Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-10 / 50. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 10, 1953 Mi újság Magyarországon? Szegedi emlék V.B0D0G ANDRAS Amit az iskola tanított Szegeden, az ország második városában, annyi volt az iskola, mint a szemét ahhoz a kevéshez képest, ami hasznosat tanítottak, de nagyon kevés volt ahhoz, amit lehetett volna tanítani és akiket kellett, volna tanítani. 6—7 városi elemi iskola volt közel 100 ezer ember gyerekeinek, egyen- kint hat osztállyal, melyek mindenikében egy-egy silányul fizetett, ösztöyér és elkeseredett tanító, vagy tanítónő küszködött egyenkint 65—75 gyerekkel, nádpálcával vagy anélkül, ki hogy, ennél többet igazán nemigen tehetett a körülmények között. Persze, hogy a végső felelősség a szegény népeken nyugodott, mirevaló is volt nekik annyi gyerek, hogy halomra töltötték az iskolákat és terhelték az iskola- fenntartással a jobb adófizetőket, a várost és a magas minisztériumot. De meg is kapták a választ, amit megérdemeltek, ezért se kaptak több iskolát, szorongjanak az élhetetlenek gyerekei, ahogy tudnak, az ő bajuk lett, ha kevés jutott nekik a t.udás kenyeréből. A kötelező iskoláztatás amúgy is haszontalan cifrálkodás volt, aféle divatos modern okvetetlenkedés és ha már muszáj is csinálni a látszat kedvéért, de legyen oly olcsó és silány, amilyen csak lehet. Az ilyen úri gondolkodásmód meg is látszott az iskolákon. A szegedi iskolák ugylehet még jobbak voltak, mint másutt az országban és különösen a falvakban. Persze a belváros dicsekedhetett a legjobb iskolaépülettel, mert legjobban szem előtt volt. És ez is egy poros udvarból, meg egy kétemeletes piszkos iskolaépületből állt, amely nem volt sokkal csúnyább, mint egy kaszárnya, csak sötétebb. Ez nem edzi a 6—-7 éves gyerekszemeket, de ki is gondolt volna ilyen csekélységekre egy olyan finom iskolában, amelyben még a tető se csurgott, vagy ha csurogni kezdett is, pár éven belül mindig megcsináltatták. Bezzeg a Móraváros7 ban, a munkásnegyed iskolájában egy kis csurgás kevesebbet számított, volt ott elég szenesvödör, odaállították, ahol folyt és öröm volt nézni, hogy csöpögött bele a viz. Ez az épület földszintes volt; az utcasaroktól kétfelé oly hosszan elnyúlt, hogy akármelyik szárnyát drótkötélfonásra lehetett volna használni, csak éppen a drót elrozsdált volna benne, olyan vizesek voltak a falai. A király, később meg Horthy, ott voltak felakasztva minden osztályban, de a málló vakolat nem tartotta a szeget és a képek lepotyogtak nagy huppanással minden két hónapban, a gyerekek legnagyobb örömére. Más szórakozásuk úgyse igen volt az iskolában. A szűk termekben 65—75 gyerek szorongott a padokban annyira, hogy amelyik első vagy második osztályosnak olvasni kellett az ABC-t, az odaállt a tanító asztala elé, hogy legyen helye az olvasást csinálni kezével-lábával, ahogy ezt a tanítási rendszer megkívánta. Az ábécés könyvekben régebben mindig úgy tanították a betűket a 6 éves emberkéknek, hogy minden oldal egy uj betűt mutatott be fokozatos képekben. Mutatott például egy kétkéményes házat, aztán a ház fokozatosan H betűvé változott. Vagy egy meggörbült hátú cica lassan a “Cö” betűvé lett és igy tovább. Ez nem is yolt rossz. Valami okos német azonban kitalálta, hogy ez túl egyszerű és nem elég tudományos, mire a magas minisztérium azonnal elrendelte, hogy az összes iskolák azontúl fogva uj tankönyveket használjanak, amelyekben az uj módszerrel cirkalmazták az ABC-t, ezzel is megcáfolva azt a hitet, hogy a kormány mindig hátrafelé halad és nem előre, a modernség utján. Ettől kezdve halandó ember, aki betévedt, valamelyik iskolába az olvasási órára, nem ért rá, hogy észrevegye^ a málló vakolat mögött kikandikáló nádköteg sárgaságát, se a szivárványszínű vizkarikákat a mennyezeten, mert ami ott eléje tárult, att,ól elállt szeme-szája. A tanító ottállt az asztal előtt, balkarja magasan feje fölött hadonászott, mintha motolla volna, jobbkezével pedig legyeket kapkodott az orra előtt, közben pedig irdatlan búgó hangokat hallatott: 70 szakadtnadrágos, mezítlábas gyerek a padokban szorongva, mindezt utána csinálta nyomban olyan orditozások közepeit, hogy az utcán baktató fuvarosok lovai megvadult rohanásba kezdtek tőle és a feketébe öltözött templomos anyókák elkezdték a kereszteket vetni az istentelen hangok hallatára. * Majd egy intésre a nagy bőgetés abbamaradt egyszerre, mert most a tanító a jobb mutatóujjával orra alatt kezdett mutogatni és cu, cu, cu hangokat eregetett bajusza alá. Az egész gyereksereg meg utánacocogott, csak bajusz hijjával annak helyét noszogatták. Amikor ez is elmúlt, akkor a tanító mutatóujjával a fülére célzott és ott darált körbe, mintha csak azt akarta volna jelezni, hogy odafennt sincsenek odahaza, holott csak azt jelentette, hogy egy feje fölött keringő legyet akar ábrázolni, mert büzzögött hozzá, mint egy nagy dongólégy, a gyerekek meg mint, megannyi aprólegény, büzzögtek kórusban. És igy tovább, igy ment ez naphosszat, mint a bolondokháza, pedig nem volt SZEGED - MA! — Magyarországi riport — Hazánk egyik legszebb és legnagyobb múltú városa: Szeged. Parkjainak gondosan ápolt virágágyaival, szökőkút jaival és szobraival, mozaiktetős, tornyos városházával, amelyet jobbra és balra négyoldalról Ízléses középületek és múlt századbeli emeletes lakóházak vesznek körül, első pillantásra megragadja az érkezőt. Szeged kulturális, ipari és mezőgazdasági központ. Hires egyetemén ma az egyetemi tanárok és pedagógusok soraiban 14 Kossuth-di- jas tudós tanítja a munkás- és parasztösztöndijasok százait. A népszerű szegedi színházban működik az ország első vidéki operaegyüttese s egy-egy vasárnap gyakran három előadást — koncertet, operát, szinielőadást — is tartanak a színházépületben. Jelentős a szegedi könnyű-, elsősorban textilipar is. ötéves tervünk egyik büszkesége, a hires Szegedi Textilkombinát, árnyékmentesen kivilágított, neoncsöves termeivel, szemet pihentető, almazöld gépeivel. Nagyjelentőségű a város szövő-, bőr-, élelmezési-, ruházati-, hus- és malomipara is. Szeged központja a nevezetes szegedkörnyéki tanyavilágnak is. A szegedi halászlé méltán megérdemelt hírneve egyaránt dicséri a Tisza és a Fehér-tó szorgalmas halászait, valamint a paprikatermelőket és a Paprikabeváltó- és Feldolgozótelep dolgozóit. Az uj kormányprogramm újabb fellendülést indított meg Szeged életében mind az ipar, mind a kultúra, mind a nép jólét terén. Uj köntöst öltenek a házak A százmillió forintos tata- rozási programm keretében megindult a munka Szegeden is: 34 nagy lakóházat hoznak rendbe, először Szeged legnagyobb és művészi szempontból is legértékesebb épületeit. Ez a munka november 30-ig befejeződött. Ugyancsak uj kormányprogramm keretében az építésügyi minisztérium húszmillió forintot irányozott elő uj szegedi lakóházak építésére. Az építkezések megindultak és a jövő évben be is fejeződnek. Az uj lakóhazákat a város központi részén helyezik el. Megépült a város főcsatornája Szeged lakóinak állandó bosszúságot okozott a város csatornahálózatának elégtelensége, ami gyakori vezetékdugulást okozott. A hiba kijavítása céljából uj főcsatornát építettek 1,933.000 forint költséggel. Most korszerű és-minden követelményt kielégít a város csatornázása. az; csak a legeslegmodernebb olvasási találmány, úgy dicsérték a nevén, hogy fonetikai rendszer és olyan jól bevált, hogy csak egy évig tartott, amig a gyerek megtanulta vele a betűket, de ha nem volt nagyon jó esze, még a következő három osztályban se tanult ki belőle. Mert ha még ment is addig a dolog, amig a gyerek a betűket zümmögte, bégette, gagyarázta, miközben jobbke- zés, balkezét pörgette, mozgatta, forgatta; kalapált és hadonászott, de amikor oda került volna a sor, hogy a betűket összeolvassa, egyszerű szavak, mint cica, veréb, kutya — az eredmény semmiféle emberi nyelvhez hasonlatosnak nem hangzottak, hanem egy Noé bárkájába való esti etetés előtti üvöltéshez, melynek hallatása közben a gyerek szegény hol felvette az olvasókönyvet, hogy megszemlélje magának az elkövetkező betűt, hol meg letette a könyvet, hogy felszabadítsa két kezét a megfelelő handabandázások elkövetéséhez. A tanító dolga volt ezek után, hogy amire olyan sok kínlódással hiba nélkül betanította a gyerekeket, most leszoktassa róla őket és ez volt a nehezebb része a feladatnak, négy osztályig eltartott, a gyerekek egy része el se jutott tovább. Ennek eredményeképpen bizony itt is, ott is néha ösz- szeakadtam felnőtt volt osztályostársaimmal, akik. sose tanultak meg rendesen olvasni, de ha csak véletlenül rápillantottak valami újságra vagy hirdetményre, nem tudták megállni, hogy kezük-lábuk bele ne kezdjen abba a vitustáncba, amit valaha régen az iskolában tanultak és azóta se tudtak leszokni róla. Minthogy abban a világban a jó módszer is volt ez abból a szempontból tekintve, hogy korán és kitűnő eredménnyel azt a meggyőződést ültette a fiatal fejekbe, hogy irás, olvasás és tanulás különös képességeket igényelnek, melyek legtöbbször hiányzanak a szegényember gyerekénél, aki ennélfogva ne akarjon továbbhaladni apjánál. Mintha az egész iskolarendszernek nem a tanítás és művelődés terjesztése lett volna a célja, hanem egy hosszú akadályverseny rendezése, melyben a szegény, bátortalan bukdácsoljon el minél hamarabb, mig a “jobb osztályok gye- 'reke” egy kis tologatással, protekcióval, összeköttetéssel, meg hasonlókkal csak végigkuszik-mászik. Az ilyen nemes közoktatási szisztémát nem lehet elég korán kezdeni, mint ahogy a rugkapáló fonetikai olvasási rendszer tiszta eredményeként sok gyerek felnőtt, akik ha véletlenül vagy muszájból rápillantottak egy újságra vagy hirdetményre, nem tudták megállni, hogy kezük-lábuk bele ne kezdjen ábba a vitustáncba, mellyel valaha az iskolában a betűket tanulták és azóta se tudtak leszokni róla. Azonban abban a világban minden hirdetmény úgy kezdődött nagy betűkkel, hogy “TILOS” és úgy végződött, hogy “BÜNTE TENDŐ” és “FIZETETENDő”; az újságok nagy betűi se tartalmaztak ennél jobb híreket, ennélfogva a nagy olvasási rugkapálódzás egészen helyénvalónak nézett ki és amikor az ember pergette körben a feje fölött, az is egészen hűen értelmezte az ország akkori állapotj át. Hogy mi minden egyéb okos dolgot lehetett megtanulni a szegedi móravárosi elemi iskolában, annak is szerét ejtem rövidesen. ^ | ^ j Gondoskodás , az öregekről Szeged uj szociális otthonában számos öreg, munka- képtelen ember éli nyugodt életét. A tanács gondoskodik, hogy semmit ne nélkülözzenek és kulturált, körülmények között tölthessék napjaikat. A szociális otthon részére mintegy 96 ezer forint értékben vásároltak bútort és ruházati cikkeket. A szobákba cserépkályhákat állítottak be és csinos felszerelési tárgyakkal tették otthonosabbá az elaggottak lakhelyét. Uj egészségügyi létesítmények Az egészségügyi hálózat kiterjesztésére, valamint az anya- és csecsemővédelem kiszélesítésére csaknem 820 ezer forintot használtak fel ebben az évben. Gyermek po- liklinika épült a Kossuth Lajos utcában, bölcsődéket rendeztek be a Béke telepen, a Párisi körúton és befejezéshez közeledik a feltámadásutcai körzeti orvosi rendelő építése is. A jövő évben újabb három körzeti orvosi rendelőt állítanak fel, továbbá egy 44 férőhelyes bölcsődét létesítenek Móraváros- ban. Fejlődik a kereskedelmi hálózat A legutóbbi árcsökkentés óta a város lakossága havonta csaknem egymilliónyolcszázezer forinttal többet vásárolt, mint az árcsökkentést megelőző időben, ami egy-egy családnál körülbelül húszszázalékos fizetésemelésnek felel meg. A megnövekedett igények szükségessé teszik a kereskedelmi hálózat állandó fejlesztését. Az utóbbi időben számos uj üzletet nyitottak meg Szegeden.
