Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952-12-05 / 7. szám
10 AMERIKAI MAG December 5, 1952 Népiólét - Társadalmi biztosítás AMIT MINDENKINEK TUDNI KELL A TÁRSADALMIBIZTOSITÁSRÓL Kinek van “teljes” biztosítása? Csak az esetben tarthat igényt bármiféle társadalmibiz- tositási illetményre egy bérkereső vagy a családja, ha vagy “jelenleg biztosított” vagy “teljesen biztosított”. Ahhoz, hogy valaki a “jelenleg biztosított” csoportba tartozzék, az szükséges, hogy a biztosítási illetményeiért benyújtott kérvénye beadása előtti 13 évnegyed közül legalább 6 évnegyeden keresztül a törvény által védett munkahelyen dolgozott. Hasonlóképpen áll a dolog akkor is, ha elhal: a halála előtti 13 évnegyed közül legalább 6 évnegyeden át dolgoznia kellett, hogy biztosítási illetményeket igényelhessen a családja. Ha pedig valaki már ledolgozta a törvény által fedezett munkahelyen a megfelelő számú évnegyedeket, az a “teljesen biztosított” csoportba lép. Ez őt aggkori nyugdíjra, családját meg — elhalálozása esetén— a hátrahagyottakat megillető társadalombiztosítási illetményekre jogosítja. Ha egy “teljesen biztosított” személynek megvannak az előirt évnegyedei, akkor is járnak neki az illetmények, ha már a törvény által nem fedezett állásban dolgozik. Ahhoz, hogy valaki “teljesen biztosított” személy legyen, az kell, hogy 1950-től számítva egészen addig az évnegyedig, amelyben eléri 65. életévét vagy meghal, minden két évnegyed közül az egyikban a törvény által biztosított állásban dolgoznia kellett. Természetesen minden, 1937 óta ledolgozott ilyen évnegyed számításba jön. Lássunk egy példát: tegyük fel, hogy Kovács János 1950 végén 48 éves volt. 17 esztendő telik el, mire 65 éves lesz: ez 68 évnegyedet tesz ki. Minthogy minden évnegyed közül legalább az egyikben dolgoznia kell, 34 fedezett évnegyed Írandó a javára és akkor egész biztos, hogy megkapja teljes társadalombiztosítási járandóságait. Tegyük fel azonban, hogy 54 éves korában meghal. Mivelhogy 48-tól 54-ig 24 évnegyed telik el, legalább 12 évnegyeden át kellett a biztosítási törvény által biztosított állásban dolgoznia, hogy családja illetményeket kapjon elhalálozása után. Általános szabályként ki lehet mondani, hogy ha valaki 40 évnegyeden keresztül dolgozott, egész életére teljesen be van biztosítva. 40 évnegyed tiz megszakítás nélkül ledolgozott évet jelent. Még csak nem is kell az egész évnegyeden át dolgoznit. Az évnegyedet akkor is a javára Írják, ha legalább 50 dollárt keresett az egész három hónap alatt. Az egymagában dolgozó ember négy évnegyedet mondhat magáénak, ha az év folyamán nem keresett többet, mint 400 dollárt meg akkor is, ha ezt az összeget az év első hónapjában kereste meg. A 40 évnegyednek sem kell persze megszakítás nélküli munkában eltelnie. Minden, 1937-től (a társadalombiztosítási törvény életbelépésének esztendejétől számított) évnegyed tekintetbe jöhet. A fentiekből tisztán megértheti mindenki, hogy mi itt az uj, az 1950-es társadalombiztosítási törvényről beszélünk. A régi törvény, a régi elnevezések, a régi szabályok és a régi számítási módok megváltoztak. Senki ne higyje, hogy amiért á' régi törvény részleteit ismerte, ismereteit az uj helyzetre is alkalmazhatja. Nem. Az uj törvényből élőiről kell megtanulni mindenkinek, hogyan is működik a társadalombiztosítás. * Más részletekről a következő számban. Lehei-e élni nyugdíjból? HASZNOS TUDNI.. A nemi képesség problémája A szervezetileg egészséges személyek csökkentett nemi képességét, jelenti egy new yorki orvos, többnyire “szégyenkezés félelem, bűntudat és más lélektani tényezők” okozzák. Az elterjedt népies felfogással szemben — Írja az orvos a “Journal of the American Medical Assn.”- ben — a nemi képességet nem csökkenti a promisz- kuitás ( a többekkel folytatott nemi érintkezés), a nemi betegség vagy a gyermekkori önfertőzés. Húst a csecsemőnek Azoknak a szülőknek, akiknek alvását tönkreteszi csecsemőjük hajnali siránkozása, azt ajánlották, hogy több húst- adjanak enni neki. A Lovola-egVetem két orvosa sok húsból álló étrendet irt elő 170 apróságnak és megfigyelték magatartásukat, összehasonlítva 130 más csecsemővel, akit a szokásos, rendes kórházi étrenden tartottak. Az eredmény a következő volt: A hússal táplált csecsemő között 40 százalékkal kevesebb betegség fordult elő, kevesebb érzelmi nyugtalanságuk volt, kevesebbet sírtak és többet aludtak még hozzá a boldogok álmát aludták. BETHLEHEM, PA. FIGYELEM! Tisztújító gyűlés a Bethlehe- tni Munkás Otthonban, december í-éri, vasárnap d. u. 2 órai kezdettél. Kérjük a tagságot, hogy mindenki ott legyen ezen az igen fontos tisztújító gyűlésen. John Babirák, titkár Azok a dolgozók, akik egész életükben hz élet oly sok kisebb-nagyobb öröméről lemondtak nyugdijuk*érdekében, hogy öreg napjaikra emberi méltóságuk megőrzésével emberséges életszínvonalat biztosítsanak maguknak, ma már egyre elkeseredettebben ébrednek tudatára, hogy valahol valahogyan rászedték, kijátszották őket. Nézzük például Harry Clements esetét. 1945-ben kilépett munkahelyéről és havi í 103 dollárral nyugdíjba vonult. Neki és feleségének volt még némi megtakarított pénze, amelyet dolgos éveit folyamán összekuporgattak. Azt hitték, övék a ’világ. A hidegháborús évek azonban mindezt megváltoztatták. Clementsék Washingtonban éltek. Tavaly Harry Cle- mentsnek a városi kórházhoz kellett folyamodnia, hogy vegyék fel beteg feleségét jótékonysági alapon. A kérdést sokat hányta-vetette magában a’ kis öreg, merthogy önérzetes ember volt. Ámde a rettenetes drágaság felemésztette megtakarított pénzecskéjüket és tetemesen levágta nyugdijuk vásárlóerejét. Clementsnó egészségét éppenséggel a megélhetési gondok törték le. A két évi küszködés után, ami alatt az asz- szonyt otthon ápolták, az öregembernek fel kellett adnia a harcot. Amikor két hónappal később meghalt a felesége, a temetkezési vállalkozóval ín e g á ] lapodott, hogy a gyászszertartás költségeit részletekben fogja le- törleszteni. Clements nemrég azt mond-' ta a szenátus postahivatali és közszolgálati bizottsága előtt, hogy felesége halála után havi 60 dollárt, fizetett koszt és kvártélyért Washington egyik szegénynegyedében, havi 30 dollárt törlesztett a temetkezési vállalatnál a 400 dolláros tartozásából, a többi 13 dollárt más kiadásaira költötte.' “76 éves korombah árkot ástam, hogy tartozásaimat megfizessem”/ mondta. Clements esete nem áll egymagában. Számtalan esetet mondhatnánk el, közülük akárhányat lapunk öreg olvasóinak szenvedéseiből. Az értékét vesztett dollárok a pénzbőség olyan csalóka be- i nyomását kelthetik a jobb- módú emberek szemében, hogy el se hinnék nyugdíjasok fokozódó nyomorát. Aki azonban nem biborban-bár- sonyban született, minden oka megvan, hogy aggódó szemmel nézzen a jövő elé. Nemcsak a társadalombiztosítási törvény áldásait, hanem mindenféle nyugdijat élvező öregek nagy problémáit feszegetjük itt. Amikor a szövetségi társadalombiztosítási törvényt készítették vagy 15 évvel ezelőtt, a “szakértők” megállapították, hogy egy öreg házaspár az ország egy keleti városában “szépen meg tud élni” évi 770 dollárból. Ebből az összegből, mondták, min-, denre telik: lakásra, élelemre, ruhára, orvosra és szórakozásra. .. Ma a drágaság megkétszereződött. Ebből a pénzből bizony alig jut valamire. Ha azokat az adatokat vesz- szük figyelembe, amelyeknek alapján a 770-es számot ki- ókumálták, ma ugyanazokra a dolgokra évi 1,750 dollárra volna szükség, legalább, de talán még helyesebb volna azt mondani, hogy 2,000-re ahhoz, hogy egy idősebb házaspár tisztességesen megéljen belőle. De hány idősebb házaspárnak van ennyi évi jövedelme? Bármilyen év járadéka is van valakinek, annak értéke 50 százalékkal csökkent. A társadalombiztosítási intézményen kívül több * mint kétmillió dolgozó és családja élvez nyugdijat. Ezek sem tudnak kijönni a lecsökkent értékű nyugdíjból. Nyugalmazott középiskolai tanárok átlagos évi nyugdija 1,126 dollár; más szövetségi, állami és helyi közalkalmazottak még ennél is kevesebbet kapnak. Nyugalmazott szövetségi alkalmazottak átlagosan 1,333 dollárt kapnak. Ipar- vállalati nyugdijak, amelyek a társadalombiztosítási illetmények kiegészítésére szolgálnak, átlag évi 684 dollárt tesznek ki. Nyugdíjas embernek egy vagy több más jövedelmi forrása is lehet különféle befektetésekből. A társadalombiztosítási nyugdíjasok száma 3 és félmillió: férj és feleség együttesen átlagban évi 840, magányos ember 504 dollárt kap. Az a havi 6—8 dolláros emelés, amit legutóbb kaptak a kormánytól, édes-keveset változtat nyomorúságukon. Vannak, a- kiknek, ha szerencsések, módjuk van innen-onnan kiegészíteni. A Federal Reserve Bank kimutatása szerint egyre kevesebb idősebb embernek van megtakarított pénze, hadikötvénye. 1949- ben az öregemberek 14 százaléka volt eladósodva, tavaly már 33 százaléka! Hivatalos kimutatások szerint sok idős ember, aki 5—10 évvel ezelőtt nyugdíjba ment, ma ismét munkát keres, akármilyent. Pedig milyen nehéz az öregeknek manapság elhelyezkedni! És ha találnak is valamilyen munkát, gyakran nincs köszönet benne. Ha egy társadalombiztosítást élvező öreg személy 75 dollárnál többet keres egy hónapban, akkor arra a hónapra megvonják tőle a társadalombiztosítási illetményt. Januárban egy Lorain, O.-ban élő özvegyasszony, akinek két fiatalkorú gyermeke van, elesett a társadalombiztosításától, mert munkaadója különmunkáért karácsonyi ajándékul egy bonuszt adott neki, amelynek értéke 71 centtel túllépte a határt. Az idevágó esetek száma elég nagy. Szívfacsaró dolog még csak hallani is róla. Az ilyen esetek letörik az öregek munkakedvét és kétségbeesésükben feladják az annyit hangoztatott “emberi méltóságot”, utolsó kincsüket — és közsegélyért folyamodnak. Pedig a társadalombiztosítási törvény (1937) egykori szakemberei azzal hitegették az illetékeseket, hogy ez a törvény meg fogja szüntetni a közsegély- rendszert. Ezzel szemben mi ma a helyzete, Az, hogy minden ötödik ember, aki 65 éves az országban, közsegélyen tengődik. Ilyen van közel hárommillió, majdnem mégegyszer annyi, mint a- mennyi volt a nagy depresszió idején. Közülük közel 1 millió 900,000 került ebbe a csoportba a második világháború óta. ^ 13 millió öreg áll a legnagyobb válság előtt. A válság azonban a fiatalabbakat is fenyegeti. A helyzet egyre rosszabbodik. A drágaság nő. A pénz értéke hanyatlik. Ha, amint baljós jelek mutatják, a nép nyomorára hivatkozva, máj d képmutatóan a gazdagok adóját fogják könnyíteni, eltörölve mindenek előtt a nagyvállalatok haszontöbbleti adóját és megszüntetik még a mostani gyatra árellenőrzést is, hivatkozva a kereskedelem szabadságára; ha továbbra is a »háború örvénye felé taszítják az országot, nemcsak az öregekre, hanem még a fiatalokra is a fokozatos elszegényedés gyötrelmei várnak. A rakodó társaságok beismerik Ryan lepénzelését A N.Y. kikötő alvilági kapcsolatait vizsgáló állami bizottság kihallgatásán James C. Kennedy, New York legnagyobb rakodó társaságának elnöke beismerte, hogy 1947-óta nehéz ezreseket fizetett társasága Joseph Ry- annak, a dokkmunkások AFL szervezete elnökének és annak fő embereinek, hogy “ne legyenek zavarok” a munkásokkal. Ugyancsak nagyobb összegeket fizette^ Ryannak és alvezéreinek a többi rakodótársaságok, de fizettek a hajóstársaságok főembereinek is. Pénzt, időt és fáradságot takarit meg, ha a Magyar Szó Ünnepi számán kérésziül küldi üdvözletét rokonainak és barátainak. Incsenként csak 2 dollár.
