Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1953-01-02 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR SZö January 2, 1953 Lapszemle % £ amerikai r Magyarázó Editorial Office: 22 East ltth Street, New York 3, N. Y. Subcription rate in New York, N. Y. and U. S. A. $4.00 — Canada S5 — Foreign $6 per year. Pulished by the Hungarian Daily Journal Association, Inc. 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Second class entry permit pending. MIT HOZHAT AZ UJ ESZTENDŐ? (Folytatás az 1-ső oldalról) a munkásellenes törvények mindenekelőtt a Tatt-Hartley- 1 örvény, gondoskodnak arról, hogy a munkások minél kisebb részt kapjanak a nemzeti jövedelemből. A nép jogainak sorozatos nyirbálása A december 24-én érvény belépett McCarran-YV alter-féle uj bevándorlási törvénnyel nemcsak a nempolgárokat és a honosított polgárokat, hanem még az ittszületett állampof- gárokat is a fokozott megfélemlítés s terror állapotában fogják tartani. Az amerikai népet egyre nagyobb elnyomásnak fogják alávetni. A háború óta eltelt évek során olyan törvényeket hoztak, amelyek mindegyike jogfosztást tartalmaz. E törvények némelyikét az elnök megvétózta. Ezeknek a törvényeknek alkotmányellenességét és a Jogok Törvényében levő népjogok megnyirbálását semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy még akkor is, amikor a legfelső törvényszék érvényben hagyta, mindig akadtak főbirák, akik a döntéstől eltérő véleményeket hangoztattak és felhívták az ország figyelmét a veszélyre, amelybe a népjogok e törvények elismerése révén jutottak. Amikor egy katona, egy hadvezér veszi át az állam vezetését és olyan emberekből állítja össze kormányát, akiknek minden korábbi működése a reakció, az imperializmus céljait szolgálta és munkás- és népellenes magatartásukat a nép mindenkor zúgolódva kisérte, ugyanakkor pedig már rendelkezésükre állnak a korábban hozott törvények, amelyek mindegyikében a fasizmus egy-egy amerikai előfutár- ját látta a munkásság és a demokratikus jogaihoz ragaszkodó nép, — ajckor nem lehet remélni, hogy ez a vezetőség a haladó demokrácia útjára tér. Az országban tehát a belső elnyomás további fokozódására kell számítani, amelynek célja minden belső ellenállás kérlelhetetlen eltiprása, a véleményszabadság letörése, a bírálat megfojtása. Nem céltalanul építették a száz meg százezer‘dollárokba kerülő hét amerikai koncentrációs tábort. A trumani éra úgy hat, mintha -egy előre kitervezett terror előjátéka és előkészítése lett volna. Alapszerkezetét tekintve tehát úgy néz ki a dolog, hogy az uralomra jutott nyílt reakcióban potenciálisan, tehát a benne lappangó, feszülő erőkben minden hajlandóság és lehetőség megvan, hogy parancsuralmi helyzetet hozzon létre és az országot a fasizmus örvényébe sodorja. Világuralmi törekvések, világháború, a teljes belső elnyomás, a gleisch- schaltolás, az emberi méltóság megsemmisítése, rabszolga- termelés, tökéletes gondolatcenzura, a titkosrendőrség kény- uralma azok a törekvések, melyek a súlyos megpróbáltatásoktól vemhes uj esztendőben fenyegetik az amerikai népet és a világot. Még él a népben a demokrácia szeretete... De természetesen ezeknek a világpusztitó törekvéseknek még acélfalak állnak az útjában. Még áll az alkotmány, még áll a megcsonkított Jogok Törvénye, még hatalmas erővel él a népben a demokrácia szeretet s a hagyományokhoz való ragaszkodás. A nép, a szakszervezetek, az értelmiségiek, a valában demokratikusan érző szervezetek és tömegek már eddigelé is számtalan tanujelét adták annak, hogy ellenállnak és fékentartják a reakció feszengő erőit. Legutóbb a tudományok előhaladásáért szervezett tudósok szövetségé hallatta éles, tiltakozó szavát. A szakszervezeti munkások erélyes megmozdulásai, különféle társadalmi és vallási szervezetek elszánt tiltakozása és az igazságtalanságokért felriadt tömegek kiállása arra vall, hogy a nép egyre szélesebb rétegei ébrednek rá a való helyzetre, óriási jelentőségű Sztálin szovjet miniszterelnök kijelentése, amelyben hajlandónak mutatkozik, hogy Eisenhowerrel találkozzon a nemzetközi feszültség megoldásának megbeszélésére. Emö- gött a világ másik felének békevágya áll, amely ily módon behatol a propagandától félrevezetett tömegek tudatába, hiszen ezek a tömegek sem akarnak sem háborút, sem belső elnyomást. Mert végeredményben minden a népek akaratán és nem a pénzeszsákjaikért reszkető kevesek vérgőzös, világirtó álmain és vágyain fordul meg. Az embereket nem lehet akaratuk ellen kormányozni. A kormányzatok a kormányzottak beleegyezéséből merítik hatalmukat, amint ezt a Függetlenségi Nyilatkozat bevezetésében is leszegezték, mint az emberek társadalmi életének-egyik sarkigazságát. Életünk, sorsunk, jövőnk a népek akaratán múlik és reméljük, hogy ez az akarat fog a társadalmi élet sötét erői felett eló'bb-utóbb diadalmaskodni. 8 Az Amerikai Magyar Népszava (Cleveland) december 30-iki számában “Kézigránát a csárdában” cimii cikkben foglalkozik a new yorki bombamerénylettel, amidőn i.s egy marine őrmester egy gyujtóbombát dobott 15—20 portorikoi közzé. A Népszava szerint a merényletet valami rejtelmes okból követték el a tettesek. “Ha meg lehetne fejteni azt a titkot, amelynek ember a neve, a többi már gyerekjáték volna.” . Még a Népszava cikkíróiról is nehezen tételezzük fel, hogy olyan buták és. tanulatlanok volnának, hogy az ilyen merényletet az emberi lélek “titkának” tul'ajdonit- sák. A merényletet elkövető katonák környezetükből, a sajtóból, szívják magukba az idegenek, négerek, portorikoi- ak megvetését, gyűlöletét. Ez az érzelem, az ital hatása alatt, de számtalan esetben anélkül is közel viszi őket és sokezer mást is a tettleges- séghez és emberöléshez. Ne az emberi lelket tanulmányozza a Népszava cikkírója, hanem a tőkésrendszer szerkezetét. Akkor hamar megtudja, hogy mért válnak gyilkosokká pelyhes állu* fiatalok ... de nem egy Ízben öregek is. Az Esti Budapest minap ideérkezett számában olvastuk e megdöbbentő visszaemlékezést : Ma 18 éve “Egy állástalan gépirónő levele. . . Arra kérem, hogy juttasson be egy 84 pengős állásba. Öngyilkos nem akarok lenni, a nyomorúságtól való megőrülés elől futni pró- jálok. ígérem,- hogy nem mii velem szégyent. Nagyon (ól számolok, jól gépírok, gyorsírok, pontos a munkám, ivek óta- egyoldalú levelezést folytatok álláshirdető cégekkel. Az én kis gyermekemnek nem szabad éhen veszni, amikor az édeseanyja dolgozni akar érte”. M eg hosszabbították a Bartók-kiállitást A Bartók Béla Társaság a fokozódó látogatottságban megnyilvánuló nagy sikerre való tekintettel közkívánatra két héttel meghosszabbította a szenzációsan érdekes magyar népművészeti és fényképkiálli- tást. A népi magyar müvészetked- velőknek ez a független pso- i portja a hátralévő két hét alatt még azzal fokozza a kiállítás I érdekességét, hogy naponta két- i szer gramofon-koncertet ad i Bartók Béla és a magyar nép- 1 zene alkotásaiból. KEDVES MAGYAR SZÓ! Hozzászólás Rev. Gross rovatához Az “Amerikai Magyar Szó.” december 5-iki számában tetszéssel olvastam Rev. Gross A. László “Hétvégi levelét”, amelynek minden betűje világosságot gyújthat a Magyar Szó olvasóinak lelkében. Én hát ehhez a cikkhez fűzöm mondanivalómat. Igaz, hogy a mi országunk gazdag anyagiakban, de ép- oly szegény őszinte és hűséges barátokban. Hiába költik országunk vezetői az adófizetők dollármillióit a nyugati országok megvásárolható reakciós kormányaira, nem fognak találni köztük értékes, igaz barátokra, csak hitvány árulókra, akik saját országaikat és népeiket áruba bocsátották. Úgy hiszem, hogy ezek a rabszolgák nem fognak sok nyulat hajtani a nyugati imperialisták kezébe, még akkor sem, ha puskát adnak nekik. Ne felejtsük el, hogy imperialistáink adtak fegyvert Csang Kaj-sekéknek is, még se tudták a ayulat felhajtani. Csakhogy imperialistáink nem okultak a leckéből. Most már arra az ötletre bukkantak, hogy a japánok kezébe rakják a gyilkos fegyvereket, hogy ők is támadják meg a felszabadulni vágyó koreaiakat és más gyarmatok népeit. Úgy néz ki a dolog, hogy ezekkel is úgy járnak imperialistáink, mint Csángókkal. Amikor Rev. Gross cikkét olvastam, ismét öröm és lelkesedés öntött el, mert ismét eszembe jutott, hogy a felszabadult Magyarország dolgozó népe és annak gerinces vezetősége nem bocsátották áruba az ország területét a Wall-streeti imperialisták részére hadi bázisul. Pedig milyen pompásan tudták volna használni, egy-kettőre keresztülrepülhették volna a Nagy Kárpátokat s mehettek volna Sztálingrád — “felszabadítására.” Értsd olyan felszabadítására, mint ahogy a kétmillió ártatlan koreait is felszabadították szegényes otthonaiktól, mialatt más kétmillió koreai nép ott bujdosik a hegyek bokrai közt, mint a vadnyulak. A magyar népnek és kormányának ez a boldogság nem kellett. A spanyol Francóéknak és a koreai feudálisoknak kellett. Ezért nyertek a magyar dolgozók, meg a többi keleteurópai, népek, ők inkább a saját szocializmusukat építik saját javukra, korlátlanul. Nem kérnek a Marshall-pénzekből, mert tudják, hogy ez a kölcsön lekötelezettséget jelent. Nekik ez nem kell már, miután úgy a régi belső imperializmustól, mint a nyugati országok imperialista nyomásától megszabadulnak érzik magukat. Ugv látom, hogy Magyarország dolgozó és építő népének más.barátja van, igazi barátja, aki nem fegyverkezési kölcsönnel árasztja el a sokat szenvedett magyar népet, hanem termelő gépekkel, amelyek a dolgozó magyar kezeket segítik. Ezek a kezek építették fel a rombadöntött országot ipari országgá, amely nemcsak több búzát, gabonát és bort termel a magyar földből, hanem uj gyáraiban vas- és acélgerendákat, vasúti síneket gyárt, az uj hidakhoz szükséges vas- és acélanyagokat, lakóházakhoz való alkatrészeket termel. Ettől félnek az imperializmus iparmágnásai. Az fáj nekik, hogy a magyar dolgozók többé már nem szorulnak ki- zsákmányolókra, hanem maguk állítják elő szükségleteik kielégítésére terményeiket és áruikat, mindazt, amire csak szükségük van. Nincs többé hajlongás, alázatos kézcsók! Se belföldi grófnők, se külföldi bárónők kezét nem csókolja többé béres. | Ezektől is megszabadult a dolgozó, termelő magyar nép az ! uj magyar szocialista országban. Ennek a nagy váltózásnak mi itt, Amerikában csak örülhetünk. Többé a magyar alázatos, engedelmes cselédje nem lesz a naplopó, fényűző úri I dámáknak. Hála igazi felszabadítóinknak. Szabadság és béke a jóakaró világ dolgozóinak. Muhkástársi üdvözlettel Rév. Grosséknek és a Magyar | Szónak: Egy pennsylvaniai magyar vasmunkás CSAK NÉHÁNY SZAKÉRTŐ BÍZIK A GAZDASÁGI FELLENDÜLÉSBEN A Wall Street Journal hosz- szu jelentésben számolt be az ] amerikai közgazdászok és pénzügyi szakértők chicagói összejöveteléről, melyen ötezer ember vett részt. A jelentés szerint 300 közgazdász t közül, kiket megkérdeztek, I hogy mit várnak 1953-tól, csak 10—15 bizakodik benne, hogy a jelen színvonalat fenn lehet tartani. A többiek szerint 1953 első felében valószínű még fokozódni fog az üzleti forgalom és növekedik a profit, hogy az év végén nem lesz kevesebb, mint 1952-ben volt, azonban az év második felében már bekövetkezik a hanyatlás. ! A hangulat általában nem bizakodó a közgazdászok között s Charles E. Young, a Weyerhouser Timber Co. közgazdásza, aki a Wall St. Journal szerint a legsötétebben látja a jövőt, azt hangoztatta, hogy a depresszió elkerülhetetlen s Eisenhower kormányára ugyanaz a sors vár, mint Hooverre, 1929-ben. ItMllltlIllllltlIlllllllill t Mill tllllll llllll HllllllitlHIt II Hlltlll! FIZESSEN ELŐ A MAGYAR SZÓRA Előfizetési ár: 1 évre 84 (Manhattan, Bronx, Kanada). Külföldre 86. — Háromhavi próba- előfizetés $1.— Küldje előfizetését erre a címre: MAGYAR SZÓ 22 East 17th Street New York 3, N. Y.
