Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-11-05 / 45. szám
November 5, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ! A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL 1 1., ____ Repülő emlősök — Hát nem csak a madarak és rovarok repülnek? — kérdezhetik a eim után olvasóink. Nem bizony. A gerincesek közül a madarakon kívül repül néhány hal, kétéltű és hüllő és néhány emlős is. A repülés alkalmazkodás j eredménye. Az élet fenntar-l tásának ösztöne, az élelemszerzés és fajfenntartás kényszeritett némely állatot a legkezdetlegesebb repülésre. A fejlődés hosszú útja vezet például a halak világában a vízből ki-kiugráló baltól a repülő halig (Exoeoe- tus). Fejlődés hozta a békák ugrándozásából a talpas-béka (Rhaeophorus) siklását, a mókus pallózásából a denevérek repülését, a szöcskék szökdécseléséből a szitakötő szárnyalását. Kormányozott ugrástól a szálló ernyőig Az ugrás az első lépcsőfoka a repülésnek. Hogyan is pallózik a mókus? Egyik fáról a másikra ugrik, miközben bozontos farkával irányítja testét. Ez már kormányzott ugrás! A repülő mókusok pedig ereszkedő készülékkel, bőrredőjük segítségével már sikló mozgást végeznek a levegőben. S ha még bőrfelületűk is megnagyobbodik és mellső végtagjaik átalakulnak, az ujjak megnyúlnak, kialakul a szárny. Ezzel már tetszés szerint mozoghatnak a levegőben. így van ez a denevérek világában is. A repülő gerincesek két nagy csoportra oszlanak. Vannak, amelyeknek csak fenntartó ernyőjük van és vannak olyanok, amelyeknek valóságos szárnyuk fejlődött ki. A fenntartó ernyő a testet fedő bőrből alakult ki Olymódon kezdődött, hogy a test oldalán, vagy esetleg csak az ujjak között bőrredő fejlődik. A bőrredő a széttárt végtagok között megfeszül s vele az állat — esés veszélye nélkül — magasabbról alacsonyabbra és távolabbra bocsátkozhat. Ezzel a berendezéssel azonban még nem szállhat kiindulási pontjánál magasabbra. Hanem a szárny már nem fenntartó ernyő. Ez már lendítő szerv! A fenntartó ernyő is kétféle módon alakult ki. Vagy a végtagok között, miként a talpasbéka (Rhaeophorus) fejlődésében látjuk, vagy a test oldalain kifejlődött bőrredők alakjában, amint ezt a repülő-mókusok példázzák. A kialakult oldalredő is különböző lehet. Kezdetleges formájában csak a mellső és hátsó végtagok közé eső oldalakra terjed > ki. Fejlettebb formájában — mondjuk a repülő makinál—a mellső végtag és fark közötti részekre is kiterjed. A kétféle tipus összetevőjeként alakult ki a dénevér szárnya. A denevérek nemcsak nyak-, és fark- redői, hanem mellső végtagjai és meghosszabbodott uj- jai között is bőrredők formálódtak. Az erszényes emlősök közül a törpe erszényes-egér repül (Acrobates pygmaeus). Ez a legkisebb, mindössze 14 centiméter hosszú erszényes. A repülő erszényes törpemókusoknak (Petaurus) több faját ismerjük. Közülük az erszényes törpemókust (Petaurus breviceps) több példányr ban gyűjtötte világhírű utazónk, Biró Lajos, Uj Guineában. Ezeknek a fenntartó ernyőt alkotó bőrredőjük a külső kézujj tövéről ered és a láb müvelykujjának tövéig terjed. Erszényes állat a 90 centiméteres repülő óriásmókus (Petauroides volans) is. A repülő erszényesekhez rendkívül hasonlóak a rágcsálók rendjebeli repülő-mókusok. A csuklótól bokáig terjedő bőrredőjük — fenntartó ernyőjük — a hátoldalon sűrűn, a hasoldalon ritkán szőrözött. Külön állatrendbe soroljuk a repülőmakit (Cynoce- phalus variegatus, régi nevén Galeöpithecus volans). Az indiai szigetvilágban és a Fülöp-szigeteken él. Szállóernyője igen fejlett. Vastag bőrredője ugyanis a nyakon ered, körülfogja végtagjait, ujjai hegyét és a farka végét. Gyümölccsel él. Felku- szik a fa koronájába és rézsútos irányban siklik át a levegőn egyik fáról a másikra. Kúszás közben redőkbe rakva, oldalához szorítva viseli fenntartó ernyőjét és azt csak ugrás közben feszíti ki. 60-70 méter távolságra is eljuthat. Valódi szárnyuk fejlődött ki a gerincesek közül a kihalt repülő gyíkoknak (Pterosau- rus), a madaraknak s az emlősök közül a denevéreknek. Változik a környezet, változnak a fajok A denevérszárny kialakulásával szervesen az izomrendszer is átalakult. A szárnymozgató izmok nemcsak megerősödtek, megnagyobbodtak, hanem számuk is gyarapodott. Egyidejűleg az izom tapadó felületéül szolgáló csontrendszer is átalakult. A lapocka tövisei és nyujtványai meghosszabbodtak ,a szegycsont tarajt kapott, a mellkas kitágult, a bordaporcok megcsontosodtak. Trópusokon élnek a nagy denevérek, vagy más néven repülőkutyák. Szárnyuk szerkezetében csak annyiban különböznek a kis denevértől, hogy nemcsak első ujjuk karmos, hanem a második is. Gyümölcsevők. Táplákozás közben nekik szilárdabban kell megkapaszkodniuk a fák ágain. A nappalt is a fák ágain csüngve töltik. Élet- fenntartó ösztönük tehát kapaszkodásra kényszeríti őket, Ä felelősség irodalma 2Ä. BRODY LILLY (Budapest) Az első világháború idején íródott az a Karinthy-novella, amelyet ugv idéztünk a nehéz esztendőkben, mint egy fizikai törvényt: az irói felelősség novellája. Karinthy azt mondja el benne, hogyan bénul meg az iró tolla, amikor olyan megrendelést kap, amely ellen a lelkiismerete tiltakozik. Azokban az időkben az íróknak nem lelkesíteni, hanem uszítani kellett Magyarországon — illetve kellett volna, ha mind hagyták volna magukat Karinthy azok közé tartozott, akik nem hagyták; a megrendelt nem- zetiszinházi háborús darab helyett a novellát irta meg, halhatatlan sorokat az Íróról és az emberről, aki “felelős a leikéért.” Most, hogy színházaink, könyvkiadóink őszi prog- rammjában egymásután találkozunk olyan müvekkel, a- melyeket a béke ügyének szolgálata hozott létre, gyakran gondolunk erre a novellára. Az írótól és az embertől, aki “felelős a leikéért”, most a béke rendel, nem a háború; rendel közvetve, úgy, hogy az irót a kiadó vagy a színház szólítja fel s rendel közvetlenül, úgy, hogy az iró saját lelkiismerete indítja el a tollát. A béke rendel, nem a háború. S azoktól rendel, akik egyetértenek vele; egyetértenek a békével s egyetértenek a béke hőseivel. A francia ellenállás hőseivel, az olasz partizánokkal, a spanyol, a görög, a kínai nép hőseivel s azokkal a jelenleg látszólag békés “polgári” viszonyok között élő emberekkel, akik hazájukban a világ békéjéért folyó mozgalom élén járnak s akiknek személyéről most a róluk szóló Írások kapcsán tudunk meg sok mindent: Henri Martinnal, Joliot-Curie- vel, Nazim Hikmett,el, a béke hőseivel. Százezrekhez és milliókhoz szólnak e könyvek, emberekhez, akiket az uj hősök sorsa érdekel. Tulajdonképpen ez az ő lépten-nyomon megnyilvánuló érdeklődésük a megrendelő most — azoké az egyszerű embereké, akiket a béke ügye vezetett el a politikához s akiket ugyanígy, ezek a könyvek vezetnek majd el az irodalomhoz. Nagyon elgondolkoztató uj jelenség ez az érdeklődés, éppen azért, mert milliókban ébredt fel, mert közös, őszinte, szinte mohó a legtöbb emigy az ősi öt karomból kettő megmaradt. . ; Mi késztette repülésre a felsorolt emlősállatokat ? Az alkalmazkodás alakítja ki az állat szervezetét. A környezet folytonosan változik. A fajok is szüntelen átformálódnak: uj működések váltódnak ki s az uj működések a szervezetet is fokozatosan átalakítják. A régi tulajdonságok egy része elvész és vele a régi szervek egy része is elsorvad. így fejlődnek a régi fajokból újak. Éhik Gyula, a biológiai tudományok kandidátusa (Budapest) berben. Az Országos Béketanács által újabban kiadott kis életrajz-regények például szinte napokon belül fogynak el harminc-ötvenezer példányban. A Rosenberg-házas- párról szóló kisregény egyik szerzője, Fehér Klára mondotta el, hogy miközben a béketanáccsal beszélt a könyvről telefonon, lépett be a postás a szobába s szinte beleszólt a telefonbeszélgetésbe, ő is olvasta, nagyon tetszett neki. Át is vette a kagylót, bemutatkozott s elmondotta, hogy azért vette meg a könyvet, mert szerette volna tudni, milyen emberek voltak azok, akikről csak annyit tudott a lapokból, hogy az életüket adták az igazságért, a békéért. Ezért szorította a szivéhez közel nyolcvanéves | anyám is, amikor meglátta az Íróasztalomon s vitte ki magával a konyhába; hamarább kiolvasta, mint megfőtt az ebéd. Egy Heves megyei faluban, Füzesabonyban, éjfélig Tartott az olvasókörben a kora esti órákban elkezdett beszélgetés a Rosenberg-há- zaspárról, másutt Henri Martinról, másutt, Joliet-Curie- ről; a beszélgetés először az ember körül forog, azután rátér a körülményeire, majd bővül és újra bővül a kör, megvilágosodnak a politikai összefüggések s egyetlen ember sorsán, jellemén, életén át már ott, is vagyunk a nemzetközi helyzet iránti érdeklődésnél. Hogyan jutottunk el idáig ? Úgy, hogy az embernél kezdtük, hogy ismerősökről volt szó, akiknek jelleme, bátorsága, áldozatkészsége tetszett az embereknek. A béke hősei már nemcsak nevek voltak számukra a lapok tudósításaiban, de a könyveken át már megismerkedtek velük: tudták a szemük színét, alakjukat, arcvonásaikat, családi körülményeiket, tehát nemcsak a hősi tett/et, amivel kiemelkedtek az emberek közül, de életüket is, amely hasonló az övékhez. A béke hősei azonban nemcsak azért érdeklik az embereket. A hős kortársakról szóló könyvben mást is találnak, másfajta érdeklődésük is kielégül. Ha megkérdezzük tőlük, mi érdekli ezekben a hősökben igazán őket: az-e, amivel kimagaslanak az emberek közül, vagy az, amiben azonosak a többivel, akkor nem az lesz a válasz, hogy az tetszik, amiben azonosak, hanem az, amiben különböznek, amiben egy lépéssel előre léptek. A népi érdeklődés mindig a hős felé fordult; az embereket az az ember érdekelte mindig legjobban, aki olyan volt, mint, ő s a történet során sokkal különb lett, az az ember, aki onnan indult el, ahonnan ő, de máshova, messzebbre érkezett meg. Arról az emberről, aki olyan maradt, mint amilyen volt, lehetett írni igen sikeres müveket, de a hősök népszerűségéig ezek a tipusok soha nem emelkedtek. Az ember szeret felnézni a hősökre, meghallgatni és továbbadni tetteiket; átforró- sul mellettük, többe.t érez meg az emberi élet gazdagságából, teljességéből, lehetőségeiből. S mint ifjúságában: egy kissé mindig eggyé válik velük ilyenkor, ahogy kigyul benne az, ami közös velük s ami talán csak egy órára, talán egy hétre, de talán egy egész életre a maga képére formálja életüket. H-U-M-O-R Hiúságok hiúsága Somkóci befejezte a beszámolót, az elismerő szavakat csak egy fáradt kézlegyintéssel fogadta, amellyel azt akarta kifejezni, hogy megint nem volt megelégedve magával. Az utcán váratlanul belém- karolt: — Ne haragudj, hogy zavarlak — rebegte s az arcán még ott piroslott az előadás lámpaláza — te intelligens ember vagy, nagyon sokat tanulnék a kritikádból. Felelj őszintén, milyen voltam? — Jó voltál, kétségkívül, jó voltál — próbálkoztam megnyugtatni az önmarcan- golót — ahogy például rámutattál... — de ő hirtelen közbevágott : — Pocsék voltam! — Komolyan mondom, a beszámolód jó volt!—bizonygattam tovább. — Eltulzod! —• Határozottan jő volt például ahogy rámutattál... — Túlértékeled! —• Jó volt, ahogy rámut- tál..,. -1 — Legfeljebb egy ici-pi- cit lehettem jó — hallottam végre tőle és örültem, hogy kezdi belátói az igazamat. — Szóval jó voltál, érdekes volt a beszámoló! 1 — Tehát jó voltam?! — Jó! . — Hát lehet benne valami — erősebben belém karolt, majd átszellemülten folytatta — két hét óta készültem rá és egy könyvet is elolvastam! Az látszott, az különösén látszott. —Öregem, tudod, ha én beszélni kezdek, azért én belejövök... Talán az egész üzemben, sőt a kerületben sincs senki, aki ilyen beszámolót tudna tartani. — No azért vannak.... — Nem tudom, hogy követni tudtad-e, például egészen zseniális volt, ahogy rámutattam.... ’ ■ j. —• Ugyan! Eltulzod, voltak hibák, például, ahogy nem mutattál rá... — de ebben a pilanatban karját gorombán kirántotta a káromból: — Mit hibák? Az én beszámolómban?! Kikérem magamnak! Vegye tudomásul hogy nem bírom az olyan alakokat, akik kérdezés nélkül véleményt mondanak olyan dolgokról, amihez nem értenek! — s ezzel mérgesen végigmért és köszönés nél- -kül elvágtatott. Csanádi Ákos
