Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-10 / 50. szám
ÍZ AMERIKAI M.iGYAK SZÓ December 10, 1953 Az elmúlt hetek eseményeinek sorában különös figyelmet érdemelnek a Brit,-Guyanából érkező hírek. Ezek az ottani dolgozók követeléseiről, sztrájkmozgalmairól és az angol-amerikai imperialisták ellenitézkedéseiről, az -alkotmány felfüggesztéséről, a kormány elmozdításáról, angol hadihajók és katonaság odaszállitásáról számo Inak be. Az idegen gyarmatosítók és a kizsákmányolt gyarmati népesség ellentétei Brit-Gu- yanában is épugy kiéleződtek, mint a Föld számos más hasonló helyzetű országában. Brit-Guyana jelegzetesen ültetvényes gyarmat. A gyarmatoknak ez a fajtája különösen gyakori az Egyenlítőhöz közel. A Földnek ezeken a vidékein forró, csapadékos és nedves az éghajlat. A nagy meleg és a bő esőzés dús őserdők létét, biztosítja, a kiirtott erdők helyén pedig lehetővé teszi a sok meleget és vizet igénylő növények termelését. Az erdő sokféle értékes fája, de még inkább az élelmet, vagy ipari nyersanyagot bőségben szolgáltató növények termelésének lehetősége miatt, ragaszkodnak a gyarmatosító, tőkés országok ezeknek a terüle-J teknek a birtokához. Ásványi kincsnek előfordulása természetesen még inkább fokozza ezt a “ragaszkodás”- ukat. Mind a mezőgazdaság hatalmas üzemeiben, az ültetvényeken, mind az erdőkben vagy a bányákban, az őslakosság vagy más hasonló éghajlatú országokból odahurcolt vagy odacsábitot, népesség dolgozik, sokkal alacsonyabb bérért, mint hasonló munkáért az európai munkások. Az alacsony munkabér ösztönzi később a tőkét gyárak alapítására is. A gyarmatosító országot a tőkések érdekeit szolgáló és védő vékony réteg képviseli; tisztviselők és katonák. Ezek is sűrűn cserélődnek. Ez a jellemzés illik Brit,- Guyanára is. E Magyarországnál kereken két és félszerte nagyobb területű brit gyarmat Dél- Amerikának az Atlanti-óceánnal szomszédos északkeleti részén fekszik, az Egyenlítőtől kissé északra. A hőmérséklet az alacsonyabb, sik vidékeken minden hónapban átlagosan valamivel 25 C fok fölött jár. A csapadék bőséges. Évi mennyisége északon, a tengerparton 2000 mm-nél több és sehol sem kevesebb 1000 mm-nél. Eloszlása az év folyamán nem teljesen egyenletes ugyan, de egyetlen hónap sem esőtlen. Érthető, hogy az ország legnagyobb részét jellegzetes forróövi őserdők foglalják el. Ezek kelet felé a szomszédos Holland-Guyanában és azon túl Francia-Guyanában folytatódnak, dél felé pedig Brazíliában és kitöltik az Amazonas óriási síkságának egész területét. Az erdők sürü rengetegében az alacsonyabb meg a magasabb fák lombkoronái valósággal egy-egy emeletté záródnak össze. Árnyékukban dús aljnövényzet tenyészik, a törzseket pedig kúszónövények fonadéka fűzi egymáshoz A fák között sok a sziBRIT-GUfANA lesanyagot, gyantát, kaucsu- kot szolgáltató. Az erdők mélyét rovarok és tarka pillangók milliói, papagályok, kígyók, kolibri madarak íépesitik be, azonkívül lajhá- rok, tapirok, majmok és ragadozók is, mint a puma és i jaguár. A folyókban kroko- lil-félék élnek. A kiirtott, er- iő helyén rizst, banánt, cukornádat, kakaót, kávét, gyapotot, dohányt és más növényeket termelnek. Mind a hőmérséklet, mind a csapadék, mind pedig a természetes növényzet szemiont jából mutatkozik bizonyos különbség Brit-Guyana igyes részei között. Ennek fő oka az, hogy az ország felszíne nem mindenütt egy- orma. Észak és kelet sikvi- iékei délen és különösen nyu-j gáton hegységeknek adnak helyet: ezek a britguayanai- venezuelai — brazíliai hármas határ közelében 2600 méter fölé emelkednek. A hegységek területén valamivel alacsonyabb a hőmérsék- 'et, helyenként, jóval kevesebb a csapadék, mint északon, a tengerpart közelében. Az őserdő is jó darabon megmegszakad, helyét szavanna, azaz ritkás, ligetes facsoportokkal tarkított magasfüvü növényzet foglalja el. A hegységek a guyanai felvidék részei. Ez a felvidék Brit-Guyana határain túl kiterjed nyugaton Venezuela, délen Brazília, keleten Holland-Guyana és folytatólag Francia-Guyana területének egy részére is. A felvidék alapzatát gránit és más kristályos kőzetek építik fel. Sok helyen ezek vannak a felszínen. Nyugaton a kristályos kőzetek fölé homokkkőréte- gek rakódtak. Az alapzat igen régi hegységnek a maradványa. Ez az egykori hegység lekopott, megsüllyedt, majd jó darabon ellepte a tenger: ebből rakódtak le a homokkőrétegek. Később a kristályos alapzat a rárakódott homokkőtáblával együtt ismét a magasba emelkedett. így keletkezett a mai felvidék. Azóta már ezt az uj hegységet is kikezdték a koptató, pusztító erők, a folyók völgyeket vájtak belé. A homokkőtáblák mind szükebb területre zsugorodtak össze, fennsikszerü tetejük meredek peremlejtőkkel határolódik el a kristályos kőzetek sokkal szelidebben tagolt, gömbölydedebb formákból álló alacsonyabb térszíne felé. Homokkőtábla az egész felvidéknek már említett hármashatári legmagasabb része, a 2600 métert meghaladó magasságú Roraima is. VaMHMaSWHMH A déli határhegység felől északnak lejtő térszínen nagyjából párhuzamosan futnak le az Atlanti-óceánba ömlő folyók a holland-és brit- guyanai határon a Corentyne, attól nyugatra a Berbice, a Demerara, majd még tovább nyugatra az Essequibo. Az utóbbi jelentékeny mellékfolyókat kap a nyugati határhegység felől. Mindezek a folyók a bőcsapadéku éghajlatnak megfelelően bővizüek. Vízjárásuk is elég egyenletes, hiszen az egész évben mindig van csapadék. Ez a hajózás szempontjából kedvező körülmény, de hatását teljesen lerontja a folyók sel- lőkkel, rohanókkal tarkított egyenetlen esése. Különösen ott szakítják meg valóságos vízesések az egyébként hajózható szakaszt, ahol a folyó a homokkőtáblák területéről a kristályos kőzetekből felépült térszínre érkezik. Az Essequibo nyugati mellékfolyói szinte torkolatukig hajózha- tatlanok. A folyók hajózhatatlansága nagyon megnehezíti a partvidék felől a behatolást az ország belső őserdő-vidékeire. Pedig akadnak itt az őserdők fáin kívül is értékesíthető természeti kincsek, mégpedig becses ásványi anyagok. Az Essequibo nyugati mellékfolyóinak hordalékában arany és gyémánt, a Demerara felsőbb szakasza mentén és másfelé bauxit is van. A délnyugati szavannák alkalmasak állattenyésztésre. Ezek a természet nyújtotta lehetőségek. A társadalom mindmáig csak kis hányadú- ■ kát váltotta valóságra. Mit j és hogyan, arról kell még; szólnunk. Ehhez ismernünk kell a gyarmatosítás történetét. Amerika felfedezése előtt a tengerparton és beljebb, főleg a folyók partjain gyér- számú indián népesség élt halászatból, vadászatból és a maniok nevű lisztes gumóju növény^ termesztéséből. A XVI. század vége óta jelentek meg a guyanai partokon az angolok, hollandok, majd tovább keleten a franciák. A1 mai Brit-Guyana partvidékének az Essequibo széles tölcsértorkolatától keletre fekvő szakasza a napóleoni háborúk koráig a hollandok kezében volt, csak 1815-ben került végleg az angolok birtokába. Mind a hollandok, mind pedig utánuk az angolok szinte napjainkig úgyszólván csak ezt a partszakaszt és annak keskeny mögöttes vidékét müveltetik meg. A tenger itt a part,ok közelében sekély. A lerakodó isza-1 pót dús léggyökerü fák kötik meg. Ilyen fákból álló úgynevezett mangrove-erdő szegélyezi végig a partokat. Ettől az egészségtelen, mocsaras partsávtól a parti síkság beljebb fekvő részeit gátak választják el. Ezeket a gátakat még a hollandok építették az őslakossággal és az idehurcolt négerekkel. A gátakba beépített zsilipek lehetővé teszik a síkságnak vízzel való időszakos elárasztását. A csatornákkal sűrűn behálózott, keskeny parcellákra osztott területen olyanféle rendszerű művelés honosodott meg, mint amilyen Hollandiában is szokásos, de természetesen trópusi terményekkel. így az elárasztások alkalmával mindig uj és uj iszappal frissülő talajon a cukornád lett, a -főtermény, de termeltek kakaót is, a partvidék magasabb, szárazabb részein pedig kávét, gyapotot és dohányt. Ezeken az ültetvényeken, mint Amerikában másutt is, Afrikából nagy tömegben ideszállitot.t néger rabszolgák dolgoztak. Eleinte az angolok is ezt a gazdálkodást folytatták, majd a rabszolgaság 1834-ben bekövetkezett megs züntetése után egyre nagyobb számban hozattak ide Indiából több évre szerződtetett munkásoT kát. Ettől kezdve a cukornád termelése jutott teljes túlsúlyra; a gyapot-, kávé- és dohánytermelés kiszorult,. Ezzel párhuzamosan fokozatosan megerősödött a rizstermelés. Az elárasztható földeken a rizs a cukornáddal váltógazdaságban cserélődik. Különösen jelentős a szerepe a rizs meghódításában az indusoknak. Ezek egyre szaporodó tömegei részben ma is a nagy ültetvények munkásai, más részük kis földet bérel és az előbbiekhez hasonló rendkívül nehéz anyagi körülmények között él. Az angol tőke ut.óbb a cukornádat feldolgozó kisebb cukor- és rumgyárakat létesített. Jelenleg 14 kisebb-nagyobb cukorgyár van a gyarmat területén. Mindezek a termeléságak a parti síkságra, annak is az Essequibo torkolatától keletre fekvő szakaszára korlátozódnak. Itt dolgozik az egész gyarmat lakosságának túlnyomó többsége. A mögöttes területek erdős vidékein, főleg nyugaton, az Essequibó- ba ömlő Cuyuni és Mazaruni folyók hordalékában a múlt század 80-as éveiben kezdték meg az aranymosást. Ez később visszafejlődött, helyette a századforduló óta ugyanitt és még délebbre, a Potaro vidékén, a gyémántmosás lendült fel. Még később került sor a bauxit-készletek kitermelésére. Ez ma már igen jelentős, különösen a Demerara mentén. A legfőbb bányaterületet vasút köti össze az Essequibo hajózható első szakaszaival. Brit- Guyana mind bauxitkészletei- nek nagyságát mind pedig a kibányászott mennyiséget tekintve, az első helyek egyikét foglalja el a Földön. Ebből azonban az ország dolgozóinak nincs semmi haszna. A bányákban a bér az éhbérnél is alacsonyabb, a nyers bauxitot pedig kiszállítják az" országból, azt az amerikai és. angol alumíniumkohászat dolgozza fel. Mindez nem a természeti feltételek mostoha- sága miatt van igy, hiszen Brit-Guyana bővelkedik nagy- esésű folyókban, tehát olcsó áramtermelésre felhasználható vizierőben. Ha független ország lenne, hatalmas alumíniumipart építhetne ki. Ez azonban a külföldi tőkés uraknak nem érdeke. A jelenlegi bauxitbányászatot a wall-streeti aluminum trösztök irányítják. Az egyes termelés-ágazatok jelentősége kifejeződik az árukivitel pénzérték szerint való megoszlásában is.. Az első helyeket a cukor, rizs,, rum, bauxit foglalja el, mellettük számottevő még a gyémántkivitel. A fakivitel nem áll arányban az erdők óriási gazdagságával. Szerepel a kivitt áruk között a balata is, az őserdei fának kucsuk- is, az őserdei fának kaucsuk- got a kereskedelemben guttapercha néven ismerik. A parti sáv gazdasági túlsúlyát mutatja az is, hogy a lakosság viszonylag itt él a legsűrűbben. Nemcsak a főváros, egyben a Demerara torkolati kikötője, az elővárosaival együtt több mint 100 ezer lakost számláló Georgetown fekszik itt, hanem a többi, rajta kívül még némileg városszámba vehető település is. Az egész gyarmatnak a már említett bauxitszállitó vasúton kívül egyetlen jelentős vasútvonala is a part mentén fut. Dél felé, az őserdők területén mind kisebb és kisebb a népsűrűség, nagy területek majdnem teljesen lakatlanok. Jellemző, hogy az országnak egész lakossága mintegy 400 ezer fő. Brit-Guyana népességének összetétele a gyarmatosítás során teljesen megváltozott. ! A lakosságnak ma több mint a fele néger, vagy négerkeverék, úgynevezett mulatt, vagy zambo, majdnem a fele indus. Az indián őslakosságot a gyarmati uralom szinte teljesen kiirtotta. Számuk ma már csak mintegy 17 ezer. A Georgetown-ról szóló angol leírásokból megtudhatjuk, hogy ez a város a civilizáció minden kényelmi berendezésével rendelkezik. Azt, azonban a legtöbb leírás elhallgatja, hogy mindezt csak az európai negyedről, a brit tőkések, ültetvény tulajdonosok ! és tisztviselőik hajlékairól le- | hét elmondani. A néger és indus dolgozók a városban ép- ' úgy, mint az egészségtelen, j mocsaras ültetvényeken, a bányahelyeken, vagy az erdőben emberhez nem méltó körülmények között élnek. Emberibb életért, a szörnyű nyomorból való kijutásukért évszázadok óta folyik már a harc Brit-Guyanában. 1783-ban a rabszolgák fel-, lázadtak és felkelésük 14 napig tartott. Az ültetvényeken igen sokszor fellángolt a munkások sztrájkja. Különösen megerősödött a nemzeti függetlenségi mozgalom a második világháború során és után, mikor a Szov(Folytatás a 13 oldalon)
