Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-09-24 / 39. szám

September 24, 1953

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Simon Sándor uj élete

A mátrabányai üzemtől nem messze lakik Simon Sándor kétszeres sztahánovista, a Magyar Népköztársaság arany munkaérdeméremmel kitüntetett vájára. Bárki könnyen ráakadhat, a neve elég ismerős, sokszor szerepelt az újságokban, rádióban, a mátrabányai sportbrigád vezetője. Hosszú hónapok, sőt évek óta tervét mindig 100 százalékon felül teljesíti; 1953 julius 28-án este 10 órára 17 hónappal előbb befejezte ötéves tervét.

De hadd kezdjük talán az elején.

Simon Sándor a felszabadulás után lett, bányász, azelőtt zsellér ember volt Gél ej környékén. — Családjával együtt az urasági birtokon dolgozott, ami egyet jelentett a kevés kenyérrel és sok gonddal.

A kétszeres sztahánovista 8 évi bányamunka után is inkább hasonlít naptól lebarnult falusi emberhez, mint vájárhoz. Él-hal az üzemért, szereti a földalatti életet, a zeg-zugos, tekervényes bányafolyosókat, egyszóval mindazt, ami megváltoztatta az életét, s az ország legmegbecsültebb emberei egyikévé tette.

A hűvös szobában uj szekrények, ágyak, a falakon rengeteg fénykép, egy vékonyka rúdon pedig a leteri- tett asztalon 11 piros zászlócska, amelyek az elmúlt évek győztes széncsatáiról tanúskodnak.

Simon Sándórriak, a közkedvelt “Sanyi bácsinak” egyik legnagyobb erénye az, hogy szerény, amikor ezekről a győzelmekről beszél.

— Nem valami jól indultunk 1950 január 1-én — mondja s rágyújt pipájára, — ami alatt nem azt kell érteni, hogy tervünket nem teljesítettük, csupán nem volt, meg annyira az összetartás a bi’igádban, mint ahogyan most megvan. Bizony, abban az időben elég gyengén álltunk a munkafegyelemmel.

Újabb szippantás a pipából, felizzik a dohány. Kis csend. Simon Sándor folytatja elbeszélését. Kintről behal-» latszik 12 éves Sanyi fiának; hangja. Valóságos vasgyuró a gyerek, korántsem hasonlít a múlt bányászgyerekeire. Nem csoda, most két hétig üdült Görömböly-Tapolcán, az apja pedig 21 napig Hévizén pihent. Simon Sándornak ez már az ötödik üdülése volt, a hajduszoboszlóiakat is beleszámítva.

Ahogy nyúlik a csönd, mégis csak megkérdezzük:

— Hogyan érte el a jó eredményt, hogy 17 hónappal előbb fejezte be ötéves tervét,?

A válasz nem késik, csak kissé rövid:

— Legfontosabbnak tartottam a lőlyukak gondos telepítését. Ez a sok szén titka. Ha a telepítés nem megfelelő, félnapi munka is kár- bamegy, hiába küzködik a vájár, eredményt nem ér el.

— De még arra is kiváncsiak volnánk, mennyi az átlagos keresete?

— Három és félezer forint-1 ból élünk havonta. Természetesen ruházkodunk is és nemi sajnáljuk magunktól az ételt.; Éppen eleget éheztünk a múltban, amikor a feleségem bizony nem igen csillogtat-! háttá főzőtudományát. Most,., j

A konyha felé int. Ugyancsak jó szagok áradnak on- ían. Bizony, a múltban sok j bányászcsaládnál vasárnap j nég a tűz sem égett a spar-; lertben — hajában főtt j krumplira sem tellett.

Utolsó kérdésnek tesszük fel Simon Sándornak:

— Mennyi tervenf^Iüli szelet ad ki még az ötéves terv /égéig?

— Én már befejeztem, vég- ehaj toltam ami rám hárult /téves tervünkben. Hogy ugy- nondjam — 17 hónappal idő- ebb vagyok, mint azok a lányásztársaim, akik csak l00 százalékra teljesítették tervüket. — Kiszámítottam, •.ogy ha 1954 december 31-. ' minden nap csak 105 szá-J alékra teljesítem a tervem, ikkor is 10 ezer mázsa szén-! lel adok többet népgazdasagunknak. Persze, nem szabok

atárt magamnak, mert na- j ryon jól tudom, hogy a 150 j izázalékos teljesítésből több j :sirke jut a fazékba, több

ruha a szekrénybe, több dohány a pipába. Bizony ez igy van. S ha jól összeszámolom, körülbelül 40 ezer forintnyi összeg, amit 17 hónappal előbb kaptam kézhez, mint számítottam. De ne higyje, hogy csupán a pénzért fejtettem a hegyet. Nem- Más is van. . .

Tudjuk mi az a más. A szobában tanuló 16 éves Mariska, aki néhány hét múlva bányatechnikumba megy, a konyhában falatozó Sanyi gyerek, a nagymamánál üdülő 12 éves Iionka és a negyedik kisfiú. Rájuk gondol Sir mon Sándor, amikor mélyebben vágja csákányát a földbe, amikor négy csille he-; lyett nyolcat rak, amikor bri-! gádjával az első szénvágók között harcol. Egészséges munkás eszével és tiszta jellemével, amelynek csillogása akkor válik igazán ragyogóvá, ha a müszaknaplót néze- j getjiik — ahol hosszú évek1 óta egyetlen mulasztást jelentő “h” betű sem került a Simon név mellé. Tudja, érzi, ! hogy ezt a jelent csakis ugyj tudja a maga és gyermekei I szamai a ragyogó jovove vai-l T>ztíitni, ha <•/>•,.zv,v, iio-van- ezzel a lendülettel küzd a több szénért.

MI TÖRTÉNT BAKONSZEGEN?

>> min tinin iiiíiiiiiiiihiiiiiihi

iiiiilHiiininnntnnn mini i«ii mu mi mi ii ti« im

Ruhatervező a Budapesti Nagyáruházban

A Budapesti Nagyáruházban lányok, asszonyok vesznek körül egy asztalt. Van olyan, akinek a férje, vőlegénye is oldalt álldogál, látni szeretné, milyen ruhát ter- /eznek szerett,ének. Ugyanis i Budapesti Nagyáruházban i vásárolt anyagokhoz alak- a illő mintát terveznek díjmentesen.

Nagy a forgalom. Aki nem s vesz anyagot, az is szive- en nézi, hogy a tervező ke- e alatt az odavetett vona- akból hogyan alkui ki egy- igv gyönyörű ruha, szok- íya, vagy kabát.

A rajzasztal előtt álló fiaalasszony ballonanyagot vásárolt az áruházban kosztümbe, gyönyörű selyembéléssel. \ zömök asszonyka nézegeti i mintákat, de egyik sem etszik neki. Egyiknek a gaí /érja nagy, másiknak az uj- a bő. Kedvesen kéri a ter- ezőt: “Tudja, én raglánuj

ast szeretnék.” A tervező léhány pillanat alatt elkészi- i a fiatalasszony részére a abátot, dehát ez sem tet- zett, vagyis csak a gallérja nem.

— Lehet ezen javítani — mondja a tervező — radíroz egy keveset, s most már spicces gallért, rajzol a kabátnak. Ez már igen — mondja a vásárló, ez tetszik. Megkapja a rajzot, örömmel megköszöni, s a tömeg gyűrűjét áttörve, oldalt várakozó férjéhez siet.

— De sokáig tartott — mondja a férj.

— Nem baj — feleli az asszonyka —, de szép leszek, s tudom, hogy azt t,e szereted. — Átnyújtja a férjének a divatos, ízléses mintát, nézegetik még egy ideig, aztán egymásba karolva a kijárat

felé sietnek. A lépcsőről még idehallani áz asszonyka “men- tegetődzését”: ugye megérte a várakozást, most csinos leszek.

öröm nézni a boldogan’mo solygó arcokat, amint ki-ki ruhát, kabátot, csöppnyi gyermekszoknya-mintát szorongatva kezében hagyja el a tervezőasztalt,. De nemcsak az az öröm, hogy a Budapesti Nagyáruház vezetői gondoskodnak a vásárló közönség mindenfajta igényéről, hanem az, hogy naponta többszáz vidéki és budapesti anya, leány viszi haza a szépen csomagolt ruhaanyagot, ízléses, szépen tervezett mintával. A divattervezőnek nincs egyetlen szabad perei sem, s mint mondja: “nag, öröm ez.”

Petercsák Mária.

• Illntnilll

inniiinnnninnniinttnnniM

Szabolcs megye

több községében uj általános iskola épül. A már elkészült uj, vagy korszerűsített iskolák közül t,öbbet alkotmá nyunk ünnepén vett át a köz ség ifjúsága. így példáu Nyirvasváriban, Szamossálvi ban, Gacsályban, Nagyhódoson, Vámosatyán, Csaholcon és ököritófiilpösön.

% 11111111111111 MIIIIIIIIIIliiIII1(1111111111IIllllll

y jlá ^•uiürüän

lesz az ország legnagyobb csemegeszőlő szaporító telepe. Az ötéves terv első évében kezdték meg a telpités előmunkálatait és a következő évben történt az első telepítés. Jövőre befejezik a telepítést és ha a telep már teljes üzemben működik, évente több millió oltványt, egymillió gyökeres vesszőt ad népgazdaságunknak, a 100 vagonra tehető elsőrendű csemegeszőlőn felül.

romló aszályos földek, pdr- , fellegbe vagy sárba lukadt faiuk közepén hajóállomás! A regi csendbiztosok, pandúrok, betyárok pusztáit hajójáratos főcsatornák, villany- vezetékek, erdősávok, öntözött földek borítják. A Berettyó, ez a nőiesen szeszélyes kis folyó, amelyen a honalapító magyarok keres- , ték ■ a gázlókat jó ezer év előtt, megint belenő a történelembe. Hiszen a mérnökök már kimérték, hogy hol lesz a hajóállomás.

— Mégis, mi az a legna^ gvobb, ami az utóbbi évekoen történt a faluban? — erőltetem a dolgot.

— Talán az, hogy á békebizottság, amelynek titkára vagyok, egyre szebben és jobban működik. Mintha éreznék az emberek, hogy zártabban, tömörebben, jobban helyt tudnak állni a történelemben, nemrégiben alakult meg a p>f ouik termelőcsoport, Rákóczi neve alatt. Ami azt jelenti, hogy a falu szine_java immár közösen gazdálkodik.

— Szép, szép, de. . . más nincs semmi?

— Mindjárt csak... persze! Novemberben és februárban teljesen átszűrte a falut a berettyóújfalui kórház röntgenautója. Kicsitől nagyig. Szóval az egész falut átvilágította. De a kapcsolat a szűréssel nem szűnt meg, bárkinék bármilyen baja van, bemegyen a kórházba és hat szakorvoshoz mehet egyetlen délelőtt. Ez olyan nagy dolog, hogy hasonló nem történt meg még a faluban....

Ilyenformán beszél Koós Ferenc tanító és én hallgatom. Akkor nem mondtam meg, de most leirom: hogy igen, hasonló eset nemcsak Bakonyszegen nem történt meg azelőtt, de nem történt ez meg sehol a világon.

És most, Magyarországon, íme — megtörténik.

Szabó Pál

mnnuimilHiuiiiimniiiiuiiiuiiiiiuiiiiuniiiiniuuuni

i1 ud eves települést f^eztek fel Kiskunfélegyháza határában

Kiskunfélegyháza határában, Külső-Galambospusztán ősi temetőre bukkantak az utépitő- munkások. A kiskunfélegyházi muzeum rövidesen megkezdte a temető feltárását. A föld mélyéből különféle edények, gyöngyök, emberi csontvázak kerültek napvilágra. A leleteket a kiskunfélegyházi múzeumban helyezték el.

A régészeti kutatók a leletekből megállapították, hogy egy 1700 éves szarmata temetőre találtak. A szarmata-jazig törzsek a harmadik század körül laktak a Duna-Tisza közén, s az ásatások e törzsek egyik településének temetőjét tárták fel. A kutatások megállapították, hogy a szarmata törzsek apró, félig földbevájt kunyhókban laktak, s az élelmiszereket, a gabonane- müeket földbe ásott vermekben tartották. Halottaik mellé a sírba kőkancsókban ételt raktak.

A sirokban több római pénzt is találtak. Ebből arra következtetnek, hogy a szarmata törzsek a Dunántúlon élő rómaiakkal kereskedtek.

................................

A MA|S VAR SZÓ A BFKE. HALADÁS.

DEMOKRÁCIA SZAVA!

9

Kagyogo párák kavargoznak íe a megázott földekről, nagy esők járták itt mostanában, s a Berettyó menten vetések nőnek, fák leveleznek, s a távoli virágos szilvafák, mint megannyi hófúvás. A faluvégen jó B e s kényéi György avatag háza hirdeti a Habsburg-uhalkodók hecs^ telenségét, s a múltnak kér serves történelmét, de vala. mivel beljebb vidám, ünnepio gyermeksereg árad ki egy udvarról az utcára. Színesen frissen csivognak, zsibonga- nak s elöntik a széles betonjárdát. Vannak, akik az árokpart zöld pázsitján mennek. Az igazgató-tanitó jön eiői,

! tucatnyi gyermek úgy veszi körül, mint tarka pillangók.

Koós Ferenc, az igazgató- ! tanító nemcsak a tanrendet.

: az iskolát igazgatja, hanem rajta tartja a szemét és szí j vét a falun éppen úgy, mint ; a tájon; egyébként elég fiatal ember, a békebizottság ; titkára. Bemegyünk az iskolába, ahol az igazgató laká- 1 sa van. Az eresz alatt szépen ápolt szőlőlugasok törtetnek felfelé.

Nagyon-nagyon régen ismerem a magyar tanítók életét, helyzetét, ők voltak azok, akik a múltban soha nem tudták meglelni helyüket az életben. A parasztok nem fogad ták be, mert Hát “nadrágos emberek” voltak, az uriosz tály se fogadta be őket, mert hát “koszos tanítók” voltak. Fizetésük élni is kevés volt. meghalni is kevés volt, nyug dijuk semmi, csak tengtek, lengtek az élet, alján. S ma: ahova beteszik a lábukat, nyomban formálódni kezd a* emberi s fizikai világ.

— Előre! — áll meg nagyobbik fiacskája, Feri, i küszöbön.

— Előre! No... de te csal úgy mondod ezt. Te hogvao törekedsz előre?

A gyerek pillanatig riadoz- va pislog, aztán kivágja szabály szerint, hogy ő lett a- első a sakkversenyben.

Ez már igen. Ez már valami. Kiváltképpen akkor, ha megtudjuk, hogy Bakonsze- gen 280 gyerek jár iskolába, s az úttörőcsapatnak va sportköre, sőt... tizenöt ta gu sakk-köre... S Feri a sakk-kör versenyén lett a. első 24 ponttal.

Beszélgetünk s közben a tanitóné asszony sört és süteményeket varázsol az asztalra. Régi ember vagyok és nem állom meg, hogy fel ne bukkanjon bennem a régi tanítói nyomorúság. . .

— Hát hol van itt a tanítói nyomor? — kérdezem.

— Nyomor? Az nincs, persze. Persze bőség sincs, csak rendes fizetés van, de bizonyos, hogy az ötéves terv után majd ez is emelkedik, mint ahogy mindenkinek a jövedelme emelkedik — mondotta Koós Ferenc egyszerűen.

— Mit tudtok ti itt az ötéves tervről?

— Sokat. Talán mindent. Minket, bakonszegieket leg. inkább az érdekel, hogy már kimérték a mérnökök a helyet, ahol a hajóállomás lesz.

Igen, Bakonszegen hajóállomás !- A lecsapolt rétek, egyre