Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1953-05-01 / 18. szám

Május 1, 1053 AMERIKAI MAGI AR SZÓ g

MOZGÓBÜFFÉ A BORSODI ARATOKNAK

Hitünkliés hazaszeretetünk

lasnak az erejével és igazságával nyitogatjuk és nyfogathatjuk a becsületesen gondolkodó paptestvéreink szemét és terjesztjük egyre szélesebbé és átfogóbbá sorainkat. Ennek az igazságát sugározza Országos Papi Békebizottságunk lapja, A Kereszt is egyre eredményesebben. És ez a felszabadulás és szociális hazaszeretetei sugárzik felénk is mozgalmunk többszáz levelezőjének Írásaiban és kap helyet papi bé- kegyüléseink spontán felszólalásainak ajkán.

Nem féltjük hitünket ennek a felszabadulásnak erejétől és igazságától: hiszen éppen hitünk késztet arra, hogy harcoljunk az emberi életért, az örökértékü emberi életet és kultúrát, családot és egyént megsemmisítő háború ellen. Éppen hitünk késztet, hogy részt vegyünk híveink áldozatos munkájában, segítsük ennek ered- ményrejutását. Hitünk és hazaszeretetünk. K o rforduló- ban élünk. És mert ismerünk a történelemben korfordulókat, tudjuk, nem a múló rendszerek kétesértékü, inkább - önmagukat segíteni akaró párfogása, hitünk igazságának és életének záloga, hanem az, hogy becsületesen együtt merünk küzdeni minden erkölcsi igazsággal. jEzért hisszük, nem a rogyadozó kapitalizmusban van a helyünk, hanem a Krisztus által is mandátumként kapott emberekért való küzdelemben.

Husvét van, a keresztény 'optimizmus nagy igazoló ünnepe. Mi ebből is merítünk 'erőt felszabadult életünk 'győzelmeinek kiharcolásához !

MIHÁCZI JÓZSEF

c. apát.

A Kereszt szerkesztőbizottságának titkára.

RÉKEZÁSZLÓT LENGET A SZÉL

Irta: KÓSA PÁL Békezászlót lenget a szél A budai váron,

(Békéről zeng a nóta is Szép Magyarországon, Világbéke hirdető ott

i

Valamennyi munkás, Béketábor lett az egész

Szabad Magyarország, n

iiKedves Magyar honfitársak Nagy Amerikában, Mondhatjuk-e hogy nálunk is íékeakarás van?

Arra ki azt megpróbálná, \zonnal rá fognák: “Felforgató! Meg akarja Dönteni a kormányt!”

, v.hol már szabadon leng a ■ ^zabadság zászlója,

; Ahol szabadon zenghet a 3ok szép magyar nóta,

. \hol minden munkásember Szabadságban élhet:

. íz a mai Magy arország -Iez a Magyar Nemzet.!

A feloldódott dilemma

Hozájárult ehhez még az a kétely is, vájjon elfogadja-e i az én becsületes, jószándéku segítségemet a kormány, az a rendszer melyet eddig “hivatalosan” ellenségemnek kellett tartanom?

Számomra ez a dilemma évekei hamarabb feloldódott. Hadifogságom alatt történt, hogy egy szovjet őrnagy táborparancsnokom fontos és bizalmat kiyánó munka megoldását bízta rám. Elcsodálkozott bennem a régi nevelés és megkérdeztem: Tudja ön, I hogy pap vagyok?

—Tudom — felelte — de feltételezem, hogy becsületes ember. S becsületes munkája megérdemli a megtisztelést és elfogadható, — s mosolyogva mondta, -— ha pap is az, aki végzi.

. .A felszabadulás a pap egyéni szempontjából és hiszem meggyőződéssel, egyházunk szempontjából is, akkor kezdett kibontakozni, amikor felszabadult népünk kormánya, vagy annak egyes képviselői igy, vagy más módon megérttették papjainkkal: latod a jót, amit szándékolunk ? Megérzed, vallásod elveivel nem ellenkezik, sőt a népünkért, a te híveidért is hozott áldozatos küzdelmet keresztény a te küzdelmed Keresztény szempontból is kötelezőnek látod? A te ha- j zádről van szó. Becsülete; ' embernek érzed magad, nos: a becsületes és jószándéku munkást mi tiszteljük benned. Mi állja útját, hogy cselekedj is?

Igen, ez volt a történelmi döntés. A magyar katolikus papok bé ke m o zgalmának 1 harcát, harcának célját csak 1 az érti meg és csak az tudja harcolni ,aki a felszabadulásnak ezt a kettős folyamatát látja és felfogja. Mert itt a lényeg. Beláttuk, hogj hazánkról, hogy népünk, híveink és önmagunk érdeké ről van szó.

Beláttuk, hogy ez a haza szeretetünk, híveink boldog, alkotó, békés élete Krisztus tanításával nem ellenkezik, sőt a Krisztus által meggyógyított inaszakadtnak nemcsak munkáraképes életet, hanem munkalehetőséget is akar biztosítani. Megértettük hogy ebben a törekvésben nekünk is van feladatunk, lehetőségünk s ugyanolyan becsületes jóakarattal fogadják tőlünk, amilyen becsüle-, tes egyenességgel nyújtjuk i azt.

Ami felszabadulásunk ennek az aktivitásnak a felszabadulása is: a szociális ió létért folytatandó papi küzdelem felszabadulása.

Korfordulóban élünk

Ez a felszabadulás egyesitette a papi békebizottságban az egyenkint jelentkező papi jószándékokat hazánk és egyházunk javának munkálá- : sára. Ez a felszabadulás vitte sikerre harcunkat püspöki i karunknak hazánk kormái nyával kötendő megállapo- i dásért. Ennek a felszabaduieoiogus koromban történt,

hogy az egyik órán a szociális kérdésbsel foglalkoztunk. Tanárunk ébresztgette bennünk a látást, hogy Krisztusnak volt szava az emberek szociális viszonyaihoz, hogy észrevegyük még Krisztus csodáiban is a szociális jelleget. Az inaszakadt meg- gyógyitását említette: az

Üdvözítő visszaadta az i egészségét a betegnek, visz- szadta őt ezzel a munkának, mert Krisztus az életet nem a körülmények csodás megváltoztatásával, hanem munkával akarja jobbá tenni.

Megfogott akkor ez a gondolat. Igen, sokat, szépet adni a szociális Krisztusról! Ugyanakkor elfogott a tehetetlenség is: lehet, sőt kell hivatásomnál fo^va hirdetnem a szociális igazságokat, a munka és munkás becsüle-1 cét, de látnom kellett: a meggyógyult i n a s z akadt munkanélkülivé lenne most s a legszebb krisztusi tanítást az életben megcáfolja a nagyobb haszon, az üzleti! verseny érdekében egy talán katolikus gyárigazgató. I

A nép hazája

És ez a jog, és ez az államrend volt. Beszélni lehetett esetleg szépet a krisztusi szo- ciálizmusról; érdekében tenni valamit: államrend-ellenes volt. Csak foltozgathatott a pap a k'önyörületesség gyakorlásával, holott hallotta Krisztus szavát: Nem vethettek uj foltot régi ruhára.

Nem egyedül álltam és nem kevesen álltunk e dilemma előtt. Papságunk igazságot kereső részének nagy hányada marcangolódott őrlődött ebben.

Az 1945-ös felszabadulás még nem hozott nekünk papoknak azonnal feloldást e | tehetetlenségben. Gyökeresen és lényegében átalakult az ország belső rendje. A fel- szabadulás meghozta az ed- 1 dig félretolt és elnyomott néprétegeknek a jogot sorsuk intézéséhez. Szemünk előtt fokozatosan és állandóan emelkedett az ország, hazánk. Következetes célratöréssel vette önmaga számára birtokba a nép, a munkás és paraszt a sajátjává lett ha- I zát. Láttuk ennek eredményeit, el tudtuk képzelni, ha ! őszintén jövőben néztünk, az újjáépítés minden perspektíváját. De különösen a vezetőpapság magatartásának következtében az épülő uj jó- ( kerülendő, hátráltatandó, sót teljes erővel megakadályo- .! zandó volt s régi rossz pedig ; ideállá magasztosult.

>

j A lelki dilemma újra fenn- í állott, csak fordítva: Lát- ’ tam, hogyan harcol a lelki ‘ inaszakadtságából meggyó- '; gyitott nép olyan célok meg- ’ valósításáért, amelyek a ’ Krisztus szociális tanitá'V ban is elfogadhatóak, sói azonosak. Most azonban nerr volt szabad mondanom, hog\ ez jó, hogy ezekért az ember I értékekért küzdjön mindet ; katolikus hívem.

— Magyarországi riport —,

A reggel sarkára lépett aj hajnalnak ezen a napon aj Sapó partján. Hirtelen szállt el a harmat is. Elforrt, akárj az árva vízcsepp, ami a tűzhely forró vasára hull. A száraz tarlón kereszt keresztet ért. Az izzó, sárga kévetenger közepében feketén fut az ut, mintha a tarlóbuktató eke vasa borsodi szenet fordított volna ki a földből. Ott mesz- szebb, ahol az edelényi, meg a szuhakállói bányákkal ölelkezik a sajószentpéteri határ, vállig ér a búza. A kombájnok, aratógépek úgy járnak, lépgetnek benne, mint tollászkodó piros-, meg sárgalábú madarak. Az ut jobboldalán, ahol a sajószentpéteri Petőfi tszcs földje ka-j paszkodik a dombnak, kaszások vágják a búzát.

A marokszedők sarlója alatt kévékké gyűlik a rend, szaporodnak a keresztek. Rakott szekerek fordulnak. Épül- j nek az asztagvárak.

A nap mintha bosszankod-j nék, amiért ilyen korán kellett kelnie, min.t valami óriás kovácsi uj tató leheli a tüzet a száraz határra. Délben már, akár pipára is lehetne gyújtani a fényénél, talán még nagyitóüveg se kellene hozzá. A kutak vize se hideg, de meglangyosodott már a keresztek hűvösében földbe-, ásott vizesüveg és cserép-1 korsó vize is. Az országút mentén futó fasornak is csak árnyéka van, de hűvöse nincs. A kaszások, mikor megtörlik yerejtékes homlokukat az ingük ujjával, fel-felnéznek az égre; nem látni azon egy akkorka felhőt se, mint a! marokszedőlányok fejkendője.

A szikrázó napsütésben szinte táncol az egész határ

Kutgémnek mutatja a nap játéka az elevátort is, ami idelátszik a távolból. A Kossuth termelőszövetkezeti csoport földjén csépelnek. Nem hallani a gépbugást, csak az utón, a község felé ballagó szekér hajtója újságolja a hirt büszkén: Azt sem kell kérdezni, hová tart a szekér. Megmondja a tábla: “Az első gabonát a hazának!” Mikor delelőre ér a nap, a munka megáll. Kiállnak a kaszások a fogásból. Megpihen a kombájn. Elhallgat az aratógép traktorának bugása, csak a cséplőgép kelepelése hallatszik. Ott nem szünetel a munka. Váltással dolgoznak. A gépállomás teljesíteni akarja 50 vagónos vállalását. Minden cséplőgéppel 50 vágón gabonát csépelnek el.

Alig látnak neki az ebédnek a kaszások,. meg a marokszedők, szekérnyikorgás hallik. A forró, tikkadt csendben mindenki kíváncsian emeli a fejét. Találgatják, miféle szekér lehet ?

Az, ami a begyüjtőhelyre vitte az első gabonát, nem fordulhatott meg.. Rakott sze‘ térrel jó órajárás ide a falu. A kocsi messziről söröskocsit formáz. Ezt Gyenes Pali bácsi mondja, a Petőfi termelőszövetkezeti csoport másik kaszásának, Szuhai Miklósnak. De Szuhai csak a fejét rázza. Valami olyanformát fejez ki a feje mozdulata, hogy egy ital sör, az bizony jó lenne, dehát ugyan honnan. Ebben a rekkenő forróságban egy ital hideg vizet se lelni a széles határban, nemhogy sört. Eközben a kocsi befordul a tarlóra és az aratók felé tart. A kocsis mellett Dargai László ül, a föld- müvesszövetkezet ügyvezetője, a háta mögött pedig Fábián Ferencné. A kocsin két jégbehütött söröshordó és egy jégszekrény.

Még meg sem áll a kocsi, máris fordul a rézcsap és a jéghideg sör zuhog a poharakba. Amint a nap rásüt aranyló színé re, pohárból csorduló hófehér habjára, ösz- szefut a nyál az ember szájában. Az aratók körülveszik a kocsit. Isszák a sört, a málnaszörpöt. Megállnak az utón a teherautók, idejönnek a szomszéd táblából is a kaszások. Gyenes Pali bácsi, akinek Piroska lánya hozta ki a hazait, leönt egy pohár barnát, kétfelé törli a bajuszát, aztán csendesen megjegyzi:

— Ilyen módja se volt még arató parasztnak!

Mindenütt megállítják a kocsit, vagy pedig Fábián Ferencné viszi be az iiditő italt a búzatábla közepébe.

A mozgó-büffé járja a határt, amig csak tart az aratás, a hordás, a cséplés A íöldmüvesszövetkezet ügyvezetője azon a tanácsülésen jelentette be, hogy megcsinálják a mozgó büffét, amelyikben a minisztertanács rendeletét tárgyalták az aratás-, hordás-, tarlóhántás-, cséplés-, begyűjtéséről. Az első napokban csak sört mértek, aratópálinkát, málnaszörpöt. De másnap a niarokszedő .ányok már a mignont is követelték. Hoztak hát azt is, meg szalonnát, kolbászos szendvicset. Három nap sem telt bele, az asszonyok azt tanácsolták: délben hozzon ki a mozgó büffé ebédet is. Nem kell odahaza főzni, több lesz a marokszedő, gyorsabban halad a munka. így azután most már az aratók, kombájn vezetők, cséplőgépnél dolgozók a mozgó-büffékről ebédelnek is.

A déli menü háromfogásos: eves,- hús, főzelék és tészta.

Igyekeznek is a munkával a saj őszentpéteriek. Mikor az árpa után a kaszások és az aratógépek beálltak a búzába, megfogadták, hogy a rende- etben előirt nyolc nap helyett hét nap alatt végeznek 1 az aratással. A gabonát közvetlenül a cséplőgéptől viszik a begyüjtőhelyre, hogy minél előbb megkapják szabad- maii jogukat. De vállalásuk nál elsősorban arra gondol tak, amire a cséplőmunkásol i az 50 vagónos felajánlásnál Koreára. Ezért Írtak a gabo nát a begyüjtőhelyre szállitt j szekerekre két jelmondatot Az első azt mondja: “Az el ső gabonát a hazának!” ;

második meg: “A hazáért — Koreáért!”

Joós Imre.