Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-12-10 / 50. szám

December 10, 1953,

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

9

Egy józan hang a hadseregben

A múlt hét végén vitaestét rendeztek a west pointi katonai akadémia egyik termében. 150 kadét és meghívott vendég vett részt az estén. A főszónok Telford Taylor tábornok volt, aki a fő vádló ügyész szerepét vitte a fő náci háborús bűnösök nürnbergi tárgyalásán s jelenleg New Yorkban, mint ügyvéd működik.

Taylor tábornok McCarthy szenátor Fort Mon- . mouth ban lefolytatott, úgynevezett vizsgálatáról beszélt. Nemcsak a wisconsini szenátor kémhajszáját ítélte el, de Stevens hadügyi államtitkárt is, “aki nem mert kiállni a Kongresszus vizsgáló hatalmával való, szégyenletes visszaélés ellen.”

A hadsereg központi radarlaboratóriumában lefolytatott kémhajsza “az amerikai haderő erkölcsi épségét fenyegeti,” hangoztatta a tábornok. Idézte a McCarthy hajszával kapcsolatos, nagybetűs ujságcimeket: “Megtört a radar-tanu. El fog mondani mindent a kémhálózatról.” “Tiz éve folyik kémkedés a mérnöki karban.” “A vörösök tréfálkoznak afölött, hogy milyen könnyű radartitkokat beszerezni.”

“Ezeket a vádakat tudatosan koholták,” hangoztatta Taylor tábornok, “hogy pánikot keltsenek, hogy megingassák a bizalmat a hadseregben és megtörjék a katonai morált. Mindeddig azonban semmit nem tettek közzé, ami támogatná a vádakat.”

Taylor tábornok előadta, hogy McCarthy “egy újfajta erkölcsileg teljesen védhetetlen kihallgatást folytatott le, mely se nem nyilvános, se nem zárt.” A kihallgatás célja mindössze az, hogy a szenátor mondhassa az újságíróknak, amit akar, anélkül, hogy alkalmat adna vádjainak megvizsgálására. “Ezideig McCarthy vádjai védhetetlen koholmányok,” hangoztatta a tábornok, majd folytatta: “Amennyiben a szenátor nem tudja bebizonyítani a vádakat és semmi okunk nincs azt hinni, hogy ezt meg is próbálja, akkor ki kell jelentenem, hogy nem más, mint egy veszedelmes kalandor, aki nem habozik attól sem, hogy a nemzeti biztonsággal játsszon, hogy kielégítse saját ambícióját, az újságokban való szereplési vágyát.”

Taylor tábornok kritizálta az elnököt és a hadügyminisztérium vezetőit is, akiknek kötelességük vplna, hogy ne engedjék a nemzet egységét megbontani, mint McCarthy akarja, azonban “nem tanúsítottak semmiféle felelősséget a mon- mouthi esettel kapcsolatban.”

• Rámutatott arra, hogy Stevens hadügyi államtitkár személyesen kijelentette, hogy a Fort Mon- mouthban lévő katonai laboratóriummal kapcsolatos vádak hamisak, de mégsem állt ki McCarthy ellen. Befejezésül Taylor tábornok figyelmeztetett, hogy a német tiszti csoportok erkölcsét az tette tönkre, hogy szakítottak a hagyománynyal és “politikai demagógokkal játszottak ösz- sze.” Intette az amerikai tisztikart, hogy ne kövesse a németek példáját.

A szólásszabadságért

Az amerikai közoktatás és szellemi élet 134 kiválósága irta alá azt a nyilatkozatot, melyben tiltakoznak a newyorki Jefferson School “felforgató intézménnyé való” nyilvánítása ellen. Az aláírók között számos neves egyetemi tanár és protestáns lelkész szerepel.

A nyilatkozat igy hangzik:

“A szólásszabadság alkotmányadta joga természetesen magábafoglalja az amerikaiak abbeli jogát is, hogy iskolákat létesítsenek, amelyekben az igazságot úgy tanítsák és tanulják, ahogy megfelelőnek vélik. Ennélfogva az a véleményünk, hogy bármiféle kísérlet a marxizmus tanításának elnyomására egy olyan intézetben, mint a Jefferson School, komolyan veszélyezteti a szabad kutatás jogát.”

Merénylet a béke ellen

“Büntetlenül jár szabadon Visinszkij a világ egyik legnagyobb gonosztevője”, ordít az első- .oldalas cim a “Szabadság” december 5-iki számában. 'd

Ilyen címek és ilyen cikkek nem egyebek gyilkosságra, lincselésre való nyílt uszításnál.

. Az Egyesült Nemzetek, az Egyesült Államok .kormányának meghívására New Yorkba helyezte el székhelyét. Az Egyesült Nemzetek tagállamainak képviselői ilyen értelemben az Egyesült Államok kormányának vendégei. Csak a béke leg- megátalkodottabb ellenségei közölhetnek ilyen .uszító cikkeket, amelyek viszont a legkomolyabb nemzetközi komplikációkat idézhetik elő.

A világ legnagyobb gonosztevője az, aki háborúra uszit, aki fokozza és terjeszti a háborús hisztériát. Az ilyenek közül sajnos, valóban még sokan járnak szabadiában — nemcsak New Yorkban. Clevelandon is.

A bankárok készülnek a “visszaesésre”

Depressziót kellett volna Írni a címben, de ez a kifejezés annyira ellenszenves a bankárok és a nagyiparosok előtt, hogy soha nem használják, mintha nem is létezne a szótárban. Természetesen a Wall-streeti lapok sem használják a depresszió kifejezést, ami emlékeztet a leveskonyhákra, a washingtoni éhségfelvonulásokra s a nyomorra, amit családok milliói számára jelentett a munkanélküliség.

Mint a pénzvilág egyik legbefolyásosabb hetilapja írja: az ország üzletemberei és bankárai most már elismerik, hogy lassú visszaesés következik, ami eltarthat szerintük 1954—55-ben. Pár hónappal ezelőtt még ugyanazok, a kormány közgazdászaival egyetemben hangosan kiabálták, hogy nem lesz visszaesés s most már nemcsak a jövő évek közgazdaságát látják felhősnek, de beismerik azt is, hogy rrfr hónapok óta érezhető a visszaesés s az ipari termelés általában 6 százalékkal csökkent ez év márciusa óta, ami azonban csak a kezdet. A visszaesés ugyancsak mutatkozik a részvények árának csökkenésében, a mezőgazdaság jövedelmének hanyatlásában és a munkaalkalmak ritkulásában. A kicsinyben árusító üzletek forgalma igen sok vonalon “kiábrán- ditó.”

A múlt héten a chicagói First National Bank meghívására 1,400 bankár gyűlt össze a városban, 900 bank és 44 állam képviseletében. Az összejövetel célja az volt, hogy tanulmányozzák a helyzetet; mit lehet várni s mint lehet biztosítani a pénzérdekeket a nagyobb veszteségektől. Az ország vezető közgazdászai vázolták a helyzetet, beszámolva az ipar és mezőgazdaság termelésének eddigi s a közeljövőben várható további csökkenéséről.

Kiderült a beszámolóból, hogy Mississippi állam bankjai, melyek a múltban 100 dolláros kölcsönt adtak a farmereknek minden tehén, vagy ökör után, ma már csak 25-40 dolláros kölcsönt hajlandók adni s North Dakotában, mely az ország egyik fő gabonatermelő állama, a mezőgazdasági gépek vásárlása több mint 50 százalékkal visszaesett. A bankárok általában panaszkodtak, hogy a farmokra és házakra adott kölcsönök után már nem fizetik olyan pontosan a kamatokat, amint az helyén volna s igen gondosan meg kell vizsgálniuk, hogy kinek adhatnak kölcsönt.

A bankárok nem félnek

A nagybankok egyáltalán nem félnek a depressziótól, sőt előnyösnek tartják, éppenugy, mint az ipari monopóliumok, melyekkel kéz a kézben működnek. Edward Eagle Brown, a chicagói First National Bank elnöke kifejtette beszédében, hogy egy kis “visszaesés” igen jó és egészséges valami lesz. A bizonytalan lábon álló, úgynevezett marginális vállalatok tönkremehetnek ugyan, de üzemeiket, vállalataikat felszívják az ipari és bankmonopóliumok, ami növelni fogja hatalmukat. A profitot pedig, ami a forgalom csökkenésével arányban kisebbedni fog, pótolni lehet más formában s különben is: elég van a tartanagy depresszió se veszélyeztesse, nagy depdesszió se veszélyeztesse.

A bankárok számítása szerint az acélüzemek már 1954-ben csak termelőképességük 80 százalékával fognak dolgozni. (Ez év elején több mint 100 százalékkal dolgoztak.) A mezőgazdasági gépgyárak, a vezetők bejelentése szerint 30—50 százalékra csökkentik a termelést, más iparágakban általában 10—15 százalékos csökkenést várnak. •

*

Mindez a bankárokat egyáltalán nem ijeszti meg. Hogy többmillió ember elveszti munkáját? ... Ez az ő bajuk lesz, amivel a pénz urai nem foglalkozhatnak. (Az automobil ipari munkások CIO szervezetének washingtoni értekezletét azonban igenis foglalkoztatta ez a kérdés s megállapította, hogy a kormány hivatala máris meghamisítja a valóságot s legalább 1 millióval kevesebb munkanélkülit mutat ki, mint a való helyzet. Ezzel az értekezlettel, mely Washingtonban folyt le, majd a jövő heti számunkban foglalkozunk.) .

A bankárok chicagói értekezlete nem azért, folyt le, hogy tervet dolgozzon ki, melynek segítségével a családok millióit meg lehessen menteni a nyomortól, amit a depresszió jelenthet számukra. A bankárok “egészségesnek” mondják a visszaesést s értekezletük főcélja az volt, hogy tervet dolgozzanak ki a kölcsönök biztosítására. Ebben *a tervben az első lépés az les?, hogy a kormánytól kérik a kamatlábak felemelésének engedélyezését, hogy az esetleges kölcsön- veszteségek megtérüljenek a magasabb kamatban. A további cél az, hogy a kölcsönt felvevő farmert, vagy munkást megfosszák mindazon védelemtől, melyet a New Deal biztosított számukra s hogy visszatérjenek a régi “jó időkhöz”, .mikor vidéken és városokban mindennapiak voltak az árverések.

Az ujságtröszt megmutatja a foga fehérét

Sokak előtt érthetetlennek tűnt fel kezdetben, hogy miért provokálta ki a sztrájkot és a teljes üzemlezárást Amerika és a világ hat leghatalmasabb napilapja New Yorkban, amidőn 400 cin- kografusuk béremelési kérését megtagadták.

Ennek a hat óriáslapnak az urai és részvényesei egy hét alatt több borravalót fizetnek ki, mint amennyit e 400 munkásnak ki kellett volna fizetniük, ha megadják a kért béremelést nekik.

Az elmúlt hét eseményei megadják a választ e talányra.

Amikor közös vezérk . uk, a Publishers Association of New York megtagadta a béremelést e 400 munkásnak, akkor nemcsak a 400 cinkogra- fus jogos követelését utasították vissza, hanem már jóelőre visszautasították a többi 19,600 munkás béremelési követelését is. Tudniillik a többi nyomdai szakmák munkásainak, a szedők, gépészek, újságírók szerződései is lejáratuk felé közelednek.

A világ leggazdagabb uiságtrösztjeinek fejedelmei, akiknek hirdetési jövedelmei az idén felülmúlnak minden eddigit, dölyfösen és a nagy- közönség érdekeire való legcsekélyebb tekintet nélkül kiprovokálták a sztrájkot.

A többi munkások azonnal megértették, hogy saját jólétük elválaszthatatlanul össze van kötve a 400 einkografus ügyével és igy a munkásszolidaritás már rég nem tapasztalt nagyszerű példáját mutatva egy emberként sztrájkharcba álltak az újságkiadókkal

Wall Street dölvfös sajtókirályai azonban nemcsak a sztrájk éhségfegyverével akarják térdre- kényszeriteni munkásainkat, hanem a kezükben levő államhatalom eszközeivel is.

A Herald Tribune — amely öt napi “szimpátia lezárás” után vasárnap rejtélyes körülmények között (amelyekre még visszatérünk) ismét megjelent, idézte az újságkiadók szaklapjában megjelent vezércikket, többek között a következőket:

“A Taft-Hartley-törvényt meg kell változtatni úgy, hogy eltiltson minden sztrájkot minden hírszolgálati iparban. .. Azonnal lépéseket kell tenni, hogy a newvorkihoz hasonló helyzet sehol se fordulhasson elő ismét.”

Hát itt kibújt a szög a zsákból. Sőt, nemcsak egy szög, hanem sok szög. Ez a vezércikk úgy hangzik, mint tégy parancs kiadása a kongresz- szusnak egy még szigorúbb munkásellenes törvény hozatalára!

Washington és Wall Street szószólói belerekednek annak hirdetésébe, hogy a mi kormányunk a nép által és a népért van.

Hát ha a népért van, miért olyan biztos a Herald Tribune és a kiadók trösztje abban, hogy a kongresszus késedelem nélkül fog hozni egy olyan törvényt, amely megszorítja a Taft-Hart- ley törvény szijját 16 millió szervezett és 40 millió nem szervezett amerikai munkáson, csak azért, hogy hat részvénytársaság óriási profitjából ne kelljen valamivel többet juttatni a munkásoknak ? ' .

És ha annyira aggasztja őket a hírszolgálat zavartalan biztosítása, miért parancsoltak rá egyik tagjukra, a Herald Tribune-re, amely nem , volt a bérvita részese, hogy szüntesse be megjelenését?

Ha törvénysértésről volt szó — miként a CIO jogtanácsosa helyesen rámutatott — azt a hat newyorki lap csucsszervezete követte el a tröszt- ellenes törvény flagráns .megsértésével.

A sztrájkoló newyorki ujságipari munkások megérdemlik minden amerikai munkás támogatását. A profittól ittas monopolisták uj támadásban vannak a munkások ellen. Első lépésük, miként a newyorki sztrájkban már lelepleződött, & Taft-Hartley-törvény megszigorítása. Utána következik a Butler-féle szakszervezetromboló törvény.

Ezek a tények a newyorki ujságsztrájk mögött.