^gyártanak, ott is vannak sokan reménykedők és harcolók a béke és a barátság mellett. És hogy hazánk a bokréta rajta... A költő történetesen magyar volt és Magyarországot látta a bokrétának. Ha francia, olasz, vagy amerikai, vagy skót lett volna, akkor Francia-, Olaszországot, Amerikát, vagy Skóciát énekelte volna meg bokrétának. Mi van szép Skótországban? Sziklás, vad tengerpart, tőzserengeteg a felföldön búza helyett. Komor várromok, amelyek testvérgyilkosságok ezreit mesélik, eső és köd és a városok felett a szomszédos bányatelepekre odagyülik a füst és mellette belülégő szénhalom lelket ülő nehéz szaga. És mégis a skótoknak az ő hazájuk az Isten kalapja a bokréta. És az eszkimóknak a kopár jégmezők... Úgy kellett volna írnia a költőnek, mégha nehezebben is rímelt volna, hogy minden ország egy-egy bokréta rajta. Talán nem taszigálnák egymást a “bokréták”, hogy mars le erről a kalapról te csutak, egyedül én vagyok a bokréta! A kalapot sok, sok bokréta díszítené; az egész emberiség, i És Isten is jobban gyönyörködne díszes, televirágos kalapjával és az istenek bálján a mi Istenünk kalapján irigykednének a többi istenek. U. I. Kedves Kornelius öcsém, Kanadából. Köszönöm levelét és én is öreg békeiharcos szívvel köszöntőm. iifmiiiimtMAMMiiiMiiimiHHiiiMiiiiHiiiaiMiMtiiiMtimMiMiiii'iiiiimmi SZERZETT MAR EGY UJ OLVASÓT A MAGYAR SZÓNAK? A MAGYAR SZÓ MINDEN SZAMA A FELVILAA Szabó házaspárt jóformán senki sem ismerte a házban. Negyedik esztendeje laktak itt, az asszony testes, pirospozsgás, a férfi kis, keszeg ember, ritkás hajjal, rit- kás bajusszal, nem lehetett megállapítani róla, hogy 35 éves, vagy negyvenöt. Szabó- né nem járt dolgozni, délelőttönként a Közérteket, rótta, lisztet, cukrot, emezt, amazt összeszedendő, hogy amint mondta, özvegy anyjának és hét apró testvérének küldözgesse. De se az anyát, se az apró testvéreket soha nem láttuk a házban. Azaz, hogy az anyát egyszer igen. Vagy tiz nappal ezelőtt. Szakasztott olyan pirospozsgás volt, mint a lánya és három hatalmas kosarat cipelt. Az egyik kosár gágogott. A nevezetes látogatás, amely történt az 1953 esztendő julius havának hatodik napján, izgalmas fordulatot hozott lakóházunk egyhangú életébe. Mindenekelőtt Szabó és Szabójié meglátogatták a földszinten lakó Kiséket, Ki- sék pontosabban nem a földszinten, hanem egy utcára- nyiló üzlethelyiségben laknak és többéves hadakozás után, amelybe a kerületi lakáshivatal, Kik, Fik, és nem tudni, hogy még mik szólnak bele, /égre a múlt héten kiutalást kaptak egy kétszobás lakásra. A lakás meg is illeti őket, lévén Kis Pál sztaháno- /ista lakatos, és három kiskorú gyermek atyja. A látogatás eredményéről Szabóné a lépcsőházban számolt, be az egybegyült lakóknak: — Bolondok ezek a Kisék, le majd mgbánják. Ilyenkor ilfogadni egy lakáskiutalást? Vmikor az a helyiség vagyont, :r! Tiz lakást vehetnek az Irán. Megmondtam, idefigyeljen Kis ur, én magam meg- idok háromezret készpénzjen, hetet, amint Béniék leíratnak, másik tizet az első íárom hónapban a haszonról. Olyan kocsmát nyitunk itt, amilyen otthon volt . .. nert ne higgyék, hogy mi /alami koldus népek vagyunk, csak az ember nem »eszélhetett, nem merte kinyitni a száját. Hatvan hol- lunk volt, prima/jó föld, mi ’sépeltünk az egész falunak, 3éni sógoré volt a malom, nienk a kocsma, de a falu- »an csak úgy mondták, nagy- Tendéglő, mert volt ott kor- átlan italmérés, hideg-me- eg étel, vasárnap tánc. . . — A szabadelőadás után, a akók álmélkodó megjegyzéseit meg sem várva, Szabóné visszavonult harmadik eme- et ötben levő lakosztályukba, mögötte peckesen lépdelt, i pirosképü öregasszony, marásra vetett fejjel, akárcsak így anyakirálynő. Szabó, aki máskor a foga között morog /alami köszönésfélét, ami lehet “jóestét” is, “alászolgá- ja” is, most nem köszönt enkinek. Aznap este nyitott ablaknál bömböltették a rádiót, régi slágereket raktak a gramofonra (addig azt se tudta senki, hogy gramofonjuk is van) és amikor a segédházfelügyelő szerényen Nemcsak Nagy F.-ek és a többi renegátok, de az otthonmaradt reakciósok, a régi jó világot visszaváró üzérek is mást olvastak bele Nagy Imre emlékezetes julius 4-iki beszédébe, mint ami benne volt. Egy ilyen család ‘pünkösdi királyságáról’ szól az alanti mulattató pesti történet. desebben maradni, messzire! I , I I hangzott a cingár Szabó üvöltése : “Ha nem tetszik, süke- i tüljenek meg.” Másnap Szabó nem ment j munkába, fel és alá mászkált a gangon, a mama elutazott» Szabóék újra lementek Kesékhez tárgyalni, a segéd- házfelügyelő állítása ’ szerint most már huszonötezret ígértek az üzlethelyiségért, ebből öt,öt készpénzben, tizet pedig amint Béni sógor learatja a búzát és eladja az állatokat. Az aratás elé ugyan még tor- nybsulnak jelentéktelen nehézségek; a buísát ugyanis a téeszcsé vetet,te és egyelőre aratja is, de a mama majd táviratot küld, amint “rend” lesz otthon. Az állatokat, — mondanom sem kell, — jelenleg szintén a téeszcsé istállóiban őrzik. Ezé?) az estén Szabó az Italboltban megivott néhány féldecit, — mit mérgelődsz asszony, — már jövő héten a saját kocsmánkban iszom, — majd leült a lépcsőházban a második emeleti fordulóba és énekelt, néhány szép éneket, amiket még annakidején a Kivánsághangversenyek óta őrzött szivében. A kis Fóthi Laci jött fel a lépcsőn, kenyeret hozott és udvariasan köszönt “Előre!” — mire Szabó bácsi, — Fót.hiné állítása szerint nyakonvágta a gyereket, a vicéné szerint csak rákiabált, hogy “kussol- ni.” Szabóné ugyanezen az estén megsúgta a második emeleten lakó Pruszkay-né- nak, egy horthysta őrnagy j ne-kérdezd-miből-élő özve- \ gyének, hogy ha Kisék nem j •fogják szépszerével adni az üzlethelyiséget» akkor majd elveszik tőlük, mert ha “valami lesz”, akkor hazajön Ausztriából a Sanyi, aki csendőrőrmester volt, és az majd elintézi ezeket itt a házban, akik azt hiszik, hogy 1 még mindig övék a gyár, az egész istenség. Csak jöjjön a távirat a Bénitől, hogy küldik azt. & rongyos tízezret. . . Csütörtök reggel elterjedt ! a házban a hir, hogy Szabóné uj cipőt és ruhát rendelt, ! azonkívül, hogy villalakást | keres Budán. Volt, aki nevetett, volt aki úgy vélte, hogy | Szabóék agyára húzódott a | kánikula, volt, aki azt mondta, hogy kény^zerzubbony és gumidominó kéne nekik. Kisék nem voltak hajlandók belemenni még harmincötezer forintért sem a “ragyogó” üzletbe, Szabó, aki most már félliter számra it,ta a pálinkát és hat konyakosüveggel a hóna alatt sétált hazafelé, most már a Lil-Marlent énekelte és azt ordította, hogy “csak megjöjjön a távirat, csak I «»»/„'ni'i'nTi o távirat maid adjátok még ingyért is.” Solymosiéknál a gyerekek éppen zongoráztak. Szabó megállt a nyitott ablak alatt és azt mondta: “Az... a zong... hukk. .. zong...óra is jó lesz nekem” és továbbment. Volt, aki azt mondta, hogy szólni kéne a sarki rendőrnek, volt aki úgy vélekedett, hogy kár vele foglalkozni, majd elviszi a delirium tremens. Ezenközben tucatjával érkeztek vendégek Szabóékhoz, alighanem az apró testvérkék, mert mindegyik szakasztott olyan pirospozsgás volt, mint Szabóné, a legfiatalabb lehetett harminc éves. A viciné szerint, — aki előtt hét lakattal sem lehet titkot rejteni, — Sza- bóéknál állandóan veszekedés van, valami föld-ügyön veszekednek és azon, hogy ha a Sanyi megjön Ausztriából, jár-e neki a juss? A postás már nem mer felmenni a harmadik emeletre, mert a részeg Szabó, a pirospozsgás feleség és valamennyi testvér egyszerre ordit rá: “Mi van a távirattal!” S a távirat valóban megjött. Péntek éjjel háromkor csöngetett a postás. Hosszan és élesen, — mindenki felébredt rá. Egyébként sem sokat aludtak, mert Szabóéknál most már nemcsak gramofon járta, hanem táncoltak és kurjongattak is. — Távirat, Szabó Gerzson- éknak — hangzott, egy zengő bariton. — A távirat ! — zúgta az egész ház, és az udvari lakások ablakából álmos fejek bújtak elő. A Szabó-familia lélekszakadva rohant a táviratkézbe- sitő elé. — Ugy-e mondtam, a mamától — sikolt/otta eksztázisban Szabóné. — Ide. .. én vagyok1 az ur — ordította rekedten Szabó. Aztán hirtelen csönd lett. Mély, éjfekete, sürii csend. A táviratban ennyi volt,: SZAAMITAASBA HIBA CSÚSZOTT STOP BEENI- NEK MARKOBA KUELDJETEK KEET REND ALSO- NEMUET, — SZERETOE ANYAATOK AMAAL. Fehér Klára. SUNNYSIDEON MAGYAR BORBÉLY S. CSÖMÖR & E. BARABÁS 4505 QUEENS BOULEVARD « 4ß—46. St- közt. a ‘Bliss* állomásnál Hajvágás nők és fél fiák számára JÖJJÖN EL EGYSZER ÉS ÁLLANDÓ VENDÉGÜNK LESZ t ST'NNYSrriE. L. 1- N. Y. FÉRFIRUHÁK i‘e hasznait neves gyártmányú, sok rendelésre készült <>u es magasabb értékben $12.75 és feljebb kapható. Louis Sanders 1541 First Avenue, N. Y. C. Telefon: RE 4-5043 a 80 és 81-ik utcák között E hirdetés felmutatója a vásárolt ruhával fehér inget kap ajándékba!
