Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-11-12 / 46. szám
November 12, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 “Békeszczat” az oroszokhoz Gordon Dean, a kormány atomellenőrző bizottságának volt vezetője, jelenleg a new yorki Lehman Brothers bankház igazgatója a múlt héten Los Angelesben beszédet tartott a Kereskedelmi Kamara tiszteletére adott bankettjén. A beszédben Dean azt hangoztatta: figyelmeztetni kell az oroszokat, hogy tartózkodjanak minden ‘támadástól”, mert készen állunk az atombombák fel- használására. Napjainkba« megszoktuk már a hasonló fenyegetéseket, oly gyakoriak azok hivatalban lévő, vagy volt vezetőink részéről, hogy egyenként már nem is érdemes foglalkozni velük. Valamennyit jellemzi a szocializmus iránti engesztelhetetlen gyűlölet s a népek feltörésétől való félelem, mely meghiúsítással fenyegeti az imperialista célokat. S minthogy a “régimódi” fegyverek, még a napalm bombák is csődöt mondanak a szabadságra törekvő népekkel szemben, mint az Koreában történt és Indo-Kinában történik, az imperializmus szószólói egyre gyakrabban és hangosabban fenyegetőznek az atombombával s hogy még nem használták fel s hogy valószínű a jövőben is habozni fognak annak felhasználásától, az pusztán annak köszönhető, hogy szentben találják magukat az egész világgal, mely elitéli a háborút, békét akar és fejlődést. Gordon Dean fenyegetésével azonban külön kell foglalkoznunk, mert az felső fokát jelenti az utolsó években dühöngő mániának s képet ad róla, hogy mit is értenek a háború féktelen uszi- tói a “szovjet támadás” hangoztatása alatt, amivel szemben atombombával akarják “biztosítani a békét”. Mint a N.Y. Times idézi, Dean kijelentette: “Mondjuk meg nekik (az oroszoknak), hogy mi békét akarunk s ez olyan tény, amit egész történelmünkben kimutattunk, évről évre. Annyira akarjuk azt, hogy nem fogunk eltűrni semmiféle támadást, akár közvetve történik az, akár közvetlenül.” “Mondjuk meg nekik,” hangoztatta a továbbiakban, “hogy miközben gvülöljük az atombomba használatának gondolatát, a következő szovjet támadást úgy kell tekintenünk, mint felszólítást, hogy használjuk azt, ha szükség van rá..” “Tegyük világossá, hogy ha Oroszország közvetlen, vagy közvetett mozdulatot tesz holnap Koreában, a Középkeleten, vagy a sarkvidéken, nemcsak akarjuk, de szét kell rombolnunk az ily mozdulat éltető erét, minden vasutat, minden utánpótlási raktárt s az ezekhez hozzájáruló ipari népességei. És meg kell értetni vele, hogy ezt nem tudjuk végrehajtani ijjakkal és nyilakkal. “Megy kell értetni vele, hogy nem türünk el semmiféle vitát arról, hogy mi az, ami támadást jelent. Az ilyen vita évekig elhúzódhatna. Mi fel fogjuk ismerni a támadást abban a pillanatban, mikor látjuk azt. De ha bármiféle kétség is felmerülne annak forrása fölött, tegyük világossá, hogy támadás az, ha egy olyan ágyút, vagy fegyvertalpat találunk egy halott ember mellett, a nyugati világban, mely mondjuk, a csehszlovákiai Skoda müvekben készült. Ez nekünk elég. Elég az is, ha egy MÍG repülőgép, mely segít egy támadásban, visszavezethető egy orosz gyárig.” Eszerint “szovjet támadás” az, ha a nyugati világ bármely gyarmati népe szabadulni akar az imperialista kizsákmányolás alól s “szovjet támadás”, ha Csehszlovákia, vagy bármely szocialista ország fegyvert ad el egy olyan országnak, mely bármikor a jövőben összeütközésbe kerülhet a Nyugattal, olyan formában, hogy önállóságot akar, amit az imperialista hatalmak elleneznek. m’r t az Indo-Kinában történik. Szovjet “támadás” volna az, ha véletlenül Kenyában egy szovjet fegyvert találnának a gyarmati uralomtól szabadulni akaró néger benszülöttek kezében. Hogy közben Wall Street felfegyverzi az egész világ reakciósait, az egészen más kérdés, az nem támadás, hanem “védelem” céljából történik.” A legveszedelmesebb a dologban az, hogy a Kereskedelmi Kamara emberei megtapsolták a beszédet, ami a valóságban az üldözési mániával határos félelmet és esztelenséget árul el, ami— mint tudjuk — közveszélyes. A lelkiatya elmélkedései A KatoliL-s Magyarok Vasárnapja egyik múltkori számát' forgatva egy cikket találtunk benne a “Lelkiatya elmélkedései” cint alatt. Az író azt magyaré za, hogy a halál nem borzalmas, de körülményei azzá tehetik. íme néhány idézet: “A halott két deszkaszálon feküdt, szenyes ruhájába vértócsa között, nyitott szemmel, sárga arccal és kitátott szájjal.” Aztán: A sinek között egy ember feküdt két darabban. A szive a két darab között, az olajos kavicson. Ez a halál elsáppasztott bennünket* mert rettenetés volt.” Aztán ‘A képeken fiatal öngyilkos lányok, megfojtott kisgyermekek és agyonvert aggok láthatók. Ezek a képek mind borzalmasak, mert, fekete bűnök árnyéka lebeg körülöttük.” Mindenki úgy elmélkedik a halálról, ahogy neki tetszik. Ha mi elmélkednénk a halálról, akkor megemlítenénk azt is, hogy nem csak az öngyilkosok, vagy vasút által elütött emberek halála borzalmas, de az atombomba által, vagy elpusztított vagy hidrogénbombák által ne adj isten elpusztítható embermiliiók halála is. Borzalmas a halál a villanyszékben is, különösen ártatlan emberek halála. Borzalmas áz éhezés következtében évente elnalálozó millió és millió csecsemő halála igen sok országban. A «halálról sokféleképpen és sokféle célból lehet elmélkedni. Mrs. Eisenhower panaszkodik Amikor az újságírók megkérdezték Eisenhower elnököt, hogy mi a véleménye a megélhetési költségek legújabb emelkedéséről mosolyogva kijelentette, hogy hall ő eleget afelől Mrs. Eisenhowertől! Minden részvétünk Mr. Eisenhoweré! El tudjuk képzelni, hogy mit kell neki elhallgatni Mrs. Eisenhowertól: “Ike, ma már megint felment a tej ára! A heti tejszámláink $2.89-el több! Hát meddig bírjuk ezt ki? Hogy képzeled el, hogy kijöhessek abból a heti 950 dollár költőpénzből? És a hús ára? Már hetek óta nem merek egy kis borjurostélyost venni, pedig tudom, hogy szereted!” És el tudjuk képzelni, amint Eisenhower szomorúan néz maga elé és felsóhajt: “Mémikém, csináltasd meg a cipőmet. Országos körútra kell mennem, de ki bir a mai világiban egy uj pár cipőt venni?” Szóval nágyon sajnáljuk Eisenhowerékat. De ők nyilván eltúlozták a dolgot? mert a Wall Street Journal megjegyezte Mrs. Eisenhower kijelentésével kapcsolatban, hogy a megélhetési árak március óta csak egy egész keveset, csak egy ici picit mentek fel. És egy “dinamikus társadalomban” nem is kívánatos, hogy az árak egy helyben maradjanak. Ami igaz, az igaz, az áraknak valóban nem kéne egy helyben maradni, hanem menni vissza ... odáig, hogy elérhetők legyenek minden dolgozó számára. Az atomerő a béke versenyében Nagyszerű dolog volna azt látni, hogy az Egyesült Államok, k Szovjetunió és más o” ■•'•vök olyan versenybe kezdenek, melynek célja az atomerő békés célra való xelhas/nala.-.a. .-v er- seny necsak a békét és fejlődést szolgálná, de egyben alkalmat adna a világ népeinek arra, hogy párhuzamot vonjanak a szocialista és a kapitalista világ között s az eredményekből Ítéljenek: melyik rendszer az, mely hathatósabban szolgálja az emberi jólétet és kultúrát. Az ilyen verseny semmiféle katasztrófával V-’ fenyegetné a vilávot és sokkal inkább felfedné a két rendszer értékeit, mint a fegyverkor. verseny? A U. S. azon törekvése, hogy katonai felsőbb- séget építsen ki, hogy felfegyverezze Németországot, Japánt és Spanyolországot s hogy fenntartsa a jelenlegi, gyarmati állapotokat, bármilyen “eredményeket” is érne el, igen nehezen bizonyíthatná a kapitalizmus felsőbbségét a szocializmus fölött. A múlt héten egy washingtoni jelentés úgy tüntette fel, mintha az Eisenhower-kormány maga is egy ilyen versenyt javasolna. Miután a kormány atomellenőrző bizottsága bejelentette, hogy a Westinghouse társaság kormányköltségen felépít egy atomerővel hajtott áramfejlesztő telepet, Thomas A. Murray, a bizottság tagja kijelentette : “Ez Amerika válasza és igen jelentőségteljes, békés válasz a nemrégiben lefolytatott szovjet gyakorlatokra az atomfegyverekkel.” Ha Valóban ez volna az Egyesült Államok válasza, akkor az örömet kell, hogy keltsen az amerikai népben. A helyzet azonban az, hogy a kísérleti, atomerővel dolgozó villamostelep csak a válasz egy része. Néhány nappal ugyanis az atomellenőrző bizottság bejelentése előtt nyilvánosságra került, hogy az Európában állomásozó amerikai csapatokat atomlövedékes ágyukkal szerelik fel s egv héttel később azt jelentették, hogy a U. S. atombombákat fog felhalmozni spanyolországi bázisain, amit Dulles külügyminiszter sietett megcáfolni, de igen erőtlenül. Az eröte pd. meiv * a \YesDno-Virm.--a kormányköltséggel felépít, 20 millió dollárba, vagy még töbee fog ivcruini x_,z íu. összeg aluliban csak elenyészően kicsiny, ha az atomfegyverekre költött milliárdokal hasonlítjuk össze. A kísérleti telep a valóságban csak • igen mellékes helyet fog elfoglalni az atomkutatásban, mely túlnyomó részben, sőt majdnem teljes egészében tökéletesebb, azaz rombolóbb fegyverek előállítására irányul. Ugyanakkor még ez a kísérleti telep sem' tekinhető teljesen békés célúnak s a hadi- tengerészet ellenőrzése alatt fog állni. USA kormánya igen húzódozva lép be a békés célokat szolgáló versenybe és fötörekvése az atom- és hidrogénbombák előállítására irányul, miközben huzza-halasztja az.atomfegyverek betiltását célzó egyezményt, jóllehet ez volna az első, szükséges lépés ahhoz, hogy minden erőt az atom békés célokat szolgáló felhasználására fordíthassanak. A békés célt szolgáló kísérleti telepre csak igen kis összeget fordítanak, de még azt is a monopólérdekeltségek ellenőrzése alá heA jelekből Ítélve, a kormány elkésett lépése inkább a háborús programot akarja szolgálni, mint a békét. Igen könnyen meglehet azonban, hogy a végső eredmény egészen más lesz, mint amit kiterveztek. Az uj, kísérleti telep ugyanis felébresztheti a nép érdeklődését s tudatára ébresztheti a tömegeket, hogy mi mindent el lehetne érni az atomerő békés célokat szolgáló felhasználásával. Megtörténhetik s remélhetőleg meg is fog történni az, hogy a nép követelni fogja az atomfegyverek betiltását s hogy az Egyesült Államok mutassa meg a világnak: mi mindent tud megvalósítani az atomerövel. Az egészséges fejlemény az volna, hogy a .fegyverkezési verseny teljesen megszűnjön s hogy az amerikai nép kiharcolja a békés, építő versenyt a Szovjetunió és az U. S. között, megszüntetve az atomháború veszélyét és megszabadítva a világot a pusztulás félelmétől. Az amerikai magyar reakció iudarca ' • Néhány héttel ezelőtt má" megtettük megjegyzésünket az Amerikai Magyar Szövetség úgynevezett washingtoni ‘országgyűlésének” kudarcáról. Megállapít,isiink helyességét most még a reakciós magyar sajtó is beismeri. A “Detroiti Újság” október 23-iki számában a lap kiküldöttje például igy kesereg a ’kongresz- szus’ kudarcán: “S most.. . amikor igazán alkalom lett volna egy nagy tüntetéssel felvonulással a Magyar Igazság mellett sikraszállni az amerikai magyar intézmények csak egy kisebb csoportjának delegátusai jelentek meg a nagy országos egyleteken kívül Ez bizony szomorú jelenség. . Bizony szomorú jelenség.... a háborús uszítok, a magyar nép esküdt ellenségei számára! De annál biztatóbb a béke s haladás hívei számára. Mert a reakció washingtoni fiaskója azt mutatja, hogy az amerikai magyarság józan többsége nem kér a magyar horthysták, fasiszták, háborús méregkeverők főztjéből. Hiába támogatja a Verhovay és Bridgeporti vezetősége ezt a reakciós Magyar Szövetséget, hiába áll rendelkezésükre a sajtó, a rádió, hiába jelentetnek meg összejövetelükön képviselőket, s szenátorokat, sőt még hiába Ígérgették az Eisenhowerral való kézfogást is, a magyarok nem jöttek. És ha arra gondolunk, hogy ugyanakkor amikor az amerikai magyarság ily tüntető .módon maradt távol a washingtoni szemfényvesztéstől, ugyanakkor az ezernyi zaklatásnak, megfélemlítésnek, terrornak kitett amerikai magyar munkásság legjobbjai az ország minden részéből, New Yorktól Caliiorniáig igenis eljöttek Detroit- ba, amikor a béke s haiadas nevében hívtuk őket, s hogy ott nem egy pár tucat egyleti basa ‘képviselt’ hanem amerikai magyar munkások, az acélkohók, az autógyárak mellől a bányák dolgozói, akkor csak uj meghatódottsággal hajtjuk meg zászlónkat a mi rettenthetetlen magyar inunkás- testvéreink józan ítélőképessége s a haladás ügyéért való rendületlen kitartása mellett.
