Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)

1952-11-14 / 4. szám

' 10

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

November 14, 1952

Népjólét - Társadalmi biztositás

.___________________________________________________________________________________________________________■ .......................................................................................................................................................................................................................................................................................................................- ■ - ■ AMIT MINDENKINEK TUDNI KELL A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSRÓL

ELHALÁLOZÁS UTÁNI ILLETMÉNYEK

A család biztositás utján való védelme a társadalombiztosítási intézmény szárnyai alatt talán még fontosabb és értékesebb, mint az öregségi nyugdíjjal járó illetmények.

Ha a kenyérkereső családapa meghal, gyermekei 18 éves korukig kapnak illetményeket, ha nem nősek vagy nem önfenntartók. Minden gyermek az apa alapilletményének felét kapja, ezenfelül pedig még a negyedét, de ezt szét kell osztani az összes gyermekek közt. Ha közben az egyik gyermek 18 éves lesz, az extra negyedet a többi kiskorú gyermek között kell felosztani. Ha valakinek csak egy gyermeke van, az megkapja az elhalt apa alapilletményének a felét és egy külön negyedét is.

Az özvegyen maradt feleség a férj alapilletményének háromnegyedét kapja meg havonta az esetben, ha vannak gondjaira maradt gyermekei. Amikor azonban a legkisebb gyermeke is elérte a 18 éves korhatárt, az özvegyasszony nem kap Több illetményt, viszont újra kap akkor, ha eléri 65-ik évét.

*

Az a maximumu, amit egy család kaphat akár elhalálozás utáni illetmény, akár öregségi nyugdíj formájában, 150 dollár vagy a munkás átlagbérének 80 százaléka közül a kisebb. Ha a családi illetményeket a 80 százalék alapján le is csökkentik, nem csökkenthetik kevesebbre, mint havi 40 dollár.

Tegyük fel, hogy egy bérkereső alapilletménye 72.50 dollár. Tegyük fel, hogy amikor a férj meghalt, a felesége 35 éves és két kisgyermeke van, az egyik hat, a másik két éves. 12 évig (amig a nagyobb gyermek 18 éves lesz), az özvegyasszony havonta 145 dollárt kap (az alapilletmény háromnegyedét a maga számára, a felét mindenegyes gyermek számára, azonfelül még külön egynegyedét). A következő négy esztendőn keresztül az özvegy csak 108.75 dollárt kap havonta. Mindez összevéve 26,100 dollárra megy fel és még csak nem is számítjuk bele azt, amit az özvegy majd akkor kap, amikor 65 éves lesz.

Az elvált feleség is jogosult a halálozás utáni illetményre, amig volt férjétől származó gyermeke van vagy gyermekei vannak a gondjaira bízva és feltéve, hogy az eltartásához szükséges összegnek legalább a felét az elhunyt embertől kapta. Ha a volt férj újra megnősült, akkor is jár az elvált asszonynak s végeredményben mind a két családnak teljes illetmények járnak. Ámde az elvált asszony 65 éves kora után nem kap semmit, holott a férjes nők kapnak, ha a kenyérkereső férj meghal. Az elvált nő nem igényelhet továbbá a hátrahagyottaknak járó illetményeket sem, még ha vannak is gyermekei elvált férjétől. Viszont ha férjhez megy, illetményekre jogosult természetesen a második férje után.

Szülők, akiket az elhalálozott bérkereső tartott el, teljes illetményekre jogosultak, ha nincs özvegyen maradt asszony (eltartásra szoruló férj), sem gyermekek, akik igényjogosultak. Az öreg szülőknek 65 éveseknek vagy annál idősebbeknek kell lenni és ki kell mutatni, hogy eltartásuk felét az elhunyt fedezte. Minden szülő a háromnegyedét kapja illetményül fia vagy lánya alapilletményének.

Eltartásra szoruló férjnek (özvegyembernek) igazolni kell, hogy feleségét védte a társadalmibiztositási törvény; hogy a halálához közeli időben is alkalmazásban volt az asz- szony s hogy legalább a felét kapta tőle eltartási költségeinek. Gyermekei is, ha kiskorúak, jogosultak illetményekre.

Karácsonyi ajándék vásárlás

Rohamléptekben közeledik karácsony, az ajándékok ünnepe. Már fő az emberek feje, kinek mit vásároljanak ajándékba. Ez még a kisebb gond, ahhoz képest, hogy mennyire főhet a feje annak, akinek nincs pénze az ajándékvásár- lásokra. Okosan tette az, aki e célra már korábbi hónapokban kezdett félredugni kvóde- reket. De azért, még akinek van is hozzávaló pénze, nagy gond: mit vásároljon a legjobban és a legjutányosab- ban. Kezdjük meg a vásárlást már ma, ne hagyjunk mindent az utolsó percre. Az alábbiakban néhány praktikus, jó tanáccsal igyekszünk segíteni ajándék-ötletek adásával.

Férfiak mindig örülnek a jó öngyújtónak. A félig automatikus A-S-R Ascot 501 nevű öngyújtónak 9.95 dollár az ára. Az automatikus Ron- son Whirlwind 8.95, a bután- gáztartályos Flaminaire 14.50 és a lángnélküli Lektrolite Black Gém 5 dollárba kerül.

Ajánlható a Broil-Quick B villanysütő, hússzeletek sütésére; a legjobb mindazon 19 fajta közül, melyet a Consumers Union kipróbált. Igaz, nem ingyen adják: ára 39.50 dollár.

Férfiak, nők és fiatalok egyaránt örülnek egy finom ball-point tolinak. A CU a legjobbnak a Sheaffer Fine- line és a kisebb Fineline Smooth védjegyeset tartja. Mindegyik 1.65 dollárba kerül. A kisebbiken nincs kapocs.

Alkalmas, szép ajándék a karóra. A CU a U. S. Time Corp. (Timex, Ingersol, stb.) és a General Time Corporation (Westclox) gyártmányokat tartja jónak. Áraik különbözők.

Egészen komoly ajándék praktikusság és mutatósság szempontjából a könnyen lemosható plasztik kisabrószok, a kemény Boonton-féle plasztikedények (16 drb. 13.95 dollárért keleten, 14.95 nyugaton) és a lágy, szövetlen, kockásmintáju szalvéták.

Minthogy Lincoln-autót kevesen ajándékoznak köreinkben, az autókérdést kikapcsoljuk. Viszont igen jutányosán jóminőségü nylonharisnyákat ajándékozhatunk,

amint ez régi szokás karácsonykor. A höleproof 15 denier 60 gauge jelzésüt igen jónak mondják. Ára $1.75.

És ki nem örül a finom perkállepedőnek ? Melegen ajánlják a Wamsutta Super- cal-lepedőket 7.35-ért és párnacihákat körülbelül 1.60-ért.

Nem megvetendő ajándék egy jóminőségü, praktikus

thermos-üveg (höpalack, magyarul) sem. Igen mutatós darab az aluminiumburkolatu Thermos Model 2484, négy plasztikcsészével 3.75 dollárért. A CU ezt tartja a kipróbált 1-quartos gyártmányok közt a legjobbnak. .

Egyelőre legyen elég ez. Jövő hétig spóroljunk, akkor folytatjuk tanácsainkat.

Mi igaz a “kiárusítások” előnyeiből?

Az alábbi adatok és fejtegetések egy Allentown, Pa.-i nagyáruház elnökétől származnak, aki egy riporternek mondta el, dicsérve a “kiárusítások” politikáját és a jó vásárlások valódi előnyeit, meg kell azoyiban jegyeznünk, hogy ezek a megállapítások, amennyiben helyesek, csak nagy városok nagyáruházaira állhatnak és nem szabad általánosítani mindenféle üzlet “kiárusitás”-aira. Mert akadnak a városokban elég szép számmal kisebb-nagyobb rőfösüzletek, amelyek egész éven át programszerűen bonyolítanak le kiárusításokat, amelyekkel szemben nem lehet elég. óvatos a vevő.

Max Hess Jr. elnök szerint a nagyáruházak azért képesek oly gyakran kiárusításokat rendezni, mert nagyon sokféle árucikket árulnak s céljuk az, hogy a) az áruk elavulásának veszélyétől megmeneküljenek; b) hogy két szezon közti pangásba egy kis életet vigyenek és c) hogy vevőket csábítsanak az áruházba.

Gyakran úgy érik el, hogy olcsóbban adjanak pl. hálószobaberendezéseket, hogy több, mnodjuk tizenöt áruház megrendelést adó igazgatója összeáll és együtt rendel meg a gyárosnál egy óriási tételt. Másizben a padlót hónapokon át elálló áruktól akarják olcsón megszabadítani a terepet, hogy másféle árut hozzanak helyébe.

Legfontosabbak a női vásárlók, akik a nagyáruházak vevőinek 90 százalékát alkotják s ezek főleg női divatcikkek iránt érdeklődnek legjobban. Ezek a cikkek azonban sok minden meggondolást igényelnek. így többek közt “szezónelőtti eladásokat” hirdetnek, például “piramis kabátokra,” amelyeknek

ára a szezon beálltával 49.50 dollár lesz, de előre véve 39.50 dollárért árulják. Ez azért lehetséges, mert a megelőző szezon után a gyárosok nem akarják elbocsátani alkalmazottaikat, attól tartva, hogy az uj szezonmunka megkezdésével nem tudják őket visszakapni. Jobban kifizetődik nekik, ha üzemüket mozgásban tartják és az uj árut a haszon egy jelentékeny részének feláldozásával hozzák forgalomba az uj szezon megkezdése előtt, amikor is aztán a magasabb ár életbe lép. így hát tényleg jól jár, aki “szezónelőtti kiárusítás” idején vásárol.

Továbbá divat dolgában fontos a gyors eladás. A sokáig tartott vagy gyakran i felpróbált ruhafélék ott a I helyszínen elhasználódnak s- | amikor ezeket kiárusítják, az ia gondolat vezeti az áruházát, hogy inkább akkor adjon túl rajta mélyen leszállított áron, amikor még el lehet adni, mert később már teljesen eladhatatlanná, értéktelenné válik az. így lehet néha 16.50 dolláros női ruhát akár — 1 dollárért is megszerezni.

Az alagsorban történő eladások az állandó jó alkalmi vételek szinterei. Amikor egy gyárosnak visszarendelt áruból nagy tétele megmarad, azt még a szezon vége előtt kell eladnia, de mert hírnevéhez és rendes utón lebonyolított eladásainak árához ragaszkodik, kiszedeti a címkéjét a ruhafélékből és aztán egy tételben igen tekintélyes engedménnyel eladja a nagyáruház -vásárlási igazgatójának. Ilyenkor történik az, i hogy például egy 16.95 dollá- ! ros dadrabot 8 dollárért ad j oda. Ezeket árulják az alag- ' sorok osztályaiban.

A HEGYI EMBERKÉK

(Folytatás a 9-ik oldalról)

— Kik ezek? — szerettem volna tudni. — Kik ezek? Honnét jöttek? Hová valók lehetnek?

— Ebben a hőségben a halottnak már négy óra múlva szaga van, — mondta a törzsőrmester.

A műszaki őrmester visszament a vonathoz és hozott egy-két konzervet meg édességet a készletünkből. Kinyitottuk a dobozokat és kibontottuk a csokoládékat a papírjukból, de eleinte nem akartak hozzányúlni az emberek. Rá kellett beszélnünk őket, hogy egyenek, akkor aztán odaadták a gyerekeknek az ennivalót, a férfiak és a nők pedig sírtak és fecsegtek az ő furcsa nyelvükön, mialatt a gyerekek ettek. Kérdezgettük a hordárokat, a vasúti embereket, meg az állomás körül lődörgőket, de senkisem tudta, kik ezek,

mik ezek, hová valósiak lehetnek.

— Csuda egy népség, mi? -,j

— Kicsodák?

—Hát ezek a négerek.

— De miért négerek?

— Hát valahogyan csak kell hívni őket, nem? — mondta a rózsásképü fiatalabbik tiszt mosolyogva. — Senkisem tudja, hogy voltaképpen kicsodák-micsodák. Senkisem érti a nyelvüket és ők sem értik a miénket. Szégyen-gyalázat. A hegyek közül jöttek valahonnét és nagyon rosszul mehetett a soruk, evvel az éhínséggel, meg minden; aztán gondolom eljutott hozzájuk a hire, hogy a vonat az valami olyasmi, ami elviszi az embert az egyik helyről, ahol nincsen ennivaló, a másikra, ahol van ennivaló és biztosan ezért jöttek le.

Hozzátette utólag, mintha még ez is az eszébe jutott volna:

— Már hat napja minden vonattal megpróbálkoznak, hogy hátha felszállhatnának rá.

A polgáriruhás embert Johnsonnak hívták és ő volt a kerületi biztos, vagy meghatalmazott, vagy ilyesféle. Az ezredes bemutatta nekem, de a két őrmesternek nem.

— Mit szándékszik csinálni velük? — kérdeztem.

— Mit csinálhat az ember? — felelte Johnson. — Nem ülhetnék fel a vonatra jegy nélkül és ha fel is ülnének, hová utaznának? Mindenütt szükiben vannak az élelmiszerek. De egyébként sem tartoznak az én kerületemhez, nem tartoznak szorosan az én hatáskörömhöz.

Aztán odébblépegetett az -ezredessel, a fülkéjük felé, a mögöttünk levő kocsihoz. A fiatalabbik tiszt tétován ácsorgott még velünk - egy darabig. Zavartan és mentegetőzve mondott valamit, hogy úgysem húzzák már sokáig.