Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1953-02-06 / 6. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

fflBlMHMWf« IMIIIIIIIIIIIIIIIIillHIIIIIllllllHHIlllllllllHmiíllllHUIIHtllllimillllllllllllllllllllliniiiliii limn f

Párisi riport

A szociáldemokrácia végvonaglása

franciaországi munkás- falóm egyik legsötétebb a járja utolsóját.

ár régen tetsz-halott, régen csak látszatra él lost — végre! — utolsót iglik. Minél élére állitot- » egy történelmi helyzet, ál világosabban nyilatko- meg az egyes résztvevők <di jellege és az elmúlt nőt év félreérthetetlen világgal mutatta meg denkinek, aki a vaknál is í vakabb, a szociáldemok- ia lényegét. Történelmé- tulajdonképpeni zárófejte két képviselőházi ülés t: a német képviselőház n ülése, melyen Hitler it újonnan kinevezett kandúr előadta azon végzetes igramot, melynek elkerül- etíen végpontja a máso- . világháború volt és amire zociáldemokrácia igy válást : “Készek vagyunk

ökkel összemüködni.” “Ké- ?k vagyunk önökkel össze- iiködni’, azaz: készek vaunk az osztály-elnyomás a világ minden más népe leni agresszió, a koncentrá- ós táborok, emberek milliói evenen való elégetésének olitikájában részt venni. (S

•z csak azért nem követke- .ett be, mert Hitler nem fogadta el őket: e szégyentel- es felajánlkozás dacára ki- ugta őket.)

A másik képviselőházi ilés, mely a szociáldemokrá- iának a kegyelemdöfést meg- .dta, a francia képviselőház zon ülése volt, melyen a szo- iáldemokrácia egyhangúlag ozzájárult Petain-nek az or- zág diktátorává való kineve- eséhez.

Bár néha alapos késéssel, e a töténelem mindenért be nutatja a számlát és mind- zért, amit a munkásosztáh llen vétett, végül megkapja i fizetséget a szociáldemok- ácia is. Ennek egyik legélesebb példája a még néhány v előtt oly hatalmas francia zociáldemokrácia teljes ösz- zeomlása.

Egy százfélekép “megfé- ült” jelentésben 156 ezei ágról számol be mostani be- zámolója. Hetibérért dolgozó cét-kézi munkás több, mint tmillió van Franciaországján;- e szerint tehát a munkásság három százaléka lenne a szociáldemokrata párt tagja. HÁROM százalék: ennél szánalmasabb arány so.........................................................................................................

HÉTVÉGI LEVÉL ^ rimtMÍ

(Folytatás a 3-ik oldalról)

.énytelenek beismerni —, hogy a világ többi népei nem szentnek bennünket ; fennhéjázóknak, beképzelteknek, nemzet- cözi kérdésekben járatlanoknak, kapkodóknak, könnyelműiknek tartanak bennünket — és éppen ezért félnek tőlünk, őszinte barátság helyett — mint ezt egy korábbi cikkemben kifejtettem — csak a kölcsönvevő és a kölcsönadó közötti feszült viszony kapcsolja őket össze Amerikával és ezek a kölcsönvevők legtöbbször úgy érzik, hogy a kamat, amit fizetniük kell, uzsoraszerü méreteket ölt, mert Amerika j nem kevesebbet követel tőlük, mint nemzeti önállóságuk, ön- | érzetük és büszkeségük sutbavetését és vak engedelmességet még akkor is, amikor ezek a nagymultu országok világo- ■ san látják, hogy az ut, amelyen Amerikát követniük kellene, a biztos pusztulás felé vezet.

Egy élesszemü francia kormányférfi nagyon találóan jellemezte a napokban Washington magatartását, amikor azt mondta, hogy “Franciaország és az Egyesült Államok között megromlott viszony mindaddig folytatódni fog, arnig Washington rá nem jön, hogy szövetségeseinek az övéitől eltérő j nézetei lehetnek a háború és béke kérdésében és amig rá nem eszmél, hogy a fizikai erő (hatalom) birtoklása nem okvetlenül ruházza fel őt a bölcseség monopóliumával.”

Pontosan itt a hiba... Kétségtelen, hogy fizikai erő dolgában Amerika az első helyen áll. De ez csak annyit jelent, hogy háború esetén nekünk jut az a kétésértékii “elsőség”, hogy mi vagyunk képesek a legöldöklőbb, legborzalmasabb pusztítást véghezvinni. Ám ez a képességünk —; úgy látszik — nem nagyon imponál a világ többi népeinek, mert úgy találják, hogy ez a mérhetetlen erő nem párosul érett, bölcs gondolkodással, államférfim előrelátással, tisztességes szándékkal. Ellenkezőleg: a világ úgy látja, hogy ettől az erőtől a mi kormányunk úgy megittasodott, hogy mámorá-1 bah legtöbbször nem tudja, mit cselekszik... Ezért ezt az erőt nem megnyugtatónak, hanem veszedelmesnek tartják és attól félnek, hogy — mint gyerek kezében a pisztoly — szörnyű tragédiához vezethet. Az erő birtokosát roppant nehéz meggyőzni afelől, hogy nincs igaza s hogy híján van annak a bölcseségnek, amely az erőnek az okos, üdvös al- 'kalrhazásához okvetlenül szükséges...-Ezért félnek Washingtontól — és jogosan. Kivált most, hogy egy hadvezér ül a Fehér Házban, aki hadiszállításokban érdekelt iparmágnásokkal és tábornokokkal veszi körül magát. Túlsókat kérkedünk az erőnkkel és gazdagságunkkal és beképzeljük magunknak, hogy az összes kormányzatok között a mienk a legbölcsebb. A világ nem vitatja az erőnket és gazdagságunkat, de az utóbbi évek sorozatos baklövé-1 seit látva, minden ok megvan arra,, hogy a bölcsességünkben kételkedjék. Akinek a bölcsességében pedig nem tudunk megbízni, azt nem szívesen követjük, ha még olyan erős és, gazdag is ... . \ I

ha, soha a teljes munkásmozgalom történetében, még a múlt század nyolcvanas-évéiben, a mozgalom kezdeti korszakában sem szerepelt.

Holott még ez az arány is megtévesztő.

Mert e 156 ezer között több tízezer a közhivatalnok: az

oly minisztériumok és e minisztériumok hatásköre alá tartozó közintézmények alkal- nazottai, amelyek élén a felszabadulás óta majdnem miniig szociáldemokrata miniszter állott és ezek hivatalnokai jgvszerüen “uruk” pártállását követik. Mig polgári-liberális volt a miniszter, hát ők odatartoztak, mig keresztény-demokrata, hát oda; mire egy bolond szél szociáldemokratát tett föléjük, hát természetesen ők is azokká ettek. Azokká a párt-tagsági .cönyv szerint, de ez az ügygyei való egyetlen kapcsolatuk; hogy a szocialista pártprogram nem egy program a sok között, hanem valami gyökerében más, hogy célja a teljes társadalom megváltoztatása, mindenekfölött pedig: nogy ehhez csak olyan ember csatlakozzon, aki az ezért való, igazán nem-könnyü aarcot is kész vállalni: minderről ez uraknak természetesen sejtelmük sincs.

És a 156 ezernyi törpe kis pártban sok tízezer ilyen ember van.

És alig kisebb a pártfunk- cionárusok sisere-hada.

A felszabadulás után — a reményben, hogy tovább csalhatja a munkásosztályt — óriási párt-apparátust épített ki a szociáldemokrata párt ás bár ezen reményben alaposan csalódott, a .léhütők nem hagyják lerázni magukat. “Hűséges” tagjai pártjukban: mit-sem-végző alkalmazottai egy nem-létező pártnak. De a tagsági állomány kimutatásában ők is szerepelnek és emelik igy látszatra a tagok számát. A párthoz, az eszméhez való hűségük olyan, mint a minisztériumok hivatalnokéi: mihelyt megszűnik az állás, megszűnik “szocialista” voltuk is.

Alig kisebb a párthoz csatlakozott olyan polgáriak száma, akik a polgári pártokkal szemben érzett utálatuk következtében csatlakoztak a szociáldemokráciához. A polgárság azon kis rétege, mely még hisz a politikai tisztaságban, megvetéssel fordul él az összes polgári pártoktól: mind hűtlen lett úgy programjához, mint az egyéni hozzáférhetetlenségnek a politikussal szemben nélkülözhetetlen követeléséhez. Nincs polgári párt Franciaországban, mely a felszabadulás óta valamely nagy korrupcióba ne keveredett volna. És a polgárságnak azon kis rétege, mely ezt nem hajlandó lenyelni, a szociáldemokráciához csatlakozott. Egyénileg ez becsületükre szolgál, de a szocializmus alapeszméjéről — az osztálymentes társadalomról — természetesen sejtelmük sincs és ők maguk csodálkoznának legjobban afölött, ha megtudnák, hogy a párt, melyhez tartoznak, eredeti (és állitó- lag még mindig, vallott!)

(Folytatás a 8-ik oldalon)

R'eornarv

I POLITIKAI SZEMLE |

Eisenhower és a jaltai egyezmény

Ahogy a világ minden részéből visszaverődik Eisenhower Kongresszus előtti beszámolójának visszhangja, az derül ki belőle, hogy a világ minden népében ugyanazt a nyugtalanságot váltotta ki, mint annakidején McArthur hírhedt koreai offenzivája, mely a végén kudarcba fulladt. A világ népeinek nyugtalansága azonban bizonyos szempontból még nagyobb, mert MacArthur csak a U. S. távolkeleti főparancsnoka volt, Eisenhower azonban az összes U. S. haderő legfőbb parancsnoka: elnök és tábornok egyszemély- ben, kinek kormánya és tanácsadói a háborús fegyverkezésből hasznot huzó monopóliumok főembereiből kerültek ki.

Mig Eisenhower azon kijelentését, hogy Csang Kaj-sek csapatait rászabadítja a Kínai Népköztársaságra, a koreai háború kiterjesztésére magyarázzák, egy másik bejelentésével felélesztette, illetve fokozta a harmadik világháborútól való félelmet. Ez a bejelentés az, hogy hivatalosan nemlétezőnek tekinti a yaltai és potsdami szerződést és kérni fogja a Kongresszust ilyenirányú határozatra. Eisenhower ugyan nem említette névvel ezeket a szerződéseket, hanem azt hangoztatta, hogy a U. S. nem ismeri el azokat a szerződéseket, melyek lehetővé teszik a népek “rabszolgásitását.”

E bejelentések elemzésénél több dolgot kell figyelembe vennünk. Mindenekelőtt lássuk a sorrendet:

BÉKEJAVASLAT, VÁLASZ NÉLKÜL

Hat héttel ezelőtt, karácsony napján, a New York Times washingtoni diplpomáciai tudósítójának kérdésére válaszolva Stzálin kijelentette, hogy szívesen találkozik Eisenhower- rel, hogy tárgyalást folytasson vele fr világ békéjének helyreállítására. Az ajánlatra Sztálin sohasem kapott hivatalos választ, azonban a valóságban három választ is kapott: Eisenhower székfoglaló beszédében, Dulles rádión tartott, külügyiminiszteri bemutatkozó beszédében és Eisenhower Kongresszus előtti beszámolójában. Mindhárom beszéd alapját a Dulles által régóta hirdetett vonal alkotta: az úgynevezett “pozitív” külpolitika: a hideg háború és a lélektani háború fokozása, olyan politika, mely majd “valamikor” békéhez vezet. Közben a koreai háború nemcsak folytatódik, de megvan a MacArthur-féle alap annak kiterjesztésére a Franklin D. Roosevelt és kormánya által kötött, a U. S. törvényhozás által jóváhagyott egyezmények egyoldalú megsemmisítésével meg van az alap a “rabszolganépek” felszabadítására. így a válasz az, hogy egyelőre nem lesz béke- tárgyalás és minden bizonnyal nem lesz béke.

E politika mögött tisztán a római Catonak tulajdonított katonai logika áll: “ha békét akarsz, készülj háborúra”. Ez a logika soha nem állta meg a helyét, minden esetben az ellenkezője bizonyult be, ami azonban nem akadályozta meg a hódításra törekvőket, hogy újból és újból elő ne vegyék azt s mint “szent igazságot” hirdessék.

A yaltai szerződést 1945, február ll^én írták alá, miután Roosevelt, Sztálin és Winston Churchill diplomáciai és katonai tanácsadóik egész kíséretével hozták azt létre. A szerződés kötelezi az aláírókat a fasizmus teljes megsemmisítésére és a háború alatti együttműködés folytatására a béke idején, a világ minden népe érdekében, nemcsak a béke biztosítására, de a Roosevelt és Churchill találkozón behirdetett Atlanti Alapokmány eszméinek megvalósítására: a népek szabadságának biztosítására, a nélkülözéstől való félelem megszüntetésére. Ugyanez a szerződés kötelezte az aláírókat Németország és a nácik által elfoglalt országok demokratizálására., amit részletekben később, a potsdami szerződésben szegeztek le, mely Roosevelt halála után jött létre. A szerződés ugyancsak .meghatározta Lengyelország határait, Szilézia egy részének hozzákapcsolásával.

A yaltai Szerződés kezdettől, fogva vörösposztó volt a reakció előtt, mely soha nem nuygodott bele a US-Szovjet együttműködésbe s célja annak megsemmisítése volt. Ezen csoport egyik legfőbb szószólója és intrikusa John Foster Dulles volt, több náci kartell buzgó és hü amerikai képviselője, védelmezője és a Rockefeller pénzcsoport vezető jogásza.

A dullesi logika az, hogy a yaltai szerződés megsemmisítésével egyszerűen megszűnik minden névleges, nemzetközi gát a náci német haderő visszaállítása előtt, amit nemcsak a Szovjetunió és a népi demoki’áciák ellen lehet felhasz- náln, hanem amivel egyszersmind sakkban lehet tartani a nyugateurópai országokat is, melyek csak húzódva engedelmeskednek az amerikai érdekeknek. Az úgynevezett európai haderő központjául kiépített náci haderő segítségével aztán meg lehet próbálkozni a “rabszolganépek” felszabadításával. Ezek a “rabszolganépek” természetesen a Szovjetunió és a népi demokráciák polgárai, mig a gyarmatok kizsákmányolt elnyomóit népei a “szabad világhoz” tartoznak. Amig a yaltai szerződés fennállt, hivatalos, a U. S. által elfogadott okmány nemzetközi szempontból törvényellenesnek minősítette ezt a tételt. S minthogy a yaltai szerződés a népek reményeinek megvalósulását Ígérte, hosszú évek földalatti és a Truman éra óta földfölötti propagandájára volt szükség, fogy az amerikai nép elé állhassanak annak.megsemmisítésével; ■ ■ *§'