Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-10-29 / 44. szám

October 29, 1953 AMERIKAI MAGYAK cvoó 3 THOMAS JEFFERSON ELTÉKOZOLT ÖRÖKSÉGE Irta: BÓDOG ANDRÁS Ki meri állítani, hogy törekvés és jószándék sose jutal­mazok ? Csak pár hete. történt, hogy csavargatva a rádiót egymás mellett két műsorba botlottam bele. Az egyik egy nagyon izgalmas detektív dolog volt, teli gyilkossággal, va­lóságos meg esetleges gyilkosokkal, a művészet szabályai szerinti változatos módszerekkel megölt emberekkel, csapó- ajtókkal és ügyes rendőrökkel, mig a másik müsorszám ke­vesebbet ígért. Az volt a cime, hogy a “Jeffersoni örökség”, amitől ugyan még lehetett volna érdekes, hiszen csak nem­régiben is volt egy történet, ahol egy ötmilliós örökség kö­•úil halálozott el hat örökös gyors ütemben és kisült, hogy 4 gyilkos pedig nem volt egyéb, mint — most majd kibök- _ lem, hogy kicsoda, holott nem akarnám elrontani azoknak a kedvét, akik ezt még ezután fogják hallgatni. Ez a jef­fersoni örökség is folytatásos történet volt hetenkint egy­szer, de még az elején kiderült, róla, hogy nem akar nagyon • fda§lkedni, mert a bemondó megmondta, hogy ez a nevelő ) ádióleadások nemzeti bizottságának müsorszáma lesz, az tfnerikai függetlenségi nyilatkozat nagy szerzőjének, Tho­mas Jeffersonnak, életét és eszméit mutatja be folytatásos jelenetekben, melyek, bár költöttek tartalomban, de hü tör­ténelmi szellemben vannak megírva. Ez hat,ott. Tanulásért és nevelésért áldozatokat kell hozni. Némi sajnálattal otthagytam az agyafúrt detektívet a még agyafúrtabb gyilkos harmadik áldozatának teteménél k £S a szent nevelésügyem érdekében a jeffersoni örökség híveinek szegődtem el és azóta is töredelmes követője va­gyok, mostanában már a nyolcadik folytatáson keresztül. És higyjék el nekem, nem bántam meg a választást. A inti­s' sorszám ugyancsak hasznomra vált, nemcsak okultam és nevelődtem belőle, ahogy az elején megígérték, de izgalma­sabbnak és szórakoztatóbbnak bizonyult mindenféle detek­tív történetnél. Váratlan fordulatok, gyanuokok, előre ki nem számítható hirtelen változatok Jefferson eszméiben és világnézetében a rádióhallgatást olyan érdekessé és izga- massá tették, hogy melegen ajánlhatom mindenkinek. _ A második folytatásnál már ott tartottunk, hogy még a leg­jobb detíktiv se tudta volna az amerikai forradalom Jeffer- sonját é.az Egyesült Államok harmadik elnökét megkülön­böztetni > későbbi olyan kollegáitól, mint Coolidge vagy Hoo­ver. Jef.erson halott, több mint száz esztendeje, mennyit is haladtunk azóta hátrafelé, ha aTnai idők “hü és igaz tör­ténelmi szellemében” szükségessé vált, hogy lilomfehérre mossák a Függetlenségi Nyilatkozat alkotóját» nehogy va­lami tétova iskolásdiák még félreértse azokat az eszméket amelyeket Jefferson Írásban és szóban hangoztatott, melyek­hez haláláig hü maradt. Egy évszázad nagy idő, mért ne volna lehetséges, hogy ennyi idővel halála után Jefferson némi változásokon ment i légyen keresztül. Ilyesmiről szól az egyszeri magyar ember története is, aki szomorú özvegyként maradván, a temetés után megbízott egy vásári festőt,, hogy a meggyászolt fele­ségét megfesse fénykép után. Három-négy hétre a fest,ő hűségesen le is szállította a megrendelt festményt, mire az j Özvegy ember megszemlélvén azt, nem állhatta, hogy igv ne sóhajtson fel: “Oh szegény jó Zsófikám, hogy megvál­toztál, amióta meghaltál. Ha nem tudnám, hogy ez a te ké­ped, hát meg sem ismernélek.” Magyarán, ami a műsor bevezetésekor Ígért “hü tör­ténelmi szellemben megirt” történetet illeti, az be is vál­totta szavát,, csak azt felejtették el megmondani, hogy s “szellem” az Ur 1953-ik esztendejéből való és főfő törek­vése csak az volt, hogy végtére is Jefferson, ha ma is élne fele olyan rossz se volna, mint amilyennek kinéz és, meg­lehet, be se csuknák a Smith-törvény alapján. Ez a tiszte­letreméltó törekvés hathatta át a jeffersoni jelenetek Író­jának szándékát, e tekintetben olyan jó ügyvédi munkál r végzett, mintha az Amerikaellenes bizottság idézőleveléi már ki is kézbesítették volna Jeffersonnak és nem az irc hibája volt, hanem Jeffersoné, hogy ittrott nem lehetett í kilógó lólábat eltakarni. Például SZÖrnvn trvanilR körülméTivkÁnt T„r Náci vendégek a Fehér Házban 1928-ban Dr. Willy Mes­serschmitt az első, teljes fémből készült német repü­lőgéppel kísérletezett, mikor Calvin Coolidge elnök Wash­ingtonban bankettet rende­zett a repülésben kiemelkedő személyiségek számára és meghívta arra a németeket is. A bankett a Wright fivé­rek első repülésének 25-ik évfordulója alkalmából tör­tént s most egy másik re­publikánus elnök UDwight I). Eisenhower ugyancsak ban­kettet adott a Wright fivérek első repülésének 50-ik év- j fordulójának megünneplésé-; re. A Fehér Házban megren-i dezett bankettre ismét meg­hívták Dr. Messerschmittet j s más német repülőgépgyáro-1 sokat, akik jártasak a hadi-1 repülőgépek gyártásában. Ti­zenkét országból hívtak meg vendégeket és Dr. Messer- schmitt magával hozott egy irattáskát, tele a tervekkel, melyek alapján vissza akar­ják állítani a német légi haderőt. Eisenhower, ha áttanulmá­nyozta vendégeinek listáját, felfedezhetett abban egy csomó olyan nevet, melyek a hadsereg 1945 márciusában kiadott 110A jelzésű kiad­ványában szerepeltek. Ebben a listában a hadügyminiszté­rium a náci légihaderő azon veszedelmes vezetőit sorolta j fel, akiket le kell tartóztatni. A listán szerepelt Dr. Mes- serschmitt és két másik fe­hérházi vendég: Helmut Sachse és Gerhard Fieseler. A hadügyminisztérium kiad­ványa szerint ezon emberek “hasznot húztak a nemzeti szocializmusból, kezdettől fogva segítették a nácizmust, hogy hatalomra jusson, tá­mogatták azt, osztoztak a zsákmányokon, az elkobzott javakon, a .hódításokon és j minden szempontból növel­ték befolyásukat, és vagyo­nukat a nácik uralma alatt.” A Fehér Ház negyedik né­met vendége Wolfgang von Gronau tábornok volt, akinek repülés iránti érdeklődése a spanyol polgárháború alatt1 kezdődött. Spanyolországi “eredményeiről” beszámol a “Deutsche Führerlexicon”, mely a vezető nácik adatait foglalja magában. A német repülés képvise- j lóit az amerikai repülők szer- vezete hívta meg, mely az év­fordulói ünnepséget rendezte! James H. Doolittle tábornok (jelenleg a Shell olajtársa-! ság' alelnöke) vezetésével. A vendégek tiszteletére adott banketten a bonni kormányt Dr. Heinz Kreskeler, wash­ingtoni német követ képvi­selte. A Szovjetunió képvi-j selőit nem hívták meg, azon- j ban jelen volt a banketten “Oroszország képviseletében” Igor I. Sikorsky, volt cári tiszt, amerikai repülőgyáros. A banketten Sinclair Weeks kereskedelmi miniszter tar­tott beszédet “a repülés, mint a béke eszköze” címmel. A történelem meg fog emlé­kezni a repülés német és más úttörőiről — hangoztatta a szónok, “nemzedékünk örök hálával tartozik nekik”. Min­den látogató, beleértve a né­meteket is, emléktekercset kapott a repülés érdekében végzett szolgálataiért. A meghívott vendégek utazási költségeit a Kong­resszus múlt ülésének jóvá­hagyásával fedezték.' A Kongresszus két házának kö­zös határozata kimondja, hogy a repülés “olyan tár­sadalmi erő, mely átalakí- j tóttá a világot.” Annyi bi- I zonvos, hogy átalakította .....................................................................................„„„„„„„„ Varsót Rotterdamot .és más városokat, melyeken Messer- schmitt kipróbálta bomba- vetoit. Tiltakozások A náci vendégek washing­toni jelenléte ellen»sok oldal­ról tiltakoztak, úgy John Foster Dulles külügyminisz­ter, mint Charles E. Wilson védelmi miniszter hivatalá­ban. A tiltakozásokra sem­miféle válasz nem érkezett, tagjai voltak az országos Úgy Dulles, mint, Wilson emlékbizottságnak, mely az ünnepélyt megrendezte. Her­bert Hoover volt elnök segi- j tett az ünnepélyt megren­dezni s Eisenhower elnök hálás köszönetét kapott “nagyszerű közreműködésé­ért.” j A német delegátusok már korábban megkezdték a t,ár- j gyalásokat a Luftwaffe (légi i haderő) visszaállítására. Az ] újból felfegyverzett Nyugat - Németországban a bonni kor­mány elsőbbséget akar adni a légi haderőnek, abban a hitben, hogy azt inkább elfo­gadják a nyugateurópai or­szágok, mint a-páncéhadosz- tályok visszaállítását. A kez­detnek 1,500 gépből és 80 ! ezer emberből álló légi had­erőt terveznek. (A francia ! légi haderő mindössze körül- ! belül 60 ezer emberből áll.) A német légi haderő tervező bizottságának élén Richard Hessel ezredes áll, aki Her­mann Göring negyedik légi hadosztályának vezérkari fő­nöke volt. ő dolgozza ki az uj német légi haderő részle­teit az úgynevezett, Európai Védelmi Bizottság német j tagjával, Hana Speidel tá­bornokkal, Rommel afrikai hadseregének volt vezérkari ; főnökével együtt. barátját, Thomas Painet, aki pedig mindenkitől elhagyatva, kiveit kutyaként halt meg és akit még 100 év múlva is piszkos kis ateistának nevezett, egyik elnökünk. Ez a Thomas I a ine egy igazi izgága,, forradalmi hajlandóságú egyén volt, aki ugyan egész életét, egészségét és munkásságát, a francia és amerikai forradalmak munkájának szentelte, amig egyes koiabeli hazafias és istenfélő szenátorok és képviselők had- seregszállitással foglalkoztak és megcsalták a kincstárt, te­hát érthetően egy egész jelenetet kellett Jefferson életéből annak a bizonyítására áldozni, hogy dacára a látszatnak í 1 homas Paine, Jefferson barátja, nem volt isten^agadó j forradalmár és merő félreértés az egész dolog. , Ámde különösen érdekesnek bizonyult az a jelenet, amikor Jeffersonnak felrótták, hogy a francia forradalom hive volt és a forradalom jogosultságát hirdette. Rágondol­tam a Smith-förvényre és lelki szemeimmel már látni vél- | tem az_ igazságos bírót, aki 10 esztendőt sóz Jeffersonra és hogy ne unatkozzon a börtönben, amig megszokja, az első két-három évre mellé záratja védőügyvédjét is, amint, ez már szokásos. Szerencse azonban, Jefferson kivágta ma­gát ebből a kátyúból az 1953-ik év “hü történelmi szellemé­ben” működő rádió-iró segítségével, szólváni: “Elismerem, hogy olyasmiket Írtam, miszerint, a népnek^ joga van arra, hogy rossz kormányzat ellen felkeljen. Forradalom jogo­sult egy kormányzat ellen, azonban sosem szabad, hogy a társadalmi és gazdasági rendszer megváltoztatására irá­nyuljon.” , ► “Ez már teszi,” gondoltam magamban. Igaz, hogy Jef­ferson sose mondott volna ilyen szamárságot, ő sokkal na­gyobb tudója volt az emberiség történelménelf, mintsem, hogy azt állítsa, hogy a nép bármikor is a történelem fo­lyamán forradalmat csinált abból a célból, hogy eben gubát, cseréljen, egy király vagy kormány helyett és hasonlatos másikat tegyen helyébe avégből, hogy ott folytassák, ahol a másik abbahagyta, ámde 1953-at Írunk, az agymosások esztendejét éljük és ha a rádió nevelésügyi tanácsa jeffer­soni örökségnek nevezi az ilyesmit, hát lelke rajta! Hiszen----Z-1- mi ▼ «« Miután ez év április 21-én az amerikai légihaderő Wies- badenben fogadást rendezett Gönng légi haderejének volt t.isztjei számára, Herbert H. Lehman new yorki demokra­ta szenátor levelet intézett a légi haderőhöz, bejelentve, hogy volt amerikai repülők levelekkel halmozták el, mi­után-úgy érzik, hogy a náci repülők ünneplése “azok ki­gúnyolása, akik a második világháborúban életüket ál­dozták.” A válaszban a sze­nátort értesítették, hogy a német repülők megvendége- lése “összhangban van az amerikai külpolitika céljai­val, azokon a területieken, melyeken együttes védelmet kell biztosítani a kommuniz­mus ellen.” A légi haderő biztosította a szenátort, hogy az ünnepség célja pusztán a “jó akarat” megnyilvánitása volt és pusztán “véletlen- ség", hogy a meghívottak egy része “magasrangu tiszt volt a második világ­háború alatt,” A német re­pülők Wiesbadenben az Eu­rópában állomásozó amerikai légi haderő helyettes pa­rancsnokságának vendégei voltak s tiszteletükre bemu­tatták a legújabb tipusu amerikai lökhajtásos eépek

Next

/
Thumbnails
Contents