Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-12-03 / 49. szám

December 3, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A KÍNAI FILMEK BUDAPEST. — Egészen biztos, hogy aki látta már a “Kina lánya” vagy a “Fehér- haju lány” cimü kínai filmet! mindig nagy várakozással megy filmszínházba, vala­hányszor ismét kínai filmet, tűznek műsorra. A nagy vá­rakozást, a felfokozott mű­vészi igényt ez a két film minden tekintetben indokolja. Nincs ember, aki közönyös maradhat, ezzel az egyszerű, szivbőlfakadó, mélyen emberi filmüvészettel szemben, a- mely rövid néhány esztendős fejlődése utján már maradan­dót tudott alkotni. Ezen a két filmen egy rohamosan fejlő­dő, hatalmas Ígéretekkel biz­tató, gyönyörű uj művészet fiatal ereje érződik, amely nagyon sokat tanult a szov­jet filmtől s mégis eredeti módon, a maga szivhezszóló hangján fordul az egész em­beriség felé. Nagy és szép feladat, fil­met készíteni abban a Kíná­ban, amelyről Voltaire meg­állapította, hogy a drámai művészet legősibb bölcsője, ahol már néhány századdal a görög tragédia születése előtt olyan fejlett szinpadi kultúra virágzott, mely három évez­reden át egyre uj müvekkel gyarapodott. Ezeknek a drá­mai müveknek értékét és je­lentőségét azzal határozza meg Voltaire a “Kina árvá­ja” cimü tragédiájának beve­zető soraiban, hogy a kínai tragédiákat, mint hasonlókat, egy sorba állítja Shakespeare és Lope de Vega hatalmas müveivel. Az ősi színművé­szet azonban, amily gazdag, annyira hagyományos jelle­gű, s hogy egyebet ne említ­sünk, a 12 órás és még hosz- szabb játékidőben lejátszódó drámák aligha olyanok, ame­lyek könnyen alkalmazhatók a rohamléptekkel fejlődő Ki­na mai életéhez. Nem is ezek a feudális kultúrában gyöke­rező hatalmas arányú drámai müvek jelentik elsősorban azokat a hagyományokat, a- melyek érvényre törekednek az uj kínai filmen, hanem a Jang-ko néven ismert népi játékok. A dalbetétekkel, tánccal, versmondással egy­bekötött népi színjátszásnak az a formája, amely ma is ál­talános a hatalmas Kina minden táján és művelői egyszerű p a r a sztemberek, kézművesek, munkások, ka­tonák. Ez a művészet népi eredeténél és jellegénél fogva együtt változott, fejlődött a néppel és ma már mint, hatal­mas, tömegeket átfogó szer­vezet és termékeny mozga­lom, kimeríthetetlen erőfor­rása olyan uj művészetnek is, mint a film. Jó példa erre a “Fehérhaju lány”. Ezt, a filmet a fiatal Ban-Bin rendező készítette. Úttörő munka, mert soha előtte zenés kínai film nem készült. Előzménye, hogy egy népdal alapján szinpadi dal­játék született. S ennek nyo­mán, de ettől sokban eltérő módon készítették a filmet. A film elbeszéli annak a kínai leánynak tragikus életét, akit földesura szégyenbe döntött, s annyira gyötri a megaláz­tatás, hogy beleőszül. Mint fehérhaju tündér él a sziklás rengeteg barlangjában ez a leány, mig megérkezik a fel-1 szabaditó hadsereg élén egy­kori szerelme, a parasztfiu, immár mint délceg fiatal ka­tonatiszt. Ez a gyönyörű le­genda azért olyan hatásos a filmen, mert a megelevene­dett népdal bármily szépen és szabadon csapóiig, mélyen gyökeredzik a társadalmi va­lóság talajában és nagy erő­vel fejezik ki a nép gyűlöle­tét egykori elnyomói iránt és örömét a felszabadulásban. A “Kina lánya” szintén olyan film, amely klasszikus műnek mondható, nemes egy­szerűsége, költői ereje, szép­sége k é t s égbevonhatatlan. Középpontjában hős kínai asszonyok állnak, akiknek méltó, örök emléket állít a film. (A Szerkesztő megjegyzé­se: — Kínai filmeket, ezidő- szerint nem lehet látni Ame­rikában. Amilyen fontos azonban az egész világ szá­mára, hogy a nemzetek kö­zött fennálló nézeteltéréseket és egyéb differenciákat, a nemzetközi feszültség feloldá­sára a zöldasztal körüli tár­gyalásokkal rendezzék, éppen- olyan fontos az amerikai nép és az amerikai kultúra szá­mára is, hogy minél előbb megismertessék vele az öt- százmilliós. kínai nép uj mű­vészetének kiváló termékeit,) DARVAS SZILÁRD: Bírói tilalom az NLRB ellen Keech washingtoni szövetségi biró törvénytelennek mondta ki a National Labor Relations Board (Országos Munkaügyi Bi­zottság) intézkedését, mely meg akarta vonni az elismerést mindazon szakszervezettől, me­lyeknek vezetői bármiféle “kap­csolatot tartanak fenn a kom­munistákkal.’’ A rendelkezés a haladószellemü szakszervezetek ellen irányult, melyeknek veze­tői résztvesznek a békemozga­lomban és szembefordulnak a mccarthyzmussal. Végeredmény­ben azonban az összes szakszer­vezeteket veszélyeztette, miután a hivatásos besúgók alkalmazá­sával, bármely szakszervezeti vezetőre ráüthetik a “kommu­nista” bélyeget, ha az valóban harcol a munkások érdekeiért. Keech biró ideiglenesen letiltot­ta a rendelkezés alkalmazását, miután a szőrme- és bőripari szakszervezet, mely bíróság elé vitte azt, rámutatott, hogy Guy Farmer, az országos bizottság McCarthyt követő elnöke a ren­delkezéssel még a Taft-Hartley törvény hatályát is túllépte. — Farmer terve az volt, hogy a törvényhozás meg kerülésével, rendeletek utján valósítja meg mindazokat az intézkedéseket, melyeket a legszélsőségesebb iparbárók szeretnének törvény­be iktatni, hogy azok segítségé­vel megsemmisítsék a valódi szakszervezeteket. TÖRTÉNELMI ÉVFORDULÓK KRITIKA AZ ó-KORBAN Arisztofanész, a jónevü at,tikai vigjátékiró Kr. előtt 420-ban este 11 órakor jó­kedvűen ballagott haza egyik darabjának bemutatójáról. — Egész jó kis darabot írtam — mondta vidáman,— nem csodálkoznék, ha Kr. után is műsoron lenne. Ezzel lefeküdt, magára húzta peplonát és Jóízűen aludt. Másnap bement a Szümp- lon-kávéházba, rendelt egy bögre nektárt és két attikai sóskiflit, majd nekilátott az ujságpapiruszok olvasásának. Természetesen a kritikák ér­dekelték. Néhány lapban azonban a kritikák meglehetősen tar­tózkodóak voltak. Egyik azt irta róla, hogy humortalan szemét, a másik fajtalankodó, szatirnak, a harmadik rot-| hadt strébernek titulálta. Szóval alaposan leszedték ró­la a pogányvizet, úgy ráfe­küdtek a kritikusok, hogy va­lósággal kinyomták belőle a Parnasszuszt. — Hű, az apátok halikar- nasszoszi főistenét, — dühön­gött a humorista — ez aztán a kibabrálosz. Megbolondul­tak ezek? Hiszen még a vak is láthatja a rosszindulatot. Igaz, Homérosz? Homérosz, aki egykori fel­jegyzések szerint, valóban vak volt, gúnyosan nevetett, vagyis a közismert homéri kacajt hallatta. Ekkor meg­szólalt Archimedész, az iro­dalombarát fürdőmest,er, aki néhány héttel előbb botrá­nyos körülmények közt ug­rott ki a kádból. — Biztosan pikkelnek rád valamiért. Egyébként adj egy fix pontot és kimozdítom a világot. Archimedésznek ugyanis nem volt fixe, tételenként és csavaronként fizették. — Vegyük csak sorba — mondta az iró elgondolkozva — itt, van például az Attikai Kurír kritikosza, ez a derék firkász, erről tényleg feltéte­lezhetjük, hogy még mérges rám, mert a gőzfürdőben több Ízben szóvátettem, hogy obszcén és bárgyú darabokat ir, továbbá, hogy felesége, tulajdonképpen mykénei szár­mazású, amennyiben minden­ki pontosan tudja Athénben, hogy mykéne neki. Lehet, hogy visszamondták neki. — Barátom — dörmögte az ugyancsak jelenlevő Pytha- gorász — azt ajánlom, térj át a számtanra. Látod, én most írtam egy tételt, az leg­alább tízezer évig műsoron lesz és még csak le se vág­hatják, mert nálunk csak az irhát kritikát, aki legalább az egyszereggyel tisztában van. Diadalmasan n é g y z etre emelte tunikáját és elment gyököt vonni. iitiHiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiuiiniiiiiiiiiiuii, Napi félmillió font szemetet szednek össze éjszakánként a newyorki földalatti vasút sze­métgyűjtő vonatjai. A földalatti vasút vezetőinek panasza sze­rint igen sokan egyenesen sze­métlerakatnak tekintik a föld­alatti állomásokat. iUIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMHI IKIIIIIIIIItl A new yorki tanítók reálbére 20-tól 43 százalékig csökkent 1939-iki fizetésükhöz viszonyítva, jelenti a tanítók szakszervezete. A bostoni teaest (1773 december 16.\ Az amerikai gyarmatosok tö­méntelen tiltakozása között, a meghallgatásuk nélküli adó­kivetés ellen, a Boston Tea Party a legnevezetesebb. Az angol parlament 1767-ben adóval sújtotta az Amerikába irányuló tea, üveg, papír, ólom és festék behozatalt. Amikor a gyarmatosok boj- kottálták az áruk behozatalát és az angol ekszportőrök pa­naszkodni kezdtek, a parla­ment visszaszivta a tör­vényt, a teára vetett adó ki­vételével. Bár később a tea kiviteli adóját is olyan arány­ban szállitották le, hogy a gyarmatosok nem érezhették ' a behozatali adót, ez utób­biak, az elv elleni tiltakozás­képpen eltiltották a teának Amerikába való importját, hogy a teát szállító hajók ki­rakodás nélkül voltak kényte­lenek Angliába visszatérni. 1773 végén mégis teával szi- nültig rakott két angol hajó futott be a bostoni kikötőbe, j Boston népe összesereglett j és követelte a város angol kormányzójától, a hajók visz- szaküldését. A kormányzó megtagadta a követelés tel­jesítését, mire az amerikaiak vad indiánoknak öltözve, bal­tákkal felfegyverkezve meg­rohanták éjjel a két hajót, feltörtek 343 teás ládát és a tartalmukat a tengerbe szór-j ták. Megtorlásul az angol j parlement kimondotta, hogy! Bostont teljesen elzárja aj tengeri forgalomtól. Ezt a határozatot tekintették az amerikaiak “tűrhetetlen cse-' lekménynek” (idézett a Füg-í getlenségi Nyilatkozatból), a- mely az amerikai forradalom kitörésére vezetett. Zarándokok kikötése Plymouthban (1620 december 21.) A Mayflower Amerikában való kikötése, amely Angliából za-j rándokokat hozott az Uj Vi­lágba, az amerikai történelem I nevezetes eseménye. A fér- i fiakat és nőket, akiket a ha­jó hozott, üldözték Angliá­ban, mert vallási meggyőző­désből a király egyházi fenn­hatóságát nem akarták elis­merni és külön egyházba tö­mörültek. Az angol Notting­ham környékéről először Hol­landiába igyekeztek, ahol azonban néhány évig kellett tartózkodniok, mig Virginia területét. Amerikában sike­rült megszerezniök ajándék­képpen. 1920 szeptemberében felszedték a horgonyokat az angol Plymouth kikötőben, de a vihar a kis hajót észak felé sodorta és nem Virginiá­ban kötöttek ki, hanem Cape Cod-on, Massachusettsben. Egy hónapig tartptt, amig kutattak megfelelő letelepe­dési hely után, kis csolnako- kokon evezve a környéken. Végre december 2-án a tár­saság egy csoportja termé­kenynek látszó helyet talált, amit később ugyancsak Ply-, mouthnak kereszteltek el, a kiindulási pont emlékére. Az előőrsök visszatértek a jelen-; téssel a Mayfowerhez s a ha-| jó most délnek fordult, át- j szelve a massachusettsi öhlötJ Január 4-én szálltak csak ki. a hajó összes utasai. Ply­mouth Rock az egyetlen szik­la a közelben s Amerika egyik történelmi nevezetes­sége. Földosztásra benyújtott | első igénylés (1862 december 3.) Ahogy a Mississippitől nyugatra eső vidékek megnyíltak, a beván­dorlók mind hangosabban kezdték követelni, hogy a föl­dek tulajdonjogát megadják nekik. Az amerikai kongresz- szus 1862-ben, a forradalom idején, az úgynevezett “Ho­mestead” törvényt szavazta meg, amelynek értelmében minden polgár és mindenki, aki polgárságot kért, 160 éker földet kaphatott saját tulaj­donául, ha legalább öt évig rajta lakott és ez alat,t igen alacsony bérösszeget fizetett. A törvény életbeléptetése napjára tehát nagy tömegek gyűltek össze a helyi föld­osztó hivatalok környékén, hogy bejelentsék igényeiket j az ingyen földre, amelyet i maguknak kijelöltek. Daniel Freeman, az unió hadseregé­nek katonája, aki akkor ott szabadságát töltötte, a neb- raskai Beatrice-ban szeretett volna letelepedni, de éppen december 31-én parancsot, ka­pott, hogy másnap St. Louis- ban jelentkezzék a katonai ! parancsnokságnál. Szerencsé­re a közeli Brownsvilleban ; volt egy ilyen földosztó hi- j vatal. Nehogy elkéssen, Free­man felkereste a hivatal ve­zetőjét 31-én éjjel egy tánc- mulatságon, amit a beván­dorlók rendeztek és rávette arra, hogy egy perccel éjfél után elfogadja tőle az igény­lést. Az ideiglenes papírokat is elkészítették és Freeman azonnal útnak indult St. Lou- isba, a Homestead Act 1. számú engedélyével a zsebé- ! ben. A területet, amelyet ilyenmódon szerzett, meg Freeman, 1936-ban a kor­mány történelmi emlék cél- j jaira megvásárolta, hogy em- I lékeztessen arra, hogy az úttörő honalapítóknak a fizi­kai nehézségeken kívül, ren­geteg más akadállyal rs kel­lett megbirkózniok. Common Council. ; ähii iiiiMiimiii mum nun minim mum m i nimm mm* Kipróbálják az uj polio elleni szérumot A gyermekparalizis ellen küzdő szervezet bejelentette, hogy a jövő év februárjában 1 millió gyermeken, az or­szág különböző részeiben ki fogják próbálni az uj széru­mot, melyet hatásosnak tar­tanak a betegség minden válfaja ellen. A próba 7 és félmillió dollárba kerül. •iiin»iiiiiiiiiiiimiiiimimiiiimimmmimmi»immma»i A Columbia tanára a vöröshajsza ellen A Columbia egyetem 120 tanára aláirt, egy nyilatkoza­tot, mely tiltakozik az egye­temeken folytatott boszor- . kányüldözés ellen s az e célt szolgáló kongresszusi vizs- 1 gálatok ellen. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy ezek a | vizsgálatok teljes megsemmi- 1 sitéssel fenyegetik a tansza- ibadságot és a szabad vitá- . zást. _9_

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents