Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-31 / 52. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 31, 195?L 6 I ^J^lletíen ^Jamdá k__________________________r ÖCSÉM! Azt mondja a közmondás, hogy a madarat tolláról, az embert barátjáról lehet megösmerni. Ne higyj neki! Már csak azért se, mert McCarthy is ugyanezt mondja. Hozok egy példát, egészen közelről; a Palit, Palika ap.ját. Ha még emlékszel a múltkor Írtam már a Palikáról. Pali a barátom, dacára annak, hogy egész más tollazatot visel, mint én. A hajón, idejövet ösmerkedtünk össze és barátságunk akkbr kezdődött amikor kisült, hogy egy, ugyanabban az ezredben tettük tönkre a királyunkat és bár más zászlóaljban szolgáltunk, de ugyanabban az ütközetben sebesültünk meg. Együtt örültünk annak, hogy amig mi szépen fel- gyógyultunk sebeinkből,i azokba Tisza Pista halt bele. Barátságunk tüzpróbája az volt, amikor együtt udvaroltunk egy lánynak, aki addig válogatott köztünk, mig szerencsénkre egy harmadikhoz ment férjhez. Amikor egyszer nagyon rosszul ment a sorom és öt heti házbérrel tartoztam a bútorozott szobaasszonyomnak, ő segített elhurcolkodni. Éjjel És lábujjhegyen. És másodszor is ugyanegy lánynak udvaroltunk. Ez alkalommal szegény Pali vesztett. A lány őt választotta és menten megáldotta a Palikával és egy hétszobás tizenhatezer dolláros családi házzal Yonkers' előtt. Szombatonként! fünyeséssel, két automobil lemosásával, asztalos, villanyos és plumber szerszámokkal a pincében, lesüppedt ajtókkal, nem pászoló kilincsekkel és örökösen csöpögő csapokkal. Nem is beszélve télen, az állítólag igen egészséges hólapátolásokról. Palinak hálás is vagyok, hogy elvette a Sysyt és Zsuzsinak is hálás vagyok, hogy nem hozzám jött. Hálából havonta legalább egyszer kimegyek hozzájuk egv- egy vasárnapra és jó ebéden kívül nagy élvezettel győződtem meg magam arról is, hogy Zsuzsi egy áldott jó nő, aki engem a villanyosszéktől mentett meg avval, hogy a Palihoz ment. Mert én megfojtottam volna. De nem róla van szó, hanem a Paliról, a barátomról és az ő tollazatáról. ■ Ahogy kiértem hozzájuk éppen tolta, hozta Palinak a vasárnapi újságot a gyerek, egy négykerekű kis kocsin és Pali megkérdezte, hogy hogy vagyok. De válaszomat már nem várta be, mohón rohant neki a comic oldalnak, a sportoldalaknak, azután a szinház és mozihirdetések felmeztelen turósbélesein legeltette a szemeit és mondotta is, hogy a komoly cikkeket és a vezércikkeket majd ebédutánra fogja hagyni. Minek is rontaná el az étvágyát? Hiszen amerre csak néz az ember mindenütt csak politika, meg a kommunisták és mily nehéz megemészteni őket. Az ember egész vasárnapját elrontják. Az ember nem is mer már újságot olvasni. Pali egész komoly számba jövő vegyészmérnök, mondhatnám, hogy tudós és nemcsak olyan kavaró, keverő, kotyvasztó. Szakmájában nagy. Biztosan minden könyvet elolvas, maga is felolvas a tudósok gyűlésein egyet, mást a saját tudományából, tapasztalataiból és kivon, levon, összead és összetesz. Csak azt rühellem nála, hogy diákkora óta egy szépirodalmi müvet, mégcsak egy költeményt sem olvasott, hacsak nem számítjuk annak az elalvás előtti detektív regényeket. Ezekben egyébként olyan nagy tudományra tett szert, hogy az első egytucat oldalból már kitalálja, hogy ki volt a gyilkos. Ebből a tudományból egyenesen diszdokto- rátust érdemelne. Ebéd után Palika elbiciklizett, az asszony meg dürmög, morgott, mosogatott, mi egy kicsit beszélgettünk. Hogy rásiklunk a politikára Pali erélyesen kijelentette, hogy ő nem politizál. Nem, mintha félne, de ő tudós és ő belátja, hogy ő nem ért a politikához. A világ jobban állana, hogyha ahelyett, hogy minden suszterlegény szavazna, a filozófusok, a jogászok és a nemzetgazdászok intéznék ennek a világnak a politikai dolgát. És a papok a másvilágét. Min- ■ It-nki maradjon a kaptafánál, amihez legjobban ért. Ami- hen specializál, csak azt csinálja. Ha rátok volna bízva az emberiség, tudósokra és akik nem törődnek politikával, dacára a tudomány, például az . lomtudománynak olyannyira fontos politikai befolyására és ha a másvilágra meredő szemű papokra, akkor valóban egykettőre a másvilágra kerülhetne az egész emberiség. De szerencsére a suszterek, meg az asztalosok, meg a parasztok azok, akik beleszólnak a politikába és ahol azok szólnak bele és ahogy azok szólnak bele, ott kiül a remény rózsaszínű sugara. . . hogy talán mégse sikerül nektek, tudósoknak a P pok másvilágába küldeni az emberiséget.” Ezt válaszoltam neki és ö skeptikusan szétterjesztette a kezeit, jelezte mintha neki minden mindegy, ő megmondta a magáét, ő azért sem politivál. ÖCSÉM, kérdem, ha Pali történetesen Magyarországon maradt volna és ott lenne kémikus, vájjon hogyan gondolkodna a politikáról? Persze, hogy persze. Nahát, ezért nem Ítélem el teljesen a Palit, nem,, is mondok le róla és folytatom a vasárnapi kirándulásaimat hozzá. Megtartom barátnak. Mert aki nem fekete, az még nem biztos, hogy fehér. Hiszen lehet az a szürke egész csomó árnyalata is. És az ellenség s a barátság között is egy egész csomó árnyalat van. Mig fiatal voltam én is hittem, hogy a mondás, hogy aki nem velünk, az ellenünk, a legnagyobb bölcsességek közé tartozik. Ma vén fejjel belátom, hogy a kiélezett helyzeteken xivtil, ahol a “vagy.. .vagy” dönt lehetnek egyesek nem velünk és még sincsenek ellenünk. Aztán lehetnek tiz kérdésben, érzésben velünk és másik tízben ellenünk. És lehetnek DEM AKARTAK BEEKGEDNI A HALDOKLÓ VETERÁNT - A VETERÁNOK KÓRHÁZÁBA! Nyílt harc tört ki veteránok és a Saginaw Veterans Administration kórház közt Detroitban, amiért a kórház nem akart felvenni egy nagybeteg veteránt mindaddig, amig a hivatalos űrlapot meg nem szerzik neki és amikor végre washingtoni tisztviselők közbelépésére felvették, a szerencsétlen veterán meghalt. A kórház igazgatója tagadja a vádakat, de a veterán, Victor Olsen, ennek ellenére kiszenvedett. — Ez embertelen eljárás ellen emelt panaszt Joseph W. Mann a külföldi ‘háborúk veteránjainak michigani szolgálati tisztje. A panasz egyik másolatát a washingtoni Veterán Administrationhez intézte, három másikat pedig három befolyásos michigani kongresszusi képviselőhöz. Mann előadja panaszában, hogy több mint egy éve az esetek egész sorozatában tanúsított a kórház vezetősége megrovandó magatartást. — Vádjai dr. Edward H. Man- dell kórházigazgató és dr. Warren Sears sebészfőorvos ellen irányulnak. Elmondja, hogy 140 mérföldet utazott a veteránnal, akit autójának hátsó ülésén vitt magával s amikor felvették, azt mondták, hogy másnap a betegnek el kel hagyni a kórházat. Kívánságuk teljesült, a beteg elhunyt másnapra. Olsen, a veterán, rákbeteg volt,, amelyet még az első világháborúban szerzett. Oly rettenetesen szegény volt, hogy egy cent fölött sem rendelkezett, lakni pedig egy autólakásban lakott Gaylord község határában. Az űrlap: élet vagy halál Amikor a vetéránszervezet egyik vezetője odatelefonált a kórházba, hogy készítsenek helyet a nagybeteg veterán számára, azt a választ kapta, hogy hivatalos űrlap nélkül nem vehetik fel, sőt még azzal együtt sem szívesen veszik fel, hiszen a kórház arravaló, hogy ott gyógyítsák a betegeket, nem pedig arra, hogy halálos betegek odamenj enek meghalni. Magának a felvételi jelenetnek is felháborító részletei voltak. Dr. Sears sebészfőorvos fölületes vizsgálatnak vetette alá Olsent, majd nyersen azt a kijelentést tetté a veterán felesége, a vé- teránszervezet vezetője és mások jelenlétében, úgy, hogy maga á beteg is hallhatta, hogy Olsen rövidesen meg fog halni, a kórház pedig nem szeretetház. Dr. Sears azzal védekezik, hogy nem a beteg jelenlétében, hanem a szomszédos szobában tette ezt a megjegyzést minden szándék nélkül, de a tanuk szerint oly harsány hangon beszélt, hogy a beteg minden szavát hallhatta. Csak a késői órára való tekintettel tartották ott a veteránt. Mann azonnal leült panaszának megírására és mire Írását befejezte, Olsen eltávozott az élők sorából, ügy, hogy a panaszlevél befejező szakaszában már hirt adhatott arról is, hogy Olsen meghalt. A legszomorubb a tragédiában az, hogy hasonló bánásmódban részesítettek a második világháborúból visszatért veteránokat is és újabban a koreai háború kiszolgált hőseit is. - • Sürgetik a vizsgálat megindítását. Az esetben, ha a panaszlevélben emelt vádak beigazolódnak, úgy a kórházi igazgatót, mint a sebészfőorvost el fogják mozdítani. Ez rendben is volna. De ki fogja feltámasztani a halottat? 111111^11111 iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiinRiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiimii m ........................... “Ortodox visszaesésének nevezik a válságot WASHINGTON. — Kísértetiesen kondid a harang az országot fenyegető gazdasági válság miatt, de még igyekeznek leplezni, szépíteni. Az ország hivatalos közgazdászait és gazdasági szakértőit egyre jobban nyugtalanítják a külföldi közgazda- sági szaktekintélyek baljós kijelentései. így többek közt Angliában Colin Clark, a vi- lágnirü ausztráliai közgazdász, a Szovjetunióban pedig a magyar Varga Jenő kijelentették, hogy az Egyesült Államok a válság szélére jutott vagy már benne is van a válságban. Ezeket a kijelentéseket sürgősen meg kellett cáfolni. A Wall Street közgazdasági lélekbúvárai már hetekkel ezelőtt kijelentették, hogy ha nem gondolunk a .......................................................................................iimiiin-iim...............ni Elsőidben Amerika történetében 4 évi börtönbüntetéssel súlyosbították egy elitéit politikai üldözött büntetését. Robert Thompson, kommunista pártvezér, aki a második világháború Amerika második legnagyobb kitüntetését (Distinguished Service Cross) érdemelte ki bátorságával és akit a fogházban félholtra vert egy jugoszláv fasiszta, most hét évi börtönbüntetésnek néz elébe. húszban ellenünk és csak tízben velünk és igy tovább, amint hogy koromfekete és hófehér szin csak egy, egy van, de a szürke színek árnyalatának se szeri, se száma. De az ellenségeimet megválatogatom. válságra és nem hiszünk benne, akkor nincs is válság. Ez a közgazdasági pszichoanalízis azonban nem volt elég megnyugtató. Az ország legnagyobb közgazdászaiból álló Amerikai Statisztikai Társaság összeült a szokásos évi jóslati gyűlésére. Ezt egybeolvasztották az Amerikai Közgazdasági Társulat évi közgyűlésével, de részt vett benne még tizenegy más rokon közgazda- sági szervezet is. Egyhangúlag visszavetették az Eisen- hower-kormány felfogását, mely szerint a közgazdaság csak “alkalmazkodik” az alacsonyabb árakhoz, a munkaalkalmazás és termelés normálisabb színvonalaihoz. Közgazdászaink, akik általában véve jól keresnek, többnyire életfogytiglani republikánusok, noha akadtak köztük munkásközgazdászok is és volt vagy száz kormányközgazdász . is az ismeretlenség köpenyébe burkolózva. Valamit azonban kellett mondaniuk. Kimondták, hogy Clark és Varga jóslatait e pillanatban semmiféle rendelkezésre álló statisztikával és más adatokkal igazolni nem lehet. Igaz viszont, hogy USA nemzetgazdasága hanyatló irányzatot, mutat, ez azonban a szokásos . “ortodox visszaesés” lesz csupán 1954-ben, amikor az 1953-as 28 billiós termelésről 18 billióra fogunk lemenni. Máskülönben a többszáz főre rugó közgazdász és statisztikus igyekezett a legelvontabb boncolgatásokra és legóvatosabb kifejezésekre szorítkozni. Mi lesz hát ? Lesz vagy nem lesz?. .liiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiniiiiiiiiiiiia Nagy erdőtüzek dúlnak a délkalifornia San Gábriel hegyekben, 12 mérföl'd- nyire Los Angelestől. Az egyik egy mérföldre közelítette meg a hires Mt. Wilson csillagvizsgáló intézetet. 2,500 családnak kellett lakásából menekülni.
