Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-09-03 / 36. szám

MUNKÁSMOZGALOM ■lá Csapda a munkásság számára Henry M. Jackson (D. Wash.) szenátor az első volt, aki tiltakozott J. B. Matthews, a McCarthy bizottság lemondott fő vizsgálójának azon vádja ellen, hogy a protestáns lelké- szi kar a legnagyobb csoport, mely támogatja a kommunis­tákat s mely ellen vizsgálatot kell indítani. Jackson, aki kivonult a McCarthy-bizottságból, amikor az a papság ellen akart hajszát indítani, azt hangoztatta, hogy a munkásmozgalom az melybenu valódi “kommunista veszély” létezik.'Mindjárt idézte is a vili. mun'kások UE szer­vezete, a nyugati parti dokk és raktári munkások, valamint az ércbányászok és kohómunkások szakszervezete ellen han­goztatott vádakat az állítólagos kommunista befolyásról, azt hangoztatva, hogy ezek ellen kell vizsgálatot indítani. Minden jel arra mutat, hogy a Kongresszus McCarthy csoportja, valamint az Eisenhower-kormány megfogadják Jackson tanácsát. A helyzet az, hogy a különböző boszor­kányba jszás bizottságok meg akarják előzni egymást és versenyeznek, hogy melyik csapjon le elsőnek erre a terü­letre. Ugyanazt a sietséget mutatják a versenyben, mint né­hány hónappal ezelőtt, mikor a tanítókra szabadultak rá. Kezdődik a felvonulás Homer Capehart indianai szenátor már bejelentette, hogy hamarosan kivonul Kaliforniába, hogy vizsgálatot in­dítson a kikötőfronton, a dokkmunkások között “gengszte­rek” és “kommunisták” után kutatva. Miután a szenátor tudja, hogy Harry Bridges és társai már 1934-ben végleg megtisztították a nyugati kikötőfrontot a gengszterektől, vizsgálata inkább a tisztogatók ellen fog irányulni. John M. Butler, a McCarthy segítséggel megválasztott marylandi republikánus szenátor ugyancsak bejelentette, hogy a szenátus belügyi albizottsága fel fogja élénkíteni a Kongresszus elnapolása óta álmos Washingtont a Jackson által emlitett, független szakszervezetek elleni vizsgálattal. Butler célja az, hogy a kihallgatásokkal publicitást és han­gulatot teremtsen javaslata mellett, mely a McCarran féle “felforgatókat ellenőrző bizottság” hatásköre alá akarja he­lyezni a szakszervezeteket, hogy az a bizottság határozzon afölött: melyik szakszervezetet fosszák meg a kollektiv bér- tárgyalás jogától. Az Eisenhower-kormány valószínűleg csak a jövő év ele­jén csatlakozik hivatalosan a haladószellemü vezetés alatt álló szakszervezetek elleni hajszához. Eisenhower a Kong­resszushoz intézett, de el nem küldött átiratában, amit a lapok közzétettek, rámutatott arra, hogy törvényhozást akar a munkásmozgalomban működő, állítólagos kommunis­ták ellen. A kormány számítása Úgy a kormány, mint a Kongresszus McCarthy cso­portja arra számit, hogy a munkásmozgalom elleni hajszá­ban, melyet a militáns szakszervezeti vezetők és a haladó­szellemü független szakszervezetek üldözésével akarnak kez­deni, nem kell nagyobb ellenzékkel számolniuk, sőt még az úgynevezett liberális törvényhozók támogatására is számí­tanak. A valóság az, hogy Hubert Humphrey minnesotai demokrata szenátor, akit mint fő liberálist emlegetnek, évek óta egy olyan törvény létrehozását tervezi, melynek célja ugyanaz, mint a Butler javaslaté. A kormány és a McCarthy csoport még abban is reménykedik, hogy a CIO és AEL ve­zetői nem fognak tulerősen kapálózni, ha megmondják nekik, hogy csupán a- “vörösök” és nem a “törvényes” szakszerve­zetek ellen irányul a támadás. Természetesen majd ha a mi­litáns szakszervezeteket már elintézték, akkor sorra követ­keznek a konzervatív szakszervezetek és vezetők, de erről hallgatnak. Egyáltalán nem titok azonban, hogy a kongresz- szus reakciós republikánus tagjai és igen sok munkaadó még a legvérmesebben kommunistaellenes Walter Reuthert is valamilyenfajta “kommunistának” tekinti. A stratégia ** *....... * A munkásellenes stratégia igen átlátszó valami. Fel akarja használni a szakszervezetek fő vezetőiben mutatkozó előítéleteket és gyengeségeket, valamint a Kongresszus “munkásbarát liberálisait.” Hogy sikerülni fog-e célját el­érni, az teljesen attól függ, hogy felébred-e idejében az egész amerikai munkásmozgalom. Az elkövetkező hónapkoban minden progresszív és mi­litáns szakszervezetnek és minden egyes munkásnak a leg­erősebb munkát kell kifejtenie, hogy figyelmeztessen az egész munkásmozgalmat fenyegető veszélyre. Meg kell győz­ni és be kell bizonyítani a még alvó, vagy igen lassan ébre­dező szakszervezetek tagsága előtt, hogy nemcsak a “vörö­sök”, de az egész munkásmozgalom megsemmisítése a reak­ció célja. A BÁNYABÁRÓK MÁR FEJSZÉJÜKÉ FENIK A BÁNYÁSZSZERVEZET ELLE PITTSBURGH. — A bá- ! nyabárók kijelentéseiből vi- ' lágossá válik, hogy köszörü- i lik a fejszét, amivel le akar- j nak csapni a szakszervezetre, illetve a munkásokra. Mint­hogy a szénbányászatban ne­hézségek mutatkoznak, azt akarják, hogy annak összes terheit a munkások viseljék, de a maguk számára biztosí­tani akarják a magas profi­tot. Joseph E. Moody, a déli bányabárók szövetségének el-! nöke, .a west virginiai Char- íestonban tartott beszédében nyíltan előadja a bányabárók tervét s ezzel kapcsolatban a Wall Street Journal ezeket irta: “A déli széntermelők egy! merész csoportja valószínű- j leg hamarosan le akar szá-; molni John L. Lewissal. Kö­veteléseik : a szerződések nagybani átírása, még ha az hosszú sztrájkba kerül is, le akarják szállítani a munka költségeit. Addig akarnak várni, mig az emberek visz- szatérnek a munkába, talán a szervezeten kívül. Az ilyen sztrájk nehéz valami vc4na úgy a bányákra, mint a bá­nyászokra. Az eredmény i nagy csapást jelentene a bá­nyászszervezet számára.” Mit akarnak a bányabárók I A széniparban már műt,at-j kozik a “nehéz idő.” Sok bá­nyát lezártak s a munkásel­bocsátás mindennapi. Az ipar helyzete már a közgazdasági válság egyik tünetének te­kinthető. A bányabárók, hogy megőrizzék profitjukat, mindenekelőtt, a szakszerve­zetet akarják legyengíteni, erősen leszállítani a bányá- I szók bérét, illetve életszínvo­nalát. Moody jelezte beszédé­ben az egész programot. A szeptember 30-án lejáró szer- 1ződés úján a következőket akarja: Visszaállítani a bérkülön- bözetet, azaz a déli bányák­ban 10 százalékkal keveseb­bet fizetni a munkásoknak, mint az északiakban. A bér- különbözetet évtizedeken át tartó harcok ut.án 1941-ben szüntették meg. A különbö­zet visszaállítása nemcsak bérleszállitást jelentene a dé­li bányászok számára, de ál­landó kard volna az északiak fölött is, amivel kényszerit,e- ni lehetne őket, hogy elfo­gadják a bérleszállitást. A bányászok egyáltalán nincse­nek olyan hangulatban, hogy elfogadják a bérleszállitást az északi és déli államokban élő részvényesek profitjának nö­velésére. Bérleszállitás a bérkülön- bözeten túl. Joseph E. Moody beszédében bejelentette, hogy a bérkülönbözet visszaállítá­sán túl követelni fogják a bá­nyabárók a szerződésben ed­dig szereplő bérskálák teljes megváltoztatását. Egészen természetes, hogy nem emel­ni, hanem csökkenteni akar­ja a béreket. A bányászjóléti intézményt is meg akarják gyengíteni a bányabárók. A valóságban i szeretnék azt teljesen meg­szüntetni, azonban először csak a bányász jóléti alapra történő befizetéseket akarják leszállítani. Az Eisenhower kormány segít nekik ebben a támadásban azzal, hogy el­rendelte a nyugdíjalapok jö­vedelmi adóját. A jóléti alap egyike a bányászok legna­gyobb nyereségeinek, mely az utolsó 5 évben 500 millió dol­lár nyugdijat és betegsegély, valamint temetkezési s egyéb segélyt fizetett ki. Az alap tervbe vette 10 bányászkór­ház építését a nagyobb bá­nyakörzetekben s az első már építés alatt áll a west virginiai Beckley városban. A bányászoknak egész biz­tosan nincs szándékukban feladni ezt az alapot,. Serkentő bérrendszert akar­nak bevezetni a bányabárók az uj szerződésben az eddigi1 óra, illetve napi bér helyett. Azt hangoztatják, hogy a szervezetlen bányákban, ahol | ilyen rendszer mellett, dolgoz-1 nak, sokkal nagyobb szénter­melés esik az egyes munkás­ra. A serkentő rendszer telje­sen megsemmisítené a szak- szervezet minden erejét, hogy megakadályozza a munka-. tempó legembertelenebb fo­kozását. Az acéltröszt bevezette egyes üzemeiben az ilyen bér­rendszert s eszköz gyanánt használja fel a szakszerve­zettel kötött szerződés meg­kerülésére “serkentő” alapon a munkatempó kegyetlen fo­kozását, vezetve be. Megtiltani a sztrájkot Joseph E. Moody ugyan­csak bejelentette, hogy a bá­nyabárók olyan szerződést akarnak, melynek alapján megbüntethetnék azokat, a­liliaiitiiiiiii.mimiianiiiiiaiiimiiiiimiimiiaiaaiimmiiimii kik engedély nélkül szt,i ba lépnek. Ezzel a sza1 szál megfosztanák a mi sokat egyetlen fegyvert hogy sérelmeik orvoslási a szerződésekben előirt i kakörülmények bétád biztosítsák. íme ez a közeli kilátás- szénbányászatban, msh már bekövetkezett a “ír idő.” Meg kell azonban itt e tenünk, hogy a déli bá tulajdonosok szövetsége kisebbséget jelent az őrs ban s bányáinak évi te: lése mindössze 50 millió na. Világos azonban, ho| déli bányabárókra rót.tl feladatot, hogy előharc legyenek a bányászok készülő általános tám£ ban. Kétségen kívül áll, ! 1 az egész monopóltőke t gatni fogja őket, amit a Wall Street Journal cil j A bányászok elleni t. i dás a közeljövőben meg indulni s igen jó volna, többi szakszervezetek, sorban az acélmunkások készülnének már előre a nyászok támogatására. ; múltban minden esetben bányászok ellen indult a vadabb támadás, a pénz részéről. A gyakorlat azi ban azt bizonyítja, hogy -- bányászok minden győzeln nemcsak számukra hozo: eredményeket, de az égés1 szervezett munkásság szá ■ mara. Külföldi születésűek figyelmébe! A Külföldieket Védő Bizottsá magyar osztályának irodája: 2 Kast 17th Streetről 130 Eas 16th Streetre lett áthelyezve. &0 Yoü W&NT IT ■REViSEP.TH? iiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiililiiiiilllifnilimuilllllliilillllllliimiiiiiiiiHimMimmHmiHmiimiiiHiiiiiiiiil Uj atomrobbantás USSR-ban A washingtoni atomellenőrző bizottság jelentése szerint au­gusztus 23-án újabb atomrob­bantás történt, a Szovjetunió­ba'.!, hasonló bombával, mint amilyeneket az U. S. nemrég lefolytatott, nevadái gyakorla­tain használtak. Nixon “igazol” Nixon alelnök, mint az Ame­rican Legion konvenciójának fc vendégszónoka, kije lentette, hogy Truman elnök helyesen cselekedett, mikor megindítot­ta a koreai háborút. A konven­ciót az Egyesült Nemzeteket tá­madó beszédek jellemezték. Egy kis halálos méreggel feljavítjuk! Tévedésből rálőttek egy holland repülőgépre a Karaibi tengeren hadgyakorlato­i zó amerikai hadihajók. | Az izráeli hadbíróság 1—12 évi fegyház- ra Ítélt 13 terroristát, akik bomba és egyéb merényleteket! követtek el.

Next

/
Thumbnails
Contents