Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-09-10 / 37. szám

Egy magyar paraszti békeharcos Hitéletünk a vallásszabadság tükrében Irta: Dr. SEIFERT GÉZA, a B. I. H. elnökhelyettese Irta PARRAGI GYÖRGY Budapest. A következő felszólaló a szólásra jelentkezettek közül: Havasi András dabasi minta­gazda — igy hangzott az el­nök bejelentése az Országos Béketanács multhetj kibőví­tett ülésén. A parlament kupolacsarno­kából nyíló hatalmas, díszes teremben a nagyszámú hall­gatóság figyelemmel fordult a mikrofon felé. Csizmában, ünneplő fekete ruhában, a- mely fittyet hányt a rekkenő júliusi hőségnek, a mikrofon elé lép a dabasi mintagazda. Látszik, hogy az idő már megviselte, bár dús bajsza most is olyan fekete, mint a ruhája. Egy pillanatig sem zavarja a rászegzett sok tekintet, nyugodtan áll a mikrofon elé és anélkül, hogy egy falatka papír, cédula volna a kezé­ben, beszélni kezd. Már az első mondatok belénk nyilai­nak. ősi dunatiszaközi tájszó­lással beszél, azon az édes magyar nyelven, amely ma­gyarnak tartotta rneg a ma­gyart a Nagyalföldön a török hódoltság másfél évszázada alatt is. Szavai olyan bizto­san, egyenesen szántanak a hallgatóság lelkében, mint a- hogy a jó ekevassal szántja biztos kézzel a dabasi határ­ban a földet. De nemcsak izes, zamatos magyarsága ébreszti fel az első perctől kezdve a figyel­met, hanem mondanivalójá­nak tartalmassága, gazdag­sága, színes, hol bölcs, hol huncutkás humora mesélő­kedve is. Azzal kezdi, hogy a mai napon az eddiginél is koráb­ban fogott neki a munkához azért,, hogy — mint mondot­ta — ez a nap se vesszen kárba. Beszélt önmagáról, a fele­ségéről, fiairól, dédunokáiról, a földjéről, a falujáról és be­szélt a magyar parasztságról, a magyar hazáról. Mindezt a Béke Világtanács budapesti felhívásával/ népköztársasá­gunk kormányának uj gaz­dasági politikájával kapcso­latban mondotta el. És be kell vallanunk, hogy elbeszélésé­ben nem volt, egy fölösleges szó sem. Minden összefüggött szervesen, szétbonthatatlanul a nagy üggyel, a békével, összefüggött azzal a biza­lommal, ■ reménykedéssel, a- mellyel a dolgozó parasztság a kormány programjának megvalósítása elé tekint. Mindenekelőtt elmondja, hogy, hogy a maga paraszti életéből vett példákkal akar­ja megmutatni, mit jelent számára és a parasztság szá­mára a béke. Szavaiból első- FQvban az derül ki, hogy a béke ma már a parasztság szamára sem hangulat, epe­kedés, sóhajtás csupán. Már nemcsak a családi otthon benső melegére, a ringó bu- ' zatengerekre, a szálló esti harangszóra, éjles akác- vagy hársfaillatra gondol a ma­gvar paraszt, amikor a béké­ről beszélnek neki, amikor a bekére gondol, hanem reáli- < ^ békét ma már erőnek, az egész magyar nép egysé­ges akaratának és főleg az egész nemzetközi béketábor erejének, legyőzhetetlen ere­jének tekinti. Ezt körülbelül így fejezte ki Havasi András: — Hatvannyolc éves va­gyok. Sok vihart, sok rend­szerváltozást átéltem, de ilyen “átformáló” erejű dol­got, mint amilyen a béke- aiozgalom, még nem. Átfor­málja ez az embert, de átfor- nálja az egész világot is. azért bízunk benne, mert re je van. Átformáló ereje. Az én . életembe — mon- j lotta —, már nagyon korán /eavatkozott az imperializ­mus. Alig, hogy kiképeztek lécsben katonának, kitört Szerbiában a “balhé.” És vit- ek le Boszniába fiatal fele­ségem mellől. (“Balhé” alatt z okkupációs válságot érti. Jz még nem volt komoly há- oru, ezért nevezi balhénak.) i)e azután megjött az igazi láboru, tizennégyben. Még ez v november 21-én Szerbiá-; >an kaptam egy golyót, a- nely mindennap zsibolyog <ennem, most is érzem. Fi­gyelmeztet mindennap ez a sibogás arra, hogy minden- iron meg kell akadályoznom, íogy egy uj háború a fiaim, íz unokáim, de már a déd­unokám életét is elpusztítsa.” Majd igy folytatja: — 1914-ben egy ember; onfolta meg a háborút és a | jéket és úgy fontolta meg, i iogy elindított bennünket a, láboruba. Most végre eljött I íz ideje, hogy valamennyien mind egy szálig megfontol­hassuk a háború és a béko ’ loigát, de mi úgy fontoljuk neg, hogy nem háborút, de jékét akarunk. íme: ebben a mondatban obbant lángra a legfénvlőb- <en népünknek az a határo- ott öntudata, hogy most ;em egy embernek vagy égy kis klikknek a “megfontolá­sán” múlik milliók és milliók ilety, hanem a magyar mil- ióknak, a békeszerető embe­riség százmillióinak ama el­tökélt megfotolásán, hogy nem engedik felülkerekedni a háború erőit. Az első és a második vi­lágháború azonban nemcsak i háború borzalmaira emlé-1 hezteti népünket, hanem arra z igazságtalan, embertelen ársadalmi rendszerre is, a- nely a népet szolgaságban .irtotta, háború esetén ágyu- jitelékül használta fel. Ez a udat tükröződött vissza Ha- asi András e szavaiban: — Az első világháború ide­án semmitlen voltam és négis nekünk, semmitlenek-1 tek kellett megvédenünk azt, imink nem volt: a hazát. A- dknek volt akkor hazájuk, ikiknek sok volt a földjük, a )ázuk, a vagyonuk, azokat elmentették. Most nekem is /-un tizennégy hold földem. ' ?s nagyon szeret,em ezt a oldet, ott nem hagynám a világ semilyen kincséért.” • Amikor megtapsolják, min­ien tetetett 'szerénység nél­kül hárítja el a t.apsot, mel­lére mutat, ahol az élmunkás jelvényt hordja és igy vá­laszol : — Lássák, erre vagyok a legbüszkébb. Ezt a kitünte­tést kaptam a munkámért, pedig én párt.onkivüli va­gyok. Ez “világijja mög”, hogy mggböcsülik nálunk a böcsületes munkát. Már pe­dig, ahol megböcsülik a mun­kát, ott megböcsülik a csalá­dot, megböcsülik az embört is.” Még valamit fel kell je­gyeznünk Havasi András be­szédéből. Azt a tiszteletteljes szeretetet, amellyel az értel­miségről, különösen az Írók­ról beszélt. “Ma már nem Nikartöröket” kell olvasni a akin, hanem olvashatjuk a legjobb magyar Írókat, akik a mi életünkről Írnak. A na­pokban olvastam el Szabó Pál uj könyvét. Köszönet ér­te neki és köszönet minden magyar Írónak. Ebben az or­szágban majdnem mindenki egynek érzi magát. Elég ma­gas kort megértem, nehéz időket is, de eljutottam még­is odáig, hogy most már ma­gamért,, a családomért, a bé­kéért dolgozhatom. És azért jutottam el idáig, mert “re­ménykedő” ember voltam egész életemben. Mindig azt vallottam, amit, Madáchtól tanultam: “Ember küzdj és bizva bízzál!” Itlllllllllllllllllllllllllililliilliiiiiii in in i,i min,, llm,MIIIII Tömeg gyűlés Morton Sobell védelmében Miután Morton Sobeilről még Kaufman .biró sem állíthatta, hegy atomtitkot szolgáltatott ki, ugyanakkor, mikor a Rosen - berg házaspárt halálra Ítélte, 'Sobellnek megengedte, hog> éljen, 30 éven át Alkatrazban. A Rosenberg ügyben igaz­ságért harcoló bizottság szep­tember 16-an nagyszabású tö- meggyülést rendez a new yorki Randall Islandon Morton Sobt 11 érdekében s hogy megismertes­se az újabb bizonyítékokat, me­lyek szerint a sietve kivégzett Rosenberg házaspár nem árul­hatta el az atombomba titkát. 3e!épőjegyek kaphatók a bi- 'íttság hivatalában, 1050 Sixth Ive., New York 18, N. Y. Tel LO 4-9585. Az alábbi cikk a magyar ' alkotmány emlékünnepének • évfordulóján, augusztus 2o- án jelent meg a magyar zs, dóság- budapesti lapjának az “uj Élet”-nek címoldalán. A XVIII. századnak a fran­cia forradalmat előkészít,ó Voltaire, Rousseau és Mon tesquieu által épviseit, úgy­nevezett “aufklaerista” szm-! lerne kezdte meg az antisze mitizmus babonákon alapmo vádjainak lerombolását és ke- : szitette elő azt a talajt, meiy' a zsidóságnak, — legalább n papíron való — jogegyemó— sitéséhez vezetett. Hazánkban 1848-ban, Kos- ‘ suth, Petőfi és nemzetünk más nagyjai küzdöttek a zsi­dók jogegyenlőségéért a re akció erőivel szemben. A re­akciós erők ugyanekkor zsi­dóellenes támadásokat, tett­leges bántalmazásokat ren­deztek hittestvéreink ellen Pozsonyban, Győrött, Sopron­ban, Pécsett, Vágujheiyen, Nagyszombaton és a tőva­rosban is. Pet.őfi Sándor 1848 már­cius 20-án a pozsonyi véres támadás napján irta meg dörgő szózatát: “Bevádolia: benneteket a nemzet és utó­kor előtt...” — Majd pana szolja: “aki az igazság mel­lett szót emel, arra megve­tendő hamis próféták eiég szemtelenek azt állítani, hogy a zsidók által meg van vesz­tegetve.” Ezzel a váddal il­lették nemcsak Petőfit és Kossuthot, hanem más haladó szellemű politikust, is, igy Táncsics Mihályt, aki kény­telen volt a Pesti Divatlap­ban 1848 március 26-án fe háborodottan tiltakozni a vád alaptalansága ellen. Kossuth Lajos is egyik be szédében igy szólt: “Fáj az ember lelke, ha mindenüti átja a szabadság országába terjedését és abból csak a zsidókat látja kizárva, de a; előítélet meg van és annak vakságával a költők szerint istenek is hiába küzdenek.” A haladó szellemű politi­kusok küzdelme részben si­kerre vezetett. 1867. évi XVII. törvénycikk az ország izraelita lakosait egyen jogit-» nak nyilvánította. (Emanci­pációs törvény.) De ezzel még az izraelita vallásfeleke­zet a többi vallásfelekezettel nem lett egyenjogú, a “be­vett” és “elismert” vallásfe­lekezeti rendszer lofytán. Az 1895. évi XLII. tör­vénycikk vallásfelekezetünket bevett vallássá minősítette. (Recepciós törvény.) * Hiába volt az emancipá­ciós és recepciós törvény, az izraelita felekezet ezután sem volt egyenjogú a többi fele- kezettel polgári és politikai jogok tekintetében és bár pa­píron vallásszabadságot élve­zett, a szó igazi értelmében vett vallásszabadsága nemi volt. De még ez a papíron élve­zett vallásszabadság sem tar­tott sokáig, mert az 1920. évi XXV. — numerus clau­sus — törvénnyel elvették tő­lünk a tanulás szabadságát, majd az 1938—39. és 1941-es években hozott úgynevezett “zsdótörvényekkel” a fasisz­ta hat,alombitorlók legszemé­lyesebb jogainktól is megfosz­tottak bennünket. A fasiz­mus őrült és embertelen dü­höngése hittestvéreink száz­ezreit gázkamrákba és más haláltáborokba űzve és geir tokba szorítva, minden em­beri jogból, sőt az élethez* való jogból is kirekesztette és életüket is barbár módon ki­oltotta. A lelkiismereti szabadságot és a vallás szabad gyakorlá­sának jogát ténylegesen és valóságban Népköztársasá­gunk Alkotmánya biztosítot­ta. Ennek érdekében az egy­házat külön választotta az ál­lamtól. “Ez a széfválasztás jelentett határozott biztosí­tékot a lelkiismereti szabad­ság és a vallás szabad gya­korlásának joga tekinteté­ben.” (Az Alkotmány minisz­teri indokolásából.) Ezzel megvalósította Alkotmá­nyunk a “Szabad egyház a szabad államban” elvét. — Romániai riport — Népi demokratikus rend­szerünk évei alatt" példátla­nul fellendült a Magyar Auto­nóm Tartomány kulturális hete is. A Székelyföldön so­hasem volt, annyi iskola, mint most,- az irodalom, művészet, a népi hagyományok ápolása soha sem mutatott olyan me­részen felfelé lendülő irány­zatot, niint napjainkban. A tartományban ma 486 négyosztályos, 228 hétosztá- iyos elemi iskola, 24 közép­iskola és sok szakiskola nö­vendéke tanul anyanyelvén. A marosvásárhelyi Orvos- tudományi és Gyógyszerésze­ti Intézet közel ezer hallga­tójának 55 százaléka állami ösztöndíjban részesül. Az egykori Marosmegyé­ben még 1946-ban is több mint 16 ezer Írástudatlan volt. Közülük még abban az évben ötezren tanultak meg irni-olvasni, s az Írástudatla­nok száma azóta a minimális ra csökken. A dolgozók anyagi és kul­turális színvonalának emelke désével egyidejűleg növeked nek kulturális igényeik is Városon és falun egyarán fellendül a kulturélet. A tartomány falvaiban rí; vid néhány esztfendő lefórgá sa alatt 483 kultúrotthon lé­tesült. A román és a magyar dolgozó parasztok gyaraoit ják ismereteiket ezekben a otthonokban. A tartomány dolgozói tu dásszomjuk kielégítésére Ma rosvásárhelyen az 51 ezer kö tetes tartományi könyvtára kívül 92 ezer kötetnyi szak könyvet’ találnak a két doku mentációs könyvtárban. A Magyar Autonóm Tart; mány művészeti és kulturá lis élete, — országunk több vidékéhez hasonlóan — nap ról-napra fejlődik, újabb sí kerekkel gazdagodik. Alkotmányunk a vallás- szabadságra vonatkozó intéz­kedésével a magyar zsidóság hosszú évszázadokon át folyt küzdelmére, vágyára tette rá azok beteljesedését -jelentő pecsétet. Megvalósította a ha­ladó ember gondolkodásé n keresztül a magyar zsidóság részére — a többi felekeze­tekkel egyenlően — a. lelkiis­mereti és vallásszabadságot. tllilliiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiíliiíli’tiiiiiiMiiiiiiiiiitiiiiiiiiimiiiiiti Tovább bővül az üdülök hálózata A Magyar Szekszervezetek Or­szágos Tanácsa a jövő évben tovább fejleszti üdülőinek háló­zatát. 1954-ben a szakszervezeti szanatóriumokban már havonta mintegy l,t?00 dolgozó jut orvo­silag ellenőrzött pihenéshez. Ba- latonfüreden 250 férőhelyes szivszanatórium, Balatonié.lén idegszanatórium létesül. Mátra házán tízmillió forintos költ­séggel ugyancsak uj szaks er- vezeti szanatórium épül. Csehi- mindszenten 150 férőhelye gyermeküdülőt, Mátrai üreden 500 személyes éttermet és kul­túrtermet, Balatonfüreden uj központi konyhát létesítenek. y jiiiiiiiiiiiitifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimifiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiijtiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHi FEJLŐDIK A MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNY KULTURÉLETE

Next

/
Thumbnails
Contents