Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-09-24 / 39. szám

September 24, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 TUDOMÁNY1 k---------------------------------------r AZ EMBER VÉDELME Irta: HAVAS ANDRÁS, a magyarországi Közegészségügyi Intézet Kossuth-dijas főigazgatója Ma már sokat teszünk dől- közé erdősávot ültetnek szü­gozóink egészségének védel­méért és egyre jobban tud­juk, mit kell temünk, mert kétségtelen, hogy népi de­mokráciánk fokozatosan meg fog tenni mindent és később, égé szségtudományunk to­vábbfejlődésével még annál is többet, mint ami ma a maximumot jelentené. / vóviz Lássuk elsőnek az ivóviz- kérdést. Elsősorban azt vizs­gáljuk, az uj források, kutak helyesen készülnek-e, elegen­dő vizet fognak-e szolgáltat­ni, fúrással, vagy ásással ju­tunk-e el a víztartó rétegig. Magának a víznek vegyi vizs­gálata elárulja azoknak a talajrétegeknek tulaj don- ságait, melyeken a viz keresztül szivárog, amig a viz- tartó rétegig eljut s ha bom- ló szerves anyagokkal talál­kozik, azokból felvesz, ivásra alkalmatlannak minősül. Ha vegyi összetétele megfelel, gondoskodni kell arról, hogy utólag ne szennyeződhessék. A közületi ivóvizeket rendsze­res bakteriológiai vizsgála­toknak vetik alá. Szabályaink arról is szólnak, hány köbcen­timéterben fordulhat elő ál­talában egy baktérium és kü­lönösen azt vizsgáltatják, van-e az állatok — köztük az ember — beleiben élőskö­dő u. n. colibaktériumokból egyáltalán jelen és mennyi. Itt nagy a szigorúság, hamar kész a tilalom. Még szerencse, hogy megfelelően adagolt klórral (klórgáz vagy klór­mész formájában) a bekerült ártalmakat hamar megszün­tethetjük. A vegyi vizsgála­tok egyre finomabbakká vál­nak és ma azt is megkövetel­jük, hogy megfelelő mennyi­ségű jód s fluor is legyen az ivóvízben, mert az elsőnek — legalább részleges — hiánya rendszeres használatnál goly­vát, a másodiké fogszuvaso­dást idéz elő. Levegő Egyre fejlődő iparosodá­sunk, városaink gyors fejlő­dése és a fokozatosan tömö­rülő lakosság a levegő tiszta­ságát veszélyezteti és a dol­gozó ember védelménél merül fel egyre több feladat. A vo­natok villamosítása megsza­badíthatja a várost és kör­nyékét a mozdonyok füstjé­től és a velejáró kellemetlen esetleg mérgező gázoktól. — Gyárainkban újabb és újabb kísérletek folynak, hogy a fű­tésre alkalmazott szénfélék lehetőleg teljesen elégjenek, mert ez lényegesen csökken­ti a füst mennyiségét, a füs­töt, gázokat igyekeznek men­nél magasabbra kivezetni, hogy egyenletesen oszoljanak el a légkör emberre már alig veszedelmes régióiban, szűrő­ket alkalmaznak a mérges gázok visszatartására, lekö­tésére. A gyár és lakótelep rőnek (Sztálinváros). Amig ezek a kérdések megoldódtak és a jövőben még jobb meg­oldást nyerhetnek, sok tudós viszgálatára van szükség, uj, pontosabb készülékeket, uj módszereket dolgoznak ki. És ha a lehetőség a levegő szeny- nyeződésére több is lesz, a valóságban az igy kidolgozott rendszabályok egyre inkább gondoskodnak a szennyeződé­sek kiküszöböléséről, azok megsemmisítéséről — még mielőtt keletkezhetnének! — Emellett az érdeklődés a fa­lu felé is fordul. Csakugyan olyan tiszta-e a falu levegője, amint hittük, vagy ott a — porártalom ellen kell küzde- nünk? T áplálkozás Rákosi Mátyás és Nagy Imre legutóbbi beszédükben rámutattak a dolgozók élet­színvonalának emelkedésére, mint igen fontos kérdésre, amikre nagy gondot kell for­dítani. Ebben elsőrendű je­lentősége van a táplálkozás kérdéseinek, az élelmiszerek jóságának, tisztaságának, ma­gas tápértékének, a vitami­noknak stb. Hogy ezekre a kérdésekre igennel lehessen válaszolni, sok és finom, nem egyszer igen nehéz vizsgá­latra van szükség. E vizsgá­latoknak itt is vegyi és bak­teriológiai módszerei vannak, melyeknek többek között az is a célja, hogy megakadá­lyozza ételmérgezések létre­jöttét. De a vizsgálatoknak még egyéb céljuk is van: nem mindegy, mit és hogyan eszünk, mit együtt, mit kü­lön, de azt is tudnunk kell, hogyan készítsük el ételein­ket legokszerübben, miből mennyit juttassunk dolgozó­ink asztalára, hogy ízletes is legyen és a legjobb egészség­ben tartsuk őket. Lakás A másik fontos tényezője az életszínvonal emelkedésé­nek a jó lakás. Csak néhány tényezőt említek meg futtá­ban, elengedhetetlen kellékeit a jó lakásnak. A jó építő­anyagnál kell kezdenünk, a- mely lehetővé teszi a termé­szetes szellőzést, nem szívja magába a talaj nedvességét és nem adja azt tovább a helyiségekbe. A tájolásnak el­sőrendű fontossága van, ne­hogy a nappali használatra szánt helyiség tulsötét le­gyen, a hálóhelyiség pedig a napos oldalra kerüljön. Ettől a helyiségek hőmérséklete is sokban függ. A lakás legyen jól szellőzhető, az ablakok ad­janak elegendő világosságot, ami ne vesszen el a tulmély szobákban. Nem mindegy a lakás szine sem, van szin, a- mely elősegíti a pihenést, van amely nyugtalanít. Legyen viz, ahol az szükséges, legyen megfelelő csatornázás és vi­lágítás. Mi a baj az amerikai irodalommal? Irta: EöRSI BÉLA Valamikor egy magyar tár­sadalmi tudós (Mérai-Hor- váth) a társadalmat össze­hasonlította az emberi test­tel. Rámutatott a társadalom szivére, gyomrára és más testrészére. így például ne­T isztaság Meg akarom említeni a tisz­taságot, amely egyik legfőbb támasza a jólétnek és az em­beri egészségnek. Keresztül­vitelének igen sok .formája van, kezdve az egyéni tisztál­kodás lehetőségétől fürdőszo­bában, jól épített és berende­zett közös fürdőkben, gyárak és üzemek zuhanyozóiban. De ide tartozik a lakások, a köz- intézmények (étkezdék, mo­zik, színházak, várótermek, stb.) és az utcák, terek, sőt a strandfürdők, a kiránduló- helyek, az ember járta erdők, hegyek tisztasága is, ami az egyéntől, a közösségi érzéstől, a kultúrától és az állami és helyi intézmények megértésé­itől és áldozatkészségétől függ, de mindenesetre az utóbbiak kötelességei közé tartozik. Már ez is hozzájárul a fer­tőző betegségek keletkezésé­nek és elterjedésének meg­akadályozásához. Balesetelháritás Mennyi kérdés és mind a dolgozó ember védelmét érin­ti ! Amellett még számtalan fontos kérdés: meg kell em­líteni a testi és szellemi pi­henést az erre megállapított időben, a vasárnapokon, az évi szabadság ideje alatt, amivel dolgozóink egyre job­ban megtanulnak élni. A szórakozásról se feledkezzünk meg, ami egyre kulturáltabbá válik és azzal, hogy felüdit, uj erőt ad a további munká­hoz. Azt terjesztik nyugati or­szágokban — és nálunk is so­kan elhitték —, hogy az ide­gesség korszakában élünk. — Hogy az erősiramu iparoso­dás, a nagyvárosiasodás, a velük járó zaj, a rohanó élet, az erős és hirtelen fények és a többi, korunkkal járó árta­lom együtt elkerülhetetlenül hat az emberek idegrendsze­rére. Persze, egyet elfelejte­nek: hogy a dolgozó ember náluk olyan bizonytalanság­ban, olyan folytonos izgalom­ban él, olyan állandó harcot folytat a mai kenyérért, a- mely holnapra már teljesen valószínűtlen — hogy ez őrli fel az idegrendszerét, magát az életet. Az állandó munka- lehetőségeket, nyugalmat, a holnapba vetett hitet bizto­sítjuk és minden módon ki­zárni igyekszünk az élet apró ártalmait is. Végül még rövi­den le akarom szögezni, hogy mindent, ami jó, hasznos, kí­vánatos a dolgozó ember szá­mára, meg kell tenni, viszont mindent, ami rossz, ami ár­talmas, azt el kell hárítani. Ez a két szabály megadja a dolgozó ember védelmét. A szocializmus felé v ez ető utunkban egyre javulni fog a dolgozó ember védelme, hi­szen ez — bennfoglaltatik a szocializmus helyes értelme­zésében. vezhetnénk a társadalom sze­mének — a művészetet, a társadalom fülének — a ze­nét. Már nehezebb a többi ré­sze. A tudomány — a társa­dalom agya, a közlekedés — a társadalom lába. Mi az iro­dalom — nevezhetnénk a tár­sadalom szivének, ha csak Wall Street meg nem harag­szik és a tőzsdét, a pénzt akarná a társadalom szivé­nek nevezni. Minden társadalmi válto­zást — az irodalom előre megérez és kihangsúlyoz. Például a francia forradal­mat nagy irók — Voltaire, Rousseau, Diderot s sok más már az irodalmi müvekben előkészítették. Petőfi, Vörös- marthy, Jókai — a 48-as sza­badságharc előkészítői. Vi­szont az 1880-as eszendőben a magyar földesúri gentry- osztály elveszítette gazdasági aapját és földje a nagybirto­kos és a zsíros paraszt kezé­be került. Annak a kornak nagy irói bemutatták e kap­zsi osztály minden hibáját (Mikszáth), vagy pedig vi­lágfájdalmat fejezett ki (Re- vieczky). A polgári osztály előnyomulását és az ébredő proletárság megmozdulását a Nyugatisták (Ady, Babits, Móric Zsigmond) munkáiból láthatjuk. József Attila, Illyés Gyula, a jobbágyok és mosó­nő utódjai megérezték az igazi demokrácia szellemét. Nekünk nem érdekünk a múltat tárgyalni állandóan, mi itt vagyunk, hogy Ame­rika életét értsük meg és ez okból iparkodunk a modern amerikai irodalmat szellemi alapjára visszavezetni. Amerika huszas évei hoz­ták meg az első igazi irodal­mat annyira, hogy a vajúdó Európa Amerikától várta a tőkés korszak szellemének kifejezését. Nem véletlen, hogy épp ebben a korszak­ban egy amerikai iró nyerte meg a Nobel-dijat. Sinclair Lewis-ban az amerikai közép- osztály megtalálta kritiku­sát. Lewis sohasem tudott másról Írni, mint az amerikai angol-szász felsőbb középosz­tály kérdéseiről, de ezt igen kritikus szemmel tudta meg­rajzolni. Az igazi vezető dal­szólam azonban nem a közép- osztály fontoskodó üressége, hanem a nők felszabadulása volt. A huszas évek meghoz­ták a nők választójogát (a felsőbb középosztályu nők fe­minizmusnak nevezett moz­galma és az orosz forradalom hatása következtében), de az igazi felszabadulást a nőknek maguknak kellett elvégezni. Azután jött a szülés­szabályozás, amely korunk legnagyobb Írója (Shaw) szerint nagyobb jelentőségű, mint az atomhasadás elméle­te, amely megmentette a nőt a szüléskényszertől, amely a proletáranyákat oly korán öreggé és keserűvé tette. Mindezt a huszas évek irodal­ma harcolta ki és ezért örök­ké hálás lehet neki az embe­riség. A harmincas évek irodal­mi alapeszméjét a gazdasági válságban találták. Mindenki élete azon múlt, hogy állása vagy megélhetése volt-e. A legédeskésebb Saturday Eve­ning Post elbeszélés is akö­rül fordult, hogy a kis far­mer leány kap-e születésnapi ajándékot, amikor a búzát nem lehetett eladni, vagy a munkanélküliség égető kérdé­se volt. A fasizmus hangossá­ga a nagy városokban, multi­milliomosok titkos segélyalap­ja révén vagy a vándormunká­sok kegyetlen sorsa, a okla- homai szegény parasztság küzdelme a szárazság ellen — mindezeket nagy irók mutat­ták meg részünkre. A negyvenes esztendők ha­mis, háború által okozott prosperitása (anyagi jólét ábrándképe) elsodorta a har­mincas évek reálista Íróit; meggazdagodva semmi újat nem tudtak adni és társadal­mi hivatottságukat elveszí­tették. De az uj ifjúság haza­jőve a háborúból, gyilkos szemekkel nézte a háború meggazdagodott itthonmara- dottait és a háború igazi okát keresve uj, realista irodal­mat teremtett. Hogy milyen nagymérvű volt a társada­lom ifjúságának elkeseredése, mutatja, hogy a háborút reá­lisan ábrázoló irók müveit száezrek olvasák. Norman Mailer (A meztele­nek) és halottak) s James Jo­nes (Kárhozottak mindörök­re) szemei a háború hiába­valóságára, a tisztek fasiszta szellemére, a rettenetes pro­letár lakásnegyedekre, a né­ger kérdés igazságtalanságá­ra vetődtek. Ez irók müveit a bennfentes, meggazdago­dott, Bermudában vagy Fran­ciaországban telelő irók — újságírói (reporferi) iroda­lomnak csúfolják, pedig ezek mélyen élnek minden olvasó lelkében. A társadalom Íróinak egy- része elmenekül a világ fur­csaságától és kellemetlen igazságaitól. Ebben a csoport­ban vannak Truman Capote, Frederick Bushner és Paul Bowles. Ezek nem vastag, 5 fontos könyveket Írnak. Köny­veik könnyűek, nem foglal­koznak háborúval, társada­lommal, hanem “egyénnif’ kérdésekkel. Azt mondják, ők befelé néznek és kis egyéni problémákról, divatos homo- szexuálitásról irdogálnak. A legjobban talán a színpadi iró: Arthur Miller: “Keres­kedelmi utazó halála” fejezi ki ezt a hangulatot, aki sze­rint a társadalmi, gazdasági, erkölcsi és társasági nyomás oly rettenetesen erős, hogy csak kétségbeejtő jajkiáltá­sokat lehet hallani ebben a nyomasztó társadalomban. Külföldön igen jó könyvek jelennnek meg, de azok for­dítása nem ajánlatos vagy nem jó üzlet. így meg kell elégednünk ezekkel az Írók­kal, mert minden más irót (Howard Fast) az Amerika- ellenes bizottság vagy elhall­gat, vagy árulóvá t,esz, vagy könyvei kiadása elé majdnem lehetetlen akadá­lyokat gördít,. Fájó szívvel lehet csak nézni az amerikai irodalom eltespedését, ellaposodását. Ki tudja hány tehetséges iró fog elveszni az amerikai ugaron ?

Next

/
Thumbnails
Contents