Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-09-10 / 37. szám
AlHbKlIUU MAliIAÄ DÍU ( munkásmozgalom) Az amerikai munkásmozgalom, a világ munkásmozgalmának tükrében John L. Lewis, a bányászszervezet elnöke azt hangoztatta Labor Day-i szózatában, hogy az amerikai munkásság legnagyobb szükséglete az egység megteremtése, a lehető legrövidebb időn belül. Lewis azonban nem hiszi, hogy a jelen körülmények között létrejön ez az egység és igy folytatja : “Az egység azonban nem fog bekövetkezni, hacsak a szakszervezetek tagsága fel nem kel és követeli vezetőitől, hogy konferenciázás nélkül teremtsék meg a szerves, egységet, ami élet és halál kérdése.” A munkásság veszélyes idők elé néz, — hangoztatta Lewis — s csakis egyesült erővel, egyesült munkával tudja elhárítani a veszélyeket. ★ Labor Day ünnepe, a háromnapos munkaszünet kissé lélegzethez juttatja az embert s időt enged a helyzet összefoglaló mérlegelésére, amire nem igen jut alkalom a heti haj-: szában. Ezenkívül pedig maga az alkalom, lévén a “munkásság ünnepe”, ösztönzi az embert, hogy világviszonylatban I viszgálja az amerikai munkásság helyzetét. Mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy ezekben a napokban igen éles ellentét áll fenn az amerikai és a világ többi részének munkásmozgalma között. Mig a világ minden részében a szakszervezetek állnak a háborús politika elleni, egyre növekvő népi mozgalmak központjában s követelik a a Wall Street diktálásától való függetlenséget, az amerikai munkásság, illetve a szakszervezeti tagok többsége passzív elernyedtségben tesped. j Az amerikai munkásmozgalom legnagyobb gyengesége az, hogy szét van darabolva. Miközben John L. Lewis, sőt az AFL és a CIO vezetői is látják ezt, a két utóbbi szervevet vezetői, a személyi érdekeiket szolgáló hatalmi politikával méginkább mélyítik a szakadékot, ahelyett, hojfy valóban egységre törekednének. Ellentmondás, tétlenség Miközben a világ igen sok országában a munkások egyesülnek a reakciós, a Wall Street diktálására táncoló kormányok ellen, az amerikai munkásság többségének viselkedéséből úgy tűnik ki, mintha nem látnák a fenyegető, súlyos veszélyt. Ugyanazok a szakszervezeti vezetők, akik elitélik a nagyiparosok kormányát, a másik oldalon támogatják Washington háborús külpolitikáját, ami minden veszélynek a kulcsa s mely ellen most már a szövetséges nyugateurópai országok népei is tiltakoznak. Itt volna az ideje, hogy az amerikai munkásmozgalom | szembenézzen a valósággal és megváltoztassa eddigi állás-! foglalását, mely teljesen tévesnek bizonyult. 1946—47-ben, j mikor a jobboldali szakszervezeti vezetők lekötötték szerve-'1 zeteikot a Marshall-terv, majd az Atlanti paktum támogató-1 sa mellett, azt hangoztatták tagságuk felé, hogy ez a poli-1 tika közeli együttműködést fog eredményezni a külföld mun- j kásságával, a “kölcsönös segély” alapján. Ezen az alapon: igazolták azt, hogy “munkásköveteket” küldtek, akik a külügyminisztérium gépezetében ezt a célt lettek volna hivatottak elősegíteni. Ez a politika nem segített a külföldi szegénységen, de létrehozta a koreai háborút és egy harmadik világháború; szélére sodofta a világot. Ugyanakkor az Egyesült Államok-.’ ban hamis prosperitást teremtett, felépitett egy háborús közgazdaságot, mely a fegyverkezésen alapul s mely máris mutatni kezdi a depresszió jeleit. Külföldi fejlemények A külföldi népek tiltakozási mozgalmának alapvető tétele éppen az, hogy követelik az amerikai vezetek által rájuk kényszeritett fegyverkezési, a nép kiéheztetésére alapozott politika megszüntetését. Ezért történt a most lezajlott, nagy franciaországi sztrájk, melyben egyaránt resztvettek a kommunista, szociáldemokrata és keresztényszocialista szakszervezetek. A tiltakozás megteremtette egy népfront alapját, hasonlóan, mint a 30-as években, mikor a fasizmus ellen volt szükség az egységre. Az olasz választások kimenetele ugyancsak arról tesz tanúságot, hogy a nép megelégelte a Wall Street akaratának j kiszolgálását és menesztette deGasperi miniszterelnököt. Az angol munkáspárt e hónap végén összeülő értekez-1 lete elé 15 olyan határozati javaslatot terjesztenek be a nagy szakszervezetek, melyek ellenzik az amerikai politikát és azt követelik a kormánytól, hogy függetlenítse attól Angliát. Japánban igen nagy mértékben megnövekedett Yoshida kormányának baloldali szociáldemokrata ellenzéke s a japán szakszervezetek kivétel nélkül követelik a Kínával való szabad kereskedelmet s többen közülük bejelentették, hogy ki akarnak lépni a jobboldali vezetés alatt álló szakszervezetek világszövetségéből. A‘ Wall Street propagandája úgy akarja feltüntétni, mintha az amerikai nagyipar érdekeit szolgáló politika ellen való minden tiltakozás a ‘kommunistáktól” eredne. Ugyan-j akkor azonban a Wall Street Journal sajátmaga meghazudA görögországi földrengés áldozataiért A világtörténelem egyik legnagyobb földrengése pusztított az lőni tengerben lévő görög szigeteken. A Nemzetközi Vörös- kereszt számítása szerint több mint 1,000 ember életét veszítette s a szigetek 165,000 főnyi lakossága közül 100,000 hajléktalanul maradt. A szigeteken fogságban tartott politikai foglyok helyzete még tragiküsabb. A görög kormány rendeletére az utolsó percig cellákba zárták őket s mikor elszállították őket végre a börtönökből, azok percekkel később teljesen romba dőltek. A Görög-Amerikai Bizottság kéri az amerikai népet, szakszervezeteket, polgári szervezeteket és egyéneket, hogy élelmiszer, ruha, vagy pénzadományokkal segítsenek könnyíteni a földrengés áldozatainak borzalmas helyzetén. Minden ajándékot küldjenek a következő cimre: Council of Greek-Americans, 369 W. 26th Street, New York, N. Y. DETROITI REPORT 'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiimiiiiMiiitiiiiiiimiiiiiiiini ' Volt hitleristák találkozója Ausztriában BÉCS. — Mint a Der Abend cimü lap közli, Maria Gahban (Karintiában) újból megrendezték a katonák “találkozóját”, amelyen százával vettek részt a hitlerista hadsereg volt tisztjei es katonái. j A “találkozó” tiszteletére rendezett parádén Hans Rohr volt hitlerista tiszt mondott beszédet a hitleri hadsereg egyenruhájába öltözött fasiszták előtt, akiknek mellén ott díszelegtek a hitleri “kitüntetések.” Rohr követelte a háborús bűnösök s a náci-szervezetek rehabilitását s elsősorban az SS-csapatok rehabilitását. Követelte továbbá az összes bebörtönzött háborús bűnösök szabadonbocsátását. Dliiiiiiiiitiin in mii illinium ui hum «um műi mi mii ni iii< : Biró: Tudja ön, hogy mi tör- ! ténik, ha eskü alatt hazudik? Vádlott: Igen. A pokolba kerülök. Biró: És ha igazat mond? Vádlott: Akkor a börtönbe kerülök! Detroit, 1953,- szeptember. Azzal kell kezdeni, hogy Detroitban nincsenek pajták. Az automobil fővárosában nincs • hely állattenyésztésre. Más célból pedig mire szolgálna a pajta, ahol az állatok számára szükséges takarmányt raktározzák fel. Persze ' Detroit nem mindig volt az automobil fővárosa s mindössze 50 éve múlt, hogy az egykori kovács és lakatosmü- helyekben ló nélkül vontatott kocsikat kezdtek készíteni. A régi farmvilágból még fennmaradt néhány pajta. Ma is meg vannak s a másfélmilliós metropoliszban emberek, családok laknak bennük. A város rohamosan fejlődött s a depresszió éveitől eltekintve, mikor a kenyérkereset nélkül maradt családok ezrei hagyták el a várost, soha nem volt fölösleg lakásokból, hogy azok közül válogatni lehetett. Az ingatlantársaságok célja mindig az volt, hogy a lakásépítésnek nem szabad párhuzamos tempóban haladni a város rohamos növekedésével, mert akkor esetleg le kellene szállitapi a lakbéreket. A második világháború óta, mióta Detroit az ország egyik legfontosabb hadiipari központja, a helyzet még sokkal rosszabb lett. A fegyvereket gyártó automobil társaságok sokezer munkást a városba csaltak a déli államokból, de nem gondoskodtak részükre megfelelő lakásról. Ma az a helyzet, hogy — mint a Detroit Free Press írja, — 10,000 detroiti-családot kilakoltatnak ebben az évben, mert olyan házakban laknak, melyek életveszélyesek s melyeket a város lerombolásra Ítélt. A kilakoltatott családok számára azonban nem gondoskodnak megfelelő lakásról s a lap beszámolója szerint egyes családok régi pajtákból átalakított lakásokban kénytelenek élni s ezért havi 50 dolláros lakbért fizetni. Ezek azonban még a szerencsésebbek közé tartoznak, mert más családokat tolja ezt külföldön végzett tanulmányával, mely világosan kimutatja, hogy az amerikai politika elleni tiltakozás igei széleskörű olyan csoportokban is, melyekre semmi befolyás« sincs a baloldalnak. Közben azonban maguk a fő amerika szakszervezeti vezetők is beálltak a Wall Street propagandájának szolgálatába, amint azt európai kőrútjukon és Stockholmban tették, amivel azt érték el, hogy az amugyi hitelét veszítő amerikai munkásmozgalmat méginkább disz kreditálták az európai népek előtt. Minthogy az idegen országok munkásai az amerika szakszervezeti vezetőket ott látják a Wall Street érdekeine szolgálatában, az a veszély fenyeget, hogy Wall Street poli tikája elleni gyűlöletből, mely a világ népeiben egyre foké zódik, az amerikai munkásságra is hárul egy adag s ha • jelen helyzet folytatódik, a végén az amerikai szakszerve zetek teljesen izolálni fogják önmagukat a világ munkás ságától, miközben itthon ugyanaz a Wall Street politika te! jesen le akarja gyengíteni őket, hogy semmiféle védelme ne nyújthassanak a munkásság, illetve a nép életszinvona Iának mély leszállítására irányuló törekvésben. Az amerikai szakszervezeti mozgalom legnagyobb gyér gesége talán abból ered, hogy a vezetők vakon hisznek a ka pitalista közgazdaságban és ezt a hitet próbálják a tagsá' között is elhinteni. Az amerikai munkásság egyszer már su lyosan ráfizetett erre a tévedésre, mikor a huszas éve “prosperitása” után egyszerre rászakadt a depresszió, az al maárulással és a leveskonyhákkal. Ámbár igen sok szakszervezeti vezető azzal kérked, hogy az amerikai munkások sok kai magasabb munkabért kapnak, mint bármely más orszá munkásai, úgy látszik, hogy más országok munkásaina még sincs valami nagy bizalma az amerikai kapitalista köz gazdaságban. Talán meg kellene mindenekelőtt tanulni az hocw megszűrnünk kérkedni a morzsákkal, melyek lehull: nak háborús “presperitás” igazi profitélvezőinek asztalán: például még könyörületből a lerombolásra Ítélt házakban hagytak, melyekben a meny- nyezet többhelyen kilyukadt, a lépcső minden percben leszakadhat s a szél és eső elöl alig van menedék. Ezek az úgynevezett sokgyermekes családok, akik számára lehetetlenség olyan lakást találni, hogy annak bérét meg tudja fizetni egy munkásapa, ha amellett élelmezni és ruházni is akarja családját. Az adófizetők pénze, az más! Tj A Ford 600-as lokál hivatalos lapjának egyik riportere beszámol arról, hogy a Ford Motor Buildingben nagy tisztogatás folyik, porozás, seprés, festés. Az egész épület Hamarosan oiyan lesz, mintha uj volna. A gyár vezetősége minden lehetőt elkövet az épület megszépítésére, miután éveken át teljesen ie- rongáiódott az, tele volt porral és piszokkal, hogy a riporter szerint inkább beillett disznóólnak, mint olyan műhelynek, melyben a munkások egészségük veszélyeztetése nélkül dolgozhatnak. A riporter elmondja, hogy a nagy tisztogatás és festés azért történt, mert az épületben ezentúl hadimunkát végeznek, a kormány költségére. Természetesen a kormány fizeti az épület tatarozását is. Amit a Ford társaság éveken át elmulasztott, most nagylelkűen pótolja, az adófizetők pénzéből. Mialatt azonban a hadimunkát végző üzemekben teljes a tisztaság, a polgári a por, festésük már évek óta fogyasztás számára termelő üzemekben tovább gyülemlik esedékes lett volna, azonban a költségeket a profitból kellene kifizetni. Azt már nem! Az automobiltröszt vezetői egyre hisztériásabban követelik a munkatempó állandó fokozását, miközben azt hangoztatják, hogy a fokozott egyéni termelés az “egyensúly fenntartásához szükséges. Természetesen a profit “egyensúlyát” értik alatta, miközben a munkások kidolgozzák magukat a munkából. A Chrysler társaság vezetői a munkatempó fokozásának leghisztériásabb követelői között vannak s állandó jajgatásuk után azt hinné az ember, hogy ha nem fokozzák a munka gyorsaságát, a társaság elveszti még az ingét is. A Detroit Free Press augusztus 7-iki számában aztán közli a Chrysler társaság hivatalos kimutatását az év első feléről. A lap e vastag betűs címében ezt Írja: “Chrysler hat hónapos eladási rekordja.” Alcím: “A tiszta profit meghaladja a 44 milliót.” A beszámolóból kiderült, hogy a társaság az év első felében 1 milliárd és 8?4 millió dolláros üzletet bonyolított ie, uiig a múlt év ugyanazon időszakában 1 milliárd 256 milliót. A növekedés 518 millió. Mig a múlt év első hat hónapjában az egyes részvényekre 5 dollár 2 cent osztalék esett a profitból, ez év dső felében 5 dollár 7 cent. Természetesen csak a profit így részét osztják fel a részvényesek között. ■ oeptemper iu, inoa
