Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-08-13 / 33. szám
August 13, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZŐ 13 Charles White, a népművész Irta: Gellért Hugó Charles White hat kiváló“ an szép rajzának mappa-alakú kiadása a haladószellemü sajtó (Masses and Mainstream) első komoly vállalkozását jelenti a szépmüvé- szet területén. Ez az angol- nyelvű irodalmi folyóirat a mappát hihetetlen olcsó áron, 3 dollárért, adta ki és ezzel lehetővé tette, hogy a komoly művészet megtalálja útját olyan otthonok felé, ahol a nagy művészi értékű müveket rendes körülmények között elérhetetlennek tekintik. — Charles White, a rajzolómü- vész, széleskörű elismerésnek örvend. 1952-ben ö nyerte el az amerikai művészeti és tudományos akadémiának diját, amely után oly sok művész áhítozik. Charles White rajzai nagyalakú (13X18 hüvelyk) és finomrajzolatu mappába vannak összefoglalva, amelyhez Rockwell Kent, a világhírű festő irt előszót. A lenyomatok gyönyörű kivitelben, jó- minőségű, fényes papírra vannak * rádolgozva, mindegyik külön-külön lapra úgy, hogy külön-külön keretbe tehetők. Ezeknek a rajzoknak forró emberiessége eszembe juttatja egy beszélgetésemet, amelyet egyszer egy hires kritikussal folytattam, amikor véletlenül összeakadtam vele egy kiálitáson. Mondani sem kell, hogy beszélgetésünk hamarosan a művészet jelenlegi irányzataira terelődött. Attól tartok, hogy nem nagyon válogattam meg szavaimat, mikor azokról a művészeti irányokról való nézeteimet fejtegettem, amelyek az emberi formák elhomályositására, sőt teljes kiküszöbölésére törekednek. A “tiszta” formára, szinre, stb.-re való törekvés még csak nem is újkeletű dolog. Ezeknek a jelenkori müveknek nagyrészén érezhető századunk első pár évtizedének európai hatása. Akkor és ott kísérleteztek ilyesmivel, de akkor ott legalább a festőanyag lehetőségeinek kutatása némi meggyőző erőt kölcsönzött ezeknek a kísérletezéseknek, . akár valóságost, akár csak képzeltet. Ámde ma már ilyesmire adni magát művészeknek nem egyéb, mint megismételni azt, amit a múltban már jobban elvégeztek. A kritikus látszólag egy véleményen volt velem, de óva intett attól, hogy túlságos könnyedséggel legyek hajlandó elitélni ezeket az uj művészi formákat. Figyelmeztetett, hogy múzeumok és műgyűjtők sok ezer dollárt fektettek már be ezekbe. És hogy merő őrültség volna azt hinni, hogy azok, akik annyi pénzt öltek bele, nyugodtan ülnének és ölhetett kezekkel várnák, hogy befektetéseik elértéktelenednek. Ellenkezőleg: ha kell, még több pénzt ömlesztenének bele csak azért, hogy befektetéseik értékét még jobban megduzzasz- szák. Van azonban egy másik, legalább is hasonlóképpen ártalmas és romboló oldala ezeknek az úgynevezett “absztrakt”, nem tárgyi stb., stb. művészi formáknak. Az emberi elemnek kiküszöbölésével és az emberinek tagadásával az ilyenfajta művészek a maguk módján hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberi lelket hozzászoktassák (kondicionálják), hogy megbarátkozzanak az emberiség lehetséges megsemmisítésének gondolatával. Mert van összefüggés az emberi formának elvont módon való elpusztítása és az atombombával való tényleges elpusztítása között. Ezzel szemben vessünk egy pillantást Charles White rajzaira és figyeljük meg, mit mond Rockwell Kent a művészről és alkotásairól: “Embereket alkotott, vagy mondjuk: ujjáteremtette őket a maga, forró rokonszenvének, saját kedves és rendkívül érzékeny értelmének megvilágításában. Lincolnt láthatják itt, azt a Lincolnt, akiben hitt akit becsült és szeretett azok egyike, akiknek a legtöbb okuk van arra, hogy tiszteljék, szeressék és higyjenek benne, ő a néger nép Lincolnja. És ezeknek a kőnyomatoknak népe: fiatal férfiak és nők, az anya és gyermeke, az öregebb asszony, akinek munkától kérges keze kitörölte a könnyeket a szeméből úgy, hogy a remény fénye ismét ragyoghat ott, ezek, minden pátoszunkban és méltóságukban Ábraham Lincoln népe. És a fiatal leány, akinek a tartós béke után sóvárgó és várakozó kezeibe leszáll a galamb, — mi vagyunk valamennyien. ő maga az egész emberiség.” Igen, Charles White az egész emberiséget átöleli és belefoglalja művészetének izzó melegébe. És mig sok művész nehéz dolognak tartja manapság a művészi becsületességhez való szigorú ragaszkodást művészi hivatásának érdekében, Charles White teljes felkészültséggel áll készen arra, hogy vállalja a felelősséget, mint népének bajnoka, mint polgár és mint ennek az országnak művésze. Felelős kötelességét aztán teljes mértékben teljesiti is. Az AFL felfüggeszti Ryan szervezetét Az AFL országos vezetősége bejelentette, hogy a jövő hónapban összeülő konvención javasolni fogja Joseph Ryan szervezetének felfüggesztését, miután a newyorki dokkmunkás szervezet nem tisztult meg a gengszterek uralmától. iiiiiiiiiiimiiiiiiiiiihmiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiihiiiiiiiiihiiihiii Hires philai ügyvéd - védi a Smith-törvény áldozatait Thomas D. McBride, Philadelphia egyik legkiválóbb ügyvédje bejelentette, hogy magára vállalja a Smith-törvény alapján letartóztatott hét munkásmozgalmi vezető védelmét. A nyolcadik vádlott, David Davis UE vezető védelmét a szakszervezet ügyvédje képviseli. liiiiiiiiiiimiMimiimiMHHiuiiiiMHiiumiiiiiuiniiiHiiuil Parasznyán augusztus elsején befejezik 40 bányászlakás építését. ...................... ...........|, rfttríI Oíudóóln L irjetii , . . A béke megvédése a nép, a népek ügye Tisztelt Szerkesztőség! Akárhogyan is tekintjük; valójában a gazdagoknak is a béke szolgálja az érdeküket. A nagyvagyonok elsősorban is a termelőeszközök birtoklását és koncentrációját jelentik. A nagyvagyonok urai egy érdekszövetségen át a tényleges hatalmat gyakorolják az Egyesült Államok irányításában, s miután az Egyesült Államok ipari ereje a legnagyobb a tőkésvilágban, igy az ipar urai irányítják, több-kevesebb eredménnyel, a többi tőkésországokat is. Az Egy. Álamokban az ipari és mezőgazdasági termelés annyira kifejlődött és annyira kevés kézben összpontosul az irányítása, hogy ilyenformán egy kisszámú ember belátásától, döntésétől függ a háború vagy béke kérdése, a háborús vagy a békés irányú termelés. A termelés irányítói tudják, hogy a nép részére munkaalkalom kell, igy a termelésnek folynia kell. Az Egy. Álamok ipari és mezőgazda- sági fejlettségé oly nagyfokú, hogy a teljes munkaalkalmazás alapján egy békés irányú termelés, az ország minden irányú kiépítése az Egy. Államok népének egy gyorsira- mu gazdasági és kulturális felemelkedését hozná meg. De éppen ettől, ennek következményeitől, a mai mindenható hatalmuk csökkenésétől félnek a termelés nagyhatalmú urai. A háborús irányú termelés idején mindez nem “fenyegeti” ezen urakat: a nép dolgozik, igy-amugy megél és mi a fő, “nyugton” van, nem követelőzik, mert hát az ország “biztonsága”, a haditer- ,melés az első, de különben is: ott vannak a ' “biztonsági” törvények... Nyilvánvaló, hogy a “hidegháború” s ennek egy “-forró” háborúra válása elsősorban is maga a nép ellen irányul, s csak másodsorban folyik a még zsírosabb falatért, a “ktil ellenség” leverésére: a világ népei szusszanás, moccanás nélküli elnyomásáért. — A háború “hidegen vagy melegen”, mindenképpen a népek felemelkedő anyagi és kulturális lehetősége ellen folyik. A nép igazi ellensége a nagy- vagyonú urak fellegvára, a' Wall Street. Ma a háborús irányzatban két ellentétes körülmény éleződik ki. A háború makacs akarása és ^háborúnak egy még makacsabb, anyagi és erkölcsi lehetetlensége. A békés célú termelés, a hadi kiadások hordozója, mindenütt csökken, éppen a vásárlóerőnek a hadikiadások fedezésére való elvonása miatt. Növekszik a munkanélküliség s az elkeseredés, apadnak a háború anyagi és erkölcsi erői. A népek mindenütt azt mondják, még nincs világháború s máris ilyen rossz, mi lesz akkor háború esetén? Mi több, az országok kormányai is kezdik belátni: békében a magas barát elkaparintja előlük a nyersanyagot és a piacokat, az országaik létalapját. Valóban igazuk van, hogyha kezdenek úgy gondolkodni, mint a népeik: a béke mai erősza- i költ, szűkös viszonyai egy háború esetén a nincstelenségget a teljes megsemmisüléssel lennének felcserélve. A háború kérdése tehát lélektanilag elbukott. így a há- boruspártiaknak maguknak is az öngyilkosságát jelentené egy háború kezdése. A háború kezdése egymagában is őrültség. A történelem során a háborút kezdők mindig maguk is ott végezték az életüket, ahol kezdték: a pusztulásban. Amellett, hogy a háború egy soha meg nem térülő anyagi veszteséggel jár, a mai háborús terv a világ népei haladását megállítani és elnyomni célzó törekvésében oly anyagi és nem utolsósorban erkölcsi erők felsorakoztatását kívánja meg, hogy ennek távolról való megközelítése is már magában foglalja a háborús terv öeeszeomlását. E-u a háborús tervezők részére mintegy az Isten ujjmutatá- saképp szolgálhat: “a fák nem nőnek az égig”... A háborús “játék” a népek bőrére megy. A nép van tehát a legfőképpen érdekelve, hogy a háború ellen tiltakozzon és a leghatározottabban a népek ügye: a béke mellett foglaljon állást! B. S. E. (Canada) (iiiiiiiimimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiiiMiaitiiíi A M. Sz. nagyon jó Tisztelt Szerkesztőség! Elnézésüket kérem, hogy csak elkésve küldöm be- az előfizetésemet. A Magyar Szó nagyon jó és remélem, minr den magyar, aki olvassa, szeretettel fogadja a Magyar •Szót. J. M. (Chicago) III lllllllllllllllll IMII I MII IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMI18 Terjessze tovább az igazságot Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm az előfizetést. Kívánom, hogy a Magyar Szó is olyan hosszú időn át terjessze az igazságot, amint ezt a munkássajtó eddig is terjesztette. A. Gy. (Ohio) IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIf A hetilap célszerűbb Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelve küldöm az előfizetésemet az uj lapra. Énszerintem sokkal célszerűbb egy tartalmas hetilap, m;nt egy bizonytalan életű, silány napilap. Sok szerencsét és jó munkálkodást kivánok az uj vállalkozáshoz. J. Sz (N. J.) iiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiniiiiiiui 160 millió a U. S. népessége Az Egyesült Államok népszám- lálsi hivatala bejelentette, hogy az ország lakossága hétfőn, aug. 10-én elérte és meghaladta a, 160 milliót. A számitás szerint a U. S. lakosainak száma minden 18 másodpercben szaporodik egy személlyel.
