Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952-11-07 / 3. szám
November 7 1952 AMERIKAI MAGYAR SZÓ “Az együgyü hisz minden dolognak, az eszes pedig a maga járására vigyáz.” (Péld. 14:15) Nem szégyelem bevallani: most, hogy ebben az uj lapban elsőizben megszólalok, a lámpaláznak egy különös fajtájával kell megküzdenem. Eddig ugyanis olyan olvasókhoz szóltam vagy tizenöt éven át, akiket sikerült meggyőznöm, hogy minden kijelentésem mögött az az igyekezet húzódik meg, hogy az igazságot — a leplezetlen igazságot — elébük tárjam abban a formában, ahogy azt bibliai hitemből táplálkozó értelemmel felismerem és megértem. Ennyi év után •— szívesen remélem — még a legszkeptikusabb olvasóm is elismeri, hogy mondanivalóim nem üres frázisok, nem hatásvadászó szólamok, hanem tiszta meggyőződésen alapuló megnyilatkozások. Ha 15 évi munkásságom erre nem elegendő bizonyíték, akkor attól tartok, hogy mint “szimuláns” fogok meghalni — mint az egyszeri magyar katona a helyőrségi kórházban... De most jogosan feltehetem, hogy az uj REV- GR0SS lapban olyan magyarok is olvasni fogják szerény írásaimat, akik eddig azt sem tudták, hogy a világon vagyok, vagy ha hallottak is felőlem, ne mbizonyos, hogy értesülésük túlságosan hízelgő rámnézve. Az ő számukra tehát nem irhatok azzal a jóleső és megnyugtató érzéssel, hogy az igazságsze- retetet, jószándékot és őszinteséget eleve feltételezik rólam )§s előre megajándékoznak a bizalmukkal. Ezt a magatartást az ő részükről ki kell érdemelnem, még pedig azzal, hogy soha egy szót le nem irok, ami az ő legszigorúbb mértékükkel mérve ki ne állhatná a kritikát: soha olyan állítást meg nem kockáztatok, amely — lelkiismeretes elemzés és megfontolás után— igaznak ne bizonyulna. Mikor egy szereplő — legyen az színész, előadó vagy cikkíró — elsőizben néz szembe a közönséggel, mint ahogy az most történik az én esetemben, érthető és megbocsátható, ha egy kis lámpaláza van... Szerencsére azonban azzal is tisztában vagyok, hogyan lehet ezt a lámpalázt kikurálni. Noha én csak a magam ne- ’’"biny beszélhetek, biztosra veszem, hogy munkatársaim érzéseit is tolmácsolom, amikor arra kérem az olvasót: NE HIGYJEN NEKÜNK! Furcsa bemutatkozás ez — nemde? De ismétlem: ne higyjen nekünk! Tegye* latra minden mondanivalónkat és vizsgálja meg azok tartalmát a legkritikusabb magatartással; boncolgassa, elemezze, mérlegelje a szavainkat és amikor arra a konklúzióra jutott, hogy igazunk van, se nekünk higyjen hanem a TÉNYEKNEK, melyeket elébe tárunk és ÖNMAGÁNAK. A cikk elején idézett Példabeszéd szerint az eszes vigyáz a maga járására, vagyis nem fogad el tényékként olyan állításokat, amelyeknek valóságában, vagy legalább valószínűségében oka van kételkedni. A becsületes, jóakaratu kétely ellen nemcsak hogy nincs kifogásunk, hanem valósággal invitáljuk olvasóinkat, hogy ilyen attitűddel vegyék kezükbe a Magyar Szót. Akkor meglesz az a garanciánk, hogy eszes olvasóknak Írunk. Mi ilyen olvasókat keresünk, nem pedig egyiigyüeket, akik hisznek “minden dolognak.” Hiszen ennek az országnak egyik legnagyobb tragédiája éppen az, hogy az olvasók legnagyobb része kritikátlanul lenyeli és megemészti az egyhuron pendülő, nagytőkés kezekben lévő és kapzsi érdekeket kiszolgáló sajtónak a legfantasztikusabb dajkameséit. Magyar viszonylatban sem különb a helyzet. Egy-két dicséretes kivételtől eltekintve, az itteni magyar sajtótermékek ugyanazt a félrevezető ösvényt tapossák, amelyen az angolnvelvü nagysajtó jár elől a példával. Szegény Gutenberg, a nyomtatás feltalálója, a másvilágon pokoli tortúrákat kénytelen elszenvedni annak láttára, hogy a nyomtatott betűt, amit ő áldásnak szánt az emberiség számára, lelkiismeretlen sajtókufárok hogyan formálták át az emberiség átkává. Ha több kritikus olvasó akadna ebben az országban, vagy ha az átlagos olvasó legalább olyan figyelemmel és érdeklődéssel böngészné át újságjának más részeit, mint amilyen gondosan átolvassa a “sport sectiont,” akkor hamarosan megszűnne az az elszomorító állapot, hogy egy-egy nagylap, amely kézzelfoghatóan és szemmellátható- aan hamis információkkal, szemérmetlen és vakmérő hazugságokkal táplálja olvasóit napról-napra, milliós, sőt: többmilliós példányszámokkal dicsekedhessék. Az eszes olvasók sokasága könnyén rákényszerithetné az ilyen lapokat, hogy vagy az igazság útjára térnek, vagy pedig becsukják a boltjukat ... Mi eszes, értelmes, kritikus olvasókat keresünk és az az érzésünk, hogy az ilyenek a Magyar Szó-ban olyan lapra találnak, amely egyrészt az igazságot szolgálja, másrészt viszont megüti az ilyen olvasók szellemi igényének a mértékét. N ini — már nincs is lámpalázam... A VÁLASZTÁSOK KÜLFÖLDI VISSZHANGJAI Dwight Eisenhower megválasztását a demokratikus berlini rádió annak tulajdonítja, hogy a tábornok “képmutató Ígéreteit tett az utolsó percben, arra, hogy kivonják az amerikai csapatokat Koreából.” Az “Izvesztia” azt Írja, hogy az elnöki választási kampány a koreai háború befejezésére irányuló széleskörű követelést bizonyította be. Hozzáteszi, hogy “azok, akik igazán akarják a békét, nem tehetnek egyebet, mint hogy elfogadják” Andréj Vi- sinszkij szovjet külügyminiszter javaslatait, melyeket az Egyesült Nemzetek általános gyülekezetében tett. A világsajtó más hozzászólásai Eisenhower győzelmével kapcsolatban váltakoznak az angol munkáspárti elemeknek a jobbfelé tolódás tekintetében hangoztatott aggodalma és a fasiszta Syng- man Rhee által Délkoreában hangoztatott "nagy boldogság” között. Ugyancsak ujjongva vélekednek Franco Spanyolországának szócsövei is. Syngman Rhee kijelentette, hogy ő “nem fél”, hogy az uj elnök visszavonja az amerikai csapatokat. Tito csalódott Adlai E. Stevenson veresége az elnökválasztáson csalódást keltett Jugoszlávia Jiiva- -talos köreiben, mert őt szerették volna az elnöki székben látni. Mindamellett remélik, hogy Washington külpolitikájában nem lesz semmiféle változás. Hétezer olajmunkás Trinidadban sztrájkba lépett, mert tizenötcentes órabéremelési kérésüket a munkaadók nem teljesítették és “végső ajánlatként” mindössze hat és fél centet voltak hajlandók megadni. Az angol birodalom e fontos olajtelepén 16,500 munkás dolgozik. MIRE KELL AZ A 10 MILLIÓ ÚJONC? Az amerikai haderőnek évente egymillió újoncra lesz szüksége az elkövetkező tiz év leforgása alatt, azaz ösz- szesen tízmillió civilnek kell magára öltenie a formaruhát ahhoz, hogy a* haderő megtarthassa jelenlegi nagyságát. Honnan vesznek ennyi embert ? A jelenlegi haderő köriilbe- .M’ÜÖH1 millió hatszázezer emberből áll, beleértve a hadsereget, a haditengerészetet és a légierőt. A helyzet az, hogy katonának a jelenlegi törvények értelmében csak 18 és fél és 26 éves korhatárok közt levő fiatalembereket vehetnek be a hadseregbe. Ezeknek a száma azonban nem végtelen, sőt nagyon is pontosan meghatározható. Sőt tudni kell azt is, hogy azok, akiket manapság sor alá állítanak, az 1930-as évek, a gazdaságilag súlyos válságban vergődő évek alatt születtek, tehát már számszerűleg is kevesebben vannak, mint normális körlümények között lennének, azonkívül pedig erő és egészség tekintetében sem a legjobban ellátott korosztályok ezek. Tudni kell továbbá azt is, hogy jelenlegi törvényeink értelmében a besorozottaknak két évig kell szolgálniuk, azután kilépnek a hadseregből. Ezeknek a kiszolgált katonáknak a pótlására kellenek az újoncok, évente számszerint egymillió. Minthogy a koreai háború első évében, 510 ezer ember rukkolt be, a második évben pedig 390 ezer, a haderő kénytelen kétévi ciklikus sorrendben pótolni a katonai szolgálatukat bevégzett katonákat. Ezenkívül a haderő tartalékosokat és nemzetőrségi tagokat is vészit a kétévi szolgálat leteltével, ezeket is pótolni kell. A rendelkezésre álló emberanyag az ujoncozás tekintetében a kövekezőképpen áll: 1951-ben 930 ezer embert vettek be, 1952-ben 900 ezret, 1953-ban már csak 650 ezerre számíthatnak a jelenlegi arányok szerint, 1954 junius 30- án 570 ezerre és 1955 junius 30-án 280 ezerre. A rendelkezésre álló emberanyag tehát csökkenőben van. Pedig könnyen meglehet, hogy még több emberre lesz szükség, mint ahogy számítják, ha például akár Koreában, akár máshol növekedni fog a veszteséglista vagy ha az újra sorozásnál nagy em-| bércsökkenés mutat kozik majd. Igv például a jelenlegi sorozási évben, amely 1953 junius 3C-án végződik be, körülbelül 870 ezer épkézláb fiatalember éri el a sorozási korhatárt, viszont a haderőnek 1.1 millió embert kell kivonni a polgári életből, sőt még igy is meglehet, hogy a szükséglet növekedni fog. Csak 1959-ben, tehát mától hét év múlva van kilátás arra, hogy a nemzet képes lesz az újabb, dusabb korosztályokból évi 1 millió fiatalembert kiválasztani a haderőben támadó rések pótlására. Addig is évente 200 ezer idősebb korosztályból való embert kell besorozni, olyanokat, akik elmúltak 26-éve ^gek, a besorozandókon fölül Ezek többnyire veteránok és ha ezek nem jelentkezne! kellő számmal önként, akkor parancsra kell bevonni őket a tartalékosok és a nemzetőröl közül, A Pentagon nem szívesen venne fel parancsra behívott embereket, de mit tehet, hogy elkerülje. Yalószinii tehát, hogy egyre silányabb emberanyagot lesznek kénytelenek besorozni és egyre gyakrabban tartanak majd sorozásokat. Minden besorozottnál feltehetően két más amerikai (a szülők, hitvesek, gyermekek) lesznek mélyebben érdekelve katonai kéi'désekben s meglehet, hogy az előttünk álló évtizedben 30 millióra is megnő az ilyeténképpen érdekelt amerikaiak száma. Ezek az adatok a US News and World Reportból valók. 3 WASHINGTONBAN Találgatják Washingtonban, kik lesznek Eisenhower tábornok kormányának tagjai. A legtöbben megegyeznek abban, hogy John Foster Dulles lesz a külügyminiszter, Cabot Lodge Jr. szenátor vagy Dewey pedig a védelmi miniszter. Robert A. Lovett védelmi miniszter, aki még a választások előtt kijelentette, hogy bármilyen lesz is a választások kimenetele, lemond hivataláról, sürgeti Eisenho- wert, hogy minél előbb nevezze ki azt az embert, akit utódjának kiszemelt. Truman elnök egyre több csábitó ajánlatot kap, hogy közügyekkel foglalkozó kommentátor legyen, ha majd kiköltözközött a Fehér Házból. Az ajánlatok közt van egy pár, amely hir szerint meglehetősen nagy számijegy kíséretében került az elnök elé s arról volna szó, hogy rádió és televízió számára írjon és mondjon hir- Inagy ál it • j^L.Iiánnak alapjában véve nem kellene dolgoznia, ha elnöksége ivéget ér, ő azonban jobban szeretne dolgozni. Dean Acheson, aki most még külügyminiszter, január 20-ika után visszatér régi übyvédi irodájába. So- ikan azt hiszik, hogy ügyvédi szolgálataira igen sokan pályáznak. Talán még a progresszivek védelmét is vállalni fogja? Robert Lovett védelmi miniszter azt mondja, hogy amióta otthagyta hivatalát, tekintélyén különféle csorba esett.. A minisztériumban heves csörtetés-törtetés kezdődött pozíciókért a bejelentés óta. * Több republikánus szenátor kezdi firtatni a háború vége óta Európában kié- épitett kormányállásokat amelyek nem katonaiak, mert időközben a kormányalkalmazottak száma ott megtisszereződött. Nyilván takarékosság címén leépité- sekre készülnek, hogy aztán — ha úgy alakul — saját protekciós alakjaikat csúsztassák be. • A Koreában tartózkodó amerikai katonák vegyes érzelmekkel fogadták Eisenhower győzelmét. Egyesek kétségbeestek hazatérésük felől, mások abban bizakodnak, hogy a tábornok “okosan" fogja kezelni a háborút. 1 HÉTVÉGI LEVÉL j írja: I Cs^n^asRev. Gross A. László, B. D., Th. M.zszsssaaci IGY LÁTJÁK
