Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-09-17 / 38. szám
Szeptember 17, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 TUDOMÁNYI \_________________________________________________r “THE PASSIÓD OF SACCO ADD VADZETTI” A fizika helyzete Magyarországon Irta: NOVOBÁTZKY KÁROLY, Kossuth-dijas akadémikus Az első magyar fizikuskongresszus alkalmából képet adni a magyar fizika múltjáról és jelenéről, szükséges és hálás feladat. Szükséges, mert messzemenő következtetéseket és tanulságokat vonhatunk le a társadalom szerkezetének.és a tudománynak kölcsönhatásából, hálás feladat, mert sikerekről számolhatunk be, melyek öntudatos szervezés eredményei, feltétlenül reálisak és tele vannak a jövő Ígéretével. A magyar fizikának, ép- ugy, mint a magyar matematikának, van múltja, azonban csupán elszigetelt szellemek kiváló alkotásaiban. A múlt fizikája meghúzódik Jedlik Ányos, Eötvös Loránd és még egy-két szerényebb kutató laboratóriumában, távol attól a felismeréstől, hogy jelentős szerepet kellene játszania a népgazdaság és a nemzeti kultúra szolgálatában. A közszellem nem volt bátorító. Hogy lehetne máskép megmagyarázni, hogy Jedlik és munkatársai megelégszenek a dinamóprobléma laboratóriumi megoldásával és kísérletet sem tesznek a nagyvonalú technikai megvalósítására. Hogyan lehet máskép megérteni, hogy maga Eötvös is, ki teljes tudatában volt alkotása értékének, csak féllábbal és kelletlenül lépi át laboratóriuma küszöbét, ingájának gyakorlati átdolgozását inkább munkatársaira | bízza. A magyar természettudós idegennek érezte magát hazájában. A rövidtávú, azonnali profitra beállított uralkodó körök nem vártak az elméleti tér mészettudomá- nyoktól semmit. A tudomány palántáit gondosan és intézményesen ápolni ezért, hogy gyümölcsei esetleg csak a következő nemzedék számára érjenek meg, teljesen kívül állt a mohóság programján. A közös vámterülettel gyarmati sorba süllyesztett Magyarország vállalkozója nem a magyar tudós, nem a magyar mérnök rátermettségében bízott, hanem a kecsegtető állami szubvencióban. Valami nemzetsértő kishitűség nehezedett a magyar természettudományra, az ország, készséggel importálta a nyu-' gáti kultúrát, tömegesen a műszaki készárut. “Jobban csinálja ezt a nyugat” — ez a frázis szállóigévé vált. A külföldre szorult magyar tudósok és mérnökök pedig, kik köziül akárhányan ma is világhírnévnek örvendnek, más nemzetek tudományát s gazdaságát gyarapították tudásukkal. De a magyar fizika múltjához hozzátartozik annak a megállapítása is, hogy a gyökérig rothadt közállapotok ellenére voltak a tudománynak hősei is. Azokra a fizetéstelen gyakornokokra és magántanárokra gon dolok például, kik az egyetemek könyvtáraiban és laboratóriumaiban önzetlen munkával I ébren tartották a tudományt. Ritkán esett meg, hogy az ! áldatlan idők ellenére ne l^tt volna egy-egy tudósunk, aki a kor szinvoalán állt. Az utód mindig hazai kézből vette át a tudomány stafétabotját, hazai példából merített erőt a' további haladáshoz. A múlt eredményeinek értékelése nem nehéz feladat. Jedlik elsőségének vitatása reménytelen próbálkozás vol- j na, hiszen eredményét nem közölte. De mindenképpen számon tartjuk, hogy a dinamóelv, a mai elektrotechnika fundamentuma magyar agy szülötte, magyar fizikus alkotóképességének bizonyítéka. Eötvös alakja tisztán áll. Nagyságának lényegét nemcsak a kísérleti fizikus virtuozitásában látjuk,' mellyel szinte végtelen érzékenységű, mérőeszközeit megalkotta, hanem még inkább abban a nagyvonalú tudományos programban, melynek szolgálatába állította ingáit. Mulasztást követnék el, ha nem idézném Einsteinnek Eötvös halálhíre alkalmából elhangzott szavait: “A fizikának egy fejedelme halt meg.” Elismerjük és értékeljük a magyar fizika múltját, büszkék vagyunk minden alkotásra. Hiába kutatjuk azonban ebben a múltban a tudomány művelésének átfogó célkitűzéseit, hiába annak felismerését, hogy a tudománynak I hozzá kell forrnia a nemzet életéhez. A felszabadulás hozta meg számunkra ezt az uj szemléletet, hogy minden tevékenységünk, egész életünk csak annyiban bir erkölcsi értékkel, amennyiben a dolgozó közösség szolgálatába állítjuk. A múlt tudósa meg volt győződve, hogy emelkedett álláspontot képvisel, ha kijelentheti magáról, hogy nem egyéni érdekből, hanem a tudomány kedvéért műveli a tudományt. Ma tisztán látjuk, hogy a tudomány öncé- luságának hitvallása egy üres szentségtartó imádata. A mai magyar fizika a szocializmus építésében találja meg méltó hivatását. A szocializmus építése hihétetlenül sokrétű állami programot jelent és az egész magyar tudomány be- , állítása ennek a programnak 1 az irányvonalába, "jelentős részben az újjászületett Magyar Tudományos Akadémia érdeme. A múlt széthulló fizikai kutatása ma egységes mederben folyik. A népgazdaság igényeinek alapos megvizsgálásából születtek meg az úgynevezett akadémiai témák. Ma minden kutatófizikus tisztán látja azokat a legfontosabb kérdéseket, melyek megkívánják a tudományos munkakoncentrációt. Tisztán látja, hol kell megtámasztania a fizika emelőit, hogy a népgazdaság haladását biztosítsa. Az Akadémia tetemes anya- : gi támogatással járul hozzá a szükséges kísérleti eszközök I beszerzéséhez, éspedig első-, —Howard Fast uj regénye— Howard Fast, kiből soha nem hiányzott a bátorság, hogy a történelem legkihi- vóbb területeit próbálja feltárni, uj regényében Sacco és Vanzetti életét örökíti meg, irodalmi megvilágításban. Hogy szabadabban mozoghasson, Fast regénynek nevezi írását s ugyanakkor a könyv sok fontos szereplőjének nem ad nevet, de egyszerűen igy nevezi őket: A Bíró, A Kormányzó, Á Börtönőr, stb. Ezzel eléri azt, hogy szabadabban irhát müvében, mintha teljesen ragaszkodott volna a rendőri és bírósági jegyzőkönyvekhez. A módszer segítségével, az elhangzott és hivatalosan feljegyzett szavakon túl. Fast teljes emberi lényükben bemutatja az alakokat, akik nagyobb szerepet vittek a mártírrá lett, kitűnő cipész és a szegény halárus kivégzésében. Ugyanazzal a tehetséggel, mely a legkimagaslóbb amerikai, történelmi regényíróvá emelte, Fast a legszemlélte- tőbben szövi össze a tényeket saját költ.ői képzeletével, életet varázsolva alakjaiba. Természetesen nem véletlen, hogy éppen 1953-ban jelent meg e könyv, abban az évben, melyben Julius és Ethel Rosenberg életét vették el. Minden bizonnyal Sac- co-Vanzetti és a Rosenberg ügy közötti hasonlatosság az, ami annak megírására késztette. Fast a következő ajánló sorokat írja könyve elé: “Azoknak a bátor amerikaiaknak, akik a jelenben és a múltban inkább a börtönt, vagy a halált választották, de nem voltak hajlandók elárulni elveiket, melyekben hittek, a földet, melyet szerettek, a népet, melynek bizalma volt bennük.” Fast egyetlen nap, helyesebben 18 óra eseményeibe sűríti az egész regényt. A nap 1927 augusztus 22-ike volt, melynek végével villamosszék vetett véget Sacco és Vanzetti életének, a Charlestown börtönben, Boston mellett. Az anyag, melyből Fast a regényt összeállította, any- nyira izgalmas önmagában, hogy ahhoz keveset kellett hozzáadnia. Nem is ez volt a célja, hanem inkább az, hogy az azóta felnőtt, uj amerikai nemzedék előtt, mely csak keveset tud már Sacco és Vanzettiről, de annál többet a Rosenberg ügyről, feltárja a kettő hasonlatosságát, jóllehet egyetlen szóval sem említi azt s soha nem esik ki a történlemi elbeszélő szerepéből. Azok, akik ismerik a Sac- co-Vanzetti ügyet, a könyv alakjaiban rá fognak ismerni néhány emberre, akik még ma élnek, mint Felix Frankfurter, a Legfelsőbb Bíróság tagja, akit a jogász professzor személyesít meg a könyvben, azonban a szereplők legnagyobb része már halott. Nem kell azonban semmi fantázia ahhoz, hogy az egyetemi elnök személyében az olvasó ráismerjen Laurence Lowellre, a Harvard egyetem volt elnökére, aki egyengette az utat Sacco és Vanzetti kivégzése számára. Nyilvánvaló, hogy a kormányzó Alván T. Fuller, volt massachusett.si kormányzó, aki elutasította a kegyelmi kérvények és küldöttségek egész sorozatát s természetesen, hogy a nagyszerűen megszemélyesített Biró azonos Webster Thayer személyével, aki halálra ítélte a két martirt egy rablógyilkosságért, jóllehet bebizonyult, hogy ahhoz semmi közük nem volt. Fast felhasználja a könyvben Vanzetti több gyönyörű nyilatkozatát, többek közt. a következőt: “Már többizben hangoztattam, nemcsak hogy részes nem vagyok a két bűntényben, de soha életemben nem követtem el semmiféle bűntényt. Soha nem loptam, soha nem öltem, nem ontottam vért, de harcoltam a bűn ellen azért, hogy megtisztítsuk az életet még azoktól a bűnöktől is, melyeket, a törvény és az egyházak szentesítenek. “Most azt mondom én, hogy még egy ■ kutyának, i vagy egy kígyónak, a föld legszerencsétlenebb, legala- j csonyabb tere mtményének sem kívánom, hogy azokon a j szenvedéseken keresztül men- i jen, melyeken én mentem keresztül egy olyan dologért, i amit soha nem követtem el. “Azonban meg vagyok győződve arról, hogy olyan dolgokért kellett szenvednem, melyekben valóban bűnös vagyok. Azért kell szenvednem, mert radikális vagyok s ez igaz: valóban radikális vagyok. Többet szenvedtem elveimért, mint sajátmagam- ért, de annyira meg vagyok győződve igazamról, hogy még akkor is, ha önök háromszor ki tudnának végezni s én kétszer újra születhetnék, ugyanazt cselekedném, amit eddig tettem.” Vannak a könyvnek kisebb hibái, nem is lehetne ilyen nagy mü teljes hiba nélkül, de általában kitűnő irás az, egyike Howard Fast legnagyobb müveinek. A “The Passion of Sacco and Vanzetti” a Blue Heron Press kiadásában jelent meg, ára 3 dollár. ................................................ Magyar irók müvei a Német Demokratikus Köztársaságban A Német Demokratikus Köztársaság könyvkiadó vállalatai nagy érdeklődést tanúsítanak magyar irók müvei iránt. A berlini és a lipcsei kiadó- vállalatok sorozatosan adják ki német nyelven magyar szerzők könyveit. A közeljövőben a következő magyar müvek jelennek meg a Német Demokratikus Köztársaságban: Eötvös József “Magyar- ország 1514-ben”, Mikszáth Kálmán: “Beszterce ostroma”, Móricz Zsigmond: “Boldog ember”, “Rokonok”, “Rózsa Sándor”, Illés Béla: “Vigszinházi csata”, “Fegyvert s vitét énekelek”, Veres Péter: “Pályamunkások”, Thury Zsuzsa: “Egy fedél alatt”, Szeberényi Lehel: “Hét nap.” iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiill Figyelem! “A felhőkarcolók árnyékában” cimü folytatásos regényünk összefoglaló és befejező részét anyagtorlódás miatt. következő számunkban fogjuk közölni. sorban hazai gyártás utján. Ha a kutató a munkájával akárcsak közbeesőleg is konkrét eredményeket ér el, számottevő prémium a jutalma. Hatalmas befektetéssel megalakult az Akadémia legnagyobb intézete, a Központi Fizikai Kutató Intézet. Nagy évi költségvetéssel dolgozik és önálló programján kívül már eddig is nem egy speciális üzemi problémát oldott meg eredményesen. Az Akadémia harmadik osztályára hárul az irányítás és ellenőrzés felelősségteljes feladata. Rendkiviül fontos szerepet tölt be ennek az osztálynak nemrég megalakult állandó bizottsága, mely már eddig is feltérképezte fizikai intézeteinket, felmérte problémaköreiket, kapacitásukat. Komplex-bizottság formájában állandó kapcsolatát tart fenn a műszaki osztállyal, hogy a fizika és technika közös határterületén mozgó kérdéseket átvegye és a fizikusok felé közvetítse. Maga az osztály gondosan megvitatott ötéves terv alapján dolgozik. A magyar fizika jellegzetes vonása, hogy egészen a fel- szabadulás napjáig az elméleti kutatások, domináló szerepet játszottak. Ez a fizika menete mindenütt, ahol az államvezetés vaksága és szűkmarkúsága folytán a laboratóriumi munka elsorvad. Ma már párhuzamosan, sőt inkább kölcsönös áthatásban halad Magyarországon a kísérleti és elméleti kutatás. Természetes, hogy az elkerülhetetlen specializálódás miatt az egyes problémakörök egy- ■egy tudományos központ köré csoportosulnak. A magyar kísérleti fizika természetesen már nem mostohagyermek, mint a múltban volt. Az említett központokon kívül még másutt, elsősorban üzemi laboratóriumokban is folynak fizikai-technikai jellegű vegyes kutatások. Tudományunkban ma már helyreállt az egészséges egyensúly kísérlet és elmélet között. Az elmélet terén működő magyar fizikusok számban nem haladják meg a kísérleteiket, da kutatásuk területe a dolog természeténél fogva jóval szélesebbkörü. Az ujabbkori fizika majdnem minden ágának akad elméleti művelője.' A magyar fizika tehát virágzik, mert élő törzs hajtása. A törzs a mi demokráciánk, melynek életereje áthatol a fizika érhálózatán is. A magyar fizikus szabad kutatásban tudása legjavát adja, mert érzi a sikeres munkáért járó megbecsülést. Nyolv év óta uj légkörben élünk, jeligénk, Jiogy amit ma elértünk, azt holnap túl keli szárnyalnunk. Az eddigi eredmények is már tiszteletreméltóak, bátran kiléphetünk velük a kongresszus nyilvánossága elé.
