Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-09-17 / 38. szám

Szeptember 17, 1953

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

3

Mi szárad a

'látnokok” lelkén

Irta: BÓDOG ANDRÁS

Nem tehetek róla, de afnikor tanúja vagyok annak, hogy mi milyen finomak, tökéletesek és előrelátóak vagyunk, két régi világból való tréfa jut az eszembe. Az egyik szól az egyszeri magyar emberről, aki agyba-főbe dicséri családját, hogy milyen okosak, nagyszerűek és sikeresek és aztán nyelve egy nagyot csettint és igy folytatja: “Meg anyósom is egy igazán rendkívüli asszony. Bizonyos tekintetben vetekedhet Istennel magával, mert ha Isten mindent tud, az én anyósom ezzel szemben mindent jobban tud.”

A másik régi világból való tréfa kicsit keserűvé vált az idők folyamán, a jelenlegi dicső szövetségeseink, a szabadságért mindenkor fegyverkezni és harcolni kész német nácik jóvoltából. Azért csak elmondom a történetet, amely a tarnapoli csodarabbiról szól. Igazi csodatevő ember volt, a jövőbe látott és prófétai tehetségekkel rendelkezett. Igaz, hogy háztartása el volt hanyagolva, tanítványai állandóan, veszekedtek egymással, hívei szétszéledtek, a szent ember mindezt észre se vette, nem látott-, nem hallott semmit abból, ami körülötte ment végbe. Figyelme az égre, a távol és jövő dolgaira irányult. Egy éjjel csodálatos látomása volt. Felülve ágyában háromszor elkiáltotta magát: “Lemberg városa ég. Egész Lemberg lángokban áll.”

Ez tagadhatatlanul rendkívüli, csudálatos látomány volt. Lemberg legalább egy jó napi járásra volt a leggyorsabb kocsival is. Ha a rabbi a legcsodálatosabb módon meglátta, hogy Lemberg városa ég, akkor nincs hely kételkedésre és habozásra, mindenki rohanjon segíteni. A tanítványok azonnal fel is lármázták a népeket, egy félórán belül az emberek százával kaptak szekerekre, lovakra, baltákkal, fejszékkel siettek lóhalálában Lemberg felé tüzet oltani.

Teljes egy napig tartott, amíg odaértek és amikor ott a tűz után kérdezősködtek, — a lembergi népek nagy csodáik--zással bámultak rájuk, mert a városban sehol tűzvésznek nyoma nem volt. Mikor pedig azok tovább bizonykodtak a csodálatos látomásra hivatkozással, a lembergiek kinevették őket és csufolkodva mondták: “Csak forduljatok vissza, nem történt csoda, a rabbitok tévedett, amikor itt tüzet látott.”

Ezt már a tarnopoliak sem hagyhatták annyiban és visszaválaszoltak nagy diadallal: “Még ha igaz is, hogy a mi rabbink tévedhetett, mondták, de nem volt az egymagában is egy csoda, hogy a szent ember Tarnopoltól egész ellátott Lembergig.”

Xeip ok nélkül mondtam az előbb: ez egv régi tréfa — nemcsak azért, mert az idők azóta nagyon tréfátalanná váltak, hanem azért is, mert a világ sokat haladt és a csodás távol és jövőbe látó emberek száma nagyon megszaporodott. Az uj prófétáknak gyerekjáték számba menne Tarnopolból meglátni, mi megy végbe Lembergben. Washingtonban egymagában annyi a távolba látó ember, hogy madarat lehetne velük fogatni, ha nem tartogatnánk őket arra a fontos feladatra, hogy mint szenátorok és képviselők, külpolitikai szakértők és tanácsadók meg hasonlók szemeiket kelet felé forgatva meglássák a nagy tüzeket Moszkvában és Peking- ben

Újságolvasó embert aligha kell emlékeztetni a példák százaira, amelyekben a washingtoni látnokok csodálatos tehetsége nyilatkozott meg. Hogy Sztálin 1925-től kezdve fél- évenkint meghalt mindenféle halálnemekkel, vagy hogy a németek hat év alatt letiporják a szovjet államokat, nem döntően bizonyitotta-e a távolba látók nagyszerűségét? Hát még amikor csak pár hete Washingtonban mindenki belelátott a vesékbe és tudta, hogy Malenkov csak handabandá- zott, amikor azt állította, hogy a hidrogénrobbantás nem titok számukra. Magukról ítéltek a látnokok, amikor részletesen kifejtették, hogy ha a dolog igaz, Malenkov fenyege- tődzött volna, ahelyett, hogy békés együttműködésről beszéljen. Két héttel később kitűnt ugyan, hogy a hidrogénrobbantásról szóló szovjet-hazugság igaz volt, ami mutatja ismét, hogy a mpszkvai népek milyen kötekedőek és mindenben ellentmondanak nekünk.

Ezután a látnokok számára az marad hátra, hogy pontosan kinyilatkoztassák, ki, mikor és hogyan szállította el az oroszoknak a hidrogén titkát. Az atomfizika legnagyobb képviselői, mint Einstein, Conant és Lapp szerint ilyesmiről szó sem lehetett, mert az atomfizikában elméletileg sok mindent ki lehet dolgozni elemi tudással is — a gyakorlati megcsináló« a döntő, mindazonáltal az egyszeri magyar ember anyósának washingtoni követői azt sokkal jobban tudták, köztük olyanok is, akik még középiskolai fizikát vagy matematikát se tanultak soha. Egyesek a szerencsétlen Rosenberg-házaspárra próbálták a dolgot rákenni azon a címen, hogy ha annakidején nem is dolgoztak még a hidrogénrobbantáson, az asztalossegéd fivér hallhatott valamit erről beszélni elmélitelig. Az igazság az, hogy Einstein munkája nyomán elméletileg minden elemet fel lehet robbantani, azaz az anyagot energiává felszabadítani, a kérdés az. hogy hogyan és mivel, nem is említve, hogy meg is kell csinálni. Ez azonban nem lett volna akadálya annak, hogy az ártatlan házaspárt sírjából kirángassák, a dolognak csak

(Folytatás a 16-ik oldalon)

ÁRTATLANUL HANGZÓ HIRDETÉSEK

A FASIZMUS SZOLGÁLATÁBAN .

mint jelen alkalmazottaik teszik, akkor az üzletük megsemmisült volna és a sok millió, jó fizetésű munka, ami fölött ma annyi vita folyik, soha nem létezett volna.”

A hirdetés második, ha sonló nagyságú szakaszában azt hangoztatja, hogy ezek a munkaadók éjjel-nappal dolgoztak, mert lehetővé akarták tenni, hogy több ember élvezhesse a jó dolgokat. Hogy amellett anyagi java kát szereztek, az csupán azl bizonyítja, hogy “mindenki annyi fizetést kap, amennyi vei sajátmaga hozzájárul a világ gazdagításához.”

Mit jelent ez a hirdetés: Azt jelenti, hogy az acélbá

>iiiiniiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiii||||||l||||||l||||,,|m||||||||||||

rók, Henry Ford, az automobil bárók, az olajbárók és egyéb bárók azok, akik köszönetét érdemelnek minden jóért, amit élvezünk, azért, hogy millióknak ma munkája van, ők azok, akik megteremtették a jó életek s ezért megkapták gazdagságban méltó jutalmukat “annyit, ameip,'- nyit ők adtak a világnak.” Hogy a munkások millióinak munkája és kizsákmányolása nélkül mint teremtették volna meg gyáraikat s a “világot gazdagító javakat”, arról hallgat a hirdetés. A munkásoknak semmi köze ehhez p teremtő munkához, ők, a “megrögzött individuálisak” /oltak azok. akik “éjjel-nap(Folytatás a 16-ik oldalon)

ll■lllllllllllfllllllllllllllllllIillllllllllllllllllllll|||||||||||||||p

New Yorkban negyedik hónapja folyik a Hearn áruházak alkalmazottainak a sztrájkja. Az áruház a szakszervezetellenes kammpány- ban milliókat költött a kalmársajtó lapjaiban elhelyezett hirdetésekre, sokkal többet, mint amit a munkások emberi bérének biztosítása s a szakszervezet elismerése jelentett volna számára. Ebben az esetben azonban nem számítanak -a milliók, mert a társaság pionír szerepet vállalt az áruházak azon törekvésében, hogy megsemmisítsék a szakszervezetet. A törekvés nem sikerült, mert az utolsó pillanatban végre a CIO egész állami szervezete felismerte a veszélyt és felsorakozott a sztrájkolok támogatására.

•

A Hearn áruházak sztrájlója konkrét, példa abban a törekvésben, mely az egész amerikai nagyiparban történik, úgy az ipartermelő, mint kereskedelmi ágában. A cél mindenütt a szakszervezetek, a kollektiv bértárgyalás megsemmisítése s az árukat kínáló reklámhirdetések mellett egyre több pénzt, áldoz a nagyipar az olyan hirdetésekre, melyek pusztán ezt a célt szolgálják. Jóformán alig múlik el nap, hogy ne jelennének meg ilyen hirdetések, féloldalasak, vagy teljes oldalasak. Az első pillantásra teljesen ártatlanoknak látszanak,' sőt demokratikusnak látszó frázisokkal igyekeznek megfogni az olvasót. Valamennyinek, az a célja, hogy a nagyipart, mint a demokrácia legfőbb védelmezőjét tüntessék fel, mint a “szabad vállalkozás” megtestesítőjét, mint Amerika s az emberi boldogság létrehozóját,. A legügyesebb, a legagyafurtabb publicisták kollektiv munkájával hozzák létre ezeket a hirdetéseket, “tanító” eszköz gyanánt alkalmazva azokat, hogy belopják velük a gya- j nutlan olvasóba a demokrá- j cia megsemmisítésére irányuló elméletek elfogadását,. E hirdetések kiegészítő elemei a sajtóban, rádióban és televízióban folyó szüntelen kampánynak a McCarthyz- mus, illetve az amerikai mintájú fasizmus elfogadtatására.

Lássuk példaképpen a legutolsót, ami megkapta szemünket.

•

A teljes oldalas hirdetést a Warner and Swasey clevelandi gépgyár tette közzé. A gyár precíziós gépszerszámokat termel, igy nincs közvetlen kapcsolatban a fogyasztókkal s ártatlannak látszó fürdetésében nem kínálja megvételre termékeit, hanem ezeket mondja:

“Ha nem lettek volna a megrögzött individualisták, akik megkockáztatták, hogy elindítsanak valami üzletet és harcoljanak azért, akik nem korlátozták a munkaidőt, hanem éjjel-nappal, hosszú órákat dolgoztak, nem

Magyargyalázás a vörösfaló szennysajióban

GLAMOUR, OUT OF GOULASH, 8Y HUNGARY]

MAMA

(MAGDA

sül a női nem gy alázó ja is, annak érdemes elolvasni azt a hihetetlenül aljas cikket,1 amely a renegát kommunista, Howard Rushmore s egy sereg más fenegyerek szerkesztésében megjelenő “Confidential” cimü csatornalap legújabb számában jelent meg a Gábor lányokról, valami Anderson nevű alak tollából.

Olvasóink tudják, hogy mi nem vagyunk sem tisztelői,! sem csodáiéi ennek a furcsa familiának, melynek a nyilvánosság előtt szellőztetett

kalandos élete kétségkívül

árnyékot vet a magyar népre és névre. De tudjuk, hogy az, amit ez a három Gábor lány, anyjuk vezetésével és együttműködésével müvei az érvényesülésért ebben az országban, beleértve változatos házzaságaikat, csak vissza- tükrözője azoknak az erkölcsöknek, amelyeket Holly-1 wood és az amerikai csatorna-1 sajtó képvisel és amelyek ki- fejlesztésével és népszerűsítésével igazán nem lehet; egyedül őket okolni.

Ám az a gálád, gyalázkodó cikk, amely a Gábor-mamáról és leányairól jelent meg a “Confidental”-ban, fel kell, hogy háborítson minden amerikai magyart, mint ahogy fel kell, hogy háborítson minden jóizlésü személyt az egész országban.

lyüről” Írjanak és állandóan- hangsúlyozva az illetők magyar mivoltát.

Ez a csatornasajtó mélyében kotyvasztott cikk magyar emberekről egyszerűen mint; “gulyásrágók”-ról ir. A Gábor lányok szintén “gulyásból1 készült szépségek”. Hanghordozásuk “vastag, hamis magyar hangsúlyozás.”

Nem emlékszünk, hogy a magyarbarátságáról különben nem hires amerikai tőkéssaj— tóban valaha az Anderson- cikknél aljasabb, magyareller nes, magyargyalázó cikk jer lent volna meg. Az, hogy a magyargyalázást egy feltűnési viszketegben szenvedő család “kritizálásának” ürügye alatt teszik, nem változtathat a helyzeten.

Hisszük, hogy az amerikai magyar egyletek és egyházak nem hagyják szó és tiltakozás nélkül ezt a gyalázatos merényletet.

De az esetnek van egv súlyos tanulsága is: Gábor Zsazsa vörösfaló és denunciáló ügybuzgalma sem menti meg a Gábor-családot, hogy a' hivatásos vörösfalók kímélet nélkül ki ne pellengérezz'” őket egyenként és ö- vagyis a vörösfalás git minden esetben.

Mert az már túlmegy a megengedhetőség h a tá rán, hogy magyar nőkről, anyákról, mint “szukák”-ról, hogy egy idősebb magyar'‘asszonyról, mint “kivénhedt saskeseHa valakinek még mindig | kellene bizonyíték arra, hogjy minden fasiszta, minden vo- j rösfaló reakciós egyben vad soviniszta, a népek közötti gyűlölet terjesztője és ráadá-