Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1953-02-13 / 7. szám
1? AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 13, 1953 ................................................................................■Hamm.................................................................Ili......................................................................................... Hétvégi levél | írja /ív Rev. Gross A. László B. D., Th. M. ?.....................................IHM....Ullll.lllll....IIIII1HIII.........................................« A következő idézetet 1943 augusztus 4-én — tehát tiz évvel ezelőtt — megjelent “Politika és hadvezetés” cimü cikkemből vettem: * “Minden becsülésem, elismerésem és jókívánságom Eisenhower tábornoké, amig nem politizál, hanem megmarad a saját szakmájának: a hadviselésnek a keretei között, de mihelyt azt látom, hogy ő nem elégszik meg a hadvezéri babérokkal, hanem azokon felül a “nagypolitika” terén i§ sikereket akar aratni, kénytelen vagyok megvonni tőle a bizalmamat. Mindenkinek joga van politizálni, csak a katonának nincs. A katonának csak egy feladata lehet: végrehajtani a parancsot, ütni-vágni az ellenséget, kiverekedni a végső győzelmet — ami ezen túl van, az már nem az ő hatáskörébe tartozik. Azt át kell engednie olyanoknak, akik a politikai stratégiához értenek. Nem mondom: voltak a történelemben kiváló hadvezérek, akik egyszersmind brilliáns államférfiak is voltak, de ezek inkább csak kivételek voltak akik megerősítették fj szabályt. .. Eisenhower tábornok esetében kétszeres okom van aggodalmaskodni, amikor azt látom, hogy kirándul a “nagypolitika” szövevényes terepére, amelyről nem lehet olyan pontos műszaki térképet készíteni, mint amilyeneket a katonaság szokott használni. Kétszeres az aggodalmam, mert Eisenhower generális már egyszer pontosan és ékesszólóan bebizonyította, hogy ő annyit ért a politikához, mint én az ő mesterségéhez :• a hadvezetéshez. Az pedig vajmi kevés ahhoz, hogy kontinensek jövendő sorsát, országok politikai berendezését illető, nagyjelentőségű intézkedéseket tehessen. Sok félreértéstől és még több kellemetlenségtől megkímélhette volna a tábornok úgy a saját kormányunkat, mint az angol kormányt, ha annakidején. Északafrikában a kaptafa mellett maradt volna és nem avatkozott volna bele — hatalmi szóval — a francia beliigyekbe. Idestova kilenc hónapja próbálják az amerikai és angol kormányok magyarázni a tábornok lépését, de az egész Darlan—Giraud—De Gaulle- affér mind a mai napig (ahogy Churchill mondaná) “egy rejtélybe csomagolt misztérium, tele enigmákkal.” Kötetekre menő hivatalos magyarázatok és “jólinformált, benfen- tes” félhivatalos nyilatkozatok százai után — az átlagos amerikai vagy angol mind a mai napig képtelen megérteni, mi szükség volt a tábornok urnák erre a megmagyarázhatatlan lépésére? “Ennek a politikai baklövésnek az elkövetése után mindenki joggal hihette, hogy Eisenhower tábornok a jövőben úgy fogja kerülni a politikai problémákat, mint a macska a forró kását, azaz: nem lesz bátorsága hozzányúlni. Idővel mindenki el is felejtette volna Eisenhower balfogását és nem az ügyetlen politikust, hanem a kitűnő hadvezért láttuk volna benne. De most, az olasz válsággal kapcsolatban J a tábornok ur újra diplomáciai kísérletekbe bocsátkozott, ‘ amiktől — mi azt reméltük — tartózkodni fog és bámulatos következetességgel újra alaposan mellé fogott, Hivatalos proklamációjában megdicséri a velünk hadiállapotban lévő Olaszország királyát, mintha bizony őfelsége érdeme volna, hogy az ex-Duce huszonegyéves zsarnoksága megszűnt. .. Háború idején az ellenség feldicsérése legtöbb ország törvénykönyvében mint bűntett szerepel. Nem vagyok jogász s igy nem tudom, hogy ez a cselekmény milyen beszámítás alá esik az Egyesült Államokban. De annyit minden jogi ismeret nélkül is tudok, hogy Eisenhower tábornok ezzel az elhamarkodott lépéssel ismét egy vaskos politikai hibát követett el, mert ezzel, ha közvetve is, elismerte az olasz királyt alkalmas tárgyaló félnek, holott az Egyesült Nemzeteken belül minden iskolásgyerek pontosan tudja, hogy Viktor Emánuel egy jottányival sem ártatlanabb annál a Mussolininál, aki csak az ő beleegyezésével juhatott kormányra’ huszonegy évvel ezelőtt és aki csak az ő áldásával maradhatott meg a hatalom polcán több, mint két évtizeden keresztül. Az olasz királyt hajszálnyira ugyanazok a bűnök terhelik, mint II Dúcét. Nem látom be, hogy amikor két gangster elkövet valamilyen förtelmes bűnt és az egyik valamilyen okból lekerül a színről, milyen címen illeti meg a másik gang- stert elismerés és dicséret? Eisenhower tábornok eme újabb baklövésének magyarázatára — attól tartok — újabb kilenc hónapig kell várni és akkor sem fogjuk tökéletesen megérteni ... “Nem volna itt még az ideje, hogy a tábornok ur feljebbvalói erélyesen eltiltsák őt a “magasabb diplomácia” és a “nagypolitika” virányaira való kirándulásoktól ? Szerintem már egy kissé el is késtek ezzel a tilalommal...” ★ Eisenhower iránti bizalmatlanságom — amint a fenti idézetből kitetszik — nem valami friss keletű. Én már tiz évvel ezelőtt, amikor pedig népszerűsége tetőfokán állott (mert hiszen a republikánus- és a demokratapártiak egyaránt mint hőst ünnepelték),. “megvontam tőle a bizalmamat.” Persze akkor még álmodni sem mertem volna, hogy ez az ember tiz évvel később a Fehér Házban üti fel tanyáját. Számomra elképzelhetetlen volt, hogy egy olyan ember, aki ilyen ügyetlen, kétbalkezes politikusnak bizonyult, valaha is elnöke lehet ennek az országnak. Ám akármilyen lesújtó véleményem volt is a tábornok ur “államférfim” képességei felől, a becsületességében és jószándékában egy pillanatig sem kételkedtem, sőt amikor — nem nagy örömömre — megválasztották, azzal vigasztaltam magamat, hogy ha gyönge politikus is, legalább a személyi integritása feddhetetlen és elvégre is: ezért a tulajdonságáért bizonyos fogyatékosságokat elnézhetünk neki. Az Ítélőképességébe és jószándékába vetett hitemet alaposan megrendítette a tábornok ur, amikor “vezérkarát”, “parancsőrtisztjeit”, “szárnysegédeit” a nagyiparosok, nagybankárok és nagyvállalati jogtanácsosok szűk társaságából — tehát az ország legreakciósabb rétegéből — válogatta ösz- Sze, mert ebből világosan látható volt, hogy az amerikai nép érdekei, amelyeknek megvédésére kortesbeszédei során állandóan fogadkozott, őt teljesen hidegen hagyják, hiszen iparmágnásoktól, tőzsérektől, sokszoros milliomosoktól alig lehet remélni, hogy népbarát politikát fognak folytatni... Amikor aztán a tábornok ur első hivatalos elnöki beszédét végigolvastam, a jóhiszeműségébe vetett korábbi hitemnek még a roncsait is sikerült neki izzé-porrá zúzni. . . A generális ur ugyanis két olyan — ezerszer elismételt — fundamentális Ígéretének köszönheti a megválasztását, amelyet néhány szóban igy lehet megfogalmazni: 1. A koreai haszontalan, céltalan vérontásnak a mielőbbi befejezése és a világbéke megteremtése. 2. Az elviselhetetlenül nagy adóterhek lecsökkentése. Hát kérem, mindjárt a legelső kongresszusi beszédében visszatáncolt az^ elnök ur, mert ebben a szózatában először is bejelentette a Hetedik Flotta visszavonását a Formóza és Kina közötti vizekről, amivel utat nyit a Csang Kaj-sek-ban- diták támadásainak a kínai népköztársaság ell^n és ugyanakkor sejtetni engedi — bár annyi őszinteség nincs benne, hogy ápertén ki is mondja —, hogy ha netalán a Kinai Népköztársaság vissza találna ütni. hát mivelünk fog meggyűlni a baja. Ez a lépés — a vak is láthatja! — NEM a béke ügyéi szolgálja, hanem valóságos előjátéka a harmadik világháborúnak. Ugyanabban a beszédében figyelmezteti a kongresszusi és az ország népét, hogy az adók leszállítására egyelőre ne számítsanak. Hát, aki a legfontosabb két ígéretét, amelynek köszönheti választási győzelmét ily gyorsan és ily nyíltan sutba- dobja, arról nem nehéz megállapítani, hogy az egész választási kampánya a hiszékeny nép félrevezetésén alapult. Ha tiz évvel ezelőtt okom volt megenni bizalmamat a tábornok úrtól, nohc/jóhiszemüségében akkor még nem kételkedtem, mennyivelptöbb okom van a bizalmatlanságra ma, amikor ezt is kétségbe kell vonnom első három heti elnöki működésének ténykedései alapján. iiiimiMiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiii .11 ti ff if a r - .1 merik a Jobboldali magyar vehetők a McCarran-Walter-törvény ellen A McCarran-Walter-féle uj [ bevándorlási törvény a magaj reakciós elfogultságaival, a j faji felsőbbrendűség elferdült] felfogásával az amerikai nép legszélesebb rétegeit is megrendítette. Amikor elnökségének vége felé Truman elnök felszólította az országot, hogy megbízottakat küldjön Washingtonba a bevándorlási törvénnyel kapcsolatos meghallgatásokra a panaszok és kifogások megtételére, sokan, igy a jobboldali vezetés alatt álló magyar egyesületek és szervezetek vezérei is (akik eddig mindenben helyeselték a McCarranok intézkedéseit), igen helyesen ráeszméltek, micsoda veszély fenyegeti a nemzetiségeket, köztük a magyarságot is az ilyen törvények életbeléptetésével. A “St. Louis és Vidéke” értesülünk, hogy a Truman 1953 január 30-iki számából elnök által a múlt ősz folyamán kinevezett bevándorlási bizottság előtt “az Amerikai Magyar Szövetséget, Jóry Miklós, Füzy Béla, dr. Papp Sándor és Say József Joplin, Missouriban, Walkó László Washington államban képviseltek. Gombos Zoltán, Nógrádi Béla a Szobódság és AMNépszava, Ft. Takács Gábor és Mrs. Theresa A. Striban a Kát. Magv.- Vasárnapja nevében szólaltak fel. Ft. Lá- ni Mátyás los angelesi, Ft. Forró Alpár milwaukeei, r. k. és Nagy Pál detroiti ref. lelkészek is felszólaltak az embertelen törvény ellen. Képviseltette magát a Ver- hovay Segélyegylet is.” Bármily politikai meggyőződés választja is el a Magyar Szót a fentemliteft személyiségektől és szervezetektől, ebben a kérdésben elfogulatlanul teljes mértékben helyesli eljárásukat és reméli, hogy a veszély tudatában a jövőben is ott találja őket, ahol a- demokráciáért harcolni kell. Add az igazság szócsövét magyar testvéreid kezébe. — Hálás lesz érte! Javaslat a Taft- Hartley törvény visszavonására Robert C. Byrd- west virginiai demokrata képviselő javaslatot terjesztett a képviselőház munkaügyi bizottsága elé, a Taft- Hartley törvény visszavonására. Byrd, aki maga is egy west vir- ginaiai bányász fia, kijelentette a bizottság előtt, hogy 16,- 750,000 szervezett munkás követeli a törvény visszavonását, “mert a törvény teljes egészében ellenük irányul és a ieak- ció és bosszuállás sugalmazta azt”. Hangsúlyozta, hogy a munkások helyzete sokkal rosz- szabb, mint a Wagner törvény hatálya alatt volt s a „T-H törvény életbeléptetése óta megszaporodtak a sztrájkok. A CIO vezetősége bejelentette, hogy kötelezve van ugyan arra, hogy a Taft-Hartley törvény végleges visszavonását követelje de tekintettel a jelen- helyzetre, egyelőre megelégszik, ha a törvény hét pontját megváltoztatják. Ezek között az első pont: a birósági sztrájktiltások megszüntetése. Viták Dewey költségvetése körül ALBANY. — Az állami parlament két házának közös bizottsága előtt folytak le a nyilvános meghallgatások a Dewey által javasolt állami költségvetés ügyében. Tanítónők, szülők, lolgozó anyák, közalkalmazottak is munkásmozgalmi szószólók erélyesen követelték Dewey állami és városi költségvetési tervezetének gyökeres átalakítását. Impellitteri polgármester, akinek szerepe fokozott állami tá- nosatás követelése lett volna, puhány módra viselkedett s ez több demokrata törvényhozót is meglepett. Impellitteri’ előzőleg egy óra hosszat konferált Dew- eyval. Rose Russell az iskolaügy érdekében, Arthur Schützer, az ALP titkára, a tervezett 15— 25 centes viteldíjemelés ellen emeltek szót. A Kongresszus Van Fleet tanácsát kéri PATERSON, N. J. — Leverett Saltönstall szenátor, a szenátus katonai bizottságának elnöke, aki a városban tartott Lincoln napi bankett főszónoka volt, bejelentette, hogy a szenátus bizottsága hamarosan meg fogja hallgatni a hazatérő Van Fleet tábornokot, aki koreai búcsúbeszédében azt hangoztatta, hogy a teljes offenziva biztos győzelemhez vezetne Koreában. Hírek szerint Omar Bradley tábornok kijelentette a kongresszusi bizottság zárt ülésén, hogy az ilyen offenziva rengeteg amerikai áldozatot követelne. A temetöszrájk Az AFL szervezetébe tartozó halottszállító soff őrök bejelentették, hogy tiszteletben tartják a város 10 temetőjében sztrájkoló sírásók piketvonalát s nem hajtanak be a temetőkbe. A halottakat a rokonoknak és barátoknak kell átvinniük a temetők kapuján. £ AMERIKAI r Magyarázó Editorial Office: 22 East 17th Street, New York 3, N. Y. Subcription rate in New York, N. Y. and U. S. A. $4.00 — Canada $5 — Foreign $6 per year. Pulished by the Hungarian Dajily Journal Association, Inc. ..«ss», 83 130 East 166th Street, New York 3. N. Y.
