Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952-10-24 / 1. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ October 24, 1952 Mill/ boldog lenne mméenki HA BÉKÉS ÉPÍTKEZÉSRE FORDÍTANÁK A HADI KÖLTSÉGVETÉST... — Magammal beszélgetek az uj lapról — Aszongya, hogy “Ammondó vagyok”. Ezt a nevet nem én találtam ki, hanem a szükebb kollégáim-, tehát ne engem tessenek okolni érte. írtam én már rovatot három nyelven is szerte»a világban, de még Ammondó nem voltam .soha. Kimondó inkább. Be is verték a fejemet jó néhányszor, vagy legalább is meg volt bennük a jó szándék. Alapjában véve mindegy. A fő- dolog az, hogy mi jön az ámmondás után. Most elsőnek az uj lapunkról szeretnék magammal diskurálni egy kicsit. Úgy spe- Szebenyei J. kuláltam , hogy ha a keleti részek — értve New Ybrkpt- meg a környékét —, magyarságának adnánk a szténdeken egy eleven, újságos hirekkel teli, érdekés és egyben tanulságos lapot hétvégi olvasmánynak, ha nem feledkezve meg a dolgozó és érdeklődő, szemű munkások szellemi és társadalmi, no meg gazdasági érdekeiről sem, ha a magunk tele szivét valahogy-minden olvasónak a szivébe éá az elméjébe tudnánk sugározni ezzel a lappal, biztos, hogy hálásan fogadnák és megköszönnék a fáradságunkat. Állítólag New Yorkban van százezer magyar. Én nem olvastam meg őket, de lehet, sőt biztos, hogy van olyan ötezer, akik szívesen olvasnának egy magyarnyelvű érdekes és szórakoztató újságot, pláne ha mentes volna éles politikai szine- ' zetektől, ha az újságárusnál megvehetnék minden héten néhány centért, pláne ha volna benne minden, amit szívesen olvas a dolgozó ember, események, a hét története, az érdekesebb és izgalmasabb szenzációk a világ minden sarkából, regény, novella, szép versek, mulatságos, humoros karcolatok, a newyorki és a vidéki magyarság tevékenységéről, munkájáról, harcairól szóló jelentések, szóval olyasmi, amit a mai agyonzaklatott és betegre izgatott ember elolvasván, tiszta képet nyer a világ folyásáról és világosabban látja a helyzetet, (aminek ő is egy szereplője) mint látta azelőtt. Ezzel az Amerikai Magyar, Szó-val mi nem akarunk — én- legalább biztosan nem akarok — szociális agitációt kifejteni, nem akarok meggyőzni senkit arról, hogy nekem milyen igazam van, a másik pasinak meg semmi igaza sincs. Egy jó,és tisztaszellemü amerikai magyar lapot akarunk nyújtani azoknak, akiknek fontos, hogy legyen a hétvégi két vagy másfél pihenő napon mit olvasni, min szórakozni. Ez a célunk és ha ebben segíthetek, hát szívesen állok be a sorba. V annak nagyszerű, tehetséges, okos magyar és amerikai munkástársaink és minden egyes írásuk országos érdeklődésre számit és számított már évtizedek óta. Az Amerikai Magyar Szó nemcsak a munkásoknak, hanem minden osztály tagjainak íródik és nem pártállás szerint várjuk a lap támogatását, hanem minden magyar olvasó érdeklődésére számítunk, már azokéra, akik egy jó lapot és igazságos hírszolgálatot várnak. Félrevezetni nem fogunk senkit, sőt, megcáfoljuk majd azokat az ezerszámra kiütköző hazugságokat, amiket a pénzcsinálásra berendezett sajtó lelkiismeretlenül szétszór a világban. Mi csak a hirt közöljük, amit mi igaznak hiszünk és tudunk. Amiről látjuk, hogy hazugság, azt kifelejtjük a lapból, mert nem a félrevezetés a célunk, hanem az informálás. Vagy rásütjük a bélyeget és be is bizonyítjuk, hogy hazugság, ami hazugság. Ma olyan súlyos időket élünk, hogy egyetlen egy célja lehet csak minden tisztességes’újságnak: a béke megőrzése. Egy harmadik világháború a világ végét jelentené, a civilizált emberiség számára. Minden párti és minden tisztességes ember igy vélekedik erről a kérdésről, csak a náci-nyilas brfgantik, meg a gyilkosok szeretnék visszaállítani a szabao emberölés és hitleráj vérszagu éveit. Hát ez nem fog menni, mért nincs az az ország, amelynek a nagy többsége egy világirtásba hajlandó volna belemenni. A mi amerikai népünk, éppúgy mint a népi köztársaságok népei, békét és nyugalmat akarnak. Nem szeretnék annak a bőrében lenni, aki egymás ellen vinné őket erőszakkal. Ez a kis lap azt akarja szolgálni, hogy a fiainkat felnevelhessük emberi és békés munkás életre fe nem arra, hogy 18 éves korukban a háborús uszítok áldozatai legyenek. Most látom, hogy valójában egy vezércikket Írtam az ‘"Ammondó vagyok” helyett. Megígérem, hogy a jövő héten majd más tónusa lesz ennek a rovatnak, olyasvalami, mint a ‘'‘Beteszem a garast” szokott lenni. A kezdet mindig nehéz Meg kell szoknom, hogy “Ammondó vagyok”. De majd meg- ' szokom. A francia kormány oöröshajszát indít Rene Pleven francia hadügyminiszter terjedelmes jelentést terjesztett a. parlament elé, azzal vádolva a kommunistákat, hogy a “nemzeti védelem szabo- tálására szövetkeztek, A kormány Jacques Duclos és négy .másik kommunista képviselő '“"er>t»1rnl jógának felfüggesztését kéri, hogy biróság elé állíthassa őket. Nemrégiben egyik párisi biró már elvetette ugyanezt a vádat, azonban a Pinay- kormány, mely több pénzt szeretne Washingtonból, újból megpróbálkozik vele. A szakszervezetek építő jelegét semmi sem bizonyít ja- jobban, mint az a tervezet, amelyet a Mine, Mill and Smelter Workers Union dolgozott ki abból a célból, hogy 'megmutassa: igenis ki lehet vezetni, sőt előbbre lehet vinni az országot a gazdasági. válságból a fegyverkezés nélkül is. Igaz-e az, hogy az ország csak két eshetőség között .választhat: vagy súlyos billiókat költünk éventé fegyverkezésre, vagy gazdasági válságba zuhanunk? Valóban| végig k'ell-e szenvednünk a hideg háhboruval együtt járó j szörnyű szorongásokat, valóban egy harmadik világháború árnyékában kell-e vacognunk, hogy elejét vegyük a tömegek népkonyhán való táplálkozásának és a kenyérért való sorbanállásnak ? Igazéi, hogy nincs mód arra, hogy békében és fennmaradásunk biztonságában éljünk? Ezekre a kérdésekre ad praktikus válaszokat a független Mine, Mill-szakszerve- zet tényekre és pontos számadatokra épitett tervezete, a- melynek cime: “Béke a világon, program a békés termeléshez.” A Wall Street öngyilkos politikája Amerika roppant termelő- képességének, amely 50 százalékkal nagyobb, mint 1945- ben volt, óriási külföldi piacokra, belföldön pedig a fogyasztók nagy vásárlóerejére van szüksége. Külföldi piacaink lehetnének, de mi elhárítottuk magunktól. Kormányunk még csak válaszra se méltatta a Szovjetunió és más kelet európai ország ajánlatát, hogy hajlandók három éven keresztül évente 4—6 és félbillió dollár értékű árut vásárolni tőlünk. (Jelenlegi exportunk ezekbe az országokba mindössze 3 millió dollárra rug.) E hidegháborús politika következményeképpen tiz meg tízezer amerikai munkás "illáslehetősége . megy füstbe. A népi Kínával sem akarunk üzleti összeköttetésbe lépni, holott az éveken keresztül tudná foglalkoztatni gyárainkat. Nywgat-Európában megbénítottuk szövetségeseink nemzetgazdaságát; szegény megrendelőkké tettük őket azzal, hogy mégtiltottuk nekik, hogy kereskedelmi kapcsolatokat tartsanak fel ä világ egyhamadával: a Szovjetunióval, Kínával és a keleteurópai országokkal. Éppenilyen öngyilkos jellegű kormányunk gazdasági belpolitikája. A súlyos adók és az inflációs magas árak következtében, amit a fegyverkezési program okozott, összezsugorodott a nép vásárlóereje. A hadimegrendelésekből egyedül a monopóliumok híznak meg. A fogyasztói iparágak lecsökkentették a termelést s állástalanná váltak a munkások ezrei. Mindez úgy foglalható ösz- -ze, hogy rozoga közgazdaságunk depresszió felé, halad. Mammutvállalataink pedig újabb öngyilkos lépést tehetnek: hadiprofitjaikat egy ujajüb világháborúba fektethetik. Min múlik az ország felemelkedése? Ezzel szemben a Mine, Mill- szakszervezet tervezete megoldja a háború és depresszió kérdését. Két egyszerű tényt; vesz alapul: 1. A háborús kiadások helyett nagyszabású épitőmun- kába kell fognunk. A nép számára ez tartós jövedelmet-te- remtene. 2. Fokozzuk a kereskedelmi és gazdasági együttműködésünket “a világ összes országaival, tekintet nélkül a politikai rendszerekben létező különbségekre, a nagyhatalmak közti kölcsönös megértés alapján.” Óriási mértékben át kell kapcsolnunk a kormány kiadásait a gazdaságilag meddő termelésből a nép élet- standardját emelő termelésre és óriási piacokat kell létesíteni belföldön és külföldön egyaránt. A békés termelés létrehozásához 21 billió dollárra volna, szükség a szakszervezet pontosan kiszámított tervezete szerint. Ehhez a kormány 15 billióval járulna hozzá. Ez mindössze egyharmada lenne annak az összegnek, amelyet jelenleg hadi célokra fordítanak. Mi a teendő? 1960-ig mos- | tantól kezdve évente kétmil- • lió lakásegységet kell építeni. Jelenleg 46 millió lakás van az országban, ezek közül 6 és félmillió túlzsúfolt, 14 millióban nincs viz, 13 millióban nincs illemhely és 4 millió oly ütött-kopott állapotban van, hogy nem nyújthat védelmet. A romladozó iskolaépületek, az elmaradt iskolai építkezések pótlására 100,000 uj iskolatermet kell építeni. y00,000 uj kórházi ágyat kell felállítani. A jelenlegi kórházi ágyak az ország szükségletének mindössze a felét elégítik ki. Villamosítani kell a vidéket, a farmokat; minden faraiba be kell vezetni a telefont, mert félmillió farmon nincs villany és hárommillió farmon nincs telefon. Modern országutakat kell építeni, a meglevő^ romlanak, évente 25—30,000 mérföldnyi országút megy tönkre, de pótlásul csak 17,000-et' építünk. A védgátakat, az öntöző- rendszert tökéletesíteni kell, hiszen az évi.'« áradások 100 millió dollár kárt okoznak, nem szólva az emberéletáldozatokról. E nagyszabású épitőmun- i kák létesítésével a Mine, Mill szerint további 45,000 munka- alkalmat teremtenének a szakszervezet saját iparágában, nem szólva egyebekről. A gazdasági kapcsolatok felvételével ez a szám 70 ezerre menne fel saját szakmájukban. Tökéletesített társadalombiztosítás A Mine, Mill-tervezet ezenkívül a társadalombiztosítási rendszer megjavítását és tökéletesítését is ajánlja, beleértve a mezőgazdasági termelés támogatását és egyéb védőintézkedéseket. Ezt a célt 31 billió dollár árán lehetne elérni és igy az egész tervezet összköltsége 52 billió dollárra menne fel, ami még any- nyi se, mint a meddő háborús program évente. A szakszervezet kaliforniai kutatóintézete kiszámította, hogy ha 10 millió 65 életévét betöltött amerikainak havonta 150 dollár társadalombiztosítást fizetnének, az évente 18 billió dollárt tenne ki. 2 millió (békebeli átlag) munkanélkülinek heti 50 dolláros segély 2.6 billió dollár évente. Országos közegészségügyi biztosítás évente 3.7 billió. 16 éven aluli gyermekek eltartása hetenkint 3 dollárral számítva évi 3.1 billió dollár. Munkaképtelenségi biztosításhoz 2.8 billió dollár kellene évente. Az évente másfélmilliónyi gyermekszületéssel kapcsolatos anyasági segély hat hétig a szülés előtt és hat Hétig a szülés után heti 50 dollárt vé-' j ve alapul, a kórházi költségeken és az orvosi gondozáson felül évi 0.9 billió dollár. A teljes társadalombiztosítási eszerint 31.1 billió dollárt igé- ■ nyelne. “Ezek hát a dollárban kifejezett aránylagos költségek, i írja a Mine, Mill-jelentés. Ki tehet összehasonlítást azzal, hogy a költségeket emberélet és emberi boldogság mértékével mérje? Ki mérlegelheti az j emberéletek pusztulását, a j nyomort és züllést, amit az atombombás világháború hozhat a hasznos, egészséges, termelő életekkel szemben a jövő nemzedék számára? Már pedig ez az a végső mérték, amellyel a Mine, Mill-progra- mot kell felmérni.” Választás előtt a katonai kiadások leszállítását ígérik Lovett védelmi miniszter Washingtonban azt hangoztatta sajtóértekezletén, hogy az 1954-es költségvetési évben, mely a jövő év júliusától kezdődik, a katonai vezetők 5 és félbillió dollárral kisebb költségvetést fognak kérni, összesen 49.5 billiót a jelenlegi 55 billió helyett. A bejelentés nem jelent tulnagy könnyebbséget az amerikai nép számára és azért is kétséges, mert Lovett két héttel a választás előtt jelentette be. Töröltetni akarja a profitadót Charles Sawyer kereskedelmi miniszter kijelentette, hogy el kell törölni a túltengő profit megadóztatását, mert az “a jó munka büntetését jelenti.” Azt javasolja, hogy az ily elvesző jövedelmet a kormány más adókból (nyilván a kiskeresetűek mégnagyobb megadóztatásával) pótolja. Aminomló vagrok.., : - Szehenyei József rovata
