Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1953-02-13 / 7. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 13, 1953 r 10 HASZNOS TUDNI. AKIK TÚLÉLIK A SZÍVROHAMOT A “coronary thrombosis”, a szivt,rombózis, egyik leg- gyilkosabb okozója a szívro­hamoknak. A trombózis azt jelenti, hogy egy vérrög, a vér alvadéka, elzárja vagy elszükiti a véreret, akár a szívben magában, akár vér- és nyirokerekben. A “coro­nary” azt jelenti, hogy a ma­gát a szivet tápláló érben, a koszorúérben, történik ez az eldugulás. Aki már látott be­teget a roham utáni első 24 órában, az tudja, hogy a ha­lál ott settenkedik az áldozat körül. De nem hal meg min- nenki: a szivtrombózis álno- zatainak 50 százaléka meg­hal, 50 százaléka életben marad. Napjainkban félmil­lió olyan ember él Ameriká­ban, aki túlélte a szivtrombó- zist. Túlélte, de uj életet kel­lett kezdenie és aki erre nem volt képes, az legfeljebb két évvel a roham után eltá­vozott az élők sorából. Uj életet kezdeni nem könnyű dolog. Az illetőnek “egészen uj szempontok sze­rint kell átértékelni a szivét, életét és egész szellemi egész­ségét. Meg lehet csinálni. Az orvosok nem titkolják, hogy százszázalékra nem lehet meggyógyulni és az élet hát­ralevő részében a megtáma­dott szív mindig hátrány lesz, azonban még sok min­den megmarad, amiért érde­mes élni még az ilyen em­bernek is s könnyen meglehet, hogy még ilyen állapotban tovább élhet, mint sok ba­rátja, aki még egészséges. Az első gyötrelem, amit le kell tudni győzni, a rossz­kedv, a lehangoltság, a féle­lem, ami később is időnként visszatér majd; a félelem,1 hogy az ember egész életére rokkant marad, hogy soha többé nem fog tudni dolgoz­ni, hogy hasztalan lommá válik az ember és nyűgként él a család nyakán. Ez a fé­lelem kezdetben jól jön, mert kényszeríti az embert, hogy nyugodtan pihenjen, de ké­sőbb, ha nem győzi le, halá­los ellenséggé válik, szétzúz­va a reményt, hogy ki lehet a bajból lábolni. It,t tehát arról is szó van, hogy az ember szellemileg is újjá tud­jon születni. Ezt a lábbado- zás hosszú ideje alatt kell a túlélőnek elvégezni önmagá­ban, ha nem akar valóban el­pusztulni. A jövő a lábbado- zó beteg saját kezében van. Bele kell törődni, hogy leg­jobb esetben is meglesz ez a handicap-je, és el kell hatá­rozni, hogy a bajból minden lehető előnyt ki kell csiholni. Meg kell változtatni gondol­kodásmódunkat, szokásain­kat, sőt nagy mértékben egyéniségünket is. Minél előbb hajlandó erre valaki, annál előbb kezdi meg uj éle,tjét. Ettől kezdve nagy gondot kell fordítani egészségünkre és erőnkre. Ismerni kell megmaradt képességeink ha­tárait, nehogy könnyelműen túllépjük azokat. Mást jelent, az alvás is, mint azelőtt. Nem szabad várni a kimerülésig, már 9 órakor ágyba kell men­ni. Élvezni fogjuk a nyugal­mat és a pihenést. Megértő család, baráti orvos sokat segifhet, pláne azokon, akik hozzá voltak szokva a cselek­vő, rohanó élettempóhoz. Jó­kedvű barátok áldássá vál­nak. Előbb-utóbb elérkezik az a nap is, mikor újra képesek leszünk dolgozni. Ne beszél­jünk elmúlt szenvedéseink­ről. Legjobb összebarátkozni más szivtrombózist túlélt em­berekkel, akiket saját tapasz­talatainkkal bátorítunk, hi­tüket ébresztgetjük elmond­va nekik, mi mindenért érde­mes élni s ez önmagunknak is jót tesz. i Érzékenyebbek, fogékonyab­bak leszünk az élet azelőtt észrevétlen kis örömei iránt. Életbenmaradásunk tudata szinte enyhe örömmámort is tud fakasztani bennünk. Uj értékskálára teszünk szert. Azok viszont, akik azt mond­ják: “A fene bánja“” és úgy akarnak élni, mint azelőtt, azok voltaképpen öngyilkos­ságot követnek el. Okosan élve és megtalálva azt a munkakört, amely nem veszé­lyezteti egészségünket, a hasznosság érzésével gazda­gítja szivünket s ez minden­nél felemelőbb és megnyug­tatóbb. Valami munkát min­dig talál az ember, még ha az nem is olyan dicsőséges, mint azelőtti tevékenysége, de lélekben sokkal többet je­lenthet annál. Nem kell tul- félénknek sem lenni, mert az se jó, se célszerű. A t,ulfé- lénkek, az örökké reszketők éppoly gyorsan elpatkolnak, mint a semmivel sem törő­dök. Meg kell találni az egyensúlyt, az arany közép­utat a két véglet közt, ez minden további boldogság titka s ez teljesen az illetőn múlik. Aki élni akar, az meg­találja a maga szükséges se­gélyforrásait. FELÜLFIZETÉSEK A MAGYAR SZÓRA: Mary Harslinszky, New York, N. Y. $1. A HUNGARIAN GARDEN ÉTTERME S BÁRJA 1528 Second Avenue, New York City (a 79-ik utcánál) pompás magyar estéket biztosit Finom ételek, remek cigányzene, nagyszerű műsor, a legjobb társaság és valódi magyar hangulat várják minden este önt és barátait a “GARDENBEN” Kitűnő vacsora $1.85 • Csirkevacsora $2.25 — LEGFINOMABB BOROK ÉS EGYÉB ITALOK — Asztalrendelés telefonon: REgent 4-9670 RAGYOGÓ MŰSOR, NAGYSZERŰ CIGÁNYZENE. Zettl Laci tulajdonos Milyen temészetü az influenza-jár vány ? A jelenlegi influenzajár­vány immár országos mérete­ket öltött. Arra nézve, hogy milyen természetű, van-e esély, hogy az 1918-as spa­nyolnáthához hasonló veszély felmerüljön, amelynek Ame­rikában félmillió halálos ál­dozata volt* mi az orvossága, mit kell tenni ellene, stb.,stb., dr. Dorland J. Davis, az ame­rikai közegészségi hivatal in­fluenza osztályának Bethes- da, Md.-ben működő informá­ciós központjának, egy or­szágos hálózatnak tisztj fő­orvosa, szolgáltatta az alábbi adatokat: A jelenlegi influenzajár­vány kóresetei enyhék. A be­tegek a legtöbb esetben kétr három napig lázasak, de nem szenvednek utóhatásaitól. Az általános halálozási arány­szám ^n^melyest emelkedett, nyilván azért, mert, az influ­enza következtében több idő­sebb személy halt meg, ez azonban igy szokott mindig történni, ha influenzajár­vány tör ki. Főbb tünetei: láz, rossz közérzet, fejfájás, kar- és lábfájdalmak, meg­fájdulhat a nyak és a hát is, enyhe köhögés, reszelős torok és olykor a szem köthártya- gvulladása. A láz átlagban 101 körül mozog. Az esetek túlnyomó része egy és ugyan­azon tjpusu megbetegedésre vall, ugyanazon virus (fertő­ző méreganyag) következté­ben. Legjobb ágyba feküdni és orvost hivatni. Az orvos az esetleges következményeket tartja szemmel, igy elsősor­ban a tüdőgyulladást, Anti- biótikus (baktériumölő) sze­rekre nincs szükség, ezeknek a szóbanforgó vírusra nincs különben sem hatása. Csak akkor, ha bonyodalmak állná­nak elő. Aszpirin elég. Van ugyan egy a kórt megelőző szérum, de ennek használata most már elkésett dolog. Ezt csakis orvos adhatja. A hadsereg orvosai a jár­vány elindulásánál azonnal hozzáfogtak a kór okozójának megtalálásához és ez sikerült is nekik. A baktérium, amely azonos a tavalyi járvány oko­zójával, oly apró, hogy a bak­tériumölő szerek nem tudják elpusztítani, mindazonáltal torokmosással h a m a rosan meggyógyították a betege­ket, viszont Európában és a Távol-Keleten a megelőző szé­rumot vették igénybe az ott állomásozó amerikai katonák védelmére. Egyelőre tovább dolgoznak, hogy az adott esetben ható baktérium elleni szert megál­lapítsák, minthogy az éven­ként fellépő influenzajárvá­nyoknak majdnem mindig más-más baktérium az oko­zója és ha az egyik szer be­válik, az nem szavatolja, hogy a legközelebbi járvány­nál is hatékony lesz, hacsak ki nem bővítik a szert az uj kórokozóhoz mért szérum­anyagokkal. Hogy a jelenlegi baktérium fog-e hatni jövőre is, azt természetesen nem le­het tudni s egyelőre még olyan szer nincs, amely min­den létező influenzát meg tudna gyógyítani. Bizonyos, hogy az elmúlt húsz év alatt REV. ENDICOTT VISITS HUNGARY Rév. James G. Endicott, the Canadian churchman, known all over the (vorld, member of the Peace World Council, who re­ceived recently the Stalin Peace Prize, stayed in Hungary for a few days, to visit members of his family, who live here. He used this opportunity to get acquainted with the leaders of the Hungarian Protestant Churches. Dr. Endicott paid a visit at the headquarters of the General Convent of the Re­formed Church in Abonyi St., where he was received by Bi­shop Albert Bereczky, Mr. Ro­land Kiss, and members of the staff of the General Convent, with whom he had a lively talk about various questions of church life. Later on, he went to a meeting of the ministers of the Inner Budapest Presbytery, where he was welcomed by Se­nior Alexander Fekete, who told him in a few words, how the members of the society of the ministers of the presbytery worked together in a spiritual community, then he said: — We welcome you first of all as our highly esteemed and beloved guest, and secondly as our example, and elder brother in faith. We heard exactly to­day that you were awarded with the greatest honor of the fight­ers of peace, the International Stalin Peace Prize. We appre­ciate the more the service ren­dered by you, because we are well aware that our service in the interest of peace within our church is — don’t take amiss, if I say so,—is a childish play as compared to what you are doing in the west. Our ser­vice for the peace in our preaching and the acts of our daily life is not held up by any­body or anything; as* a matter of fact, it is helped by the gov­ernment, because in our coun­try war mongering is forbidden by law. Be convinced, that the Hungarian Reformed Church helps and supports your service for the peace by its brotherly and friendly sentiments. Dr. Endicott in his reply to the words of welcome said the following: — I am most grateful for the opportunity — he said — that I can be taught by your work and that I can look into the faces of my brethren. I was most interested to hear part of the discussion concerning your way of preaching. I was most impressed how you emphasized that a sermon ought no to be too individual, but it most take up the common traits of life also. The situation in America is that we can observe a most peculiar incongruity in our so­ciety. We see the glorification of individualism on the one hand. That is why people think that men and women, like your­selves, who live in a socialist state, are not free. But there prevails a pessimism on the other hand also as what are the possibilities of the indivi­dual. Many of our theologians assert that everything men do is substantially sinful. They say that because man is a sinner, sin is being attached to all his accomplishments, he is there­fore unable to carry on a suc­cessful service for peace in the world! I don’t think, however, that God has called us to be His children in order that we should commit mistakes always. I believe that God’s purpose with his children is that we should be able to build up the kingdom of charity and brother­liness on this earth amidst our brethren. After all, it was Jesus Himself who told us: “Verily, verily, I say unto you, he that believeth in me, the works that I do shall he do also; and greater works than these shall he do”, (John 14,12) and then He calls us co-workers of God. That is the reason that I, as a Christian, take part in the peace movement. Dr. Endicott was present at a meeting of the Hungarian Ecumenical Committee also, where, having addressed the meeting, he expressed his gra­tification to see that the Hun­garian Protestant Churches co­operated in a brotherly harmo­ny. He pointed out that as a Christian and as a minister, he took part in the peace move­ment, because the war was sin against which everybody must fight. Ez a detroiti család nem osztja a Wall streeti sajtó ró­zsás jóslásait a további “prosperitásról”. Mrs. Geraldina Lamb-et vigasztalják gyermekei házuk leégése után. A család minden vagyona, beleértve az utolsó 30 dollárjukat elpusztult a tűzben. Az özvegy anya egyetlen cent és jövedeLem nélkül néz a jövő' elé. történt b a k t ériumkutatási munkálatok az influenza te­rén nagyban hozzásegítettek a jelenlegi járvány természeté­nek és gyógyításának ismere­téhez. • «' - -

Next

/
Thumbnails
Contents