Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-09-10 / 37. szám
? AMERIKAI MAGYAR SZŐ September 10, 1953 TÁRSADALMI ÉS TÁRSASÁGI ÖNTUDAT Irta: EöRSI BÉLA Az amerikai külpolitika válsága Az amerikai társadalmi élet megfigyelői folyton nehézségekbe ütköznek abban a kérdésben, melyik osztályhoz tartozik egy ember — és milyen a társadalmi öntudata? Első pillantásra furcsának látszik, hogy sem a megfigyelő, sem maga az ember nem érzi, nincs tudatában annak melyik társadalmi osztályhoz tartozik és mik a társadalmi érdekei. És mégis itt nálunk az emberek legnagyobb része nem látja tisztán, hol áll, vagyis társadalmi öntudata hamis és igen gyakran az ellenségének táborába kerül akarata ellen. Itt egy jélda rá: Az utolsó években gyűjtött hivatalos adatok szerint 100 családból igen nélkülöz 30 család. Megél, de nincs semmi tartaléka a normális megélhetés biztosítására 100 családból 32. Közepesen él, de nem sók fényűzést engedhet meg magának 100 családból 32. Jó amerikai életet él, minden gond qélkül (az ideális, filmekben hangoztatott jó élet) 100 családból 10. Tobzódik az élet-javakban 100 családból 5. Ha a fenti életnívót vesszük alapul, azt mondhatjuk, hogy a gazdasági jólét vagy szűk élet elméletben majdnem mindig együttjár a mai társasági osztályba való tartozással. Ez teljesen nem igaz Amerikában. Faji, vallási és születési előítéletek oly erősek, hogy a társasági hozzátartozó- dás bizonyos gazdasági osztályok részére lehetetlen. Például zsidók nem tartozhatnak be a County Clubba, igy ki vannak zárva a felsőbb osztályból, akármilyen tehetséges, kiváló vagy gazdag emberek is. Ez áll a négerekre, a keleti népekre vagy részben az idegenszármazásuakra, sokszor még a katolikusokra is. Az amerikai társadalmi kutatást igen érdekli az ilyen klikk élete és társasági szétválogatás kérdése, mert ez igen fájó egyes, “nem előkelő” családból származott embernek, sőt újabban még az irodalomban is előfordul. Egyik legjobb képviselője ennek az irodalomnak Marquant, a new englandi iró, aki jó családból származott, de szülei egy időben nélkülöztek és nem tudták előkelő, gazdag magániskolába küldeni és ez bélyegként égett a lelkén. így minden könyvében harcol a társasági előítélet ellen. A hivatalos tudományos kutatások mind meg vannak hamisítva, vagy tudatosan, vagy nem mernek szemébe nézni a valónak. Hasonlítsuk össze a jövedelmi osztályokat a társasági osztályokkal, 100 családból: Gazdasági Társasági hozzátartozódás osztály jövedelem szerint (család) (család) felsőosztályban van 3 5 felsőbb középosztályban 10 10 kispolgárságban 28 32 jobb alsó osztályban társadalmi látra 33 23 legalsóbb fokon 26 30 Ennek az összehasonlitásnak legfőbb hiánya az, hogy az egyetemen végzett tanulmányok rendszerint nem veszik tudomásul a társadalmi előítéleteket és tanulmányuk helyét úgy választják, hogy ne kelljen foglalkozni ezzel. Például, ha Texasba mennének, amelynek társadalmi előítéleteit Edna Ferber, Giant (óriás) cirnü könyvében igen jól jellemezte, láthatnánk, hogy kis, gazdag réteggel szemben igen nagy tömegű spanyolul beszélő, Mexikóból származó kisebbség él, amely teljesen ki van zárva a jobb társasági osztályokból. Ugyanez áll a nagy városok zsidó, a déli államok néger tömegeire is. A hivatalos megfigyelések még rosszabb képet mutat- j nak, ha az egyéneket kérdezik meg, hogy mi az érzésük ho- j vátartozásuk tekintetében: Jövedelem 100 családból szerinti a saját érzése szerint hozzátartozódás (család) (család) felsőbbosztályhoz 6 5 felsőbb középosztályhoz 14 10 kispolgárság 63 32 felfőbb alsó osztály 11 23 alsóbb, alsó osztály 6 30 Ez Amerika képe önönmagáról. Színes illúziókban élő hazug, valótlan kép. Jővedelem szerint nélkülöz vagy csak a legszükségesebbre jut 53 családnak, de csak egy' harmadrésze 17 család érzi a társadalmi öntudatot. A kissé jobb autó, kissé jobb függöny, a templombajárő ruha már íel- viszi őt ábrán diaépé ben a magasabb társasági osztályba. Figyeljük meg, hogy majdnem mindenki egy társasági fokkal fokkal magasabba vágyva, magasabb osztályba képzeli ma-( gát. Itt jön az amerikai élet kábitószereinek igen fontos szerepe. A filmirodalom egyetlen és legfontosabb meséjét: a Hamupi})őkét (akár férfiban, akár nőben) látja minden alkalommal a színházban és a szegény, igen fáradt, nehezei, j dolgozó ifjúság hisz a csodában. Könyvek, újságok, folyóira tpk, heti magazinok csak ezekről a csodákról Írnak. Mindenki előtt a “könnyű élet” álma van, ezért van oly sok ifjukoru (Folytatás a 16-ik oldalon) William Philip Simms, a Scripps-Howard lapok külpolitikai szerkesztőjének egyik múlt heti cikke a legtöbbet mondó feltárása annak a válságnak, melybe az U. S. külpolitikája került. Simms megállapítja cikkében, hogy az U.S. “veszíteni fog Európában,” hogy a háborús szövetség varratainál széthull és valószínűleg sikertelen marad a kísérlet, hogy a legközelebbi 10—20 évben létrehozzák az úgynevezett európai haderőt. Simms következtetését megerősíteni látszik minden íagybetűs címmel megjelenő cikk, mely azzal foglalkozik, ami az U. S. és nyugateurópai “szövetségesei” közt történik. Az U. S. európai politikája valóban válságba jutott, mely válság jelei állandóan mutatkoznak. Az első ilyen jel az a tény, hogy egyetlen nyugateurópai kormány sem tud fennmaradni, mely az U. S. háborús programjának teljes végre- í hajtásához köti magát. Ezt feltűnő módon bizonyítják a francia és olasz események. A francia válság Az egymást követő francia kormányválságok azt bizonyítják, hogy egyetlen francia kormány sem tud sokáig hatalomban maradni az ame- rikabarát politika alapján. A Laniel kormány végre akarta hajtani a bérleszállitást és a társadalmi szolgálatok csökkentését, mint szükségletet, hogy végrehajthassa az U. S. által az országra kényszeritett fegyverkezési programot, azonban a francia munkásosztály egyesült, majdnem forradalomszerü ellenállásával találta szemben magát. Könnyen meglehet, hogy a francia munkásság egyesült fellépése egy uj népfront kiinduló pontjává iesz, mely a végén állandó, illetve tartós kormányt tud létesíteni, mely a nemzeti érdekeket és a nép kívánságait tartja szem előtt,. Olaszországban a Keresztény Demokrata Pártnak ugyancsak nem sikerült hatalomban tartani a de Gas- peri kormányt, az U.S. politikáját. A jelenlegi Pella kormányt átmenetinek tartják, de lehetetlen lesz sokáig kizárni a vezetésből a hatalmas baloldali pártokat. A megfigyelő arra a következtetésre jut, hogy úgy Franciaországban, mint Olaszországban egyre inkább hatalmát, illetve befolyását veszíti az uralkodó osztály azon csoportja, mely legközelebbi kapcsolatban áll az US-el a ha mindenáron ezek számára akarják a hatalmat, az csakis diktat , ával lehetséges. Egyéb tünetek Az európai politika válsága nemcsak a munkástömegek tüntet lsében mutatkozik, de az amerikai és európai uralkodó osztályok közötti érdek- ellentétek összeütközésében is. A munkások mellett sok nyugateurópai kapitalista érdekeltség is tiltakozik a háborús politika ellen. Részben önérdekből, részben az események nyomása alat,t ezek az érdekek kénytelenek egyre inkább szembeszegülni az U. S. vezetőinek akaratával. Az európai kapitalisták tiltakoznak az ellen, hogy az U. S. megtiltja- számukra a szocialista országokkal folytatott, jövedelmező kereskedelmet s ugyanakkor az amerikai piacot is elzárja előlük védvámjaival. De nemcsak az amerikai vámok ellen tiltakoznak, hanem az ellen is, hogy az U. S. elhódítja előlük régi piacaikat. Mindezek legvilágosabban megnyilvánulnak Anglia fellázadásában az U. S. távolkeleti politikája ellen, a kínai embargó beszüntetésének követelésében s a Szovjetunióval tárgyalni nem akaró, merev álláspontra helyezkedő. U. S. politika ellenzésében.! Simms mindezeket egy sokat j felfedő mondatban sűrítettéi össze: “Az amerikai nép szempontjából ma nem a Szovjetunió jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem az Amerikaellenes érzés, ami itt Nyugatéin ópában állandóan fokozódik.” Simms, aki egyike a legrégibb, hivatásos szovjetgyülölőknek, valószínű még a gondolattól is megbor- j zadna, ha eszébe jutna, hogy lényegében ugyanazt hangoztatja, amit Sztálin még a múlt évben megjósolt; hogy a versengés egyre inkább ki- j éleződik a kapitalista orszá- ■ gok, az imperialista hatalmak között, ami a végén egy újabb háborúra vezethet a kapitalista országok között és nem a Szovjetunióval. A tiltakozás hatása Az U. S. külpolitikájának válságát még inkább súlyosbítja a gyarmati népek azon törekvése, hogy lerázzák magukról az imperialista kizsák-1 mányolókat, úgy Ázsiában, mint Afrikában és Délameri- kában. Mindezeknek természetesen hatása kell, hogy mutatkozzon itthon is. Ez a hatás egyre szembetűnőbb lesz, párhuzamosan a jelen külpolitika csődjének bebizonyulásá- val az egész világon. Simms cikke azt hangoztatja, hogy ez máris kezd bebizonyulni. Ma már az U. S. vezető köreiben is kezdenek muta kozni a külpolitikával kapcsolatos ellentétek. így például Ernest T. Weir, a szakszervezetellenes acélbáró azt hangoztatja, hogy az US-nek hallgatnia kellene nyugateurópai szövetségeseire és tárgyalást kellene.kezdenie a Szovjetunióval. Chester Bowles, az U. S. volt indiai követe javasolja a Kínai Nép- köztársaság felvételét az Egyesült Nemzetekbe. Az amerikai kapitalizmusnak eddig sikerült legalább azt a látszatot kelteni?., mintha a nép egységes frontitan állna külpolitikája mögött. A háborús programot nemzeti jellegűnek tüntette fel, takarva annak osztalyjeliegét, ahogy azonban a külpolitika válsága kiélesedik, az uralkodó osztályban is ki fog élesedni a szakadás és egyre nenezeooe vauK úgy telt.un- tetni a csődbe jutott politikát, mintha az az egész ország akarata volna. Ki fognak élesedni a viták: egyik csoport azt fogja követelni, hogy az U. S. tárgyaljon a Szovjetunióval és intézze el az ellentéteket, ugyanakkor a másik csoport egyre hangosabban fogja követelni a “megelőző” háborút. Mindez azonban nem oszlatja el a zavart,, amit a külpolitika válsága idéz elő. , A nép szerepe A végén a nép és a növekvő békemozgalom lesz az, amely el fogja dönteni, hogy az uralkodó osztályon belül mutatkozó nézeteltérések közül melyik marad felül a vitában: az-e, mely béketárgyalás szükségességét hirdeti, vagy a háborús kalandoroké. Azonban siettetni kell minden eszközzel a béke erőinek növekedését és megmozdulását, mert maga, a külpolitikában létező válság ténye egyszerre magában foglalja a háborús veszélyt és a lehetőséget, hogy a békemozgalom erősebb és hatásosabb alapzatot nyerjen. LEVELEK Ki mondja, hogy nálunk nem becsülik az irodalmat? E sorok írója harminc esztendeje él az Egyesült Államokban. E hosszú idő alatt állandóan olvasója volt nemcsak az amerikai magyar, hanem az amerikai sajtónak. Alig volt olyan nap, amelyen legalább egy-két angolnyelvü napilapot át nem nézett volna. Az utóbbi években foglalkozásánál fogva legalább négy, de néha 6—8 angol napilapot kell naponta meglehetősen, tüzetesen átnézni. Szóval nem túloz, ha azt állítja, hogy az utóbbi harminc ev alatt legalább 30,000 lappéldányt tanumúnyozott át. Kijelenthetem, hogy bizony ez alatt az idő alatt soha, egyetlen amerikai napilap híroldalain nem bukkant még egy újonnan kiadott tudományos könyv teljes oldalt betöltő ismertetésére. Különösen olyanére, amely meg meg sem jelent. Pedig ez alatt a 30 esztendő alatt sok száz, sok ezer közérdekű, irodalmi, közgazdasagi, történelmi és terntészetutíomá- hyi munka jelent meg Amerikában és másutt. Ma, 1953 augusztus 2Q-án megtörtént a csoda. Egy amerikai lap, ez esetben a N. Y. World Telegram híroldalán egy teljes oldalon közlik egy meg ■ meg nem jelent könyv tartalmának rövidített összegezését. Mi ez a világrengető íoatos- 'ságu “tudományos” könyv? Dr. Kinsey: “Az emberi nőstény nemi viselkedése”. M. F. A bronxiak a Rosenberg-árvákért A bronxi kul tűre söpört október hó 2-án, pénteken este 8 órakor nagyszabású kultures- télyt' rendez “A Rosenberg-ár- vákért'' a Magyar Házban. A műsor teljesen magyarnyelvű lesz a legjobb előadókkal. Belépődíj nincs.
