Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-11-12 / 46. szám
^.mii. .. . ; •; " . *?- — ... > November 12, 1953__________________ AMERIKAI MAGYAR SZU ^ | hároí mia A detroiti országos lapkonferenciánk határozatainak egy részét már közöltük lapunkban a konferenciát követő hetekben. Elnézés folytán azonban kimaradt három igen fontos határozati javaslat, közlése. Miután időszerűségük a legcsekélyebb mértékben sem csökkent, itt terjesztjük azokat ofvasóink elé: A védelmi bizottságokról A Magyar Szó1 országos konferenciája elismeréssel adózik a Bevándoroltakat t"é- dő Bizottság központi és vi-1 déki hivatalainak, valamint j annak magyar osztályának, az igazságtalanul üldözött,: megfélemlített, zaklatott be- j vándoroltak védelmében, felvilágosításában, támogatásában kifejtett hatalmas mun- . kajáért. Felhívjuk az egész1 amerikai magyarságot, elsősorban olvas ótáborunkat, mint a .legöntudatosabb, leg- előrehaladoftabb amerikai magyarokat, hogy e-bizottságokat legmesszebbmenő támogatásukban részesítsék. Ugyanakkor ismételten és a lehető legnagyobb nyoma- j t,ékkai, intjük és figyelmez-1 tétjük magyar testvéreinket:: ha a hatóságok rájuk is kivetik hálójukat, éljenek alkotmányadta jogaikkal. Ha- ladék nélkül lépjenek érint,--; kezésbe a legközelebbi bevándoroltakat védő bizottsággal. Nempolgárok csak ügyvéddel menjenek a bevándorlási hivatalba, ha behívják őket. Ahol nincs védelmi bizottság, alakítsanak helyi bízott,ságo- j kát. Polgároknak nem köte- j lességük levelekre és telefon- j hívásokra válaszolni. Idézés1 (warrant, summons) esetén vegyék igénybe a bizottságok jogtanácsosát. Azok, akik r.em hallgatnak sajtónk és a védelmi bizottságok szüntelen figyelmeztetésére és jogtanácsos nélkül mennek be a beidéző hivatalokba, csak magukra vethetnek, ha önmagukat, szeretteiket, szomszédaikat, munkástársaikat i g a zságtalan meghureolás és számos más súlyos megpróbáltatásoknak teszik ki. ....................................................... HAJNALI TŰNŐDÉS Ma küzdelmes az élet. Ne hagyjunk egyetlen percet sem elveszni hiába. J i Holnap talán már eljön a végső alkony. Amit csak lehet, rendbe keü hozni. Taníts mindenkit, akit csak el bírsz érhi. Szép lesz a jövő élet. Érdemes, jó küzdeni érte. Sose tedd le a fegyvert. Ha kiveszik kezedből, használj egy másikat. A te fegyvered az igazság, amely az életről szól és a szivekig hat. Nyomunkat hagyjuk itt a jövő nemzedéknek. Tartozunk ezzel neki. ígéretet tettünk, amikor a világra hoztuk: Mindenben egyengetjük útját, biztosítjuk neki a szép jövőt s életét. Be is akartuk váltani szavunkat, De ez csak ígéret maradt örökké Most itt az alkalom: nem fellegvárra épült vagyon, Amelyik sohasem tudjuk, mikor foszlik szét IVIár közeleg a hajnal, lassan pitkadozik. c Haina! akkor lesz, amikor a ködfátyol Teljesen leszakad az emberek szeméről. ANNA tlflllllllllinillfllllltlllimilllllllllllltllllllllllllllllllllllllllllllllllltlllllllllllllllllllllllllll III ll 11,11| 11,1 Ilit sr ura IIII muri. figyelmébe! magyar osztályának irodája: 22 IC Ül földi születésitek Kast 17th StreetrÓl 1.20 Éast A Külföldieket Védő Bizottság mh streeíre fett áthelyezve. .4 néger kérdésről A Magyar 6zo detroii: országos konferenciája őszinte : és becsületes önkritikával megállapítja, hogy a négerek egyenlőségéért f o 1 ytatott, harc fontosságát alábecsültük hosszú idők során, ami-, vei nagyban gyengítettük la- i punk tanításának eredményeit s ezzel együtt annak sze- :epét és terjesztésének lehetőségét. Kimondjuk, hgoy a nége-i •ek egyenlőségéért folytatandó harc a békéért, és de- ; mokráciáért végzett küzde- ! íem elmaradhatatlan része. Ezért kötelességünkké tesz- I szűk, hogy ennek a küzde- j lemnek fontosságára irányú- | ró nevelő munkát mindenna- j po$ feladatunkká tesszük, uogy felismertessük a kérdés i ; íagy/horderejét ugv a saját j j csoportainkkal, mint a raj- 1 tünk kívül álló csoportokkal, l Kötelességévé tesszük aj Magyar Szónak, hogy ezt a i kérdést rendszeresen ismer- J tesse a lapon és előadásokon keresztül. A munhásegysérgol George Meany, Pres. AFL., W. Reuther, Prés. CIO Mi, amerikai magyarok,- kiknek legnagyobb része Amerika bányáiban és gyáraiban végzett építő, hasznos munkában öregedett meg, tudjuk hogy magunk és gyermekeink emberi megélhetése elválaszthatatlanul össze van kötve az erős szakszervezeti I mzogalommal, melynek meg-j alapításában mi magunk is ■elentékeny részt vettünk. Tudatában vagyunk annak, hogy az amerikai “Big Bus-1 iness” erői, melyek megtes-1 tesitői a Taft-Hart,ley, a Smith és a McCarran törvényt tették hazánk törvénytárába, most még ezeknél is pusztitóbb törvényeket készülnek hozni. Ez ellen a munkásság csak úgy fog tudni hatásosan védekezni, ha egyesül. A magunk és gyermekeink jövőét, megélhetését tartva szem előtt, kérjük önt ás tisztviselőtársait, hogy te- ?yen meg mindent az AFL és a CIO egyesítéséért. \JíuaSÓinl? írj áh Mért nem kap segélyt Túri Anna Csongrádon éhíkZSí [gVSSsk , Szerkesztőség! Olvasom lapunkból, hogy a .gyár kormány még a múlt ■.sban igen fontos hatá- ozatokat hozott a magyar i p életszínvonalának emelésére és az ötéves t,erv teljesítése közben túlbuzgóság következtében f elburjánzott hibák kiküszöbölésére. Engedtessék hát meg ne-: kém, hogv'- én is felhívjam azj illetékesek figyelmét egy igen igazságtalan helyzetre. Előrebocsájtom,' hogy amit én irok, csak levélből tudom, mivel személyesen nem lehet { az ilyesmiről meggyőződni. De nincs kételyem aziránt, j hogy az, amiről levélileg értesülöm, igaz és hogy ennélfogva egy sürgősen orvos-j landó esettel állunk szemben. Csongrádon lakik az én fe-* leségem unnokahuga, egy Túri Anna nevű 55 éves nyomorék nő, Báthorv útra 5 szám alatt,, egvszoba konv.ha és kamrából álló sárga földből döngölt falu házban. Van ugyan 3 nővére, de nemi laknak vele. Ennek a nyomo- j rék nőnek a szülei már 10 J éve elhaltak, árván maradt .és miut.án beteg, azóta élet- J halál közt, ágyban fetreng. Nyomorék, munkaképtelen. Hogy miből táplálkozik, nem is tudom elképzelni, ruhája sincs, csak amit irgalmas. szivü szomszédai odadobnak, neki. Egy pár darab száraz! kenyeren tengődik. Kérdem, érdemes volt-e ennek a nőnek megszületni és még hoz- zá meg is öregedni és hogy j mi öröme lehet egy ilyen nő-, nek az életben. Azt hiszem, hogy Csongrá- j 1 dón nemcsak egy ilyen Túri J: Anna van, lehetnek ott még, ‘ Túri Pisták is. Szeretném tudni, hogy ennek a nagy,' 30 ezer lakosú városnak a közegészségi és jótékonysági intézményei milyen keze'kbe vannak letéve. Talán valami titkos fasiszta kormányozza ezt a nagy várost. Érdemes volna a magyar kormánynak ebbe az ügybe betekinteni, aki ezt az áldatlan állapotot felülvizsgálná — Megkérdem továbbá, hogy a Gróf Károlyiak környékbeli óriási birtokát kik igényelték, amikor a nyomorult Túri Annának még egy bokor krumpli alá való földet sem adtak és hozzá még kórházi segélyt sem adnak neki. Akkor mitévő legyen egy ilyen nyomorult Ueteg nő. Az igaz, hogy a Nagy F.-ek kiszöktek az országból, de én attól tartok, hogy még igen sok cinkosa maradt otthon és talán egy ilyenfajta keseríti meg az e. unokahugom életét is. Még a Ferend Jóskás vi lágban volt Csongrádon eg! öreg pap, akit Hegyi Antal nak hívtak, az minden héten syttetett egy kilós Kenyere a nyomorék Túri Annának de aki nem kapott Szent An tál kenyeret, az is kapott nyugdijat, 2 forint 50 ki aj cárt a város pénztárából é? most, sajnos, azt hallom' hogy - az én unokahugorr semmit sem kap, de azérl adót kell fizetni. Azért ajánlom, hogy az illetékesek vizs gálják ezt az esetet felül é: ha vajóban ez a helyzet ak kor hassanak oda, hogy miiéi előbb megváltozzon c igazság tétessék. Éntőlem kér segítséget, de ép nem i ;udok segíteni, kapok egy I ds nyugdijat, ami neken. I sem elég, mert már én if j neget.tem a kenyerem javát , 16 életévemet taposom. Munkástársi tisztelettel M. H. kihass Ha az ember egy nyugat- pennsylvaniai magyar munkást, meg akar nyerni sajtónk előfizetőjének, legtöbbször ezt vágják az ember szemébe: “Maguk nem csinálnak semmit sem, hogy otthon nem engedik be a leveleket.” Az emberek el vannak keseredve, hogy nem kapnak leveleket hazulról. Én tudom, hogy ez a dolog nem olyan egyszerű és a világért; sem akarom a felelősséget akármelyik oldalra tenni, mert tudom, hogy’ sok minden lehet a dolog hátterében. De egy magyar újságnak foglalkozni kell minden olyan kérdéssel, amely érdekli vagy oántja a népet. És a magyarországi levelezés ugyancsak bántja a magyarságot» egalább is a nyugatpenn- sylvaniai gyárvidéken. Ilyen dolog fölött nem lehet napirendre térni és nem lehet és aem szabad agyonhallgatni. A lapkonferencia sem foglalkozott ezzel az üggyel, pedig ennek az orvoslása sokban megkönnyítené a kapcsolatot az itteni magyarsággal és elősegítené az uj elő- zetők szerzését. Az itteni magyarság nemcsak a hazulról érkezett, újságokat akarja olvasni, de hozzátartozóik leveleit is. A Magyar Szónak ezt az ügyet nyíltan és bátran kell kezelni, mert ezideig ez nagyon hátrányos volt számunkra. Az ellenséges helyről csak rossz hirt kapnak a magyarok és mi nem tudjuk ennek ellenkezőjét bizonyítani. Munkástársi tisztelettel Egy Pittsburgh i magyar munkás. • (A szerk. megjegyzése. —• Lapunk többizben foglalkozott a kérdéssel. Legutóbb rámutattunk a new yorki postahivatal beismerésére, mely szerint az amerikai hatóságok ezerszámra tartják vissza a népi demokráciából érkező postát átvizsgálás végett és ezek közül most sokat megsemmisítenek. Ilyen körülmények között * ajánlatosnak tartjuk, hogy óhazába küldött leveleinket — addig, amig a helyzet nem rendeződik — ajánlva küldjük és otthoni rokonainkat is kérjük'fel erre. — Ami a lapkonferenciát illeti, az foglalkozott a kérdéssel a fenti értelemben.) Mossadegh bíróság előtt A katonai puccs segítségével hatalomba került iráni kormány megkezdte a hadbirósági tárgyalást Mossadegh volt miniszterelnök ellen. Az uralkodó megbuktatására irányuló törekvéssel vádolt Mossadegh a tárgyaláson j kijelentette, hogy sajatmagat , tartja törvényes minisztereinek- ^ nek s a hadbíróságot törvénytelennek tekinti. A tárgyalás ^ harmadik napján bejelentette, A1 hogy nincs szüksége á bíróság- által kirendelt védőügyvedre és követelte annak eltávolítását. Ä Brßairgssisy piárt f^arcamonio ieütsntäasära! I ben is azzal, hogy a béke és 1 demokrácia sürgető kérdése- ' it programmja és jelöltjei, utján a szavazók elé vitte, hogy a népet, egy haladószellemti programm köré tömöritette és hogy megvetette egy politikai felsorakozás alapjait 1 egy hatalmas politikai párt- J tál, amely szembeszáll a há- ! ború és a reakció kétpárti, a , republikánus és a demokrata párt által képviselt politikájával.” A továbbiakban a nyilatko zat felsorolja a párt eddigi; érdemeit, majd azon remé- i nyének ad kifejezést, hogy Marcantonio, még ha függet len jelöltként fog is fellépni a jövőévi kongresszusi kép- ■ viselőválasztáson, ugyan j azokért az eszményekért fog | harcolni, mint eddig, még hr különböző utakon is. Ezt a nyilatkozatot Bald win San Franciscóban tette és a progresszív párt orszá gos hivatala New Yorkbar hozta nyilvánosságra. Baldwin egyébként azért men ; Sah Franciscóba, hogy orszá gos körútja során megtanács- | kozza a progresszív párt 0’ I szágos szervezeteivel a jövő i évi választásokra vonatkozó teendőket. Vito Marcantonio, volt- kongresszusi képviselő, az American Labor Party New York állami tagozatának elnöke, egy nappal a polgár- mesteri választások után, november 4-én, lemondott az \LP elnöki tisztjéről és ki- épett a pártból. Marcantonio epése nagy meglepetés volt ivei és ellenségei számára. C. B. Baldwin, a progresz- sziv párt országos elnöke, november 5-én. sajnálatának adott kifejezést, Marcantonio elhatározása fölött, amely elhatározás “azon a meggyőződésen alapult, hogy a taktikai kérdésekből származott, nézeteltérések az ALP-n belül az 1953-as szövevényes választási kampány során tönkretették azt a lehetőséget, hogy a kampány eredményes független politikai akciót folytasson. “A legmélyebb tisztelettel viseltetünk Marcantonio politikai Ítélete ép szakértelme iránt, de elhatározásával nem tudunk egyetérteni. Meg vagyunk győződve, hogy az ALP New Yorkban, amint a progresszív párt országszerte, rendkívül fontos szerepet játszott, és játszhat, a jövő-
