Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-10-29 / 44. szám

October 29, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Mig Amerika alszik... “Az éjszaka csendjében, mikor legtöbb amerikai al­szik, a stratégiai légihaderő bombavetői 40 ezer láb, vagy még nagyobb magasságban repülnek a levegőben, a szem nem láthatja, a fül nem hall­hatja őket, miközben gyako­rolják a bumnaveíés techni­• A fenti mondat egyik leg­befolyásosabb Wall-streeti hetilapban jelent meg. Célja az olvasó megnyugtatása: ne aggódjon, mert az amerikai légihaderő teljes készületben áll, úgy védelemre, mint tá­madásra. A cikk szárazán, mintha mindennapi valami volna, az atombombás háború lenető-i ségével foglalkozik, leírva,! hogy az amerikai légihaderő j micsoda borzalmas pusztítást tudna előidézni Oroszország-! ban, néhány óra alatt lángba borítva annak városait. Megismertet bennünket az- j zal, hogy több mint 1,000, az! atombombák szállítására al-, kalmas bombavető gép ál­Wilson megnyugtat Wilson védelmi minisz­ter saját értekezletén azt hangoztatta, hogy az ame­rikai nép számára meg­nyugtató kell legyen az, hogy az Egyesült, Államok meg tudja támadni a Szov­jetuniót. A _New York Times szerint Wilson ezt válaszolta egyik újságíró kérdésére: — ^ nép számára nagy megnyugvást okozhatna az, ha az emberek belekép­zelnék magukat abba, hogy miként éreznék magukat, ha a'Szovjetunióban élné­nek, azzal a tudattal, hogy ez az ország fölényben van az atomfegyvereket ille­tőleg és egész Oroszország körül bázisok vannak bir­tokában, melyekről alkal­mazhatja ezeket a fegyve­reket. Wilson hadügyminiszter védenceit, szövetségeseit, il­letőleg, mint Syngman Rhee, vagy Csang Kai-sek, már egyáltalán nem ’vagyunk biztosak, sem azon szélsősé­ges, háborús uszító kisebb­ség felől, mely az Egyesült Államokban már régóta az atombombás “megelőző-hábo­rút,” követeli. Bármint legyen is a dolog," az U. S. News and World Report cikke, miközben azt hangoztatja, hogy az ameri­kai légihaderő biztosítja a békét, mert agyon tudja bom­bázni a Szovjetuniót, egyál­talán nem olyan irás, mely valóban a békét akarná szol­gálni. A fenyegetés, mely szerint egyetlen hidrogén­bomba elpusztítaná Moszk­vát, nem azért hangzik el, hogy a béke szükségét iga­zolja, hanem azért, hogy az amerikai néppel elhitesse az amerikai légihaderő nagy . fölényét és hozzászoktassa az atombombás háború gon­dolatához és elfogadtassa azt vele. A cikkből ugyanis ki­derül, hogy a Szovjetunió 1 semmiképpen sem tudná i olyan gyorsan megtámadni ! az Egyesült Államokat, mint ! ahogy őt támadhatnák meg j az amerikai bázisokról, me- i lyek minden oldalról körül- I veszik s melyek legtávolab- i bikáról is elérhető két, órás repüléssel. A lap mindjárt térképpel illusztrálja a vörös '■ ipari központok atombombá- ' zását, jelezve a gépek útját a legközelebbi bázisról! A ftikk" biztosítja az ame- | rikai olvasót, hogy a külön e ' célra teremtett és állandóan j erősödő légihaderő állandóan készenlétben van, de arról | hallgat, hogy semmiféle ké- sziikség sem tudná megaka­dályozni háború esetén, hogy néhány szovjet bomba vető elérje az amerikai városo­kat — s az atombombák ko- i rában egyetlen bomba meg- 1 teszi a teljes szolgálatot. En­nek megemlítése azonban az olvasót a valóságra ébreszte- ! né, arra a tényre, hogy —. mint az atomfegyverek be- I tiltását követelő legnagyobb tudósok hangoztatják — nincs védelem az atombom­ba ellen. Ez “megijeszthet­né” az olvasót, arra késztet­hetné, hogy csatlakozzon a békét követelők egyre növe­kedő táborához. Ezt pedig legtávolabbról sem akarja a ■ Wall Street lapja. Ofució óin h írj áh ... Hozzászólás a ‘Joe’ cikkhez landó »készenlétben áll, hogy 15 ezer kitünően kiképzett amerikai repülő személyzet, a légihaderő legjava, mely­nek központja Omahaban van, éjjel-nappal az atom­bombás háborúra gyakorolja magát. Természetesen azt írja a cikk, hogy a Szovjet­unió elleni támadás csak ab- bjm az esetben következhet be, ha először az támadná meg Amerikát, vagy valame­lyik szövetségesét, azonban ezekben az időkben, mikor a felelőtlen fasisztabarát ele­mek'és a katonai vezetők egyre t,öbb hatalomhoz jut­nak, a biztosítás egyáltalán nem megnyugtató, különösen a mi számunkra, akik tud-- juk, hogy Magyarországot úgy vitték bele a második világháborúba, hogy német repülőgépek bombáztuk Kas­sát s az előre elkészített terv szerinti támadást, mint “szovjet támadást” jelentet­ték a népnek. Hisszük, hogy ilyesmi nem történik és nem történhet meg az Egyesült Államok­ban, azonban annak egyes EíEUítS SiULtiESNßPI Uf»K£PELY •A Cleveland és környéki progresszív magyarság négy érde­mes tagja: HEGEDŰS MÁRIA, Mrs. ADAMS, ERDEI ' ' Ünnepi szónok Rev. GROSS A. LÁSZLÓ Chicagóból MIHÁLY és RAPPAPORT MÓRIC tiszteletére szombaton, november 7-én, este a Clevelandi E. S. Munkás Otthonban (11123 Buckeye Rd.) TÖMEGGYÜLÉS NÉV/ YORBAN kedden, november 12-én, este .7:30-kor. a Capitol Hotel báltermében megemlékezésül a Szovjetunió fennállásának 36-ik évfordu­lójáról és az amerikai-szovjet diplomáciai kapcsolat felvételének 20-ik évfordulójáról. NAGYNEVŰ SZÓNOKOK! ZENEI PROGRAMM! Beléptidij adóval együtt 1 dollár NATIONAL COUNCIL OF AMERICAN-SOVIET FRIENDSHIP 114 East 32nd Street, New York City r !-! KfiSYAR CATERING A BROliXBAN !-! KITŰNŐ AMERIKAI MAGYAR^ KONYHA BRONX HUNGARIAN RESTAURANT Ziil Southern Blvd. (a 181 és 182-ik utcák közt) Bronx, N. Y. Bankettek, lakodalmak, születésnapi partyk és minden más alkalomra GYÖNYÖRŰ TERMEK — SZÍNPAD — MÉRSÉKELT ARAK! Érdeklődni lehet esténként WE. 3-2522 vagy TA. 8-4618. (Lapunk multhetj számá-1 ban megkérdeztük olvasóin-! kát, ki olvasta el aa előző lapszámban “Miért mondtam nemet” cimü cikkünket és j hogy hosszúnak tartották-e azt. A beérkezett válaszok; közül közöljük az alantiakat.) A magam és férjem nevé­ben kijelentem, hogy a leg-j nagyobb élvezetfel olvastuk a “Mért mondtam nem-et Joe-, nak” cimü cikket. Ha az egész oldal azzal lett volna tele, akkor sem lett volna ! sok, mert akinek könnyen a lábaszárába fut a bátorsága, | az tanulhatott igen sokat, ab- | ból a cikkből. Asszony létem- \ re nem vagyok könnyen ije- I dős különben sem, de a cikk , olvasása után még bátrabb­nak éreztem magam, úgy ; hogy szinte szeretném, ha j 1 engem is vallatásról hívná­nak, akárcsak azt a nagysze-1 j rü, valóban 100 ' százalékos [ amerikai hazafit, O’Connort. ; Hát az ilyen cikkből minél többet. ! Olvasom a sok kritikát a i lapról. Igen soknak nem tet­szik a hetilap. Miért lett he­tilap ? Ha minden olvasó a szivén viselné a lapnak küz­delmes helyzetét, akkor nem szabadna ma hátralékos olva-1 só legyen. Vájjon mi történ­ne, ha ez a mi drága lapunk nem lenne? Hogyan tudnánk meg az igaz helyzetet? Ta­lán a Héráidból vagy a N. Y. Timesból. Ezekben az újsá­gokban a ‘mélfóságos’ kül­alak mögött csak az uszitás a háborúra, és a sok hazugság. És mégis igen soknak tét-, szik, hogy mennyi sok papirt kapnak 5 centért. Én csak kapjak Magyar Szót heten- kinf és tudom, hogy mi tör­ténik a szakszervezetekben, Magyarországon és ez engem kielégít, akkor nekem nem j kell az újságban semmiféle! regény, vagy szerelmi tragé­dia. Ha ilvesmit akarok ol­- I vasni, elmegyek a klub könyv-1 tárába és kiveszek egy köny- j vet. • Igen kérem olvasó testvé- ■eimet, hogy tartsák maguk ■lőtt a lap küzdelmes helyze- :ét. Én 1910 óta vagyok ol­vasója a lapnak, hátralékban rém voltam és nem leszek. Bár nagyon szerény anyagi körülmények között élünk, de aminkért mindent megte­szünk. Ifilkóék. • Én háromszor olvastam át ezt a cikket. Több, mint egy rtelmesen megirt újság köz­lemény: Felvilágosítja azo­kat, akiket más emberek sor­sa is' érdekel, nemcsak a maguk önös érdeke. Szerte az országban szervezett meg- félemlitési kampány van fo­lyamatban. Amerikai embe­rek valaha büszkén szokták kijelenteni: Ez az országi szabad ország. De ma ezek az amerikaiak nem mernek olyan ujSágokat olvasni, i olyan egyletekbe beállni, j vagy tartozni, olyan kijelen-l téseket fenni, ami nem tet­szik a főinkvizitornak, a Joe-nak és a mögötte álló még hatalmasabb erőknek, Eisenhoweréknek és a Wall Streetieknek. Soraimhoz mellékelek két dollárt elősegíteni lapunk To­vábbi megjelenését,. Kossá Lajos. BARTHA JÓZSEF I a Fenntartó Gárda tagja Mélységes fájdalommal je­lentjük, hogy amint az elkés­ve érkezett hirből értesül­tünk, Detroitban elhunyt egy szeretett munkástársunk, ré­gi olvasónk, Barfha József, a Fenntartó Gárda tagja. Szeptember 7-ér\ hunyt el és szeptember 11-én temet­ték. Bartha munkásfárs 1888- ban született a Heves megyei Vécs községben. Kilenc évig szolgált a ma­gyar népet elnyomó Habs­burg császár hadiflottájában, a Ferenc Ferdinánd hadiha­jón. Az-otrantoi tengeri csa­tában a Ferenc Ferdinándot az olasz flotta lövegei elsü- lesztették. Bartha József sok száz más tengerésszel együtt a' sülyedő hajóból a tengerbe vetette magát, de szerencsé­re sikerült megmenekülnie. 1921-ben a horthysta gyil­kosok fehér terrorja elől Amerikába vándorolt. Rövid ideig Tom’s Creek Virginiá­ban dolgozott, majd Detroit­ban telepedett le. Azóta, mint a haladószellemii ma­gyarság közmegbecsülésnek örvendő tagja élt Detroitban. A Ford gyár munkása volt. Feljegyzéseink szerint, Bar­tha munkástárs sajtónk leg­áldozatkészebb olvasói közé tartozott. Nem volt egyetlen alkalom sem, amelyet meg ne ragadott volna lapunk bőke­zű támogatására. Hogy mennyire szerette lapunkat, a munkások lapját a mi feledhetetlen drága Bar­tha testvérünk, arra az aláb- oi idézet mutat rá legtelje­sebben, amelyet a hozzánk 1953 január 18-án intézett leveléből jegyeztünk föl: "Nagyon szeretem a Ma­gyar Szót és a naptárt, ugv hogy egyes helyeken meg is csókolom. Ugy-e ez nem szégyen, ha igy feje­zem ki őszinte érzésemet és az önök megfeszített munkája iránti csodálato­mat.” A dolgozók ügye mellett egy hűséges szivvel kevesebb dobog Magyar Amerikában. Barfha József egyike volt azoknak, akik lehetővé tet­ték azt, hogy sajtónk telje­sítse történelmi feladatit Amerikában. Emléke élni fog, amig lesz magyarnyelvű szó­csöve a haladásnak ebben az országban. __7J Q7PR7FTT MAR EGY VJ olvasót a magyar szónak? OfaCnLCI I A MAGYAR szó minden szama a felvila- j GOSITÁS KINCSESTÁRA. — ADJA SZOMSZÉDJA KEZEBF!

Next

/
Thumbnails
Contents