Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-10-15 / 42. szám
JSL AMERIKAI MAGYAR SZÓ October 15, 1953 || KÜLPOLITIKAI SZEMLE Kiég egyszar Sievanson jalaiifésairsi Az USA külpolitikáját gyakran bírálják a tisztábban látó amerikai közírók, képviselők és nagyiparosok. Bírálatukat rendszerint azzal az érvvel támasztják alá, hogy még számos tőkésország kapitalista körei sem helyeslik a Wallstreet politika támadó kalandor jellegét. A külföldi politikusok rámutattak arra,- hogy az USA politikáját á nép legszélesebb rétegei is elitélik és hogy az amerikai politika külföldi híveinek is egyre nehezebbé válik . ezt a politikát támogatni. '■ A kormány képviselői erre a bírálatra rendszerint, azzal válaszolnak, hogy a '‘bírálók értesüléseiket amerikaellenes beállítottságú baloldali forrásokból szerzik. Jellemző, hogy sem az USA kormányának képviselői, sem a kormányt alázatosan kiszolgáló sajtó egyelőre nem szánta rá magát, hogy ehhez az “érvhez” nyúljon, Hogy “'megcáfolja” Ste- vensonnak bírálatát. Tény, hogy Stevensont vajmi nehezen lehetne azzal meggyanúsítani, hogy “baloldali forrásokból” szerezné be értesüléseit. Stevenson nyilatkozataival, amelyeket vílágkörüli útja befejezése után tett, már több előző számunkban foglalkoztunk. Tekintve azonban, hogy azóta Stevenson tárgyalt az elnökkel és e tárgyalások egyik következményeként szóbeszéd tárgya lett, hogy Amerika egy “meg nem támadási szerződést” kész felajánlani a Szovjetuniónak, érdemesnek tartjuk, ha az eddiginél valamivel részletesebben összegezzük Stvenson kijelentéseit. Stevenson főleg azt hangsúlyozta, hogy Ázsia jelenleg nagy változáson megy keresztül és hogy Ázsia népei gyanakvással tekintenek Nyugat felé, amelyet a “régi, rosszemlékű gyarmattartókkal” azonosítanak. “Tapasztalatból tudják — mondotta —, mit jelent a feudalizmus, mit jelentenek a földesurak, uzsorások és elnyomók és közülük sokak előtt ezért vonzóknak tűnnek fel Marx eszméi.” Stevenson hangsúlyozta, hogy Ázsia népei gyanakvással tekintenek az Egyesült Államok politikájára. “Úgy vélik — folytatta —, hogy ellentmondás van a jelenlegi konformista hullám, az országunkban uralkodó általános félelem, a gyarmattartó hatalmakkal való szövetségünk képmutató jellege és a béke és az önrendelkezés ügyében elhangzott lojális nyilatkozatok között.” “A kommunista-ellenes prédikációk vajmi kevés lelket hódítanak meg. Ezenkívül olyan országokban, mint India, Indonézia és Burma, nem ismerik el azt a tézist, hogy mindenkinek választania kell és világos álláspontot kell elfogadnia abban a kérdésben, hogy mellettünk van-e. vagy ellenünk.” Stevenson anélkül, hogy közvetlenül hivatkozott volna Dulles külügyminiszter nemrég elhangzott beszédére, amelyben valóságos ultimátumot intézett a Kínai Népköztársasághoz a koreai politikai értekezlettel kapcsolatban, kijelentette, hogy az amerikai diplomáciának az értekezleten nem fog sikerülni ráerőszakolnia Kina kormányára azt, amit az amerikai fegyveres erők fegyverrel sem tudtak kivívni. “Azt hiszem — mondotta Stevenson — kevéssé valószínű, hogy ez a dolog megtörténik, ha mi már előzőleg önkkénves magatartást tanúsítunk s manőverezési, valamint tárgyalási lehetőségeink korlátozottak lesznek. Remélem, hogy vezetőink nem válnak a belföldi propaganda rabjaivá és a merevség nem köti majd gúzsba kezüket-lábukat.” “Barátaink közül sokan azt hiszik — tette hozzá —, hogy Kina mindenekelőtt békét és kereskedelmet akar, éppenugy, mint ők. “A világ fáradt, általános nyugtalanság észlelhető és a feszültség’enyhítésére irányuló óhaj azt kívánja, hogy minden lehetőséget használjanak fel az ügyeknek értekezletek és tárgyalások utján történő rendezésére... Külföldön bizalmatlanság uralkodik Amerikával és czljainkkal szemben. Mi a mi célunk?. Az, hogy tárgyalások utján találjuk meg a felszültség enyhítésére alkalmas eszközöket, vagy az, hogy fokozzuk a hidegháborút?...” Stevenson a fegyverzet csökkentése kérdésének újabb megvizsgálása mellett foglalt állást, mert a hidrogénbomba megjelenése “olyan kérdéseket teremt, amelyek alól — mint mondotta — nem tudjuk kivonni magunkat.” AM §8 DMJ.-STKEET1 mVLWil LEP! HETI nz HLLéROS BEFEKTETÉSSEL ? G Keith Füstön, a New Yorki Értéktőzsde elnöke hozzá akar segíteni minden munkást és kiskeresetű, alkalmazottat, hogy wall-streeti pénzember legyen, heti 10 dolláros' befektetéssel s hogy ezért az összegért részesüljön a nagyipar profitjából s neve a tulajdonosoké között szerepeljen. íme, itt van tehát, az alka!om, hogy az Egyesült Államokban ne legyen többé kizsákmányolt és ! kizsákmányoló, hanem min- j denki egyformán haszonélvezője legyen a munkának s valóban beteljesüljön az ipari ' demokrácia, azaz a termelés eszközei a nép többségének, sőt az egész népnek tulajdonába menjenek át. Funston, aki évi 100 ezer dolláros fizetést húz, mint, a tőzsde elnöke, kiszámította, J hogy heti 10 dollár nem is j olyan nagy összeg. Igen sok család megengedheti magának azt, sőt'akár havi 50 dollárt • is befektethet, hogy 1,000 dollár értékű részvényt vásároljon s azzal együtt, ak-í tiv részt a “szabad vállalko- j zási rendszerben.” Mert az | amerikai részvénytulajdonos — mint Funston hangoztatja — részt vehet az ipar, illetve bizonyos gyár irányításában, még abban az esetben is, ha csupán egyetlen részvénye van. Ez a részvény ugyanis feljogosítja arra, hogy megjelenjen a részvénytársaság évi értekezletén, ott szavazati joga legyen. A,, népnek nincs ilyen joga azokban az 4országok- ban, — hangoztatta — melyekben a termelő eszközöket a nép tulajdonának nyilvánítják. Szóval John Doe, ahogy az átlagos amerikait nevezni szokták, nyugodtan megjelenhet a General Motors részvényeseinek gyűlésén, ha csak egetlen részvénye is van és szavazatával részt vehet annak munkájában. Ha pedig véletlenül 10 részvénye is volna, akkor 10 szavazattal rendelkezik. Ez még nagyobb hangot ad számára a vezetésben, legalább is az elméletben. A valóságban ugyanis nincs semmi beleszólása. A hangot a részvények többségének tulajdonosai adják meg, ők azok, akik meghatározzák a társaság működését, az osztalék százalékát, az igazgatóságban szereplő képviselőiken keresztül. A GM esetében például a duPont család, melynek birtokában van a társaság részvényeinek többsége. Uj módszer a megtakritott kis pénzek felszívására A Wall Street értéktőzsdéjének elnöke azt javasolta-a tőzsdei tagsággal rendelkező 1370 tőzsdeügynök (bank) képviselői előtt, hogy vezessék be az ipari részvények részletfizetésre történő eladását. Ezzel a módszerrel tegyék lehetővé, hogy az emberek éppenugy vásárolhassanak ipari részvényeket, mint televíziós készüléket, vagy mosógépet. Funston azt hangoztatta, hogy célja ‘demokratizálni’ az ipart, azáltal, hogy a kevesek helyett, a sok tulajdonába menjen át. j Mert a demokráciát valóban [ veszélyeztetheti az a tény,! hogy az ország lakosainak j számához arányitva minden j évben kevesebb azoknak a5 száiha, akik részvényekbe fektetj.k pénzüket. Eddig a részvényeket közvetítő bankok nem törődtek a kis em- \ berekkel, akik csak kis összegeket fektethetnének bele részvényekbe,. Ezentúl másképpen kell történni. Mindez első pillanatra na- j gyón szépen hangzik. Any-j nyifa, hogy az AFL egyik j szervezetének lapja mindjárt be is dőlt a javaslatnak és teljes helyesléssel fogadta j azt» mint a legjobb módszert a “kommunizmus” elleni | harcban. Mert minél több! munkás mondhatja el, hogy egyben tulajdonosa is az . üzemnek, melyben dolgozik s . részesedik annak profitjában, annál kevésbbé akarják annak köztulajdonba való átvételét. Funston, mint egyik lap megjegyezte róla, több i szakszervezeti vezetőt barátai közé számíthat. (És igen j valószínű, miután tudjuk, hogy különösen az AFL nagyfizetésü vezetői között, akik a munkások érdekeit képviselik, többen vannak, j akiknek valóban nagyobb ér- j dekeltsége van az iparban.) Funston további magyarázatából azonban megtudjuk, hogy javaslatának célja egyáltalán nem az, hogy az' ipart valóban demokratizálja s annak vezetésében beleszólást adjon a népnek. A valódi ok az, hogy az amerikai gazdagok egyre gazdagabbak lesznek ugyan, de számuk egyre kevesebb, mert a vagyon és hatalom kevesebb személy kezében összpontosul. A középosztályu egyének, orvosok és más szellemi foglalkozásúak jövedelméből akkora összeget, lefoglal az adó, hogy kevesebb összeget tudnak tőzsdei spekulációra fordítani. Minndez azt eredményezi, hogy a tőzsdei forgalom erősen visszaesett s ezzel együtt a részvények közvetítésével foglalkozó tőzsdeügynökök és bankérdekeltségek jutaléka is. Hogy a további visszaesés katasztrófáját elkerülje, mint a Look ! magazin Írja, Funston “ki akarja terjeszteni az amerikai kapitalista rendszert. Mint evangéliumot hirdeti azt, hogy ki. kell terjeszteni az amerikai részvénytársaságok birtoklását.” A valóság az, amiről Funston csak homályosan és futólag beszél, hogy az utolsó évtizedben, miután az ipar | teljes erővel dolgozott és (aránylag sok embernek volt állndó munkája, egyes családoknak sikerült némi pénzt megtakarítani s a kis összegek együttvéve nagy össze- j geket jelentenek. Ennek egy részét, meg lehetne kaparintani a részvények részletre való árusításával. Ez különösen jól jönne most, mikor a béke lehetőségére való tekintettel az eddigi tőzsdei befektetők nagyrésze fél a profit, visszaesésétől s igy megingott a bizalom a részvényekben. Ha a kis embereket, főleg munkásokat, akiknek némi megtakarított pénze van, nagyarányú manőverrel sikerül rávenni a részvények megvásárlására, az némileg uj vérátömlesztést jelentene az értéktőzsde számára. Ha aztán depresszió esetén elveszítenék pénzük nagy részét, azért nem okolhatnak senkit, mert a “kockázat” vele jár a “szabad vállalkozással.” így a dolog egyben bérlevágást is jelenthetne azon munkások számára, akik “osztozni” szeretnének a profitban. Hat millió részvényes A Wall St. egyik fő argu- mentuma volt az ipari “demokrácia” mellett a múltban, hogy az amerikai ipar nem néhány száz család kezében van, hanem 20 millió ember van az országban, akiknek ipari részvényei vannak. — Nemrégiben azonban a Brookings Institute lefolyhatott egy tanulmányt, mely kiderítette, hogy mindössze 6,500.000 személynek yannak részvényei az Egyesült Államokban. Ezek legnagyobb részének csak néhány részvénye van, eseh’eg egy.’ vaery kettő, mig a részvények több- J sége néhányezer ember tulajdona. A kimutatás egyszerre megsemmisítette az ipari “demokrácia” propagandáját. A csorbát sietve ki kell köszörülni. Uj propagandavonalra volt, szükség annak bizonyítására, hogy a “szabad vállalkozás” nagyobb ipari demokráciát és lehetőséget biztosit a nép számára, mint a szocializmus. Az ország legfőbb pénzügyi urai kapva kaptak Funston elméletén. Máris erősen dolgoz- ! nak, hogy azt a gyakorlatban is megvalósítsák. Egyelőre | olyan tervet dolgoznak ki, hogy az adók leszállításával teremtsék elő az összegnek legalább egy részét, amit a házaló ügynökök számára jutalékképpen kell majd kifizetniük. Hamarosan aztán majd megindul az ügynökök hadserege s valamennyien el lehetünk rá készülve, hogy bekopogtatnak hozzánk. A ' legrózsásabb képet fogják j festeni arról, hogy heti 10 I dolláros befektetéssel wall- j streeti pénzemberek lehetünk, | akik részesülnek a magas | profitban s élvezhetik a “szabad vállalkozás” minden előnyét. iiiiiiiimtniiiiu lll'lllllllttll ÖRÖKBECSŰ lesz az az elismerő oklevél, amelyet mindenki, aki legalább egy uj egyéves előfizetést, vagy két egyéves megújítást szerez a most ‘induló íapépitési kampányunkban. Szerezzen ön is legalább egy uj egészévi előfizetést. Ne maradjon ki “a béke sajtójának érdemes építői” dísz- gárdájából ! ! !-! MAGYAR CATERING A BRONXBAN !-! j KITŰNŐ AMERIKAI MaűYAR KONYHA J i; BRONX HUNGARIAN RESTAURANT \ ;j 2-il Southern Blvd. (a 181 és 182-ik utcák közt) Bronx, N. Y. J «I 3 !: Bankettek, lakodalmak, születésnapi pa/tyk és minden más * alkalomra 1 1 GYÖNYÖRŰ TERMEK — SZÍNPAD — MÉRSÉKELT ARAK! j ; Érdeklődni lehet esténként WE. 3-2522 vagy TA. 8-4618. | »■»ppjrTT MÁR EGY UJ OLVASÓT A MAGYAR SZÓNAK? OLCnLC I I A magyar szó minden szama a felvilágosítás KINCSESTÁRA. — ADJA SZOMSZÉDJA KEZEBE!
