Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1953-01-30 / 5. szám
9 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 30, 1953 Ammondó vagyok... Szcbenyei József rovata — Hogy kell elkerülni a háborút? — A minap elmentem a moziba és megint végighallgattam uj elnökünk székfoglaló beiktatási beszédét. Azzal jelentette be a mozis jancsi, hogy ’’Eisenhower béketervei”, vagy ilyesvalami. Megint jól megfigyeltem, mi mondanivalója volt ott a Kongresszus lépcsőjén miután felesküdött, hogy az ország érdekeit fogja képviselni. Világosan kijelentette, hogy csak ha erősek leszünk és ha nem mernek bennünket megtámadni, ha félnek, rettegnek tölünk, akkor biztos a béke, vagyis ha annyi atombombánk lesz, mint a szemét, minden rendben lesz. Azt is mondta, hogy az ellenségnek nem lehet elhinni a szavát, az Ígéretét, tehát felesleges szóbaállni vele. Szóval a békét abban látja, ha tízszer olyan erősek leszünk hadifelkészültségben, mint mostan vagyunk. Én úgy látom a dolgot, hogy egy jó tábornoknak más véleménye nem is lehet a békéről, mint leverni az ellenséget, vagy agyonijeszteni. Arról szó se volt, hogy az az úgynevezett “ellenség” akar-e támadni, akar-e háborút vagy sem. Csak azt hallottuk, hogy nem lehet megbízni a szavában. Akármit mond is, elhinni nem lehet. Mit tárgyaljunk vele? Ez lévén a helyzet, nem csudálkoznék, ha egy szép napon ki akarná próbálni az elnökség, beleértve Taftot, Mc- Carthyt meg a többi nagy hazafit, hogy tényleg erősebbek vagyunk-e mint, az úgynevezett “ellenség”? Elszórnának egy csomó atombombát, a másik fél is elszórná a magáét, egy hét alatt kipusztulna az egész emberiség és vége volna a háborúnak; szent nyugalom és biztonság telepednék a földre és mire kimásznék a pincéből, nem volnánk csak hatan élő emberek a világon. Mivel én lennék köztük az egyetlen írástudó, átvenném a vezérséget és egy gyűlésen elosztanám köztük a földet, mert elölről kellene kezdeni az egész históriát, az emberi civilizáció felépítését. Mondanám az egyiknek, tied Ázsia, a másiknak adnám Afrikát, a harmadiknak Ausztráliát, a megmaradt német nácinak adnám a déli és északi sarkot, hogy hamarabb éhen haljon, magamnak meg Európát és Amerikát, a délit meg északit, mert minden szentnek maga felé hajlik a keze. Ezen persze összevesznénk, mire felkapnám a megmaradt kis atombombát, közéjük vágnám és maradnék egyedül a két ezer millió, leatomozótt halottal együtt. Eleinte volna mit enni, mert megölt állatok és csirkék feküdnének mindenütt, de hamarosan megromlanának és én itt állanék egymagámban minden ennivaló nélkül, mert a föld is úgy tele volna méreggel, rothadással, hogy abból ugyan fűszálat se lehetne kitermelni. Elővenném a megmaradt egyetlen kis atombombát és a fejemhez vágnám. Mert amint ebből is láthatja a kedves olvasó, nincs szebb dolog a világon, mint egy hathatós atomháború és vannak olyan eszes és tanult emberek, akik azt hiszik, hogy a szocialista köztársaságok népei egyebet se akarnak, mint egy ilyen szép gyors és hathatós háborút. Persze sokkal szebb volna, mint a másik kettő volt, mert nem tartana évekig, gyorsan átesnénk rajta és senki se tudná, hogy végződött, ki győzött, mert senki se élne addig, amig megtudhatná, mi is történt a pár napos háború során. A baj az volna, hogy nem maradna senki, aki eltemessen majd bennünket, mert részint nem maradna a testünkből semmi, részint meg hamuvá válni minden, ami élőlény volt vagy amit élőlények teremtettek valaha. Na már most, hogy valaki ilyen háborucskát akarjon, akár civil, akár generális, akár reakciiós, akár kommunista azt nehéz elhinni. Mi nem hisszük, hogy Eisenhower generális háborút akarjon, de azt se hisszük, hogy a népi köztársaságok háborút akarjanak. Hát akkor meg minek a nagy fene készülődés, felszerelés, ezer meg ezer bombázó repülőgép építése, minek a nagy fegyverkezés, mikor az egészet meglehetne oldani egy kis beszélgetéssel, amikor mindenki kijelentené, hogy nem akar háborút, leszereli a hadseregét. Ezt javasolta már hatszor az Egyesült Nemzetek máséin a szovjet megbizott. De nem akarják elhinni, hogy < -zintén beszél, nem akarják még csak meg se hallgatni, ha békéről prédikál, mert az az* elvük, hogy a másik hazudik t ak a tőkések és milliárdosok mondanak igazat. Hogy lehet valakivel leülni tanácskozni, megegyezést keresni, békét biztosítani ha már eleve azzal a tudattal ül le az egyik fél, hogy a másik hazudni fog neki; amit aláír, azt nem fogja respektálni; hogy mindenki becstelen, csaló, ha- i is és álnok, csak ő nem. Megérthető tehát, hogy erre való tekintettel kikerestem magamnak egy titkos pincét, ahová nem ér majd az atombomba és itt maradok hatodmagammal jelentési irpi.az úrj istenek, hogy: na jó atyám, kezdheted élőiről. így fest a 83-ik Az U. S. News and World Report ezt jövendölte november 14-iki számában; “Meglehet, hogy Eisenhower mézeshetei a Kongresszussal hosszú ideig eltartanak. Teljesen egyetért a konzervatívokkal, akik vezető szerepben lesznek. Az Észak s Dél közötti koalíció, mely akadályozta Trumant, Eisenowerrel fog tartani. Nem lesz New Deal, vagy Fair Deal, ami felborítsa ezt a barátságot. Olyan a kilátás, amilyent az ország nem látott 1937 (Roosevelt második terminusa) óta.” A 83-ik Kongresszusban 518 férfi, 11 nő és két kisebbségi : néger foglal helyet. A képviselőházban a republikánus párt 221, a demokrata párt 211 taggal rendelkezik, a szenátusban 48-47 az arány s mindkét háznak van egy pár- tonkivüli tagja. A valódi ellenőrzés a republikánus-dixie- krata koalició kezében lesz, ugyanazokéban, akik a Truman kormány alatt egymásután megsemmisítették a New Deal hagyományait. A különbség mindössze annyi, hogy most a vezetés a republikánusok kezébe kerül. Taft, a kötélrángató Taft szenátor, aki a többségi párt vezetője, készenlétben áll, hogy a háttérből ő irányítsa a szenátus munkáját. Taftnak eredetileg a szenátus munkaügyi bizottságának elnöksége jutott volna, azonban többségi pártvezető akart lenni. A munkaügyi bizottság élére Alexander Smith new jerseyi szenátor, volt princetoni professzor került. Drew Pearson szerint Smith “bizalmasan elárulta barátainak, hogy csak névlegesen lesz a bizottság feje.” A bi- [zottság asztalfiókjában már kész tervek feküsznek a teljes .iparágra kiterjedő kollektiv tárgyalás megtiltására, a sztrájkok megakadályozására, a múlt Kongresszus azon albizottságának folyt atására, mely hajszát indított a “baloldalinak” nevezett szakszervezeti vezetők eltávolítására, annak ellenére, hogy a tagság választotta meg őket. Taft szenátor helyét a szenátus politikai bizottságában Knowland, kaliforniai szenátor foglalja el, akit Csang Kaj-sek iránti barátsága miatt a “íormózai szenátornak” neveztek el. Árak és adók A szenátus bankbizottsága élén Homer Capehart indianai szenátor (a magánéletben bútor és televíziós iparmágnás) áll. Capehart törvényjavaslata volt az, melynek alapján felhatalmazták a gyárakat és elárusítókat, hogy a termelés árának minden emelkedését a fogyasztókkal fizettessék meg Truman annak idején azt jósolta, hogy a törvény alapján “néhány ember profitja növekedni fog, de a többség élete még nehezebb lesz.” Cape- hart megpróbálkozott a veteránok számára adott kölcsönök kamatlábemelésével és 1951-ben kijelentette: “Én minden bizonííyal amellett szavaznék, hogy üzenjünk háborút Kínának.” Senator Robert Tájt Az adózási törvényhozás Eugene Millikin coloradói szenátor kezében lesz, aki ellenezte úgy a profittöbblet megadóztatását, mint más adókat, amiket a nagy jőve delmüek fizetnek. Ugyancsak Millikin lesz a képviselőház és szenátus közös bizottságának vezetője. George D. Aiken vermonti szenátor, a mezőgazdasági bizottság uj elnöke ellenezte a Branan tervet, melynek célja a kisfarmerek megsegítése volt, a pénzügyi bizottság vezetője Styles Bridges new hampshirei szenátor, a nagyjövedelműek egy másik heves védelmezője a megadóztatás ellen. A boszorkányhajsza vezetői előtérben Az uj szenátus külpolitika bizottságát Alexander Wiley wisconsini szenátor irányítja, aki egyszesmind UN delegátus s akinek fő aktivitása a boszorkány üldözés. Taft azt tervezi, hogy ő sajátmaga is csatlakozik a bizottsághoz és beviszi abba két közeli emberét, Capehart és Ferguson szenátorokat. A szenátus 8 bizottságát megnagyobbítják, hogy a republikánusok nagyobb teret kaphassanak azokban. A szenátus választási bizottsága jelentést adott ki, melyben rámutat arra, hogy McCarthy wisconsini szenátor, a fő “kommunistavadász” sajátmaga meggazda- gitására használja fel hivatalát és a vöröshajszát. Mindez nem akadályozta meg Mc- Carthyt abban, hogy elfoglalja hivatalát s Drew Pearson washingtoni rovatiró észletes leírásban felsorolja az állítólagos fenyegetéseket, melyeket McCarthy szenátor- társaival szemben alkalmazott, hogy a jelentést ne hozhassák idejében nyilvánosságra, csupán az utolsó percben. A jelentés még nem veszítette el hatályát, de giost már a bizottság republikánus ellenőrzés alatt áll, melynek elnöke Jenner, indianai szenátor, McCarthy barátja. A képviselőház Az uj képviselőházban a helyzet semmivel sem jobb, mint a szenátusban. A képviselőház uj elnöke Joseph W. Martin, massachusettsi képviselő, akinek egyik első kijelentése ez volt a ^választás után, mint az U. S. News and World Report jelentette: “Ideje megmutatnunk az oroszoknak, hogy nem engedjük az eldöntetlenséget a koreai háborúban.” Martin javasolta Csang Kaj-sek csapatainak harcbaállitását és a Truman doktrína fokozott alkalmazását Európában. John Taber new yorki képviselő, a költségvetési bizottság elnöke, majdnem minden olyan New Deal javaslatot hevesen ellenzett, ami a nép szolgálatában jött létre. Dewey Short, missouri képviselő, a katonai bizottság elnöke a múlt ősszel Koreában járt s mikor visszaért, kijelentette: “Előre kell törnünk, egészen a Yalu folyóig nem szabad megállni.” így fest a 83-ik Kongresz- szus. Kétnapos polgárjogi konferencia NEW YORK. — Az Emergency Civil Liberties Committee, a polgárjogi vészbizottság, kétnapos konferenciát fog rendezni január 30-án és 31-én, pénteken és szombaton, az Ifjúság- Hete keretében. Dr. Clark Foreman, a bizottság elnöke, jelenti, hog£ január 30-án este 8.30- kor a Carnegie Hallban bemutatják zenés és drámai rendezésben “A Tiz Alkotmányfüggelék” cimü látványosságot. 31-én pedig négyes tagozatban tartják meg a vitákat a First Pres- byterian-templomban, 12 West 12-ik utca. PÁCBAN NAGY F.-ÉK CIMBORÁJA A francia irodalmi köröket egy uj ügy, az úgynevezett Gheorghiu-botrány foglalkoztatja. Virgil Gheorghiu román disszidens “A huszonötödik óra” címmel néhány évvel ezelőtt könyvet adott ki Franciaországban, amelyet az atlanti kritika egyhangúan a “nyugati lelkiismeret” megrázó megnyilatkozásának minősített. Ebben a könyvben Gheorghiu természetesen a népi demokráciák elleni uszítás jegyében a maga módján beszélt a romániai eseményekről és az aljas rágalmak özönét zúdította a Szovjetunióra. A jobboldali sajtó kritikusai hangsúlyozzák, hogy a “leghitelesebb riport- könyvről” van szó. Most azonban André Parinaud a Carrefour c. hetilapban leleplezte, hogy a Román Népköztársaság ellen “demokratikus” mezben uszító Gheorghiu 1941-ben Romániában “A Dnyeszter partjain” cimmel riportkönyvet jelentetett meg. Akkor Gheorghiu még nem az amerikai civilizáció, hanem a náci hadsereg dicsőségét hirdette. Szóról szóra ezt irta a Wehrmacht katonáiról: “Nagyon nagyon szeretnék zengze- tes himnuszt írni ezekről a csodálatos férfiakról!” Az miben irt könyv izig-vérig fasiszta írás, amelyből az antiszemitizmus sem hiányzik. A leleplezés után a polgári sajtó is elismeri, hogy mindegek után a fasiszta szélhámos “tanuságtétele” teljesen elvészfétte hitelét.
