Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952-11-28 / 6. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ November 28, 1952 TEGNAP ES MA (Magyarországi riport) Másodszor köszönt ránk a kora őszi napsugárral a bányászok ünnepe, a Bányásznap. Ezt a napot nemcsak a í öld gyomrában, napszinti fejtésekben, olajmezőkön dolgozó bányászok ünnepük meg hanem minden magyar dől-: gozó, aki tisztában van a bányászmunka kemény küzdelmeivel, viszontagságos körülményeivel, a bányászbecsület nemes, emelkedett erényeivel. Ezen a napon a dolgozó magyar nép szerető megbecsülése fokozott mértékben fordul a nap nem látta mélységeknek dolgozói felé. A bányamunkásság bérharcai, sztrájkmozgalmai alkotják a magyar munkás- mozgalom történetének leg- íelemelőbb, legharcosabb és legdicsőségesebb korszakát. Már 1882-ben sztrájkoltak a pecsvidéki bányászok. A bányavidékeken garázdálkodott leginkább a külföldi és a hazai bányabárók nagy kizsákmányolása. S itt dühöngött legjobban a sztrájkok elfojtására kivezényelt csendőröknek, a Horthy-rendszer rendőrségének terrorja. A bányászt sem a bánya urai, sem a csendőrök, közigazgatási hatóságok nem vették emberszámba. Elképzelhetetlenül embertelen viszonyok között éltek a bányászok, a reakciós rendszernek páriasorsba taszított serege. Emlékszem, hogy amidőn egyszer a Magyar Nemzetben egy fél mondattal megemlítettem, hogy az 1905. évi nagy pécsi bányász-sztrájk idején a sztrájkvezetőket, köztük az édesapámat is, családjukkal együtt az egyszo- bakonyhás lakásból kiűzték, és a réten vert sátorba össze- Z'ufóivá éltünk napokon keresztül, akadtak egyes jóhi- szemiiek is, akik állításomnak valóságát kétségbevontak. Ez évben megjelent Babits Andrásnak “A pécsvidé- ki köszénbányászat története” c. alapos, kitűnő könyve, amelyben idézi az akkori Népszavának 1905 julius 21-i számában megjelent cikkéből a következőket: “A munkás- családok a szabad ég alatt t nyáznak, mint a kivert ku- t ák. . . Az éjjel ott érte V'a- : is, Somogy s Szabolcs (hoz- latehetem, az én szükebb hazámnak, Pécs bányatelepnek revét is) bányatelepein ezeket a szabad lakókat a borzasztó zivatar, a felhőszakadás és a jégeső. Az eső agyonáztatta őket és végig kellett igy, szakadó esőben, sárban, vesékig átfázva, csontokig hülve szenvedniök az éjszakát, mert nem találtak sehol oly helyet, ahol meg-j vonulhattak volna... Az éj folyamán két munkásasz- szony a szabad ég alatt szülte meg gyermekét...” Egy részlet ez, személyesen átélt részlet a magyar hányamunkásság küzdelmes, szakadatlan harcokban ésj nyomorúságban leper gett j múltjából. Ennek a ktizdel-[ r:es múltnak azonban örökké i- igyogó fényoldalai is vannak. Ezeken az oldalakon jegyezte fel a történelem a bányászbecsületnek, a bányász bátorságnak, hősiességnek, legmegfelelőbb, legszebb bizonyítékait. Nem véletlen, hogy a bányászbecsület fogalma elsősorban a bajtársi önfeláldozás, a nemzetközi szolidaritás érzését tartalmazza. Különös emberek a bányászok. Sztrájkok idején heter ken keresztül nehezen megszerzett száraz fekete kenyéren, az erdőkben talált gombákon éltek. Nemcsak akkor volt kemény az öklük, amikor a csákányt, a réselőgépet fogták 'a kezükben, hanem akkor is, amikor oda kellett ütni a bányatulajdonosoknak és ezek helyi képviselőinek, hajcsárainak az asztalára. A bányászt a múltban ritkán lehetett látni nevetni és még kevésbbé könnyezni. Viszont hányszor láttam viharvert, .-ceményarcu bányászokat hangosan zokogni akkor, amikor meghalt az édesanyjuk és különösen akkor, amikor körülállták, gyakran nem is egy, nanem egyszerre sok sirt, amelyekbe szer encsétlenül járt társaikat temették el. A bányász-szolidaritás azonban nemcsak helyi jelentőségű, hanem nemzetközi jellegű. A bányász nemzetköziség általában a munkás nemzetköziség a bányászok egyik legtudatosabb, legkifejlettebb érzése. Ennek is megvan a magyarázata. A magyar bányászokhoz jutott el, főleg a Németországból, Ausztriából érkezett bányászok közvetítésével a munkásmozgalom nemzetközi jelentőségének felismerése. Sok nemzetiségből tevődött össze amugyis a legtöbb helyen a magyar bányatelepek munkássága. A nemzetközi együttérzést ezeken a tényezőkön kívül kifejlesztette bennük a nemzetközi bányakapitalizmus kimé- ,etlen kizsákmányolása, kizsarolása. A múltban a magyar bányászok kezébe gyakran adta a’ vándorbotot, az óceánon túlra vezető hajójegyet a munkanélküliség, az áhbérrendszer. Csapatostul vándoroltak ki már az első világháború előtt és után Westfáliába, Belgiumba, és Észak-Franciaországba, az Egyesült Államokba. Családjukat sokszor itthon hagyták, abban a reményben, hogy jobb kereseti lehetőségek kihasználásával egykor visszatérhetnek. A pécsbá- nyateiepi postára — emlékszem — sokkal több levél érkezett az Egyesült Államokból, Észak-Franciaországból, Belgiumból, We s t f á liából, mint Magyarországból. De milyen kevés örömhír volt ezekben a levelekben s menynyi sok elkeseredés, szomorúság, hazavágyódás. Az Egyesült* Államokban nem volt ragyogó a magyar bányászok sorsa. Egy uj korszaknak, a népi szaoadság korszakának kellett eljönnie, hogy a bányászok űzött, hajszolt vándorlása megszűnjék. Ebben az uj korszakban a bányásznak is van ünnepe. Hogy lehetett volna a múlt elnyomó rendszerben a bányásznak ünnepe, amikor örökké a feje felett lebegett az elbocsátás réme. Hányszor láttam összetörve, kétségbeesve távozni bányászokat az adminisztrációs irodából, amikor máról holnapra kilökték a munkából a reménytelenséget jelentő elbocsátó levéllel. Máról holnapra ott kellett hagynia feleségével, legtöbbször nagyszámú gyerekével a lakást és még egy sátorban sem találtak hajlékot. Gyakran nem is a kapitalista rendszerrel együtt járó gazdasági válság hozta fejére a mimkanélküliség reménytelen mlapotát, hanem az, hogy a spiclik, a denun- ciánsok bemondása .alapján feketelistára tették — még hozzá országosan —, mert öntudatos szocialista munkás volt. Az ilyenek — és milyen sokan voltak — nemcsak helyileg, de országosan váltak munkanélküliekké, mert a bányakapitalisták egymás között kicserélték a megbízhatatlanok listáját. A hazai és j külföldi b á n y akapitalisták j kartell ja nemcsak a magas j szénár, az alacsony munkabér biztosítása érdekében jött ! létre, hanem a legharcosabb j bányászok kitaszitása, ke- nyértelensége, elnémitása ér- í dekében is. I Nem volt a múlt rendszer- ! ben ünnepe a magyar bányásznak. De ma ünnepel a bányász és az egész dolgozó nép szeretettel, megbecsüléssel ünnepli a bányászt. A műszaki értelmiséget ma már nem választja el a félelemnek, az idegenkedésnek, a i bizalmatlanságnak szakadéka . a munkásságtól. Kossuth-di- jasaink között ott látjuk a bányamérnököket, olajmérnö- I köket épugy, mint az élenjáró bányamunkásokat. A bányászgyermekek jól öltözöttek, jól tápláltak, előttük korlátlan a pálya a tanulás- j nak, a művelődésnek lehető- í sége. A bányamunkások gyerekeiből bánya- és kohómérnökök, orvosok, pedagógusok lesznek. Gyermekkoromban Pécsbányatelepről ketten gyalogoltunk csak a hat kilométerre eső pécsi gimnáziumba. Ma százával viszik az autóbuszok a gyermekeket a városi iskolákba, de a nagy bá- ivacentrumokban is mindenütt iskolák, főiskolák létesültek. A bányászünnep tehát tele van az élet valóságaival. — Ilyen valóság, a bányászok életében bekövetkezett nagy és felemelkedő fordulatot jelentő valóság Komló, a szocialista bányaváros kiépítése, fejlesztése. Milyen nyomorúságos, poros, szegény falu volt a felszabadulás előtt Komló-bányatelep. A táj festői szépsége sem tudta le- tompitani, az akkori bányászfalu sivárságának, szegénységének kiáltásait. Ma: egyik büszkeségünk, szocialista építésünk szemefénye Komló. És aki járja az országot, ugyanezt mondhatja el Oroszlánról, Tatabányáról, Sajó A GÖDÖLLŐI KÍSÉRLETI INTÉZET- Magyarországi riport — | rájuk, mert egyre nagyobb Gödöllő határában, fáktól, erdők :ől körülvett területen can i magyar állattenyésztés egyik büszkesége. Európa egyik legnagyobb baromfikutató telepe: a Gödöllői Kisállattenyésztő Kutató Intézet. Az Isaszeg felé vezető országúira jól látszanak a felérre meszelt, nagy ablakokkal ellátott baromfiólak, a- melyeknek az udvara telistele van szinpompás baromfiakkal: fejlett, jól ápolt fehér, sárga és kendermagos magyar tyúkokkal, fehér és fo- golyszinü leghornokkal, vörös izlandi, plimut, hemsir, velzumi és fehér viándolt tyukfajták tarka seregével. A baromfitelepen dolgozó kutatók tudományos módszerekkel tanulmányozzák az egyes baromfifajtákat, hogyan fokozhatnák még jobban ellentállóképeességtiket a betegségekkel szemben. Többezer tenyészbaromfi él a telepen. A kutatók ismerik valamennyit, pontosan tudják súlyúkat és tojáshozamukat. Minden tenyészba- romfiról külön nyilvántartást vezetnek; nyilvántartják még a tojás súlyát is. Évente két- szer-háromszor vérvizsgálatot tartanak, minden egyes tenyészbaromfinál. A kitartó kutatás már számos eredményt hozott a magyar fajtájú tyúkoknál elérték például a 120—130 tojást évente is növelték a hushozamot is. kistestü leghornoknál átlagban 170-re sikerült növelni az évi tojáshozamot. A baromfitelepen a kutatással együtt tenyésztés is folyik. Az itteni legjobb te- nyészbaromfiakból többezer került már az ország különböző vidékeire. Október közepéig csaknem 40 ezer naposcsibét, több mint 45 ezer tojást és kétezer növendékbaromfit szállított az idén a kísérleti telep a legjobb ba- j romfifajtákból az állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek. A kísérleti' telepen a baromfikutatáson kívül prémesállat- és méhtenyésztés és kutatás is folyik. A baromfiteleppel szemben az országút másik' oldalán az erdő fái között istállók állnak. Az egyik istállóban nagy testii, feketegyapjas karaku juhokat tartanak. Jelenleg es hazánk egyetlen karakul jul törzse, s ezért a juhokat kü lönös gonddal ápolják. A bárányokat anyjukkal együtt elkülönítve nevelik. S bár az egy-kétnapos bárányok bogárfekete, göndör gyapjából lehet az értékes úgynevezett perzsa prémet készíteni, a felnövő juhok gyapja pedig már kiegyenesedik és ezért mint prém elveszti értékét — a kutatóintézetben felnevelik a bárányokat. Szükség van számban akarjuk tenyészteni ezt a fajtát. A kétéves állat- tenyésztési terv előírja, hogy Magyarország juhtörzsállo- mányának három százaléka két év múlva karakul juh legyen. A juhistállótól nem messze állnak a nyulketrecek s bennük bécsi-fehér és kék, csincsilla, lepketarka és magyar vadszinü nyulakat tenyésztenek. A terv szerint 1954-re az ország nyulállományát 15 millióra kell növelni. Szükség van a nyultenyésztés fokozására a többi között azért is, mert a Pannónia Szőrmegyár a világ egyik legkeresettebb prémjét, az úgynevezett szil- elektrik prémet készíti a hazánkban tenyészthető nyíllak nyersbőréből. Tökéletes utánzata ez az Északi Jegestenger vidékén élő* szil-fóka prémjének, s színesfémeket, más fontos anyagokat kapunk érte külföldről. A kutatóknak az az egyik fő feladatuk, hogy kidolgozzák a nyultenyésztés helyes és gazdaságos módszereit. A tudomány sok időszerű kérdésnek megoldásával foglalkoznak az intézet kutatói. Fáradhatatlanul dolgoznak az uj állatfajták előállításán, a meglévő fajták továbbfejlesztésén azért, hogy minél több nemes tulajdonságokkal rendelkező, erős, jóhozamu tenyészbaromfi, karakul juh, hal, méh gazdagítsa hazánkat. EUROPE THEATRE a magyar filmek állandó otthona 78th ,bt. (Jor. First Ave., N. Y. C. . ° 4-3Í17H — Nov. 28-tól dec. 4-ig bezárólag naponta déli 1-től este 11-ig Sárdy János főszereplésével “ÁL0MKER1NGŐ” zenés, nótás filmoperett Latabár Kálmán, Erdélyi Miéi, Makláry Zoltán, Csortos Gyula és sokan mások valamint “Egér a palotában” — Pompás muzsika! — — Ragyogó felvételek! 7— \ Chicagóban most! | i nemzetközi dijat nyert len- f gyei film mestermü I “YOUNG CHOPIN” | I a varsói, bécsi és poznói fii- | I harmonikus zenekarral, | i valamint Rossini klasszikus f 1 darabja a 1 I “Barber of Seville” I \ Nellie Corradi és Tito Gobbi = szereplésével i Cinema Annex Theatre j I 3210 W. Madison, Kedzie mel- \ I lett. — Kezdete d. u. 1 órakor 1 kazinczról, Várpalotáról és a többi örvendetesen gyarapodó bányatelepünkről. Népünk ünnepe: a bányászünnep méltó módon dicsőíti bányászainkat. A széncsaták hőseinek, az egyre nagyobb széntermelés győzteseinek ünnepe ez a nap. Dolgozó népünk szivének melegével, sze- retetének forróságával köszönti ezen a napon a bányászokat, akik önfeláldozással, hazaszeretettel, nemzetközi szolidaritással gondoskodnak egész éven keresztül otthonaink melegéről, városaink, falvaink villanyfényérő, iparunk kenyeréről, akik nap-nap után gazdagítják szép hazánkat a legdrágább knccsel, a fekete gyémánttal.
