Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1953-02-13 / 7. szám
8 BETTY SMITH: FELHŐKARCOLÓK ÁRNYÉKÁBAN (Regény egy amerikai család életéről) Copyright 1952 Harper Bros. E regény eredeti cime: A Tree Grows In Brooklyn. Fordította Kilényi Mária Harper Bros. engedélyével közöljük. (17) — Bizony, sokszor nem tudom, hogy miért mentem hozzá. Sissynek nem lehet túljárni az'eszén. Nagyon okos nő — gondolta Katie. Mindent megmagyaráz a maga módján. Talán helyesek a magyarázatai, talán az a helyes, ahogy ő okoskodik. Nem tudom. Az én testvéremet az emberek a nyelvükre veszik. Rossz nő, ezt nem lehet tagadni. Halála után a tisztítótűzbe kerül. Én ezt sokszor megmondtam neki, s ő erre azt feleli, oda se neki, nem lesz egyedül. Ha ő hal meg előbb, misét mondatok róla, hogy rossz és mégis minden teremtett lélekhez jó, aki az útjába akad. Isten bizonnyal ezt is számításba veszi. Katie hirtelen áthajolt az asztalon és megcsókolta Sissy arcát. Sissy meg volt lepve. Honnan tudta volna, mire gondol a testvére! — Talán igazad van, Sissy. Nem tudom. Ta- L'.n mégis tévedsz. Én tulajdonképpen igy állok ezzel a dologgal: szeretem Johnnyt, mindent sze- rrtck benne, kivéve, hogy iszáko§. Megpróbálok j<4 lenni hozzá. Megpróbálom megbocsátani. . . — Katin elhallgatott. A szive mélyén tudta, hogy ő az a fajta, aki meg tud boesájtani.- f rancié ébren feküdt a ruháskosárban, a .-.pariiéra mellett. .Szopta az ujját s hallgatta, mit neszemen. Nem fogta fel a szavak értelmét, mivel iwbmi az időben mindössze kétesztendős volt. XII. Katié szégyenkezett a szomszédok előtt hogy azok tökrészegen látták a párját. Nem akart megmaradni abban a lakásban. Nem mint- • ha a többi asszony férje különb lett volna John- nynál. A ’ legtöbb szintén ivott. De Katié más mértékkel mért, mint azok. A Nolan-család, az más. Az legyen különb a többieknél.pénzkérdés is összejátszott.. Emiatt is el kellett költözni. Pénzkérdés? Szörnyen kevés pénzük volt és most két gyermekről is kell gondoskodni. Katié .állást keresett, ahol le lehet dolgozni a lakbért. Legalább födél legyen a fejük fölött. Talált egy helyet, ahol takarítás ellenében ingyen kaptak lakást. Johnny tiltakozott, nem tűri, hogy felesége vicinek menjen. Katie azonban csípős hangon kijelentette: vagy elfogadja a Viceséget, vagy nincs lakás. Hónapról-hónapra nehezebben teremtik elő a házbért. Johnny végül beaiua a derekát, fogad kozott, hogy amig nincs állandó munkája, ő végzi a házban az egész takarítást. Ha állása lesz, másik lakásba mennek. Katié összecsomagolta csekély holmijukat: a du piaágyat, a gyerekágyat, a roskatag gyerekkocsit, a zöldbársony garnitúrát, a rószásmintájü szőnyeget, a nappaliból a csipkefüggönyt, a’kaktusz i:. a rózsaszínű muskátlicserepet, a sárga kanál ií, az aranyozott kalitkát,'a plüss fényképalbumot, a konyhaasztalt, néhány széket, a fazekakat, lábosokat, meg a tányérokat, az aranyozott feszületet, amelynek egy kis zenélőszerkezet volt az aljában (az “Ave Máriát” játszotta, ha felhúzták, egy egyszerű fafeszületet, amit az anyjától kapott, egy ruháskosarat tele ruhával, egy battyu ágyneműt, egy rakás rongyos kottát — Johnny slágereit — és két könyvet: a bibliát és Shakespeare összes Müveit. t sekély volt az összes holmi: a jeges mindent fölrakott a kocsijára, a kócos lovacskája elhúzta. A család is a holmival ment: a jegeskocsin hajtottak uj otthonukba. Katie mindent leszedett a régi lakás falairól. A szoba most olybá tűnt, mint valami rövidlátó ember, aki levette a szemüvegét. Utolsónak a konzervdoboz-takarékot szerelte le. Fölhasitotta a pléhdobozt. Három dollár és nyolcvan cent volt benne. Nehéz lett a szive. A pénzből egy dollárt a jegesnea Kell adni, a költözködésért. Johnny az uj lakásban segített a jegesnek fölvinni a bútort; Katié ezalatt leszögezte a perselyt a kamrában. A pénzből két dollár nyolcvan centet visszatett a takarékba. Rongyos erszényé- ben néhány pennyt talált: ebből is beledobott tiz centet a perselybe. Ezt a tiz centet a jegesembeAMERIKAI MAGYAR SZÓ ren takarította meg. Wiliiamsburgban ugyanis az volt a szokás, hogy a munka beíejezese után egy pint sörrel kínálják meg a cepekedő embereket. Katie igy okoskodott: úgysem látjuk többé ezt a jegest. Különben is, egy dollárral meg van fizetve. Mikor keres ő a jégen egy dollárt?^ Katié'éppen a csipkefüggönyöket rakta fel, amikor az anyja beállított hozzájuk. Mary meghintette szenteltvízzel a szobákat. Talán ördögök bújtak meg a zugokban. Azokat űzte ki szenteltvízzel. Mit lehessen tudni? Az előző lakó talán protestáns volt. Talán valami katolikus ember hait meg ebben a szobában s nem vette föl az utolsó kenetet. A szenteltvíz megtisztítja a lakást, s az Isten — ha úgy akarja — beköltözik gyermekei otthonába. Francié baba boldogan gőgicsélt, amikor a nagyanyja az ecetesüveget fölemelte. A napsugár keresztültüzött rajta és széles szivárvány ivet festett a szemközti falra. Mary is mosolygott s a gyermek kedvéért megtáncoltatta a kis szivárványt a falon. — Schön! Schön! — mondta. — Sép! Sép! — ismételte Francié s nyúlt utána két kis kezével. Mary odaadta neki a félig üres ecetesüveget s ment segiteni a lányának. De a szivárvány elment és Francié elszomorodott. Azt hitte, a szivárvány talán belebujt az üvegbe. Ölébe öntötte a szenteltvizet, várta, mikor bugyborékol ki az üvegből a szivárvány. Katie később észrevette, hogy a kislány egészen nedves és gyöngéden megpaskolta, mondván, hogy ilyen nagy lánynak már nem szabad a nadrágba csinálni. Mary elmagyarázta a láncának, hogy a kicsike a szenteltvíztől nedves.----- Jaj, gyerekem, hiszen a kislány csali: beszentelte magát. És verést kap érte! Katie elnevette magát. Francié már megbé- kült, ő is nevetett. Neely is mosolyra húzta a szájacskáját: kilátszott három pici foga. Mary rájukmosolygott és azt mondta, szerencsét hoz, ha az ember az uj lakásban nevetéssel kezdi az uj életet. Vacsoraidőre teljesen berendezkedtek. Johnny a gyerekekkel maradt. Katie lement a fűszereshez, s elintézte, hogy hitelbe vásárolhassanak. Mondta a fűszeresnek,-épp most költöztek ide és legyen szives ezt-azt hitelbe adni, szombatig, akkor kapják a bért. A boltos előzékenyen beleegyezett. Stanicliba rakta az árut, s a vásárlást beírta egy kis könyvecskébe, azt is odaadta Ka- tienek s lelkére kötötte, legyen mindig nála a könyvecske, ha “hozom”-ra vásárol. A család egy darabig el volt látva élelemmel. Ez a kis ügylet átsegítette őket az első nehéz napokon, nug pénzhez jutnak. Vacsora után Katié álomba olvasta a gyermekeket. Shakespeare Összes Müveinek bevezetéséből olvasott egy oldalt, s egy oldalt a bibliából, azt a részt, hogy ki-kicsodát nemzett. Idáig jutott ugyanis az olvasásban. A gyerekek semmit sem értettek belőle, Katie sem igen tudta, miről van szó. Nagyon elálmosodott a könyvtől, de azért makacsul folytatta az olvasást: befejezte az előirt két oldalt. Gondosan betakarta a kisgyerekeket, azután ő is, Johnny is lefeküdtek. Nyolc órára járt csak az idő, de a költözködés nagyon kimerítette őket. Nolanék ezen az éjszakán a Lorimer Streeten levő uj lakásban aludtak. Ez a utca is még Wiliiamsburgban van, de már közel esik Greenpoint- hoz. XIII. Lorimer Street előkelőbb utca, mint a Bogart Street. Levélhordók, tűzoltók laktak benne és módosabb boltosok, akiknek nem kellett az üzlet mögött levő szobában meghuzódniok. A hutásban fürdőszoba is volt. Cinkkel bélelt, hosszúkás fakád állt benne. Csodálatos látvány volt, amikor teleeresztették vízzel. Francié nem tudott betelni vele. Nem látott még ekkora nagy darab vizet; a kicsike szemeben aaKoranák tűnt a viz, mint egy óceán. Szerették uj otthonukat. A fiatal házaspár makulátlan tisztán tartotta a pincét, a lépcső- házat, a tetőt s a ház előtt a gyalogjárót. Ennek ellenében nem kellett lakbért fizetinök. Az uj lakásban nem volt szellőztetőakna. A hálószobának rendes ablaka volt, a konyhának s az utcai szobának is. Nagyon kellemesen telt el az első ősz. Reggeltől estig besütött a nap. Az első télen nem fáztak. Johnny rendesen dolgozott, alig ivott, szénre is telt a keresetből. Eljött a nyár. A gyerekek naphosszat kint játszadoztak a ház tornácos kapuján. Több gyeFebruary 13, 1953 rek nem lévén a házban, elegendő hely volt a tornácon. Francié negyedik évében járt, ő vigyázott az egy évvel fiatalabb Neelyre. Órák hosszat elüldögélt a tornácon. Vékonyka karjával átkulcsolta sovány lábszárát, sima, barna haját lengette a könnyű szél. S a szél sós szagot hozott a tenger felől. Közel volt ide a tenger, de a kislány még nem látta az óceánt. Szemmel tartotta kis- öccsét; a gyerek a lépcsőn mászkált, ezzel szórakozott. Francié csak ült s ringatta a testét és mindenféle csodálatos dologra gondolt; mitől fuj a szél? micsoda a fü? Neely miért kisfiú és nem kislány? i j A két gyerek néha leült egymás mellé a lépcsőre. Ilyenkor komoly tekintettel bámulták egymást. A fiúcska szeme olyan volt, mint a kislányé: épp olyan vágású és éppen olyan mély. Csakhogy az öcsi szeme fényes, tiszta kék volt, Fran- cie-é meg fényes, tiszta sötétszürke. A két gyermek mindenben összetartott: jól megértették egymást. Az öcsi alig beszélt. Franciénak meg állandóan járt a szájacskája. Beszélt, beszélt s a kedves kisfiú amúgy ültében elaludt a lépcsőn, fejecskéjét a vasrácsnak támasztva. Francié “himezni” kezdett azon a nyáron. Édesanyja vett neki egy penny ért egy kis darabka kongrét, akkorát, mint egy női zsebkendő. Minta volt rajta előnyomva. A minta ujfunlandi kutyát ábrázolt : a kutya ült s kilógott a nyelve. Az organdihoz vettek egy pennyért kis motring piros himzőselymet, a kis himzőráma két centbe került. Nagyanya megtanította Franciét, hogyan kell a laposöltést csinálni. A kislány megtanulta s igen ügyesen hímzett. Az asszonyok megálltak előtte az utcán. Ki látott ilyet? Kotyogtak, sajnálták, megcsodálták a kicsi lányt, amint ki-be- bökdösi a tüt a kifeszitett anyagon. Nini, micsoda mély ránc fut máris a jobb szemöldöke belső sarkától az orráig! Neely a testvére fölé hajolt s nézte, mint a csodát, amint a fényes, ezüstös acéldarab hol eltűnt, hol előbukkant megint az anyagból. Sissy egy kis vastag eperalaku tütisztitót ajándékozott Franciénak. Abba kell törülni a tüt, ha ragadós lesz az izzadt ujjak- tól. Ha Neely nyügösködött, Francié megengedte neki, hogy egy kicsit beszurkálja a tüt az eperbe. Azt mondják, ha valaki kihimzett száz ilyen kockát, összevarrhatja ágyteritőnek. Francié hallotta, hogy vannak hölgyek, akik már össze is állítottak ilyen ágyteritőt. Francienek is ez volt minden vágya: az ágyteritő. Kisebb-nagyobb megszakításokkal egész nyáron ezen a kockán dolgozott, de őszre még a felével sem készült el. Soká tart, mig egy ilyen ágyteritő elkészül! Ismét eljött az ősz, a tél, a tavasz, a nyár. A két gyerek egyre nagyobbacska lett. S amint jöttek-multak az évszakok, Katie egyre többet dolgozott. Johnny viszont mind kevesebbet. Annál többet ivott. Egyébként minden ment a régiben. Katie folytatta az olvasást. Olyan napokon, amikor nagyon ki volt merülve, megtörtént, hogy kihagyott egy-egy lapot. De ritkán tette meg. Akármilyen fáradt volt, rendületlenül elvégezte a kiszabott feladatot. Már Julius Caesarnál tartottak. “Alarum”: ez a színpadi utasítás zavarba ejtette Katiét. Azt hitte, hogy a tűzoltók alarmi- rozásával van valami összefüggésben, s valahányszor ehhez a szóhoz ért, felkiáltott: — Klang- klang! —- A gyerekek ezt csodálatosan élvezték. Gyűltek a pennyk a konzervdoboz-takarékban. Egyszer föl kellett szakítani s ki kellett venni két dollárt. Ez akkor történt, amikor Francié térdébe rozsdás szög fúródott. Ebből fizették a patikát. Többször megtörtént, hogy kifeszitették a pléhcsillag egyik szárát s késsel kihalásztak belőle egy ötvencentest, mert nem volt otthon villamosra pénz s Johnnynak munkába kellett menni. A szabály ilyenkor az Volt, hogy Johnnynak a villamospénzen kívül a borravalóból tiz centet kellett betennie a perselybe. A betét ilyen módon mégis szaporodott. Meleg napokon Francié egyedül játszott az utcán, yagy a tornácon. Játszópajtásokat szeretett volna, de nem tudta, hogyan barátkozzon össze a többi kislánnyal. A fiuk elkerülték, mert olyan furcsán beszélt. Az esti felolvasásoknak meg volt a hatása. Francié különösen fejezte ki magát. — Úgy beszéltsz, mint egy püspök — torkolta le egyszer egy kislány, akivel barátkozni próbált. — Nem igaz! — kiáltotta Francié, — úgy beszélek... úgy beszélek... mint az Úristen. — Ne mondj ilyet, mert mindjárt meghalsz. — Fityiszt! — Viz van benne — bökött a kislány Fra- cie homlokára. (Folytatjuk)
