Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-10 / 50. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 10, 1953 Mi újság a szakszervezetekben? A BMYÁSZm jóléti alapja Ahogy a Common Council ismerteti azt A Common Council For American Unity, mely hetenként saját nyelvükön Írott közleményeket küld az ide- gennyelvü lapoknak, eheti közleményében a bányász- szervezet jóléti alapjával foglalkozik. I Szívesen fogadtuk a közle-; ményt, márcsak azért, is, mert! a külügyminisztérium propa-' gandájának szolgálata he-! lyett ezúttal a bányászokról j van szó, amit minden valószínűség szerint leközölnek a. reakciós magyar lapok is, | miután “megbizható” forrás-' bői származik. A cikk elmondja, hogy aj John L. Lewis elnöklete alatt' működő bányászszervezet tag- j jai “egyre növekvő előnyö-j két élveznek jóléti alapjuk révén,’’ amit, 1946ban létesítettek, olyan formában, hogy! a bányatulajdonosok bizonyos összeget, a jelenben 40 cen-! tét fizetnek be, minden kibányászott tonna szén után. Az alap az 1953 junius 30-án lezárult költségvetési évben 135 millió dollárt fizetett, ki, különböző járulékok címén. Összesen 260 ezer bányász és családja, 394,548 személy ré- ] szes/ült az alap jótéteményei-1 ben. A kimutatás pontos és valódi; Kiderü lábból, hogy az | alap 59 millió dollárt fizetett ki a 60-ik életévet betöltött,,* nyugalomba vonult bányászok számára s megmagya-1 rázza, hogy minden bányász,1 aki legalább 20 évet dolgozott. a bányában és betölti 60-ik évét, jogosult élete végéig a havi 100 dolláros nyugdíjra. • Első tekintetre mindez nagyon szépen hangzik s mindez igaz. Mégis a Common Council ismertetése valahogy nem fedi egészen a valóságot. A gyanútlan olvasó a cikk el- j olvasása után azt véli, hogy milyen nagyszerű emberek azok a bányatulajdonosok s milyen biztonságos életük van a bányászoknak, milyen jóli gondoskodnak öregkorukról, vagy gyógyításukról, ha betegek. Különösen szépíti a helyzetet az, hogy a nyugdíjalap havi 100 dollárja mellett még a Társadalmi Biztosítás aggkori nyugdiját is megkapják, ami felmehet, j havi 85 dollárig is. Legalább is a cikk elolvasásából ez tűnik ki. A kép másik oldaláról azonban mélyen hallgat a beszámoló. így például háromszor is végigolvashatja vala-1 ki a cikket, de nem tudja meg belőle, hogy micsoda ke-j serves, s a szó teljes értelmében véres harcokat kellett végigküzdeniük a bányászoknak. amig sikerült elfogadtatni jóléti alapjukat a bá- nyabáWikkal, Arról is hallgat a beszámoló, hogy ez a harc még ma is folyik, mert a bányatársaságok minden követ, megmozgatnak, hogy megsemmisítsék a nehezen kiharcolt jóléti alapot. Ami pedig a könnyű életet jelentő 'dupla nyugdijat illeti, amit az öreg bányászok húznak a Társadalom Biztosításból és a jólét ialapból, az legtöbb esetben nem létezik, miután a Társadalmi Biztosítás szerint nem kaphat 75 éves koráig teljes nyugdijat az, akinek legalább havi 50 dolláros mellékjövedelme van s igen kevés akad a bányászok között, aki megéri a 75-ik évét, vagy túléli azt. Némi kiegészítéssel kell elfogadnunk azt az állítást is, hogy minden bányász jogosult a nyugdíjra, húsz évi munka után, ha betölti 60-ik életévét. Úgy tűnik a cikkből első látszatra, mintha elegendő volna a bányász" számára 20 évet görnyedni a föld alatt. A valóság azonban az, hogy legtöbb bányász nem negyven, hanem 20 éves korában, vagy még fiatalab- ban megy le a föld alá dolgozni s a húsz évi munkából egalább 40 lesz, mire nyug- íij járt érte, ha a bányász iné"Ari ezt az életkort s nem esik áldozatául a munkával járó kockázatoknak, vagy ha munkanélkülivé nein válik 10—50 éves korban, hogy soha t.öbbé ne alkalmazzák. « Megtudjuk a beszámolóból, hogy a jóléti alap 56 millió dollárt fizetett ki az elmúlt évben a betegek kórházi és orvosi kezelésére s hogy ösz- szesen 2,200,000 megbetegedés történt, amit az alap számon tartott. A kórházi kezelésen kívül az alap otthoni kezelést biztosit a lábadozók számára, sőt azokat a bányászokat is gyógykezelheti, akik még korábban meg- nyomorodtak s mint élő hantiak feküdtek viskóikban. 3ok ilyen áldozatot sikerült teljesen, vagy részben kigyó- gyitani s a bányász jóléti alap most kórházakat épit azon bányavidékeken, melyektől eddig távolesett az orvos. Mindezekről mi már több- izben beszámoltunk, sőt részletesebben, mint a Common Council cikke, amit éppen ezért, nem közlünk lé teljes egészében, hanem csak a fontosabb részeit. A befejező részben a cikk például rámutat arra, amit a ’egfont-osabbnak tart s amiért az egész megiródott. “A bányász nem retteg többé a nyomorúságos aggkortól és veszélyes munkáját nyugodt lelkiállapotban végezheti el.’ Több levelet kaptunk nyu- galombavonult bányászolva- sónk'tól és olyanoktól, akik még csak néhány év múlva vonulhatnak nyugalomba. Az előbbiek arról számolnak be, hogy csak igen nyomorúságosán tudnak megélni a havi !00 dollárból, mely értékének körülbelül 20 százalékát elveszítette, mióta az alapot lét- ehozták. Az utóbbiak leveleiből nem tűnik ki az, hogy Álságosán nyugodtak volná- lak. Ritka bányász az, aki manapság heti három napnál öbbet dolgozik s egyre több rz olyan, aki semmit sem MÁR A MELLÉKHELYISÉGBEN IS FOKOZZÁK A MUNKATEMPÓT Az alábbi cikk az UAW- CIO Dodge gyári szervezetének lapjában jelent meg s annyira jellemző a munkatempó irtózatos fokozásával még nagyobb profitra törekvő nagyiparra, hogy majdnem teljes egészében leközöljük fordításban. A cikk Írója C. Pat Quinn, a Chrysler Corporation tulajdonába tartozó Dodge gyári szakszervezet alelnöke. 1953 első 9 hónapjában a Chrysler társaság tiszta keresete (profitja) az adók levonása után 55,676.548 dollár volt, valamint még 34,- 562.365 dollár, amit az úgynevezett kopási alapra tettek félre. A társaság készpénz mérlege 346,489.982 dollár , volt 1953 szeptember 30-án, a Chrysler társaság teljes értéke 855,281.333 dollár. Ezek a számok azt mutatják, hogy a munkások erősen és szorgalmasan dolgoztak a Chrysler társaság számára, a napi kenyér fejében s ha valaki kétkedne a -számokban, azok a Chrysler társaság hivatalos jelentéséből származnak, amit a részvényesekhez küldött. E hatalmas profit és hatalmas vagyon a munkatempó állandó fokozásából jött létre. Úgy látszik azonban, hogy a társaság csupán egyetlen törvényt ismer: a munkatempó még további fokozását. • Az őrületes igyekvésben, hogy kiszolgálják mestereiket, a Chrysler társaság néhány felügyelője ma már odáig megy, hogy még a természetes emberi szükségletek idejét is kimérik és meg akarják határozni hány percre terjedhet az ember veleszületett joga, hogy ürülékétől megszabaduljon. V/. R. Campbell, az acélpréselő osztály főfelügyelője és helyettese a következő rendeletet függesztette ki a pallérok számára: “Az emberi erőt száz százalékos teljesítő képességgel számítjuk. Nem engedhetjük meg a túltengő, személyi célokra felhasznált időt. Figyelmeztesse munkásait, hogy aki nem termeli meg az idő- tanulmányozó által előirt mennyiséget, az a követdolgozik. A szénbányászatban már beköszöntett a depresz-j szió s a széntermelés csőkké- j nésével egyenes arányban| ’sokkén a jóléti alapra befi-j etett összeg. A bányász fél, ikár dolgozik, akár nyuga- omba vonult s tudja, hogy a lány tulajdonosok el akarják öle venni a kevéske biztonságot, amivel a nagyipar ériekeit szolgáló Common Coined úgy akarja feltüntetni, nintha az amerikai bánvá- zoknak a legbiztonságosabb, égjobb életük volna az egész /ilágon. 1 kező büntetésekben részesül: Az első esetben figyelmez-j tetést kap. A második eset-j ben levonnak béréből több tizedórát a túltengő, személyi! idő használatáért, a következő esetben elveszít egy napi bért, amig nem szolgáltatja be az időmérő által előirt mennyiséget.’’ A cikk írója megmagyarázza, hogy mit jelent a rendelet. Azt jelenti, hogy a pallérnak lesben kell állnia a i mosdóhelyiségekben és figyelni az embereket, akik szükségleteiket végzik és addig nem termelnek. Mint a szakszervezet alelnöke, a hi-1 vatalos lapban figyelmezteti j a gyár vezetőségét, hogy 1953-ban élünk és nem 1933-1 ban, mikor a munkások nem voltak megszervezve és kénytelenek voltak szó nélkül eltűrni minden rendelkezést. A szakszervezet, — hangoztatja Quinn, — nem fogja ölhetett kézzel nézni, hogy az | embereket hazaküldjék, mert! nem tudnak uralkodni termé-j szeti szükségleteiken és “személyi célra” több időt fordi-l tanak, mint amit a felügyelői előír, majd folytatja: “Egészen bizonyos, hogy! az a hatalmas vagyon, me-j lyet a Chrysler társaság szá- f mára mi teremtettünk, nem! 7 I az árnyékszékben épült fel j és nem is lógással teremtet-! tűk meg. Erre legfőbb tanuk1 a megroncsolódott karok, ke-j zek és ujjak. Mindezek azt j bizonyítják, hogy a Dodge gyár munkásai erősen dől- goznak és végtagjaik épségét j kockáztatják a mindennapi1 kenyérért, hogy a Chrysler társaság magasabb profitot ■ huzzón és nagy ibb dicsőséget j szerezzen. Az 55,676.548 dollár profit, ami 1953 első 9 hónapjában az adók levonása után gyűlt össze, azt mutatja, hogy a munkások igen jó munkát végeztek a Chrysler: társaság részvényesei szá-j mára, bármit gondolnak azok,; akik már az árnyékszékekbe is ellenőröket akarnak beállítani. Meglehet, hogy a Chrysler j társaság vezetői álszenteskedve azt válaszolják erre, hogy a társaság sokezer kis részvényes tulajdonában van, akik között özvegyek és ár- j vák vannak. Mi azonban még sóba nem hallottunk semmit ezektől a kis részvényesektől, csupán a vezetők arrogáns hangját halljuk, akikj most már a természet birái- vá akarják megtenni magukat. Egészen bizonyos, hogv a rendeletet aláiró Gerber és Campbell urak tudják, hogy a kor előli átadásával különbözik az emberek termelőképessége. Egészen biztosan tudják, hogv az ötvenedik évét meghaladt munkás, aki 20, vagy 30 évet az üzemben töltött, nem tud versenyezni a stopper órával, vagy azzal a fiatalemberrel, aki most ke-. rült ki az iskolából, vagy j most került fel a farmról. Ez I éppen úgy vonatkozik a présekre, mint a mellékhelyi- ! ségre. o Nagyon régen valaki azt mondta, hogy ‘akit az istenek el akarnak pusztítani, annak elveszik az eszét.” A Chrysler társaság felügyelői úgy látszik, ezen az utón vannak. Eddig szól a cikk. Talán hozzá kellene tennünk: Vájjon mit szólnának a részvényesek, ha a munkások azt j mondanák nekik : le fogunk j vonni az osztalék alakjában negyedévenként kifizetett I profitból, ha a stopper órával kimért, előirt időnél többet vesztegeltek a mellékhelységben ?. . . A profit növelését szolgáló munkatempó fokozását mostanában igen sok üzem a “hazafiasság” i nevében követeli a munká- | soktól. Ugyanezek a gyárak | a világháború alatt, mikor a j kormány fizet,te a munkáso- | kát és 10 százalékos profitot I fizetett minden alkalmazott j után, akár termelt az illető, I akár nem, ugyanezek a “ha- j zafias” társaságok egymással versenyeztek, hogy az ! embereket a maguk számára I halásszák el s egyetlen mun- j kást sem küldtek haza, még akkor sem, ha heteken át nem volt számára munka, í sőt megfenyegették azokat, ! akik figyelmeztetni merték őket a hazafiatlanságra s mihelyt a háborúnak vége I lett és munkába állították az időmérőket, azonnal fekete j listára helyezték őket. i '•iimniniiiiiMiiiimiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiimiiimiimiiiiiu RÖVIDEN Az ipari termelés novemberben az év legmélyebb pontjára esett vissza. A kormány bizottságának jelentése szerint az ipari termelés indexe j 228 volt november hónapban, i mig októberben 231. A múlt ) év novemberében még 235 volt a termelési index. Főleg j a tartós cikkeket készítő üze- I mekben csökkent a termelés, j Miközben a termelés csökkent a kereslet visszaesése, illetve a vásárlóerő hiánya miatt, a munkaügyi minisztérium jelentése szerint a meg- j élhetési ár ni magaslatot ért el. A könyv és lapkiadók értesítője szerint a napilapokban erősen visszaesőit a munkásokat kereső hirdetések száma. í * A konzerváló kannák előállításával foglalkozó két legnagyobb társaság munkásai sztrájkba lépnek úgy az U. S., mint a kanadai üzemekben. A két társaság, melyek ellen a sztrájk folyik: a Continental Can Co. és az American Can Co. A sztrájkoló munkások, akik az acélipari munkások CIO szervezetének tagjai, 21 centes órabéremelést követelnek. A társaságok felajánlottak 9 és fél centet. 4