Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-10-01 / 40. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ October 1, 1953 íflyasóink .és a Nők Világa olvasói régóta ismerik Gencsy Margitot. A legtöbben a sajtónkban megjelent Írásai alapján ismerik. Gencsy Margit az amerikai magyar munkásasszonyok életéről, problémáiról ir olyan közvetlenséggel, annyi megértéssel és szívvel és oly tudással, ami őt az amerikai magyarság szeretett íróinak első sorába helyezi. De sokan ismerik őt személyesen is. Ismerik mint egy végtelenül szerény, végtelenül kedves, minden munkára, minden áldozatra kész munkásnőt, barátot, segítőtársat ... No dehát nem Gencsy Margit dicsérete e cikkünk célja, hanem annak bejelentése, hogy az idei lapépitő kampányunkat Gencsy Margit nyitotta meg. , Azért tartjuk fontosnak az esetet, mivel úgy véljük, hogy az AHOGYAN Gencsy Margit egy uj előfizetőt szerzett a Magyar Szónak, az előreveti annak lehetőségét, hogy az idén TELJES SIKERREL vezessük le lapépi- tési akciónkat. Az történt, hogy Gencsy Margit munkástársnő találkozott lapunk egy volt olvasójával, aki félévvel ezelőtt .\Á U'A'i: - * Gencsy Margit megnyitja a lapépitési kampányt beszüntette a lap járatását,! különféle okokból, amelyek között az volt a legszámottevőbb, hogy az illető egy kicsit megijedt. Hogyan kell egy előfizetőt szerezni Hogyan beszélte rá az illetőt Gencsy munkástársnő arra, hogy előfizessen a lapra?) Nem neheztelő vagy kritizáló szavakkal, hanem megértő, barátságos társalgással. Meg-i mondta neki, hogy megérti, hogy félt. Hiszen Amerikában ma mindenki fél. Félnek a munkások a munkanélküliségtől, a Taft-Hartley törvénytől, félnek a bevándoroltak a McCarran törvénytől, a deportálástól. Wall Street is fél a gazdasági válságtól, a reakciósok félnek a néptől, ezért hajkurásszák őket, ezért ‘vizsgálják’ a tanítókat, á papokat, a kormányalkalmazottakat, a UN-f, a baloldali szakszervezeteket, stb. Félnek a becsületes 'emberek -is! és azon nincs mit röstelni. A félelem magábavéve nem szé- j gyelríivaló, Hiszen ha az1 emberiség nem félne a háborútól, a reakciótól, a fasiz-j mustól, akkor nem csinálna senki ellene semmit. Az a kérdés, hogy MIRE HASZNÁLJUK fel a félelmet. Ha engedjük, hogy megbénítson bennünket, hogy a mondabeli strucc módjára j a homokba, rejtsük a fejűn- j két, akkor emberhez méltó! módon reagálunk. De ha arra használják a félelmet, hogy j az tettre serkentsen bennünket, akkor ebből a félelemből, ebből az aggodalomból hasznot huzhatunk. Megmagyarázta aztán az illetőnek, hogy lapunk ma tartalmasabb, mint valaha és mily sokat mulasztott azáltal, hogy egyideig nem olvasta. Megnyugtatásul még azt is megjegyezte, hogy a lapot most csomagolva szállítják és kézbesítik. Végül is az illető kijelentette, hogy ‘jól van no, itt a hét dollár.’ Meg vagyunk győződve, hogy sokszáz ilyen magyar van szerte az országban. Csak fel kell keresni őket és egy kicsit elbeszélgetni velük s az előfizetési kampányunk sikeres lesz. Mit kapnak azok, akik előfizetéseket vagy megújításokat szereznek? Tekintetei a demokratikus békesajtó mai időkben való építésének történelmi fontosságára, a Magyar Szó ügyvezetősége megbízta országos- hirü rajz olómüvészünket, Gellért Hugót egy gyönyörű rajz készítésére egy elismerő oklevél számára. Mindenki, aki legalább egy uj egészéves előfizetőt szerez, vagy aki legalább két uj megújítást küld be a magáén kívül, vagy aki legalább két előfizetőt szerez az angol magazinra, az kap egy ilyen kitűnő oklevelet, mint, A BÉKE SAJTÓJÁNAK ÉRDEMES ÉPÍTŐJE. Mindenki, aki részt vesz a kampányban és bejelenti ebbeli szándékát, akár a helybeli lapbizottságnál, akár lapkezelőnél, vagy a kiadó- hivatalban, hálánk jeleként azonnal kap egy szép uj magyar könyvel. A többi jutalmakról közeli lapszámunkban. Hogyan állapítjuk meg a nyertest . Az igazság és méltányosság kedvéért a következő pontyendszert alkalmazzuk: A) Miftden egészéves $7 dollár előfizetés (a kampány alatt Manhattanben és Bronxban is 7 dollárért lehet felvenni előfizetést) az i Egyesült-'Államok területén 10 pont. B) Minden féléves »előfizetés USA területén 7 pont. C) Minden egész vagy féléves előfizetés Kanadából, Mexicoból vagy más észak j vagy délamerikai államból 8 | pont, félévre ugyanonnan 5 I pont. D) Minden egészéves előfizetés Magyarországra 6 pont. E.) Minden 1.50 dolláros évi előfizetés az uj angolnvelvü kiadványunkra, a Little Di- gestre 3 pont. F) Minden uj előfizetés a Nők Világára 2 pont. G) Az 1-953 január 1 előtt lejárt előfizetés megújítása vagy megujittatása egy évre 6 pont, félévre 3 pont. 1953 'szeptember 1 előtt lejárt előfizetés megújítása 1 évre 4 pont, félévre 2 pont. Jaroslav Hasek szatírája Hetven évvel ezelőtt született Jaroslav Hasek, a nagy cseh iró, akinek főmüve, az “ínfanteriszf Bvejk”, az imperialist háború és a militarizmus pompás gúny- | nyal megirt szatírája. Hasek igen sok elbeszélésében a búr-, Esoá társadalom álszentségéről, | rothadásáról rántj a le a leplet, f-lábbi szatriája a burzsoa " ’-emberszeretetről és humanizmusról” nemcsak . kora csehszlovák burzsoáziájára, de a mai tőkés társadalomra is jellemző. Kurka, városi tanácsos felesége újból' beszélni kezdett a levesakció létesítéséről. Már szilárdan meggyőzte ma- j gát arról, hogy ő lesz ennek j az intézménynek az elnöke, j Férje a kanapén eltehénked-1 Ve szivarozott és csak félfüllel hallgatta. Utálta már a feleségének; ezt az állandó locsogását: | ‘‘Aztán majd felkötöm a fe-| hér köténytk mindenre jól j vigyázok, egyik nap borsó- ] leves, másik nap krumplileves harmadik nap hagymaleves, aztán megint borsó, krumpli és hagyma... A városházán élvezett befolyásoddal végül- is csak eljutok odáig, hogy teret engednek nekem. . .” j — Na szervusz — gondolta Kurka tanácsos. — Locsogj csak, ameddig akarsz.1 Másik oldalára fordult és pislogott. Felesége azonban nem hagyta békén, mellé ült a kanapéra és újra elkezdte: —■ Persze, hogy segíteni fogsz nekem, megszervezed a kollegáidat. Hivatalos pénzekre is szükség volna, mert a gyűjtésből nem sokra megyünk és nem akarok még rá is fizetni erre a szegény népre ! A borsó drága és ha a krumplilevest jól akarom elkészíteni ... — Miért készítenéd el j ól ? , — mondta Kurka tanácsos1 Ä LEVESAKCIÓ unatkozva. — Nem kell an-j nak jónak lennie. Fő az, hogy i valmi meleg Tegyen a hasukban. — Nem, első alkalommal; valóban jónak kell lennie, hi- j szén a barátnőmet is~ meghívom kóstolóra. A nagyfejü-j ek is mind ott lesznek, me-1 ritenek majd a kanállal és sziircsölnek a levesből. Aztán; felveszem a fehér köténye-1 met, azt a csipkéset, lefény- képeztetem mgamat az akciókonyhában és a képeket el- küldjtik egy újságnak. Csodálatos lesz és a barátnőim megpukkadnak az irigységtől. Kurka fel kapaszkodott a kanapéról, felöltözött' és távozott, mert már nem bírta tovább hallgatni. Ez igy ment napról jiapra. Ebéd után, a- mikor egy órácskára lepi-! hent, újból és újból rákezdte j a felesége. Néhányszor elhatározta, hogy enged az un-} szólásnak, de mihelyt kolle- j "gáinak beszélni kezdett róla, | nekirontottak: • a városnak nincs pénze, levesakcióra, mert éppen most építenek bgy uj templomot. A szegénygyerekek meg kibírják leves nélkül is. Kurka erre az emberiességről kezdett szónokolni, mire Smrcka mészáros fölállt és széles mosollyal odakacsintott: — Karosikám, hiszen ismerjük egymást! Valóban jól ismerték és tudták, hogy az emberiesség nála teljesen mellékes kérdés. Amikor egy ízben kilakoltatta egyik bérlőjét, nagyon humorosan elmélkedett erről a kocsmában: — Hej, látták volna csak milyen jól elszórakoztam, a-i mikor kidobálták a holmijukat az ut,cára. Az ablakból nézegettem és ni csak, a nő- j személy még fenyegetett en-l gém: Az úristen még megfi-! zet magának! Alig, hogy ki- j nyitotta a száját, egyszerre; csak megeredt a zápor, az I elmosott mindent, s á nősze- j mély csak ott állt tátott szájjal. Érteni kell ezekkel a be- í szédet! Mivel- ismerték Kurkát, nehezükre esett, hogy fantáziájukat az emberiességről; szóló zavaros gondolatokkalj gyötörjék. Amikor azonban felesége újból megtépázta az idegeit, elhatározta, hogy vé- : get vet a dolognak. A város-1 háza ülésén ismét megemli- i tét,te az ügyet és amikor látta az arcokon a nevetést és meghallotta a csípős szavakat: “Olyan ennek a Hurkánk a szive, mint a vaj!” —1 dühbe gurult és ezt»orditotta: — Hát akkor egyedül csinálom meg a levesakciót! így is töi’tént. Nyilatkozatot tett közzé, amelyet felesége irt alá 'és adakozásra hívta fel a polgárokat, a levesakció javára. Elég sok pénz gyűlt össze, mert senki sem akart félrehuzódni. Aj plakáton ugyanis az állt, I hogy a helyi lap közzéteszi az | adakozók nevét és az adomá- í nyok összegét. Most már csak az volt a; bökkenő, hogy hol működjék a levesakció. Kurka tanácsos végülis házának nagy mosó-' konyhájában kötött ki, fe-j hérre meszeltette és elhatá- j rozta, hogy a mosófazékban! főzik a levest a szegénygye- j rekeknek. így aztán Kurkáné felvette fehér kötényét, fehér ru-, 1 háját és lefényképeztette ma-1 gát. A barátnők is eljöttek és} megkóstolták a levest. Eljötír a kerületi rendőrparancsnok s- úgy történt, amint a taná- csosné mondta: kanalat ragadott, megmentette a levesben és szürcsölni kezdett. Húsz gyermek szorongott a padokonn a hosszú asztal mentén és csak a jelre vártak, hogy a levesre vessék magukat. Sokáig kellett azon-, ban várniok és __ ez igen kínos volt, mert Kurka tanácsos szónokolni kezdett az emberiességről és mindenki látta, hogy nem szívből beszél. Közben dühödt pillantásokat vetett a gyei’ekekre, mert a lépcsőkön piszkot fedezett föl. A bejáratnál virágcserépben két babéi’fa állt. A beszéd után Kurka ur észrevétlenül beleköpött az egyikbe és várta, mit mond a kerületi rendőrfőnök. A .rendőrfőnök még egy kanálnyi levest szürcsölt s meghatottság lett úrrá rajta. A gyerekekhez fordult és a hazáról és istenről tartott nekik előadást, noha ez semmilyen kapcsolatban sem volt a krumplilevessel. Amikor az-1 tán a vendégek kiürítették a poharakba töltött legeslegolcsóbb pezsgőt, mindnyájan távoztak és ugv viselkedtek, mintha temetésről jöttek volna. A gyerekek végre enni kezdtek s az öreg cselédlány vigyázott rájuk, mert a ta- náesosné a szobájába ment. Búcsúzóul még ezt mondta: — Nem is érdemlitek meg ezt, ti kis koszosak! Ha kiöntitek a levest, felpofozlak benneteket. Jobb is lett volna, ha születésiek után vízbe fojtanak benneteket, mint a macskákat, legalább nem lennétek most az ember terhére ! Rettenetes dühös volt a sápadt gyerekekre, akik kana- luk'Frrr—-a vnléhtánvérokban csörömpölte kes~Tfrm!011 tömték magukat kenyérrel. így ment ez egy hétig. A barátnők, há nem akadt, jobb dolguk, felkeresték a levesakció kis kosztosait, akik már moccanni sem mertek és tompán meredtek tányérjukra. A jótékonysági intézmény ugyanis egy újabb beruházást eszközölt: egy nádpálcát, amelynek helyét a sarokban jelölték ki. Amikor a gyerekek befejezték' az “ebédet”, imádkoztak, aztán né- hányan elpityeredtek, mert az, öreg cseléd a nádpálcával elnadrágolta őket. A rákövetkező tizennégy nap során az a hir járta a városban, hogy Kurkáék lopnak. Állítólag a levesakcio iavara gyűjtött pénzből uj ■függönyöket, vásároltak. • A hírszerzésre előőrsként kiküldött asszonyok azzal tértek vissza, hogy a leves merő egy viz. — Ez aztán a pompás emberszeretet — mondogatták a városban — függönyt fiad- zik! A városházi ellenzéken belül már komolyan beszéltek arról, hogy Kurkáék kifogták maguknak a hüsosfazekat. Kurka tanácsos egy nap délben olyan állapotban jött haza a kocsmából, hogy nyilvánvaló volt: valami egész komoly dolognak kellett történnie. Ma már nyíltan a szemébe vágták: “Nem ingyen etetitek őket!” Kurka tanácsos dühödt medveként robogott a mosóÍFolytatás a I6-ik oldalon) _12_
